SZÜLŐSÉG

Úristen, mi van, ha sosem lehet gyerekünk? Befejező rész

2012. szeptember 13., csütörtök 17:05

Szubjektív beszámoló a meddőségről, befejező rész

Az első részt itt talájátok, a másodikat itt, a harmadikat itt, a legutolsót pedig itt. Ebben a sorozatban megosztom veletek, min mentem keresztül testileg, lelkileg. Milyen köröket futottam feleslegesen, és mit lett volna jó már a legelején is tudni. A végén pedig kiderül, sikerrel jártunk-e.

stockfresh 1781996 grey-3d-organic-injected-ivf sizeM

Ott tartottunk tehát, hogy az új helyen elő voltunk jegyezve lombikra decemberre, persze azért néhány vizsgálatot addig újra elvégeztek. Általunk választott időpontokra jártunk, általában belépéstől kilépésig 20 perc alatt végeztünk, és mindenki végtelenül kedves volt mindig. Igen, mindez már nem az állami egészségügy égisze alatt történt.

Végül megkezdtük a programot, ami eleinte nem nagyon különbözött az inszeminációtól, szurkáltam magam esténként, hogy segítsük a peteérést – bár az gyorsan kiderült, hogy fizikailag megterhelőbb, ha az elérendő cél 8-10 érő petesejt, mint, ha „csak” az időzítés a feladat.

Természtesen a kontroll is szigorúbb volt, így egy hét után az ultrahangon kiderült, hogy szokatlanul élesen reagál a szervezetem ennyi hormonra, és, ha nem állunk le az adagolással, bekövetkezhet az úgynevezett hyperstimuláció, ami egyrészt elég veszélyes, másrészt nagyban csökkenti annak az esélyét, hogy életképes petesejteket tudjon leszívni az orvos.

Így aztán első lombikunk ennyiben is maradt, de legalább okosabbak lettünk, én pedig végre tényleg bízni és hinni kezdtem az új orvosban, mert annyira normálisan és egyenesen, kertelés és hárítás nélkül mondta el, hogy mi a helyzet. Megállapodtunk, hogy várunk két hónapot, hogy a szervezetem magához térjen és nekifutunk újra.

A következő körben már minden gond nélkül haladtunk – igaz, ehhez a kisebb dózisok mellett az is kellett, hogy kétnaponta bemenjek a központba, ahol egy gyors ultrahang-vérvétel párossal ellenőrizte az orvos, hogy nem szállnak-e el megint a hormonjaim. 12 nap stimuláció után megállapíttatott, hogy az összes petéim készen állnak a leszívásra, így egy reggel bementem, elaltattak és magukhoz vették őket a biológusok.

Az altatás pont annyira volt vicces, mint amennyire féltem tőle, bent a műtőben lekapcsolták a villanyt, aztán kint az őrzőben meg fel – ehhez tudom hasonlítani az élményt. A leszívás remekül sikerült, 10 életképes petesejtet produkáltam a hormonok segítségével, akiket mind meg is termékenyítettek a férjem ugyanaznap reggel leadott hozzájárulásával.

stockfresh 87330 woman-injecting-drugs-to-prepare-for-ivf-treatm

A lombik programban ilyenkor ugye az ember még csak az izgulás felén van túl, mert ki kell várni, hogy hány embrió indul fejlődésnek, és éri el azt az állapotot, amikor vissza lehet őket suvasztani a helyükre. Reggelente az ember odatelefonál a központba, érdeklődik leendő gyermekei hogyléte felől, és drukkol, hogy minél több napot kibírjanak a petricsészében, mert a cél az ötnapos blasztocita állapot, egy sima mezei terhességnél kábé ekkorra ér a megtermékenyült petesejt a méhüregbe.

A mi leendő gyerekeinkből ketten is remekül teljesítettek így a 6. nap reggel mehettünk értük – vagyis ekkor volt az ún. transfer. Mielőtt egy sima katéteres eljárással visszahelyeznék őket, lehetőség van mikroszkóp alatt egy pillantást vetni rájuk.

Életem egyik legszebb – bár kicsit bizarr – élménye volt, hogy láttam csillogni a két kis virágocskát (tényleg olyan alakjuk van), akik a gyerekeim lehetnek. Ezután a férjemet kitessékelték, hogy várjon a folyosón, én pedig egy szinte ugyanolyan eljárás során, mint az inszemináció, megkaptam őket további megőrzésre. Szinte ugyanolyan, mert egy katéter segítségével teszik őket a megfelelő helyre, de mégsem, mert az összes korábbi inszeminációval ellentétben ez egyáltalán nem fájt. Mint kiderült, ehhez elég volt egy görcsoldó-fájdalomcsillapító injekció – mégis mekkora különbség! Se görcsök, se vérzés, semmi.

A transfer után kaptunk egy ultrahang képet (semmi nem látszott rajta, de már a tudat is elég volt, hogy ott vannak eldugva valahol a képen), és hazaküldtek minket azzal, hogy 14 nap múlva teszteljek, és mindenképp telefonáljak az eredménnyel.

Nagyjából egy héttel a beavatkozás után gyanús hányingereim kezdtek lenni, de eléggé rá voltam állva a „semmit sem vehetünk jelnek” vonalra ahhoz, hogy győzködjem magam, hogy biztos a terhesvitamintól van, amit szedek – egészen addig, amíg a férjem röhögve hülyének nem nyilvánított.

A 14. nap hajnalán megint a fürdőben üldögéltem, azon gondolkozva, hogy akarom-e én tutira tudni, hogy mi van. Hátha minden összeesküszik azért, hogy terhesnek gondoljam magam – négy év után már óvatosan kezd bele az ember az optimizmusba. Aztán vettem egy nagy levegőt és teszteltem. Nagyjából arra sem volt időm, hogy sóhajtsak, mert a tesztcsík azonnal leugrott a szalagról és éppen hogy orrba nem vágott, hogy „hé! gyereked lesz!” Sírva nevettem, aztán remegő kézzel adtam oda a férjemnek a tesztet, hogy ugye jól értelmezem én ezt – mégiscsak ő a műszaki a családban.

Másnap ultrahangon és vérvétellel is megerősítették a tényt, hogy gyerekkezdemény van a hasamban. Nyolc hónappal és egy eseménytelen terhességgel később pedig megszületett a lányunk, és hamarosan születik az öccse is, akit egy inszeminációból hoztunk össze, ugyanannál az orvosnál.

Az utolsó jótanács

Bár sokszor volt iszonyú nehéz, mégis megérte minden perc, amikor azért küzdöttünk, hogy a lányunk megszülethessen, úgyhogy íme az utolsó jótanácsom: ha tényleg gyereket akartok, soha ne adjátok fel.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.09.13 17:33:48Slipping_Beauty

    Gratulálok!

  • 2012.09.13 17:47:01Mrs. Jackman

    :)

  • 2012.09.13 19:04:28plüss_Teknős

    Dejó-dejó, gratulálok :-)

  • 2012.09.13 19:23:01zoldmandula33

    nna végre..azért előbb is leközölhettétek volna:)

  • 2012.09.13 19:56:46vjudy

    Most itt bőgök :-) Úúúgy szurkoltam, hogy ugye lesz baba a végén! Örülök, hogy tényleg sikerült!

  • 2012.09.13 21:25:04Jucus82

    :)
    Már én is nagyon vártam a történet végét. Megérte:):)

  • 2012.09.13 21:36:27Csincsike80

    Nagyon gratulálok! Bíztam benne hogy happy end lesz a vége.:-)))))

  • 2012.09.13 21:55:39vagyok, aki vagyok

    de jóóóó, és szuper, hogy jön tesó baba is, gratulálok :))))))))

  • 2012.09.13 22:39:51pause

    annyira szrkoltam a vegere:D gratula:)

  • 2012.09.14 01:31:22dr. Ez is csak egy nick

    Gratulálok.
    Egy nagyjából 3 mondatos történetből sikerült vagy 15 flekknyi faszságot összehalmozni.
    Ja, hogy így sokkal többet fizet?

    Mondjuk régen persze volt olyn újságíró-etikai szempont is, hogy az ember a saját nyomorát nem írHATja meg.
    Igaz, akkor még tanult újságírók írtak, nem botcsinálta firkászok.

  • 2012.09.14 07:18:58Ocsibogyo79

    Gratulálok, bár...
    Ez is csak egy nick-kel értek egyet, többet vártam a végétől, pl., hogy kiderül, mi volt a baj (mondjuk egy kis endometriózis, amit nem tudnak "csak úgy" észrevenni)...azt sejteni lehetett, hogy lesz baba a történet végén, de amikor a mai posztot elkezdtem olvasni, az volt az érzésem, hogy már csak a magánklinika nevét kellene kiírni és akkor látnám az értelmét (a divany.hu részéről), amiért ezt a történetet 4 részre el kellett húzni...ennél jóval cifrább történet pl. az enyém és sok más, meddőséggel megbélyegzett ismerősömé.

  • 2012.09.14 08:06:23Mmok

    Gratulalok! :D

    Kedves Ocsibogyo es tovabbi szajhuzogatok!

    Mit szerettetek volna? Sopankodni, hogy szegeny, nem lett gyereke, ne add fel, fel a fejjel, stb. ? Sok mas tortenet is van, pl. nem derul ki mi a baj es megse jon ossze es 10 ev utan orokbefogadas. Vagy a masik, ahol 10 ev utan lombikkal jon ossze, aztan spontan beugrik egy baba. Vagy feladnak mindent es kettecsken elik le a az eletet es testver hijan tavoli rokonok es baratok gyerekein elik ki magukat. Raadasul nagyon sokszor talalkozni az allami intezmeny kontra maganintezet kozotti szakadeknyi kulonbseggel is.
    Ird meg te is a torteneted es kuldd be, talan megjelenik!

  • 2012.09.14 08:08:39Zolko76

    37 eves meglett ember letemre elpityeregtem magam.
    Aterzem , hogy min mentetek keresztul. A ferjednek kulon gratula a kitartasaert.
    Nagyon szeret, ha ezt igy vegigcsinalta melletted.
    De persze neked is gratula a kitartasodert.
    Jo egeszseget, es hosszu boldog eletet Nektek!

  • 2012.09.14 08:27:09p.ist

    Szinten 36 eves vagyok (ffi) es szinten majdnem elsirtam magam.
    Gratulalok mindkettotoknek (negyotoknek :-) es sok boldogsagot kivanok.
    Koszonom az elvezetes stilust.

  • 2012.09.14 08:40:29nyanyus

    Aki még egy ilyen történetben is keresi a rosszat, abban nincs érzés!
    Szívből gratulálok!
    Egyébként nagyon jó stílusban írsz!

  • 2012.09.14 10:04:46TIV

    Hello,
    Hát én is meghatódtam a történet végén, és nagyon gratulálok nektek hogy összejött! :)

    Egy gyors megjegyzés azért. Az első részből idézek:
    "Milyen köröket futottam feleslegesen, és mit lett volna jó már a legelején is tudni."

    Szóval mit lett volna már jó a legelején tudni? Erre várok már itt majdnem két hónapja, hogy kiderüljön, hogy miért voltak feleslegesek a körök. Mert az elején már a lombikkal kellett volna kezdeni?

  • 2012.09.14 11:07:37Pakinyanya

    TIV: az elején nem lehet lombikkal kezdeni, csak bizonyos feltételek teljesülése mellett. Ezek közül néhány: nem átjárható petevezeték, meghatározott szám alatti spermaszám (nem emlékszem pontosan, de olyan 50-40 millió rémlik, de lehet, hogy rosszul), méh rendellenesség (mint a szív alakú méh mondjuk). Több most nem jut eszembe, de van az a szint, ahol még meg kell próbálni 6 inszeminációt és ha az nem jön össze, akkor utána mehet a lombik. Persze ez az államilag támogatott eset. Ha van rá pénze az embernek és kifizeti, akkor kezdheti azzal az elején. De a többségnek nincs, vagy ha lenne is, egyszerűen el sem tudják az elején képzelni, hogy 6 sikertelen inszemináció után már milyen lelkiállapotban van a pár (főleg a nő, már elnézést a férfiaktól).
    Amúgy a történet csak azoknak újdonság, akik nem járnak hasonló cipőben. Ha az ember bemegy egy termékenységi klinikára és ott megkérdezi a nőket, a legtöbbjük hasonló sztorival fog előállni.

  • 2012.09.14 11:20:32Ocsibogyo79

    Mmok: nem látom, hogy mi ebből a történetből a tanulság, ez zavar. Menjen magánklinikára, aki most kezdi a kivizsgálást...? Ez egyszerűen nem igaz, nem jobb a sikerrátájuk és ennél jóval összetettebb az egész kérdés, bonyolultabb a magyar meddőségi és nőgyógyászati "ipar", minden bugyrát végigjártam pár sorstársammal együtt. Annyi zavar, hogy mint eléggé tapasztalt ember e téren, felszínesnek érzem a történetet - de elismerem, hogy annak, aki nem élt át ilyesmit, így is érdekes lehet és van benne újdonság.
    Egy szóval sem mondtam, hogy zavar, hogy a végén sikerült a baba, szerintem ezt már egyébként az elején ki lehetett találni.

  • 2012.09.14 11:37:52TIV

    @Pakinyanya: Nem azt mondom, hogy ezzel kellett volna kezdeni. Csak semmi más tanulság nem jön le a történetből. Ez lett a végső megdolás, oks.

    DE "mit lett volna jó már elején tudni?". Ebből én végig arra vártam, hogy lesz egy tanulsága a történetnek (ahogy ez @Ocsibogyo79-et is zavarja), amiből kiderül, hogy hogyan lehetett volna elkerülni a "felesleges köröket", hogy valali valahol az elején már észrevehetett volna valamit... Nem tudom, de így a történet egy az ezer közül.

  • 2012.09.14 13:02:41goumideaumineaux

    Üdv, démosz!

    Mi is hasonlóan jártunk, tíz évig vártunk-jártunk-fizettünk.
    Csak annyit tennék hozzá, hogy azért mert állami intézmény mégők is a beavatkozások után kapják a pénzt. Nem volt véletlen a hat inszemináció belengetése. Köcsögök azok is, meg azok is, akiknél mi jártunk!

  • 2012.09.14 13:18:29gyongy-bizsu.hu

    Először is gratulálok!

    Másodszor pedig remélem, hogy a cikk írója kiírta magából minden keserűségét és a jövőben nem "zaklat" senkit a történeteivel. Rengeteg ilyen sztori van, én is személyesen érintett vagyok... De szívesebben olvasok egy pozitív történetet, jó tanácsokat, ajánlásokat, mintegy többrészes "úristenmostmilesz" kesergést.

  • 2012.09.14 13:35:18krisz-nagy

    tudjátok kedves fanyalgók, (szerencsére) nem mindenki küzd ezzel a problémával a dívány-olvasók közül - ezért nekik akár érdekes is lehetett a sztori. mint pl. nekem is. ugyanis a hasonlóan nehézsorsú ismerőseimtől nem fogom soha megkérdezni ezeket a részleteket.
    szóval kedves poszterina, részemről gratula, örülök hogy a végén összejött, mégha a kommentelők szemében nem is küzdöttetek igazán nagyot csak átlagosat :-))
    szép napot!

  • 2012.09.14 13:50:49TIV

    Nem az a baj, hogy csak "átlagosat" szenvedtek, vagy nem. Ezt szerintem egyikünknek sem joga megítélni. És érdekes is volt valóban, mert sok sok részletet megtudhattunk, mint hozzá nem értők, ez is igaz.

    De a beharangozáshoz képest nem érzem most, hogy meg lett válaszolva a felvetetése a dolognak. Semmi fordulat, amiért ennyi rész alatt, majdnem két hónap alatt kellett ezt a sztorit elmesélni. Még mindig nem értem, hogy mit kellenne ebből magunkkal vinni, hogy ha velünk is ez történik, akkor már az elején tudjak valami jót. :)

  • 2012.09.14 13:53:36TIV

    Jah, és még csak annyi. Lehet hogy ami az egésszel a bajom, az nem is az író hibája. Nem tudom kinek az ötlete volt ez így elhúzni. Ha ez a sztori egyben jön le, és nincs bennem semmi várakozás, akkor valszeg örömmel csuktam volna be az ablakot, meghatódva, és reményekkel telve, hogy nekem ezt sosem kell végigcsinálni.

  • 2012.09.14 16:08:02sutiz

    Gratulálok! :-) Mi is sokáig vártunk és végül mi is Kaáli intézetben kötöttünk ki. Szerencsére lombikig nem jutottunk el mert nálunk az inszemináció sikeres volt. Kétszer is egymás után de sajnos az első inszemes babát elveszítettük. De így van ahogy írod, NEM SZABAD FELADNI SOHA! Most a második babánkat várjuk aki teljesen természetes úton költözött be. :-)

  • 2012.09.14 18:18:54Csokolom

    háááááááát igen... ismerős a dolog, az én életemben 3 nőből 2 bizonyult meddőnek.
    HÁROMBÓL KETTŐ! Ez persze nyilván csak személyes balszerencsém, állítólag 20%-os a meddőségi arány, na esetemben ez ugye 66%...
    Mondjuk a képet árnyalja hogy én egy segítség felajánló (sperma donor felajánlás, www.spermadonor.hu) hirdetés útján kerültem kapcsolatba olyan egyedülálló nőkkel, akik ilyen-olyan okból társ nélkül, 30-on túl, 35 körül, 40 felé közelítve egyedül akarták megoldani a gyermekvállalást.
    Szóval ez a 12 hónap teherbeesés nélkül ez 35 év ALATTra vonatkozik, ekkor beszélünk meddőségről, s a lányok akikkel én kapcsolatba kerültem hát úgy kábé akörül jártak, szóval kemény dió ez, húúúú úgy örülök hogy nem lánynak születtem, egy pasi még elodázhatja a babacsinálást meg családalapítást de egy nő nem várhat... Ellenben a nők hamarabb érnek, és úgy általában, praktikusabban gondolkoznak (kevésbé hülyék), pl itt vagyok én, hát én is mekkora hülye vagyok már hehe

  • 2012.09.17 17:09:59badabum

    Vasárnap elmegyek templomba és hálát adok hogy véget ért ez a történet......ennél jobban már csak akkor lehetett volna elhúzni ha a 4 év szívás naplóját heti bontásban adtátok volna le.

  • 2012.09.18 20:24:26Jucus82

    badabum nem kötelező elolvasni, ha nem érdekel...

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta