SZÜLŐSÉG

Ne túráztassa állandóan a gyereket!

2013. november 6., szerda 22:30

Egy szülőpár, aki kétéves gyerekének családi napközit keresett az interneten, hogy társaságigényének kielégítésére napi pár órát beadja, meglepődve mesélte, nehezen találtak olyan oldalt, ahol egyszerűen nyugodt, szabad játékot ígértek volna. Szinte mindenhol valamilyen „különórát”, fejlesztést ajánlottak: angolt, balettet, úszást. Más extra szolgáltatásokból is lehetett választani, mint például kérés esetén a gyermek születésnapjának megünneplése, és fotók is bemutatták, ahogy egy csemete ámulva figyeli az előtte álló tortát, tetején a tűzijáték lángcsóvájával. Ahol különórát nem is ígértek, ismeretek átadását, okosítását legalább igen.

Bár jó dolog a torta, a tűzijáték, az angol, talán még a balett is, mégis érthető volt, miért kelt ez rossz érzést egyes szülőkben, és miért csökkenti a bizalmukat azzal kapcsolatban, tudják-e a szolgáltatást kínálók, mire van szüksége egy kicsi gyereknek. Vagy, ha ők tudják is, de akkora az igény minderre a sok "extrára", hogy érdemes kínálni őket, gyakorlatilag nem lehet nem kínálni mindezt.

shutterstock 44043889
Fotó: Shutterstock

Gondoljunk bele, hogyan alakul, ha a legtöbb gyermeket tortával ünneplik, majd a kis Pisti is várja a szülinapján a mindenkinek kijáró köszöntést, de az ünneplés elmarad, mivel az ő szülei nem adták le a megrendelést. Vajon miért nem azzal ünnepeljük a gyerekeket, hogy aznap elénekeljük neki a kedvenc énekét köszöntésül, esetleg ő választja ki, mit játszunk délután?

Ez nem az intézményekről szól, hanem egy uralkodó szemléletről, aminek a mélyén szorongást találunk. Szorongást attól, hogy kevesek vagyunk, ha egyszerűen magunkat, a jelenlétünket, szeretetünket adjuk. Akkor hiányérzet keletkezik a gyermekben, hisszük mi, holott a hiány bennünk keletkezett. Persze, nem arról van itt szó, hogy ne szabadna ajándékozni, inkább az arányok eltalálásáról, arról, hogy mitől ünnep számunkra az ünnep.

A bizonytalan és bűntudatos szülőre igaz leginkább, hogy igyekszik elhalmozni a gyermeket mindenféle tárgyi jóval, mintha valamit ellensúlyozni akarna. A leggyakrabban válás után látjuk ezt a jelenséget, és ez nemcsak arról szól, hogy a szülők egymást próbálják túllicitálni, hanem arról is, hogy ellensúlyozni akarják, hogy nem tudták megadni a gyermeknek érzelmileg, amit szerettek volna. Egészen szélsőséges mértéket tud ez ölteni, vannak szülők, akik bűntudatuk, a gyermek iránti sajnálatuk enyhítésére folyamatosan etetik és ajándékozzák a gyermeket.

A különóra vitatott kérdés. Persze, szabad ide-oda vinni a gyereket, miért is ne, ha gyerekre van szabva, ha ő is élvezni. De olyan méreteket öltött a fejleszteni szándékozás, hogy erős az ember gyanúja, a szülő szemei előtt egy versenypálya bontakozik ki, ahol már az egyéves csemetét is jól kell pozícionálnia, hogy mikor ellövik a pisztolyt, sikeresen startoljon. Vagy talán már el is lőtték, mikor megszületett?

Mintha azt hinnénk, az élet arról szól, hogy egységnyi idő alatt minél több ismeretet juttassunk a gyermekbe. Csak nem kérdezünk tovább, hogy miért is? Hogy sikeres legyen? Sikeres nem lesz senki a kisgyermekkori különórától, attól lesz sikeres, ha az életkorában valóban szükséges impulzusokat megkapja, ha kap időt, türelmet az érésre, ha hagyják élni.

Aki valaha játszott egy fél órát egy kisgyerekkel, tudja, hogy számára különóra nélkül is minden perc tanulás, és ehhez semmilyen biztatásra nincs szüksége. Hiszen az egészséges gyerek folyamatosan próbálgat, tapasztal, kérdez, szívja magába a tudást, és legfőképp utánoz. Ha egyszerűen csak vele eszünk, vidáman próbálgatja az evőeszközök használatát, kér szalvétát, büszkén törli meg vele a száját.

shutterstock 118567564
Fotó: Shutterstock

De ha a teljes étkezés arról szól, instruáljuk, hogyan egyen egyre szebben és szebben, akkor kizökken ebből a természetes, örömteli tevékenységből, és az önálló akaratát kezdi gyakorolni, ami szintén fontos feladata a kisgyermekkornak, és mondja, hogy nem, csak azért sem. Ez nem jelenti, hogy sose szóljunk rá, ne legyenek elvárásaink, hanem azt, hogy ne ezek folyamatos adagolásáról szóljanak a mindennapok, hanem legyen időnk egyszerűen együtt lenni, örülni egymásnak.

Vajon miért nem hisszük el, hogy a gyerek fejlődik a velünk való együttlét, a hétköznapok normális megélése közben, a világgal való spontán ismerkedés közben? Mitől félünk, miről maradunk le, ha nem küldjük két-háromévesen különórákra? Mintha a befizetett pénztől már könnyebb lenne a lelkiismeretünk, hogy valamit tettünk érte.

A foglalkozásokkal, fejlesztésekkel onnantól kezdve van csak baj, ha elveszik az időt, lehetőséget a játéktól. Vekerdy Tamás előrelátóan „szabad játékot” mond, talán abból a tapasztalatból is kiindulva, hogy sok szülő játék alatt a fejlesztő játékot érti, ami legyünk őszinték: nem igazi játék. Valójában persze fejleszt minden játék, a szabad játék a leginkább, mert itt végtelen a lehetséges megoldások tárháza, és a gyermek nemcsak az intellektusát használja, hanem a kreativitását, az érzelmeit is.

shutterstock 152902262
Fotó: Shutterstock

Feldolgozza az őt ért élményeket azáltal, hogy immár az ő irányítása alatt jelennek meg a játékban, és talán azt is elfogadhatjuk, hogy intellektuálisan is megmozgatóbb élmény palotát varázsolni a cipős dobozokból, leselejtezett textíliákból, összetolt székekből, mint alkalmazkodni egy korlátozott számú megoldást kínáló játék kitalálójának logikájához, és eljutni a helyes megoldáshoz. Az igazi játék az, amit az ember az öröm kedvéért csinál.

Merjük elhinni: a legépítőbb gyerekkor az örömteli, szabad, ráérős gyerekkor, és merjük hinni, hogy többet ér a melegség, humor, elfogadás, mint a megrendelt ünnep és megszabott foglalkozás!

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.11.07 07:25:21Void Bunkoid

    Ez így igaz.

    A baj csak az, hogy úgysem fog senki sem így tenni addig, amíg a jelenlegi nyugati társadalmi elvárás szerint egy BÁRMIRE alkalmas 18 éves kezdő munkavállalónak Einstein, Chuck Norris, Steve Jobs és Brad Pitt tökéletes keverékének kell lennie.

  • 2013.11.07 07:39:00eerie

    Na végre egy jó cikk amivel maximálisan egyetértek!
    Mondjuk én is elkezdtem a gyerekem spontán nyelvtanítását rögtön közép- és felsőfokon már 2 hónapos korában, de aztán de is fejeztem másfél éves korában, mikor már nem tudtam tőle órát tartani...
    Most olyan oviba jár, ahonnan mindenféle különóra ki van tiltva, (valami fejlesztés van annak aki TÉNYLEG rászorul), meg is mondta az intézményvezető a tájékoztató szülőin, hogy aki gyerekhittant, lovasterápiát, gyerekangolt, zeneovit, egyebet akar, az húzzon innen, mert rossz helyen jár. Tudtommal ez az egyetlen ilyen ovi a városban a kb 15-ből.

  • 2013.11.07 07:55:42nagyonnagyon

    Folyamatos versengésre késztetik őket már óvodától, versenylovakat nevelünk, rohadtul nem oké így de tudom hogy egyszerű azt mondani "ebbe a világba most sajnos ez kell" teljesítménykényszer van. Aztán meg 20-40 évesen csapatépítő tréningek már ahol van és rájöttek hogy a közösségépítés, tolerancia, csapatmunka mennyivel tudja hatékonyabbá tenni a dolgokat.
    Nagyon kicsi kortól kellene már közös munkára szoktatni őket ahol a csapat eredménye is vagy inkább számít és fontos a bizalom és az áldozathozás képessége egy nagyobb jó érdekében. Rossz úton járunk, én sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a "mint közösség" működés előtérbe hozására, mondom ezt úgy hogy két 7 évesem csapatja éppen az elsőt. Munkamegosztás, bizalom, türelmesség, tervszerűség és érezzék hogy dönthetnek és hatással lehetnek a maguk x éves szintjén a "sorsukra".

  • 2013.11.07 10:58:26gorcsoldo

    "A bizonytalan és bűntudatos szülőre igaz leginkább, hogy igyekszik elhalmozni a gyermeket mindenféle tárgyi jóval, mintha valamit ellensúlyozni akarna."
    En sokmindent veszek a gyereknek, de nem tartom magam bizonytalannak es nem vagyunk valas utan, viszont azt sem szeretnem, ha ugy erezne, hogy mindenre nagyon sokat kell varnia, mig van egy jo alkalom, hogy megkapja (a szuletesnapja a karacsonyi honapba esik), es mire lehet odajutunk mar mas erdekli. Szoval ne vegyek neki semmit januar es december kozott, mert akkor azt a latszatot kelltem, hogy bizonytalan vagyok es ellensulyozni szeretnek valamit. Ezt nehez lesz megmagyarazni egy 3 evesnek, foleg akkor amikor mar erti, hogyha szepen keri es nem a hiszti miatt kapja meg, akkor nincs akadalya egy plusz jateknak.

  • 2013.11.07 12:11:35csib

    Szerintem a folyamatos ajándékozás nemcsak a bizonytalansággal és a bűntudattal van közvetlen összefüggésben, hanem a sok pénzzel párosuló intelligenciahiánnyal. Akármilyen csúnya, nagy és gonosz a világ, akkor is a szülők felelősek a gyerek értékrendjénel formálásáért, ami biztosan nem vegy jó irányt, ha minden megkap és ennek a belátáshoz kell némi ész.

  • 2013.11.07 12:30:06Virágkötőrita

    Tetszik a cikk és egyetértek! Minden nap amikor hazajön az oviból, színezünk, társasozunk és hasonló dolgokat. Igényli is nagyon a SZÜLEI társaságát az együtt töltött időt. Nem azt, hogy bedobom egy jó kis foglalkozásra, hogy legyen időm fodrászhoz és műkörmöshöz menni. Azért vállaltam gyereket, hogy vele legyek és minden pillanatát élvezzem :)

  • 2013.11.07 13:47:56dieter1

    Ne túráztassuk, vigyük inkább túrázni ;-)

  • 2013.11.07 14:24:58BSz

    Mivel az alapoktatás annyit ér amennyit így csak a szülőn és a "magánórákon" múlik mi lesz a gyerekből: munkanélküli "sokdiplomás" vagy normális szakmával rendelkező ember, nyelv ismerettel, normális emberhez méltó fizetéssel...

  • 2013.11.07 14:45:45dieter1

    gorcsoldo (bocs, de ez a beszédes név ezen a helyen nagyon tetszett), feleslegesen veszel magadra olyan inget, ami nem a tiéd. Az idézett elhalmozásnak nem a "ne vegyek neki semmit január és december között" az egyetlen lehetséges alternatívája. E két lehetôségen kívül még számos közbensô fokozat is van, gondolom, ezek egyikét alkalmazod te is :-)

    A szélsôségekrôl Harry Potter ajándékba kapott fogpiszkálója kontra Dudley jutott eszembe:
    "Harry és Vernon bácsi pedig végignézték, ahogy Dudley kicsomagolta a biciklit - valamint a kamerát, a távirányítós repülőt, a tizenhat új kumputeres játékot és a videomagnót. Épp egy arany karóráról tépte le a papírt, amikor Petunia néni visszatért a konyhába."

  • 2013.11.07 14:46:32dieter1

    gorcsoldo (bocs, de ez a beszédes név ezen a helyen nagyon tetszett), feleslegesen veszel magadra olyan inget, ami nem a tiéd. Az idézett elhalmozásnak nem a "ne vegyek neki semmit január és december között" az egyetlen lehetséges alternatívája. E két lehetôségen kívül még számos közbensô fokozat is van, gondolom, ezek egyikét alkalmazod te is :-)

    A szélsôségekrôl Harry Potter ajándékba kapott fogpiszkálója kontra Dudley jutott eszembe:
    "Harry és Vernon bácsi pedig végignézték, ahogy Dudley kicsomagolta a biciklit - valamint a kamerát, a távirányítós repülőt, a tizenhat új kumputeres játékot és a videomagnót. Épp egy arany karóráról tépte le a papírt, amikor Petunia néni visszatért a konyhába."

  • 2013.11.07 14:48:25dieter1

    Ez túltesz a szokásoson... Mindig Ctrl+C-zem, amit írok. Ezúttal is csak ötödszörre küldte el, de akkor legalább duplán :-P

  • 2013.11.07 14:59:11umarcsi

    gorcsoldo
    Vannak apró ünnepek is, amire lehet ajándékozni. Pl. névnap, gyereknap, húsvét. Nálunk névnapok esnek gyakran közel a szülinaphoz, ilyenkor (ha van) másik naptári névnapon tartjuk vagy a másik keresztnevének a névnapján (ha van). Ti is kijelölhettek pl. feles szülinapot :) miért ne?
    Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy mi állandóan össze-vissza vásárolunk a gyerekeknek egész évben: ezekre az alkalmakra apróságokat szoktak kapni. Pl. egy könyvet vagy egy gyöngyképsablont, nem drága cuccokat, mégis örülnek neki. Az ilyen meglévő játékhoz kiegészítő ajándékozása azért is jó, mert akkor előveszi újra a játékot is, amihez kapta. Igazán nagy ajándékot ritkán kapnak nálunk, de volt már rá példa, hogy azt mondtuk: most ez az elkövetkező egy évre szülinap, karácsony, max egy kis jelképes valamit kapsz. Ilyen volt pl. mikor hangszert kaptak. Örültek neki, tudták nem olcsó és szavukat se lehetet venni, hogy akkor szülinapra miért csak tortát kaptak. Ugyanakkor legértékesebb valóban az együtt eltöltött idő. És nem feltétlen játék, lehet ez munka, igazi együtt dolgozás is, természetesen míg élvezik és közben lehet jókat beszélgetni, viccelődni. Míg kicsik azért, mert szeretnek minket utánozni és ez nekik játék. Mikor nagyok meg azért, mert már tényleg segíteni tudnak, nem akadályozni, s utána büszkén mondhatják, hogy ők csinálták. És persze fontosak a közös (nem feltétlen fizetős) programok is.

  • 2013.11.07 15:27:54Homokdűne

    Az óvoda válasza erre: pont a szülők voltak azok, akik igényelték az angolt, meg a balettet, meg a síelést, az úszást, a karatét - talán végre kezdenek rájönni a szülők, hogy pénzkidobás mellett semmivel sem több az előnye annak a gyereknek, akit minden nap különórára járatnak..... Még a környezetemben is szinte én vagyok az egyetlen, aki hagyja szimplán játszani a gyerekét, tehát úgy gondolom, hogy alapvetően tényleg a szülőkkel van a gond, nem az óvodákkal. Azt nyújtják, amire IGÉNY van.

  • 2013.11.07 15:37:47ViktoriaF

    Nem ertem, miert olyan nagy baj a szuletesnap unneplese. Nalunk is kerheto, kapnak egy szelet sutemenyt es eleneklik a Boldog szuletesnapot. Nincs ajandekozgatas, legfeljebb az unnepelt ad valami filleres dolgot a vele unneploknk. Vannak, akik csinaljak, vannak, akik nem. Egyebkent meg valtozatossagot hoz a napi rendbe. A cikkben emlitett koru gyereknek nincsenek meg elvarasai ezzel kapcsolatban.

  • 2013.11.07 15:54:46gorcsoldo

    igazatok van, mindenkinek, bar hozza kell tenni mi sem mindennap veszunk neki jatekot es nalunk is az ovi utan leulunk rajzolni es gyurmazni, de a gyurmat is meg kellett venni, es jatek, sot a szines ceruzat is megvettuk, mint ajandek es hasznalja. Es ha ez intelligencia hiany, akkor en nagyon buta vagyok, hogy ilyen jatekokat veszek a gyerekemnek, mert amugy csak hebe-hoba kapna. A nevnapja November vegen van, sot meg ide sodrodik a Telapo is, szoval nem kaphatna a gyerek novemberig ajandekot. Kiveve a husvet.
    Es ha mar intelligenciahianynal tartunk, csak azert mert penzunk van, megveszem neki a ruhat, mert bar az en apam is megtehette volna, de ugy kellett konyorogni, hogy kapjak egy uj farmer, mert mar szakadt volt, es az osztalyfonokom szolt meg erte. Es ebbol a szempontbol en igenis azt mondom a gyereknek, hogy meg kell koszonni a ruhat is, ha kap, mert ajandek, bar nem jatek.

  • 2013.11.07 16:26:10gorcsoldo

    dieter1, igen kicsit ki lett sarkitva a dolog es nem vettem magamra, csak azert irtam az elso hozzaszolast, mert nem hiszem hogy elitelendo, ha gyerek kap ajandekot, megha nincs alkalom, akkor is. Termeszetesen jol meggondolva, hogy szukseg van-e ra. En 1 hetig ragtam magam a gyurma miatt, mire ravettem magam, hogy megvegyem, es az egyik legjobb dontesem volt (most ezt szereti a legjobban). Es kb. otszor mondtam a paromnak, hogy a szuletesnapja nagyon messze van...

  • 2013.11.07 16:33:11gorcsoldo

    es mivel a cikknek nem ez a fo temaja, hanem a kulonorak, errol is megosztok valamit.
    Amint lehet latni nem hasznalok ekezeteket, tehat konnyen le lehet vonni a kovetkeztetest, hogy kulfoldon elunk.
    Mindig is ugy kepzeltem, hogy amikor megerik ra, a gyerekem fog tancolni, lovagolni, uszni, es minden mas, amibol lehet tanulni valami hasznosat. Be tudnam tablazni az egesz hetet kulonorakkal. Viszont azt hiszem elotte meg fogom kerdezni, hogy van-e kedve hozza.
    Elmentunk egyszer egy tancorara es rogton utana azt mondta szeretne csinalni o is. Egy hetre ra, amikor az ora lett volna, nem akart bemenni a terembe. Hat en NEM nyomtam be megis. Ez az o dontese foleg, hiaba akartam en kicsikent mindig zongorazni, nem fogom tudni neki megmagyarazni, hogy pedig mennyivel jobb lenne zongorazni, amikor o most hegedut akar, mert valahol latta. Es meg nem sikerult kitalalnom, hogy honnan szerezzek egy hegedut :)
    Raadasul olyan ovink van, hogy keddenkent jogaznak, szerdankent pedig zenelnek. (Es fizetunk az oviert, nem is keveset, dehat itt minden oviert fizetni kell, kb. ugyanennyit).

  • 2013.11.07 16:52:15szambukusz

    Ismét egy jó cikk, örömmel olvastam. Egyetértek.

  • 2013.11.07 18:15:28Vermine

    sztm a gyerek válasszon egy vmi területett, ha van kedve, és abba az irányba fejlesszék. ha zenélni szeretne, akkor járjon vmi hangszert tanulni, ha rajzolni, akkor rajzszakkörre, ha mozogni, sportoljon. MINDENT nem tudhat tökéletesen senki, ennek nincs is piaca, manapság a specialistákat keresik, nem azt, aki sokmindent tud egy kicsit.
    amúgy engem 1 évig kényszerítettek zongoraórára akaratom ellenére 10 éves korom körül, mer milyen szép is az, ha egy kislány Liszt-rapszódiákat játszik csipkeruhában majdan az udvarló ifiuraknak. pedig olyan botfülem van, hogy eladnának aprófának, ha nem vigyázok :) rettentő élményként él bennem még mindig az az 1 év. ellenben rajzolni sose írattak be érdekes módon, hiába rajzoltam-festettem mióta az eszemet tudom, és valószínűleg szívesen is csináltam volna.

  • 2013.11.07 19:10:40dieter1

    gorcsoldo, örülök, hogy nem vetted magadra (mármint az inget). Szerintem az intelligenciahiányt se vedd semmiképpen magadra, ahogy olvasom, nem rólad írták, csak véletlenül pont utánad :-)

    Mi már alig veszünk játékot, mert inkább kidobni kell idônként. Egyrészt öröklik egymástól (sôt egyes dolgokat a szüleiktôl, bármilyen "perverz" dolog is egy-egy negyvenéves plüssállat, az NDK társasjáték vagy egy kicsit hiányos rugós foci). Másrészt valamennyit mindig kapnak alkalomra, rokonoktól is. Nemrég belenéztem egy tizenvalahány éves videóba, és megdöbbentem, mennyivel üresebb volt akkor még a lakás, és itt NEM bútorokra gondolok.

    Stimmel az is, hogy csak olyanra szabad beíratni, a gyereket, amit ô is szeretne. Nálunk az egyik például a családi hagyománnyal szöges ellentétben nem szeretne zenélni, viszont a suliban sakkozik, ovis kora óta fociedzésekre jár, mostanában úszik is. Legyen benne öröme. A legkisebb egyelôre csak néptáncol, illetve most kezdôdött a logopédia - ez "muszáj", de szerencsére egyelôre tetszik neki.
    A legnagyobb (már kamaszodik) kerül a legtöbb pénzbe, mert nagyon sok minden érdekli, mindent szeretne megtanulni legalább egy alapszintig. Ez ugyan bizonyos szempontból nem jó, ha semmit sem tanul meg tökéletesen, viszont most, hogy a lovagláson túl van, az "önképzôs" (barátoktól tanult) gitározás mellett elkezdte a zongorát, vasárnapi éneksuliba jár, próbálkozik egy küzdôsporttal, és van még egy csomó távlati terve is :-(

  • 2013.11.07 20:39:17umarcsi

    Különórák: 14 éves fiú: zeneiskola: ütő (a hangszert ő választotta), mozgás: karate (egy ideje a haladóbb a belvárosban van, ingyen, eredetileg helyben indult az iskolában)
    A hangszer ugye 2 zeneóra+2szolfézs
    11 éves lány: balett (művészeti iskolában, heti 2*1,5 óra, 5 éves kora óta, nagy szerelem nála) zeneiskola: fuvola (természetesen szolfézzsal) Így négy délután van elfoglaltsága kb fél 5ig. Ez a mindennapos tesivel együtt nem kevés, mikor balettozni kezdett az még nem volt.
    5 éves óvodás: semmi (a nagyok anno jártak játékos tornára vagy néptáncra és korizni) Korizni mehetne, de fél, nem erőltetem, megy a család együtt télen az ingyenes pályákra.
    Lenne angol is, de semmi értelmét nem látom (mielőtt bárki nekem esne nekünk van nyelvvizsgánk és a két naggyal éltünk külföldön)
    Bármit elkezdtek megkérdeztük lenne-e hozzá kedvük. Semmi se kötelező, de ha egy félév ki van fizetve, akkor végig kell járni. Tulajdonképpen semmi fejlesztést nem kapnak, csak mozognak és zenélnek (ami elvileg jó hatással van a gondolkodásukra is, de inkább azért kezdtük, mert szerintem érzelmileg sokat tud adni). Ugyanakkor mi falusi gyerekként alig járhattunk valamire, én furulyáztam a férjem úszott, max kis matekszakkör még. Mégis egyetemet, doktori iskolát végeztünk - nem ezen múlik. Fontos, hogy lehessenek gyerekek!

  • 2013.11.07 20:45:17umarcsi

    Dieter1!

    Játékok: bizony, bizony van gazdálkodj okosan régről, meg rugós foci is, meg rengeteg Lego is (ami akkor még nem volt olyan paneles), meg fajátékok is. Nálunk is öröklik egymástól, a két nagy kapott újakat (Playmobil, favonat, duplo, puzzlek stb.) ahogy kinőtték szépen eredeti dobozában vagy lefolpackozva eltettem, kapta a következő és ha ős is kinőtte fogja kapni a negyedik, majd az unokák. Már az ötéves is rájött, hogy mi vagyunk a Jézuska, idén azt kérte rejtsük el a lakásban és hadd keresse hideg-meleg. Hát rajtam ne múljon, legalább nem kell odacsempészni :) A nagyok már nemigen kapnak játékot max társast vagy valami kreatív dolgot, de általában olyasmit, ami amúgy is kellene és örülnének neki.

  • 2013.11.07 22:33:08gorcsoldo

    Sajnos nalunk nincs kitol orokolni (meg ismeros sincs nagyon a kornyeken), ugyhogy nekunk kell venni, es emlekszem nekem mennyire keves jatekom volt (bar nem vagyok egyke). Es amiota Viragkotorita irta a tarsasozast, az jar a fejemben. De raneztem a neten es az osszes, amit talaltam tul korai lenne, legalabbis a hozzaszolasok alapjan, egy 3 evesnek. vagy tudtok jot, ami le tudna kotni a figyelmet?

  • 2013.11.08 09:41:17dieter1

    gorcsoldo, nekünk ez jött be a legjobban:
    [link]
    Meg lehet esetleg még próbálkozni olyan lóversennyel, amihez színes dobókocka jár, és a dobott színre kell lépni.
    Aztán vannak olyan nem táblás, kis dobozos társasjátékok, amik nálunk szintén bejöttek: nekünk a jégtáblás van, amiben kifogy alólunk a jég, meg a jégkunyhóépítô.
    Kártyában a szivárványkígyót ajánlom, a húzott lapokból kígyókat kell összeállítani összepasszoló színek szerint.

    Persze minden társasjátékban valaki veszít, ezeknek ez a hátrányuk szemben az olyan játékokkal, mint a közös bábozás, gyurmázás és társai. De ennek a feldolgozását is meg kell tanulni valamikor :-)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta