PORONTY

Ilyenek "ezek a mai gyerekek" az óvónők szerint

2016. december 15., csütörtök 16:00

Rohan a világ. Meg benne az emberek. És vajon mi van a gyerekekkel? Egy átlagos szülő átlagos óvodáskorú gyermekét nagyjából fél 8-8-kor belöki az csoportszoba ajtaján, majd nagyjából fél öt fele kiveszi onnan. A kettő között eltelt időben történtekről  pedig vajmi keveset tudunk.

És ezen az sem segít, hogy reggel is, délután is mindenki rohan, az óvónők azt sem tudják, hol áll a fejük, nem nagyon van idejük arra, hogy minden egyes szülővel megvitassák az aktuális gyerek érzelmi-értelmi-fizikai-egészségi állapotát. Csak a legszükségesebbek hangzanak el, folyt az orra, nem pisilt be, szépen evett, aludt/nem aludt délután.

Persze lehet kérni fogadóórát, amikor az óvónő csak és kizárólag velünk foglalkozik, és azalatt az egy-félóra alatt ki lehet kérdezni a gyerekről. A fogadóórák azonban – legalábbis mifelénk – munkaidőben, a gyerekek alvásidejében van, úgyhogy szabadság kivétele nélkül elég nehezen lehet megoldani.

Megkérdeztem két óvónőt, hogy nekik mik a tapasztalataik az utóbbi időben. Változtak-e a gyerekek az utóbbi pár év alatt (mert a világ elég sokat változott), és ha változtak, milyen irányba, mik a mai gyerekek jellemzői, és miket tanácsolnának a szülőknek a kiegyensúlyozott gyereknevelés, illetve az otthon és az óvoda viszonyának egészséges fenntartása érdekében.

Kevés időnk van a gyerekekre

Varga Ágnes óvodapedagógus már a beszélgetés elején leszögezte, hogy nem a gyerekek mások, hanem a világ. A gyerekek „csak” tünethordozók, a világ és a felnőttek összes „szarsága” a gyerekeken csapódik le, akik ezeket visszatükrözik felénk.

A legeslegfontosabb dolog, és ami szerinte a legnagyobb baj, hogy a szülőknek nincs idejük a gyerekekre. Ez – jó esetben – nem a szülők hibája, hanem egyszerűen ilyen a rendszer. Jóformán nincs részmunkaidő, ha az anya visszamegy a gyesről dolgozni, akkor egy átlagos munkahelyen 9-re be kell érni, és ott kell lenni öt óráig, utána szabadul csak el. Mire hazaér, illetve találkozik a gyerekkel, este hat van, nyolckor meg már vacsora-fürdés-alvás. És hogy a gyerekek milyen „tüneteket” mutatnak az oviban?

Hangosabbak lettek a gyerekek

Egyik legszembetűnőbb dolog, hogy hangosabban beszélnek. Erősebben, rámenősebben szólnak az óvónőkhöz és társaikhoz is, és addig nem tágítanak, míg oda nem figyelnek rájuk.

Addig mondja-mondja, egyre erősebben, arcba mászva, míg az óvónőnek nincs más választása, bármit csinál éppen, oda kell figyelnie. Vagyis a gyerekek megszokták, hogy a kommunikáció ilyen módját kell választaniuk, ha azt akarják, hogy ne mellőzzék és negligálják őket.

Nagyobb a szeretetigényük is, még inkább szükségük van a babusgatásra, simogatásra, de az input mellett az output is változott, sokkal többet adnak ki magukból. Az óvónő szerint a rohanást és a negatív változásokat a túlzott megfeleléskényszer okozza.

A nőknek tányérpörgető zsonglőrök módjára egyszerre kell megfelelni a munkában, a családban, anyaként, feleségként, nőként. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy embernek természetes igénye, hogy magával is foglalkozzon, mert különben nagyon hamar kifacsarja az élet és a család.

Manapság mindenki ítélkezik, és elfogadhatatlannak tartja, ha egy anya péntek este munka után a legkevésbé sem a családdal, vagy a gyerekkel szeretne lenn, hanem mondjuk elmenne szórakozni. Még mindig nagy tabunak számít, hogy a gyereknevelés nehéz, az anyaság traumatizál, és itt az értékválság is, nem tudod, hogy mihez igazodj.

Idő a gyerekre vs idő magunkra

Varga azt is hozzátette, hogy ő azon is szokott csodálkozni, hogy ebben a világban egyáltalán hogyan tudtak ennyire normálisak maradni a gyerekek. Kifejtette még, hogy egyre nagyobb különbségeket érzékel a gyerekek között, de ez nem feltétlenül anyagi, hanem időbeli.

Nagyon látszik, hogy egyes gyerekekkel mennyire keveset tudnak foglalkozni a szüleik, van, akinek még a kanál használatát is meg kell tanítani.

És hogy mit tanácsolna a szülőknek? Merjenek időt fordítani magukra, mert ha egy anya nem engedi meg magának a kikapcsolódást, idővel könnyen átfordulhat a frusztráció haragba, és a gyereket fogja hibáztatni amiatt, mert neki nem volt ideje magára.

A másik tanács, hogy nem kell mindenhol száz százalékot produkálni, nem kell maximalistának lenni. Viszont a boldog párkapcsolat szintén egy rendkívül fontos pont a gyereknevelésben. És ha egy szülő egyedül neveli a gyereket, ott még inkább fontos, hogy az a szülő rendben legyen magával. És a legfontosabb: szeressük a gyereket, ahogy csak tudjuk!

Alacsonyabb szociális és érzelmi intelligencia

Dőry Krisztina, óvodapedagógus szerint a legnagyobb változás az, hogy a mai gyerekek sokkal korábban érnek, de másként, mint régen. Míg évekkel ezelőtt a gyerekek szociálisan és érzelmileg érettebbek voltak, addig a mai gyerekeknek ezen „képességeik” fejletlenebbek. Emellett viszont értelmesebbek, okosabbak.

Amit régen 4-5 évesekkel csináltak az oviban, azt már simán tudják a 3-4 évesek. Viszont az érzelmi intelligenciájuk sokkal kevésbé fejlett, az iskolaérettséget vizsgálva kiderül, hogy a gyerekek több, mint a fele nem megy át a szűrőn pontosan emiatt: a szociális és érzelmi érettségük nem megfelelő.

Régebben a családi környezet „nevelőmunkája” és az intézményi nevelőmunka nagyjából kiegyenlített volt, most már inkább az intézmények nevelik a gyereket, tekintve, hogy sokkal több időt töltenek ott.

Különóra helyett játszótér

Az óvónő problémaként említette, hogy túl sok az inger, a szülők túl sok különórára, különprogramra viszik el a gyerekeket, akár óvoda után, pedig ekkor a legnagyobb szükség a szabadságra, a játékra, a mozgásra lenne.

Egy gyereknek egész nap alkalmazkodnia kell az intézményben, óvoda után lenne lehetősége, hogy elengedje magát, és ezt meg is kell neki adni. Véleménye szerint heti egy-két sportfoglalkozás még belefér egy gyerek életébe, de pl. nyelvórára egyáltalán nem járatná a kis-és középső csoportosokat, de még a nagycsoportosokat sem, ha nem „muszáj”.

A mai gyerekek rendkívül befogadóak és értelmesek, sok mindenre nyitottak. És hogy mi az az öt dolog, amit tanácsolna a szülőknek?

Az első és legfontosabb a kiszámítható napirend. Ez ad biztonságot a gyereknek, segít eligazodni neki a világban, és mindig van számára egy biztos pont, amihez viszonyulhat.

A második, hogy amennyire a szülő teheti, csökkentse le azt az időmennyiséget, amit a gyerek egy nap az intézményben tölt.

A harmadik, hogy hétköznap lehetőség szerint ne legyen semmilyen különprogram, csak játék, mozgás és az otthon melege.

Negyedikként a különórák mellőzését javasolja.

Ötödikként pedig azt a tényt, hogy a gyereknevelés áldozatvállalással jár, de a legjobb befektetés, és minden esetben többszörösen megtérül!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.12.15 22:03:30Csipyke

    És az óvó nénik milyen irányba változtak??? Igy lenne kerek a történet ...

  • 2016.12.16 08:26:24M.G.M.

    "Egy gyereknek egész nap alkalmazkodnia kell az intézményben, óvoda után lenne lehetősége, hogy elengedje magát, és ezt meg is kell neki adni."
    Valaki elmondaná, hogy mit csinál a gyerek az óvodában? Nem ott kéne játszania? A többi gyerekkel játszani, szocializálódni?
    Egész nap játszana, vagy játszva tanulna, akkor lehet beleférne 1-1 különóra délután. Akár az angol is, amire a legfogékonyabbak ebben a korban.
    "csökkentse le azt az időt, amit a gyerek az intézményben tölt" Mondjuk nullára?

  • 2016.12.16 10:06:52manófalvi_manó

    Tényleg durva hogy a gyerek többet van az oviban-suliban mint én a munkahelyemen.

    Én nem tudom mások hogy bírják, de nekem "csak" 2 gyerekem van és az apjuk is rengeteget segít, de igy is őrület minden reggeli elindulás. És gyűlölöm!! A napom mélypontja. Minden reggel elkésem, és még csak nem is ez miatt rohanunk, hanem hogy ők beérjenek suliba. És abszolút nem partnerek benne, hogy időben induljunk. Biztos vagyok benne hogy valamit állati rosszul csinálok/csináltam, és most visszanyal a fagyi. Ráadásul szeretik a sulit, mi lenne ha még utálnák is? De nekem tele van a hócipőm a reggeli veszekedésekkel, a délutáni rohanással, a sok iskolai plusz szarsággal. És sajna ha nekem tele van a puttony, naná hogy meglátszik a gyereken, meglátszik rajta hogy anya reggel már megint kiabált, hogy megint utolsó pillanatban értünk be... Ha tehetném felmondanék, én mindekinek azt mondtam hogy ha a gyerek már közösségbe jár, jól gondolja meg visszamegy e dolgozni és ha igen hova, mert ha csak 1 évet kibir még a csalási kassza hogy anya ne dolgozzon, az használja ki.

    És mennyi családtól, anyukától hallom ugyanezt, hogy ugyanigy küszködnek. De bakker ez igy nem jó...

  • 2016.12.16 10:20:18manófalvi_manó

    Ja igen és a másik oldal. 4 óvónőnk volt az oviban. Abból 2 elfogadhatatlan, 1 elmegy és egy nem túl kedves de mégis jó óvónéni. Hogy hogy lehet jó óvónéni aki nem túl kedves? Hát nálam már alacsony a léc. Korrekt volt, normálisan kommunikált gyerekkel szülővel és értett a szakmájához.

  • 2016.12.16 10:35:44songochi

    @M.G.M, az óvoda egy börtön amibe sok kisembert zárnak össze, ott kell lenni ha tetszik ha nem, ha piszkálják a többiek ha nem, az óvónő utasításait kell követni, aki nem foglalkozik egyesével senkivel, arra figyel kb hogy senki feje ne törjön be, mindenki egye meg amit elé tettek és a délutáni pihenőn ne pisiljen be senki. Vannak gyerekek akiknek ez bejön, de a többség utálja. Én is utáltam, az ismerős gyerekekkel állandóan szökést terveztünk, egyszer összejött, de aztán visszavittek minket... pontosan emlékszem mennyire vártam minden nap hogy kijöhessek onnan, haza, ahol nyugi van, a saját dolgaim közt lehetek és azokkal akiket szeretek.
    Minden gyerek más és más, és lehetőségekhez mérten az ő igényeikhez kellene igazítani a különórákat, nem ahhoz ami a szülők szerint majd jót tesz. Hiába akar valaki matematikust faragni a gyerekből, ha az született festő vagy táncos.. Amúgy nyelvi különóra helyett más nyelvű ovi lenne a megoldás szerintem.

  • 2016.12.16 11:06:01franciss

    Szerintem egy jó óvoda, jó óvónőkkel rengeteget számít, ugyanez vonatkozik sulira is. Mondjuk nem nagyon értem, hogy miről beszél a cikk, én 40 éves vagyok, gyerekként 7-fél oviban voltam 5-ig, amíg értem tudtak jönni, volt hogy utána be apám/anyám munkahelyére, előtte bölcsi, suli ugyanez, legfeljebb másodiktól egyedül hazamentem és megmelegítettem az ebédet és egyedül vagy tesómmal csináltunk vmit (jobb esetben házit is). És a szülőkkel mennyi időt töltöttünk? Hát kevesebbet, mint az én gyerekeim velünk, ha hazaértek, ott volt a házimunka, bevásárlás, hétvégén dettó, plusz kert. Mi meg elfoglaltuk magunkat. És ahol laktunk, ez volt az általános, mindenki járt bölcsibe is, jó, különórára nem jártunk. És nem mondom, hogy az jó volt, de a mi gyerekeink sincsenek többet intézményben, mint mi voltunk. Vagy ez a boldog "aranykorra" utal, amikor nem volt intézmény, mindenki vitte a földekre a gyereket és ott "együtt" voltak?

  • 2016.12.16 11:09:32franciss

    Mondjuk amit szabad tevékenységként általános iskolában csináltunk különóra helyett, főleg felsőben, háááát. Persze én elvoltam vele, de a lakótelepen kavart a fél osztály, jó esetben bicajoztunk, rosszabban padokra karcoltunk hülyeségeket, házakat firkáltunk tele, csavarogtunk, jó hamar kipróbáltuk a cigit, piát, szülőket csak este láttuk, és elég sok kulcsos gyerek volt abban az időben

  • 2016.12.16 11:16:13franciss

    Mondjuk nálunk jó az ovi, két óvónő van, egy dadus és egy pedagógia asszisztens 24 gyerekre, ebből ugye kb 4-10 beteg ugye. Ők foglalkoznak a gyerekekkel, szeretik őket, nálunk a lányom nagyon élvezi a bent töltött időt. Nyilván azt még jobban, ha velünk van, de pl. mikor választási lehetősége van, hogy oviba menjen vagy nagyszülőkhöz, az ovit választja, mert ott vannak a barátai.
    A nagyobbnál a suliban jobban érzem a leterhelést, de nem azt, hogy velünk van keveset, hanem inkább hogy többet játszana az osztálytársakkal, bár igyekeznek ott is, kevés házit adni, hétvégére nincs, pénteken egész délután szabad játék, társasozás, focizás. Ő is azt kéri, hadd maradjon ott délután, még ha időnként el is tudnám hozni, szeret a barátaival játszani, és én ezt nem érzem rossznak.

  • 2016.12.16 11:17:01Lady Scarlett

    Nálunk is utálja a gyerek az óvodát. Minden reggel probléma az elindulás. A bölcsivel ilyen gond nem volt. Oda szívesen ment be.
    A gyerekek közül is csak ahhoz kötődik akivel együtt volt bölcsis. Máshoz nem nagyon. Az óvónénikre meg leginkább panaszkodik minden este. Ezt nem engedték, azt nem engedték, semmit nem engednek.
    Ami érdekes hogy azt kifogásolták az óvónők, hogy a fiam nem engedelmeskedik a rövid utasításoknak. Hozd ide, tedd oda, vidd ki, menj ki, gyere be, tedd le, ülj le, állj fel.
    Na igen. Mi nem is bakának neveltük aki ugrik a vezényszavakra.
    Ennyit az óvónőkről...

  • 2016.12.16 11:38:15Treff Bubi

    manófalvi_manó: a tanító-, óvónőképző főiskolákról a mai napig sorra kerülnek ki olyan végzett hallgatók, akik nem tudták eldönteni, mit akarnak kezdeni magukkal, és jobb híján szereztek egy ilyen diplomát. Nem mindenki a gyerekek iránt érzett mély szeretetből és segíteni vágyásból kerül óvodákba, iskolákba.

    Az én gyerekem szerencsére imádja az óvodát, persze a reggeli indulás nálunk is egy nehéz téma. De úgy vettem észre, általában nem szeret felöltözni, készülni, mindig elhúzza az időt - majd kinövi, gondolom.
    Az még a vicces, hogy otthon folyamatosan hangosan beszél, néha szinte kiabálva. Kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy mivel a csoportban muszáj túlkiabálniuk egymást, megszokta a max. hangerőt:)

  • 2016.12.16 11:59:11R2D2 & C3PO

    MGM
    Az oviban alkalmazkodni kell. Főleg olyanokhoz, akiket nem szeretsz, esetleg még bántanak is. A családban szeretnek, elvileg óvnak és nem bántanak.
    A kevesebb több elv miatt, a közösségben tapasztaltakat fel kellene dolgozniuk, ki kellene játszaniuk magukból.

  • 2016.12.16 12:19:35R2D2 & C3PO

    Nálunk a reggeli huzavona megszűnt mióta egy órával később indulunk. Mondjuk megtehetem, hogy 11-re járjak, de képzelem rugalmas munkaidőben milyen lehet... Az is mázli, hogy az óvónők elnézik ezt - bár alapjaiban az altatási rendszer miatt van így, az a pár órácska totál bekavarta a gyerekem alvási ritmusát.
    Az iskola fárasztóbb, nincs du alvás, ha 3 évesen át tudott állni a koraibb kelésre (míg szabin voltam a gyest követően. Valami 2-3 nap volt az egész!), akkor 7 évesen is át fog. Bár reménykedem, addig elterjed a 8:30-as, 9:00-ás kezdés, mégiscsak barátibb lenne.

  • 2016.12.16 23:23:46spinneli

    A reggeli rohanást én is utálom, az óvónénik viszont tündérek, és pontosan ismerik a gyerekemet, nemcsak annyit szoktak közölni róla, hogy hogy evett, hogy aludt, nagyon is figyelnek rá.
    Nem tudom hétköznaponként mennyi az ideálsi gyerekre fordított idő és lehetőség, én azt gondolom vacsorakészítés és mosogatás közben is lehet bezsélgetni a gyerekkel, így egy-egy hétköznap 3-4 óra is tisztán jut egy gyerekre, nyilván ideálisabb lenne a több, de az ovi mind közösség, mind szocializácó szempontjából ugyanolyan fontos, mint a család.

  • 2016.12.16 23:50:56Blazsenyka

    Gondolom, mindenki megnézte az óvónéniket és az óvodát mielőtt választott a porontyának. És nyilván mindenki képes intelligens módon kommunikálni, ha problémája van. Ha azt a vonalat követjük, hogy a PISA tesztekért a tanárok a felelősek, akkor igen, a gyerek viselkedéséért sem mi, szülők, hanem az óvónők felelnek!
    A gyerekeknek határokat, szabályokat kell szabni szülőként. A szabályokat nekünk is be kell tartanunk. Közösségben mindenki visszafogja magát - ez csöppeknél persze néha nehéz. Kell otthon lehetőséget teremteni a közös játékra, esetleg vadulásra.
    Az óvónő is ember és nyilván nem tűnt fel, de túlterheltek.
    A cikkben leírtak pedig a gyermekemet elnézve fedik az igazságot.
    Ez egy más generáció, más követelményeknek kell majd megfelelniük. Anno mi is borzasztóak voltunk.

  • 2016.12.17 08:31:39Danubius

    Az egyik óvónéni nagyon szexista. Nagyon sok normális család van ahol anyuci is dolgozik, és apuci sem sörözik, nem kell általánosítani. Kell venni mosogatógépet, meg szárítógépet, a patyolattisztaságot meg nem túl komolyan venni, a haverokat nem a mi lakásunkba kell hívni hanem közösségi terekre, ahol a gyerek amúgy szabad levegőn van. Több ismerősnél látom hogy agyonvixxolja a házat mert bármikor jöhet egy ismerős, persze évente 1-2-3 szor van csak vendég, de legalább kistrillió óra elmegy a patyolattisztaságra. A "kedvencem" amikor a gyomírtóval lepermetezett utcafrontot GEREBLYÉLIK hogy rendezett legyen, a gyerek meg gépezik a lakásban.
    Megpróbáltam beszélni az óvodapedagógusokkal hogy lassan jön a suli, nem kéne aludni a gyereknek az oviban mert nem igényli és este 10-kor még kukorékol, de nincs hely, meg amúgy is vegyes a csoport. Pedig szerintem egy 6 évesnek nem a 2 óra déli alvásra van szüksége (nem is igényli) hanem fejlesztő foglalkozásokra. erre van is képesítésük az óvodapedagógusoknak, ehelyett kénytelenek a gyerekek álmát vigyázni.

  • 2016.12.17 11:19:22nemmegmondtamhogyne

    Az óvoda szükséges rossz : a szülőknek szükséges,a gyereknek rossz.
    Szocializálòdni nem egy vad hordàban lehet megtanulni, hanem szocializàlt környezetben.
    Az óvodában túlélni tanulnak.

  • 2016.12.17 13:49:21fizetekmegegysort

    Danubius: én úgy tudom, törvényi kötelezettségük van a délutáni ágynyugalomra. Szóval még ha hely lenne sem tehetnék meg, hogy a vegyes csopikból kiszedik a nagyokat, és nem altatják. De az tényleg röhej, hogy attól a gyerektől, akitől júliusban törvény szerint még elvárják a déli ágynyugalmat, szeptemberben már elvárják a nyolc órás terhelés kibírását. Nálunk a nagy ezért utálta az utolsó évet az oviban (és jó fej volt az óvónő, mert amikor csak lehetett adott nekik valami csendes feladatot a csoportszoba előterében, pl segítettek szemléltető eszközöket gyártani, előkészíteni a kézműveskedést, rendbe rakni a játékokat, ilyesmi, de azért ha nem volt ilyen dolog, akkor nekik is matracon kellett lenni).

  • 2016.12.18 14:05:53Szeréna Molnárné

    Nagymamaként szólok hozzá. Pontosan ennyit dolgoztunk mint az itt leírtak, de hazafele menet beszélgettünk a gyerekkel, el mertem velük menni bevásárolni mert ismerték a pénz értékét. Nem volt tele a lakás játékok tömkelegével / megtehettük volna . Kis lakásban nem volt televízió, időnként mentünk filmet nézni moziba. 1980-t írunk 4,5 évesek. Min kettő több nyelvet beszél, diplomás. Egy "gazdag" osztálytárstól kaptam a legnagyobb dicséretet. Irigyelte a lányom milyen sokat sétál vele az anyukája. Elmondanám " ez ingyen volt" No és MOBIL TELEFON nélkül. Ma sem viszem magammal ha megyek az unokáimért az oviba. ŐK és ők számítanak addig.

  • 2016.12.20 15:10:56Potpolett

    "Jóformán nincs részmunkaidő, ha az anya visszamegy a gyesről dolgozni, akkor egy átlagos munkahelyen 9-re be kell érni, és ott kell lenni öt óráig, utána szabadul csak el. "

    1. Apja nincs a gyereknek ugye, csak a nő dolgozik 5-ig, ő felel mindenért, ugye. Az előző mondataiban a szülőkről van szó, majd csak az anyáról. Érdekes. 2. Ő hol óvónő, hogy az emberek otthon tudnak maradni GYES-en is a GYED után? A 12. kerületben? Teljesen életszerű.

    Mi még nem tartunk az óvoda kiválasztásánál, de sajnos sok rossz tapasztalat van a környezetemben az óvónőkkel kapcsolatban. Pl. kérdés nélkül cukrozott tea, mégsem tanítanak angolul, pedig azért fizettél, stb. Valóban érdekes lenne egy cikk arról is, hogy az óvónők változtak-e bármiben, és ha igen, miben.

  • 2016.12.21 12:51:40nünükeee

    Nagyon jól hangzik, hogy a szülő biztos körülnéz az oviban, és megnézi az óvónőt is, mielőtt oda íratja a gyerekét, csak egy ilyen körülnézés nem sokra elég. Amikor a szülő ott van, az óvónők is másképp viselkednek. Legfeljebb a helyszínt lehet reálisan felmérni így.
    Mi bölcsődeválasztáskor a körzeti bölcsibe is jelentkeztünk. Új épület volt, szépen felszerelt, tetszett. Az már kevésbé, hogy az előre megbeszélt látogatási időpont ellenére a vezető sehol nem volt, és a kollégái sem tudták, hogy jövünk. Majd informálisan hallottam, hogy körzet ide vagy oda, a vezető megnézi az utcáról, hogy ki hol lakik, és aki nem elég tehetős szerinte, annak esélye sincs. Úgy látszik, minket kicsit sikerült alulértékelnie...
    Amúgy nem bánom, klassz kis családi napközit találtunk, bár kb. a legdrágább a kerületben. Viszont, ami a személyzet felmérését illeti, a legreményteljesebb gondozó a beíratás után egy hónappal máshova ment dolgozni. Volt még egy dajka, akit akkor vettek fel, na ő totál nem gyerekek mellé való volt szerintem, szerencsére nem is gondolta álmai állásának. Utána aztán hamar rendeződtek a viszonyok, és most olyan gondozók vannak jó ideje, akik normálisak.
    Viszont ugyanitt óvodáskorúakat is fogadnak, és amikor jövök-megyek, időnként az ovis néniktől azért hallok olyan hangnemet, amit a gyerekemmel szemben nem szeretném, ha alkalmazna bárki is, szóval azon erősen gondolkodom, hogy majd az ovi hogy legyen. De ezt a hangnem-ügyet jó pár hónapos időszak alatt tapasztaltam csak, ráadásul az egyik óvónőből ki sem néztem volna. A másik ránézésre sem szimpatikus, de ugye ez meg csak előítélet lenne az első találkozáskor.

  • 2017.01.12 14:03:46csingakukk

    "szarság" = probléma. Aki véleményformáló cikket akar írni, legyen már igényes a nyelvhasználatban is.

  • 2017.01.22 13:36:17Noras

    Nalunk az ovonok csak rajzoltatjak a gyerekeket, a nagycsoportosoknak most kezdtek el eloszor logikai rajzokat adogatni, eddig semmi nem volt. Ha csak tehetik, szolnak, hogy vigyek haza a gyerekeket penteken ebed utan - mert ugye egy egesz csoportnyi/ovodanyi szulo nem dolgozik penteken, csak 12-ig, s tobbszor preferaljak iskolai! szunetek elott es utan, hogy az ovisokat se vigyuk. Micsoda hely ez..az ovonok el vannak kenyeztetve, szinte semmit nem tesznek a gyerekekert, velunk nem beszelnek, higyan fejlodnek. Ha kerdezzuk, akkor azt mindjak, ha majd baj lesz, szolunk! Es ilyen emberek/vezetok kezeben vannak gyermekeink.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Bookline

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés