Alattomos és nehezen felismerhető tünetegyüttes, amely sokszor rendkívül színes és kreatív egyéniséget takar. A borderline szindrómáról már írtunk egy korábbi cikkünkben, most bemutatunk néhány történetet arról, milyen együtt élni valakivel, aki ebben a személyiségzavarban szenved.
A borderline személyiségzavarra jellemző határtartási problémák és változékony érzelmek miatt nehéz hosszú távon barátságot, vagy szerelmet ápolni, ráadásul a kezdetben nehezen felismerhető tünetek miatt a problémával szinte mindig egy már működő kapcsolatban szembesül a másik fél.
A 28 éves Tamás, aki egy őrző-védő kft. alkalmazottja, szintén sokáig nem ismerte fel, hogy barátnője beteg. Egy nagy finálé kellett ahhoz, hogy a dolog napvilágra kerüljön.
Azt sem tudta mikor sírt utoljára
„Amíg el tudta nyomni magában a dolgot, rendben volt minden” – meséli. „Igaz, az indok nélküli eufória rendszeres volt nála, ahogy az ellenkezője is, ugyanis nagyon nyugtalan volt, és ha magára hagyták öt percre, érezhetően zuhanórepülésbe kezdett a biztonságérzete. Ilyenkor azonnal elöntötte a hideg és a meleg - úgy érezte, meghal. Ezeket elmesélte nekem, de még mindig nem gyanakodtam általános rosszkedvnél többre. Alapvetően szomorú volt az arca, és egyszer megkérdeztem tőle, hogy mikor sírt utoljára. Nem tudott rá válaszolni, egyszerűen nem emlékezett, mert akkor úgy érzete, hogy az érzelmei valaki más érzelmei.”
A fejét az ajtóba verte
„Egy szép napon jöttem haza reggel a munkából és az ajtó zárva” - meséli Tamás arról, hogyan szembesült barátnője valódi állapotával. „Hallottam, hogy bent kiabál valaki. Szandra bezárkózott és üvöltött, néha valamit az ajtónak vert, szerintem a fejét. Mivel kulcs nem volt nálam, kértem a szomszédtól szerszámokat, és gyorsan felpattintottam a zárat. Odabent tombolás nyomai, elég nagy rumli. Lazán közölte velem a fél szomszédság előtt, hogy gyűlöl. Annyira hirtelen történt minden, ijesztő volt, mert nem volt semmi előszele a dolognak. Később beszéltem az orvosával, és tőle hallottam először a borderline kifejezést, amiről akkor fogalmam sem volt, mit jelent. Szandra egyelőre kordában tudja tartani a betegségét, pedig régebben teljesen az uralta testét-lelkét, csak míg velem volt, elzárta előlem... egy darabig. Amikor utoljára láttam, úgy éreztem, hogy a probléma nehezén túl van, de semmi esetre sem kezdeném vele újra, egyszer elég volt. Az a borzasztó, hogy nem tudtam rajta segíteni. Ilyenkor nem lehet azt mondani neki, hogy 'ne legyél már ilyen'. "
Nincs más alternatíva, csak a szakítás
Tamás szerint, ha egy borderline szindrómás betegnél a kezelések után nem mutatkozik változás, akkor a szakítás az egyetlen megoldás. „Nincs más alternatíva. Jó színészek, az igaz, egy darabig tudják leplezni a betegséget, de nem sokáig. Ha egy olyan helyzet adódik, ami előhívja belőle, akkor úgyis a felszínre bukik.”
A munkahelyemre is eljött balhézni
A reakciók személyenként változnak, mindenkinél más és más: valaki befordul, valaki pedig a végletekig pörgeti tévhitét. Esetleg őrülten féltékennyé válik, és ideje nagy részét egy bizarr nyomozás tölti ki. A 28 éves Bea ismerősei körében hallott először a borderline személyiségzavarról, és akkor döbbent rá, hogy az öt évvel azelőtti barátja valószínűleg ebben a betegségben szenvedett.
„A féltékenységével készített ki engem olyannyira, hogy végül nem bírtam tovább. Eladó voltam egy férfi ruhaboltban, és ha bementem dolgozni, állandóan hívogatott, hogy megtudja, melyik vevő próbálkozott be nálam. Ha szóltam, hogy most nem érek rá, le kell tennem, mert vásárlók jöttek, akkor addig hívogatott, amíg ki nem kapcsoltam, ettől aztán még inkább bedühödött, és eljött a boltba hisztizni. Ha a barátnőimmel találkoztam, akkor sem kerülhettem el a rohamot, mert ugye ők voltak azok, akik engem belevisznek a rosszba, én pedig egy szemét hazug vagyok, hogy tagadom. Mindenki előtt beégetett, aki csak élt és mozgott körülöttem, és ez több volt, mint féltékenység, teljesen elveszítette a józan ítélőképességét és az önkontrollját. Volt, hogy majdnem megütött dühében, amikor azt képzelte, hogy a főnökömmel randizom, amikor be kellett mennem a szabadnapomon leltározni.”
Rendszeresen szakított velem
A borderline szindrómában szenvedők néha szeretik a figyelmet magukra terelni. Ha valami nem úgy megy, ahogy ők akarják, hirtelen lobbannak haragra és logikátlan cselekedet sorát képesek produkálni. Döntő szerepet játszhat a mértéktelen ivás és az alkoholizmus is. „Péteren képtelen voltam kiigazodni”- meséli a 30 éves Kriszta. „Két héttel azután, hogy összejöttünk, már feldobta, hogy költözzünk össze, mert csak úgy ismerhetjük meg egymást jobban. Amikor kértem, kicsit lassítsunk, tegyünk mindent a maga idejében, akkor ijesztett meg először. Ordított, hogy bennem nem lehet megbízni és alkalmatlan vagyok egy komoly kapcsolatra. Ehhez képest ő volt az, aki néha napokra eltűnt, mert találkozott a haverjaival, lementek a Velencei tóra és egyszerűen csak elfelejtett róla szólni nekem. Azzal magyarázta, hogy ő nem tud keveset inni, ha iszik, akkor sárga föld lesz a vége, és ő különben is az életben mindent szenvedéllyel csinál. Nem volt ritka az sem, hogy buliban egyszer csak elkezdett kötözködni emberekkel és összeverekedett valamelyik barátjával, aztán eltűnt és órákig hívogattam idegbetegen, hogy hol van és nem esett-e baja. Rendszeresen szakított velem, mert úgy érezte, nem szeretem eléggé, és neki több megértésre van szüksége. Évek teltek már el azóta, hogy végleg szétmentünk, és még mindig nem értem, miért érezte, hogy nem szeretem, és mit kellett volna tennem azért, hogy biztonságban érezze magát mellettem.”
A szakértő véleménye
Nem kérdés, hogy a borderline egy rendkívül összetett tünetekből álló személyiségzavar. Megjelennek benne a félelmek, az agresszió, a személyes határok átlépése, és akár a pánikbetegség tünetei is. Pszichológus szakértőnket, Higi Verát is megkérdeztük a borderline kialakulásának hátteréről, tüneteiről, és a környezet szerepéről.
Borderline: a pszichózis és neurózis között
A borderline az érzelmileg labilis személyiségzavar kategóriájába tartozik, az ilyen személyiségek jellemzője az „odi et amo”, vagyis a gyűlölet és a szeretet szélsőséges megélése. A borderline személyiségzavar előfordulása a népességen belül 2% körüli, azonban nehéz ezt az arányt pontosan megbecsülni. Sokan mutathatnak – akár egy krízis kapcsán – szélsőséges viselkedést, azonban a borderline diagnózis felállítását hosszas és részletes diagnosztikai munka előzi meg. Az ilyen személyiségeknél a környezet nagy eséllyel észleli a problémát, hiszen a zavar tünetei markánsak, átitatják a személyiséget, és tartósnak bizonyulnak. Nem véletlen, hogy a borderline személyiségzavarban szenvedőket más néven „határeseti személyiség”-nek nevezik, amelynek oka, hogy annak idején a borderline személyiségzavart a pszichózis és a neurózis közötti határmezsgyére helyezték.
Az elhagyatottságtól való intenzív rettegés
A borderline személyiségzavarban szenvedők egyik legfontosabb jellemzője, hogy gyakran megsértik mások személyes határait. Ez a határsértő magatartás együtt járhat a kamaszkorral, azonban később fontos figyelmeztető jel lehet. A borderline személyiségzavar általában fiatal felnőttkorban tetőzik, és gyakran csak hosszú évtizedek után következik be spontán javulás.
Jellemzője, hogy az impulzív, kirobbanó személyiség gyakran érez szorongást, megjelenhetnek depressziós epizódok, emellett erre utalhat az önpusztító életvitel, drogok és/vagy alkoholfogyasztás, az öncsonkítás, valamint az öngyilkossággal való fenyegetőzés. Ezeket a jeleket komolyan kell venni, hiszen a borderline zavar esetében a fenyegetőzések hozzávetőlegesen 6%-a öngyilkossággal végződik.
Emellett szintén fontos jellemző a párkapcsolathoz való szélsőséges ragaszkodás, gyakran a másik fél igényeinek figyelembevétele nélkül. Ennek hátterében az elhagyástól való intenzív és irreális rettegés áll, ez a félelmük akadályozza meg őket a valós, intim kapcsolat kialakításában. Ez a paradox kapcsolódási igény és intimitástól való félelem vezet a külső szemlélő számára érthetetlen és szélsőséges viselkedéshez.
Eltörölhetetlen nyomokat hagy
A borderline kialakulásának hátterében a legtöbb elmélet szerint a korai anya-gyermek kapcsolat zavara a döntő tényező, amely magyarázatot ad instabil énképükre és önértékelésükre. Fontos megérteni, hogy miért is ilyen döntő ez a korai időszak. A gyermek kb. 2 éves korig nem rendelkezik saját magáról alkotott énképpel, ilyenkor a szülő hozzá való viszonyulása alapján formálódik személyisége, olyan, mintha ennek tükrében látná és építené fel önmagát. Egyes kutatások szerint, a borderline eseteknél gyermekkorban gyakrabban fordult elő bántalmazás, vagy akár incesztus, amely mély és eltörölhetetlen nyomokat hagy a személyiségfejlődésben.
Megnehezítik környezetük életét
A borderline zavarral küzdők kezelése nagy kihívást jelent, hiszen pont a másokhoz való kötődésükkel vannak komoly problémáik, így általában a terapeutájukkal való viszony sem zökkenőmentes. Azonban bizakodásra ad okot, hogy a hosszú távú egyéni, vagy csoportos pszichoterápiás foglalkozások sokszor javuláshoz vezetnek, emellett pedig a terápia kiegészítéseként esetenként gyógyszeres kezelést is alkalmaznak.
Bár a borderline zavarral küzdők viselkedésükkel nagyon megnehezítik környezetük életét, azonban a határok figyelmen kívül hagyása a „jobb időszakokban” néha páratlan kreativitással társul. Ezt a személyiségzavart tehát komolyan kell venni, hiszen bár alkalmanként bekövetkezhet spontán gyógyulás, a kezelésük sokszor szó szerint életbevágóan fontos lehet.
