SZÜLŐSÉG

Tanuljon már egy kis felelősséget az a gyerek!

2013. június 14., péntek 15:27

Minden szülő szeretné, ha gyermeke elvégezné feladatait, és felelősségteljes ember válna belőle, a tapasztalat mégis az, hogy a legjobb szándék mellett is sokszor tesznek az anyák és apák olyasmit, amivel ellenkező hatást érnek el. Például a jutalmazás egyes formáival, a gyermek magára hagyásával, mikor épp nem kéne, és a helyzetből való kimentésével, ugyancsak: mikor épp nem kéne.

shutterstock 82872454
Fotó: Shutterstock

A tét pedig nagy, mert akitől túl sokat várnak, szorongani fog, vagy ami még rosszabb, elhiszi, hogy nem elég jó, és depresszió alakul ki nála, akitől pedig keveset, annak életéből kimarad a sikerélmény, és idővel egyre csökken a motivációja. Valójában, mikor tanulási problémák miatt keresik fel családok a szakembert, az esetek nagy részében derül ki, hogy nem kap megfelelő önállóságot, és az életkorhoz passzoló felelősséget a gyermek.

Adjunk mintát!

A felelősségvállalás az otthoni teendők megosztásával kezdődik. Ennek egyik alapja a mintaadás, az, hogy a többi családtag számára is természetes, mindenki közös felelőssége az otthoni teendők rendben tartása. Ha a gyermek látja, a szülők is egyeztetik, ki mit végez el, és ha van nagyobb testvér, ő is részt vesz ebben, eszébe sem fog jutni tiltakozni az ellen, hogy ő is kivegye a részét.

Gyakori azonban, hogy anélkül, hogy a szülőkben tudatosulna, kialakulnak kivételezett szerepek, nem arányos a munkamegosztás. Ilyen például a nemek szerinti aránytalanság, akár azon ideológia mentén, hogy a háztartás a nők dolga, akár arra alapozva, hogy a férfiaknak többet kell viselni. Fontos a rugalmasság is. Rendben van, ha a nagytestvér az érettségire készülve felmentést kap minden otthoni teendő alól, de ez legyen kimondva, legyenek követhetők a főszabálytól való eltérés okai.

shutterstock 39217021
Fotó: Shutterstock

Csináljuk együtt!

Azt, hogy elpakolunk magunk után, beágyazunk, stb., úgy tanulja meg a gyermek, ha jó darabig vele együtt csináljuk. Irreális elvárás az óvodás korú gyermeknek kiadni a parancsot, majd magára hagyni. Eleinte mindent csináljunk együtt, még ha így tovább is tart, majd kapjon részfeladatokat, de akkor is legyünk ott mellette, mi is tevékenykedjünk valami máson. Iskolás korban, és akkor is fokozatosan, kis lépésenként alakul ki, hogy a szülő jelenléte nélkül is elvégzi feladatát a gyermek.

Válasszon a gyermek!

Fontos, hogy a feladatokban, ha csak lehet, adjunk választási lehetőséget: így inkább érzi sajátjának. Ez különösen akkor fontos, ha már elég nagy az önálló „munkavégzéshez”. Amíg a szülő körül segít, felesleges keresztkérdésekkel megakasztani a folyamatot, inkább kérjük konkrétan, például, hogy keverje össze a palacsintatésztához a tojást a tejjel. A választás a hosszabbtávú, önálló feladatoknál kerül előtérbe.

Ne kíméljünk feleslegesen!

Ne próbáljuk megkímélni a gyermeket az erőfeszítéstől, mert akkor elhiszi, valóban nem lett volna képes arra, amitől megóvtuk. Ugyanakkor van helye a rugalmasságnak. Ha azt látjuk, túlhajtotta magát, mert összejöttek a feladatok, adhatunk neki egy szabadnapot, mikor iskola helyett csak pihen. De ne legyen a problémahelyzetek megoldási mintája, hogy a szülő hirtelen kimenti, vagy ha mindenképp szükség van segítségre, a gyermek is tegyen erőfeszítést, illetve részesedjen a következményből.

Ha például nem tud felkészülni a felelésre, nem kell ostorral hajtanunk, hogy félájultan is tanuljon, de ne is írjunk igazolást másnapra, hogy otthon maradhasson. Mondjuk meg, előfordul bárkivel, hogy egy feladattal nem készül el, nem haragszunk, és bizonyára ki fogja javítani a jegyet, de ne kíméljük meg a kellemetlen élménytől. Ezzel megtanulja, hogy túlélhető ez a helyzet is, és nem dől össze a világ.

Jutalmazzunk szavakkal!

Legyen a jutalmazás a dicséret, vagy még inkább, az együtt örülés, a büszkeség kimutatása. Sok szülő előre fél, hogyha nem ad kézzelfogható jutalmat, motiválatlan lesz a gyermek. Éppen az ellenkezője igaz, és nagy károkat lehet okozni a jutalmazással! A belső motivációt külsővé teszi, és idővel azt sem végzi szívesen a csemete, amihez eredetileg kedve lett volna. Nem beszélve arról, hogy mindig emelni kell a mértéket, hiszen a korábbi szinthez már hozzá szokott.

Felnőtt világunkban hihetetlennek tűnik néha, de az embernek alapvető jellemzője, hogy szereti hasznosnak, sikeresnek érezni magát, megtapasztani, hogy mire képes, és hogy értelme van annak, amit csinál. A gyermek számára öröm, ha egyre több dologra képes, erre fel is hívjuk a figyelmét, és vele örülünk. A legborzasztóbb a pénzjutalom, modellezve a munkahelyek teljesítménydíjazását (aminek ott persze helye van).

De nem sokkal jobb, ha élményt kap a gyermek, például a „jó bizonyítványért”. A közös élménynek nem az a feladata, hogy trenírozzuk vele a gyermeket, hanem hogy együtt jól érezzük magunkat. Ha az állatkertezés azon múlik, elérte-e a négyes átlagot, azzal azt sugalljuk, összefüggés van a család érzelemgazdagsága, élménymegosztó szerepe és a gyerek iskolai teljesítménye között. Egyébként sem szerencsés a végeredmény alapján jutalmazni. Legyünk vele év közben, biztassuk, örüljünk a relatív sikereknek is (például, hogy megértett egy fejezetet a fizikából, még ha történetesen a másikból is feleltették, és egyest kapott), és végül ünnepeljük meg közösen a nyári szünet kezdetét a bizonyítványtól függetlenül.

shutterstock 140941408
Fotó: Shutterstock

Ne feledjük: a család elsődleges feladata, hogy érzelmi közeget biztosítson, olyat, ami egyformán a gyermek mellett áll siker és kudarc esetén, és ahol a körülményektől függetlenül elfogadásra, nyugalomra, örömre lelhet. Éppen az ilyen közegben képes az ember a fejlődésre, képességei kibontakoztatására.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.06.14 15:48:31Advanced Flight

    Sok mindenben igaza van a szerzőnek, de azért teljesen nem lehet a versenytől és a fáradságtól megkímélni a gyereket, mert nem ilyen világban élünk. Nyilván, ha tök hülye a fizikához, ne várjunk el tőle színjelest, de azt igen, hogy legalább a tőle elvárható szinten (mondjuk közepes vagy jó) azért tanulja meg és ne bukdácsoljon.
    Van egy film, ha jól emlékszem, az a címe, hogy Édes Emma, drága Böbe, abban a főszereplő csaj tök jól elmondja, hogy melyik osztályzat mit takar. Érdemes meghallgatni.

  • 2013.06.14 16:06:56Ultrahangos Zsírbontás

    Sose értettem, mi értelme pénzt adni bizonyítványért.

  • 2013.06.14 16:20:03mindent látó szem

    Már megint egy nesze-semmi-fogd-meg-jól poszt. Gratula!

  • 2013.06.14 18:42:00Van_mikrohullámú_sütőtök?

    Szerintem jó kis poszt. Hasonlóan szeretnénk mi is a gyerekekkel. Ugyanakkor nagyon nehéz lehet olykor a figyelmét felkelteni amikor olyan eltérő dolgok érdekelnek egy 3 évest naponta különböző intenzitással mint egy villogó lámpa, egy csiga vagy egy tablet. Néha elég pár szép formájú kavics, néha fészbuk játék kell. Sosem lehet tudni.

  • 2013.06.14 19:17:23bungics

    A hideg kiráz a tudatosan jutalmazó/büntető szülőktől. Az ilyenek termelik ki a neurotikus beteg felnőtteket.

  • 2013.06.14 19:20:51bungics

    Popper Péter is azt mondja: fel lehet pofozni a gyereket nyugodtan. Indulatból. De aki tudatosan teszi, nevelő célzattal, az ártó, aljas, gonosz.

  • 2013.06.14 20:49:59csib

    bungics
    Valahogyan visszajelzést kell adni a gyereknek arról, hogy amit csinál az jó vagy rossz. Ha értelmesen elmagyarázod, sokszor nem elég. Nem pofozásra, meg édességre gondolok, ennél azért vannak értelmesebb módszerek is.
    Te hogy csinálod?

  • 2013.06.15 09:06:24kolbászoszsömle

    liberálmocsok

  • 2013.06.15 11:01:12leftalone

    Na, nem jelenik meg a komment. Csúnya, rossz blogmotor, szégyelld magad!

  • 2013.06.15 11:02:01leftalone

    Mostanában tudatosult bennem, hogy a szülői szerepkör gyakorlatilag a későbbi munkáltatói (főnöki) szerepkör modellje. Ahogy egy jó szülő tudja motiválni a gyerekét, egy jó főnök is. A módszerek is meglepően hasonlóak.
    A rossz szülő és rossz főnök párhuzam is megáll egyébként.

    Akkor kezdtem el ezen gondolkozni, amikor a jelenlegi munkahelyemre kerültem egy született vezető mellé. Behívott néhány embert letolásra, látszott, hogy milyen feszülten mennek be, hiszen tudták, hogy elszúrtak valamit. Kifelé már széles mosollyal jöttek. Ez ismétlődött, figyelni kezdtem a főnököm viselkedését.
    Ha hibázott valaki, akkor tényszerűen rámutatott, alternatív megoldási lehetőséget ajánlott, majd mellétett egy dicséretet valami másért.

  • 2013.06.15 11:03:19leftalone

    Folytatás:
    Szép lassan átvették tőle az alá tartozó vezetők is ezt a stílust. A kollektíván belüli feszültségek nagy része elsimult, láthatóan jókedvűbb mindenki. A munkakedv is megszaladt, önként bent maradnak munkaidő után a megcsúszott feladatokat elvégezni. A motiváció az esetleges pluszpénzen és előléptetésen kívül (ami korábban is megvolt) az, hogy a jó eredményekért mindig kapnak néhány dicsérő szót a főnöktől. Ha jól sikerül valami, vagy megállítja az illetőt a folyosón és két rövid mondattal megdicséri, vagy behívja magához, vagy ír egy e-mailt és megköszöni a szép teljesítményt.

    Az összefüggés a fejemben apám, aki hasonló típusú vezető volt nyugdíj előtt, de a gyereknevelésbe is átemelte ezeket a módszereket. Ha valami jól sikerült, akkor hatalmas örömködés, dicséret két kézzel. Ha nem jól, akkor nem szólt semmit, figyelmen kívül hagyta. Lecseszés csak szándékos rosszalkodás miatt volt, magyarázattal, alternatív viselkedési lehetőség felajánlásával. Ha legközelebb a kért módon tettem, ismét hatalmas dicséret.

    Mindkét esetben azt tapasztaltam a saját bőrömön is, hogy motiválttá, lelkessé váltam, bármilyen feladatról is legyen szó.

  • 2013.06.16 21:37:09Rébusz

    @ leftalone: szerintem is működhet így család és munkahely is, érdekes párhuzam. Popper Pétert említi valaki, miszerint indulatból meg lehet ütni a gyereket. Ok, indulatból sok rossz dolog történhet, de ha a meg lehet nála meg szabad-ot jelent, akkor nekem ez nem útmutatás. A gyerek utánzásból tanul, ha a konfliktusmegoldásnak ezt a módját látja, akkor ellesi és hasonlóan vezeti majd le az indulatait.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta