PORONTY

Három varázsszó, és nem lesz válogatós a gyerek

2016. január 11., hétfő 16:24

A Huffposton találtuk Leigh Anderson egyik írását, amiről úgy gondoltuk, hogy a legtöbb anyukát érdekelheti -- aki azzal küzd, hogy a gyereke nem hajlandó semmit megenni. Szóval ha elege van a sok könyörgésből, a „játékos” etetésből, és abból, hogy gyereke hülyét csinál önből, olvassa el hogy mit tanácsol egy anyuka, akinek arannyá változott az élete, miután rátalált egy nagyon hasznos rendszerre.

Sikeresen abszolválta mind a két gyermekénél, és ma már nyugodtan eheti meg vacsoráját úgy, hogy közben nem azt lesi, hogy a gyerek evett-e egyáltalán valamit. Tényleg hasznos írás, és így talán nem fog többet aggódni azon, hogy a gyereke nem eszik semmit vacsorára.

„Amikor az idősebbik fiam 18 hónapos volt, egyszerűen nem evett meg semmit, amit elé tettem. Elutasította a zöldséget és a gyümölcsöt is. Folyamatosan válogatott, és csak a szekrényre mutogatott, amiben a kekszek és a kenyér volt. 

Úgy éreztem, mintha egy „Vikinget” etetnék - nem kell más, csak egy hordó sör, meg a skorbut. Kétségbeesésemben, a rántottába és a smoothiek-ba zöldséget rejtettem, plusz rohangáltam utána a házban egy kanál borsóval. Minden vacsoraidőnél azt éreztem, mintha egy borjút próbálnék kötélen odavonszolni, aki rázza a fejét, és minden alkalommal mikor elvétem a dolgot, ő csak áll és belevigyorog a képembe. 

Az egyik barátnőmnek panaszkodtam erről, akinek már van egy 6 éves lánya. „Tudom miről beszélsz” - jött a válasz. Naná, hogy tudja, neki is van gyereke. „Tegnap este, Ava tésztát kért vacsorára, szóval elkészítettem neki, amit ő rendre ott is hagyott. Aztán azt mondta szójababot kér, úgyhogy megcsináltam neki azt is. És persze, hogy hozzá sem nyúlt. A következő kérése bagel volt. Nyilván azt is megcsináltam, és persze egy falatot sem evett belőle. El tudod hinni?”

shutterstock 122606260

Azonnal láttam magam előtt, hogy a következő 10 évben mi vár rám. Három különböző kibaszott ételt készített el?! Még én is, a trükkjeimmel és behízelgésemmel együtt is látom, hogy az teljesen fölösleges volt. Utáltam a vacsoraidőt, amikor kérvényt kellett benyújtani a gyerekhez, hogy csak még egy falatot nyeljen le, aztán meg jöhet a jutalom desszert. Már így is idiótának éreztem magam. Eszem ágában sem volt folytatni ezt az utat, vagy még lejjebbre menni egy 6 évessel, 10 évessel, vagy akár egy Isten ments, tinédzserrel.

Valahogy belebotlottam Ellyn Satter, „Child of Mine:Feeding with love and Good Sense” című könyvébe, és a szó szoros értelmében ez egy sorsfordító olvasmány volt. Satter, bejegyzett dietetikus, táplálkozási és a családi terapeuta, aki a felelősség megosztást népszerűsíti étkezés terén: a szülő eldönti, hogy mikor, mit, hol egyen a gyerek, aztán a gyerek eldönti, hogy mennyit akar enni. 

És ez úgy működött, mint a karikacsapás -- úgy tűnt el a dráma vacsora alatt, mint ahogyan a lufiból a levegő. Megcsináltam az ételt, a gyerek elé raktam, és annyit evett, amennyit akart, én meg egy szót sem szóltam. Nincsen másik opció, és ezt már ő is nagyon jól megtanulta a két év alatt. 

A fiam majdnem öt éves most. Még mindig jobban kedveli a húst és a kenyeret, mint például a gyümölcsöt vagy a zöldséget, de mivel leálltam az erőltetéssel meg az alkudozással, már több zöldséget megkóstolt önként, mint amennyit valaha gondoltam volna. Olyan dolgokat szeret, amikről nem is feltételeztem volna: lencsefőzelék, barna rizs, cukkini, bazsalikomleve, zöldbab és sült brokkoli. Viszont olyanokat nem szeret, amikről azt gondoltam, mindenki szereti, mint például a lasagne. És igen, néha a vacsora „gyerekétel” -- csirkefalatkák vagy pizza, mert ezek a kedvencei. Néha pad thai, ez az én kedvencem, mert Satter szerint jó, ha a gyerek látja, hogy a szülő és a gyerek is megkaphatja alkalmanként amit kedvel.

Satter népszerűsíti a „családi vacsorákat”, amikor a szülő és a gyerek együtt eszik, így a gyerek láthatja, amint szülei élvezettel fogyasztják a különböző (egészséges) ételeket. 

Természetesen azért van mindig valami olyan a tányéron, amiről tudom, hogy biztosan meg fogja enni a gyerek, mint a rizs, gyümölcs, vagy a kenyér, szóval az új ízek a régi, ismerős ízek mellé társulnak. Nem kell erőltetni a gyereket, hogy „csak kóstold meg”, vagy „csak még egy falatot egyél”. A desszertet meg nem olyan arányban kapja, amennyi főételt megeszik. Egyébként is ritkán eszünk desszertet, általában délután kényeztetjük magunkat édességgel. De ha mégis kerül desszert az asztalra, követem Satter instrukcióit, hagyom, hogy a desszerttel kezdjen, utána meg eszik a vacsorájából is. 

Szóval mi a varázsige? „You don't have to eat it”, vagyis: „nem kell megenned”. 

Ez az új rendszer természetesen nem jelenti azt, hogy a gyerek soha nem fogja nemtetszését kifejezni az étellel kapcsolatban, vagy, hogy mindent meg fog enni. De ezzel nincs semmi baj. Minden alkalommal, amikor „fújjog” az ételre, vagy azt mondja nem akarja megenni, csak nyugodtan annyit mondok neki: „nem kell megenned” és ezzel már söpröm is be az adagját a saját tányéromba.

A legnagyobb szó mégis az, hogy a szakértő tanácsai engedélyt adtak arra, hogy ne csesztessem a fiamat, hogy egyen, illetve leállhattam annak a  megfigyelésével, hogy mit eszik -- hiszen mindig meglehetősen egészséges és változatos étel kerül az asztalra, és így simán tudok vacsorázni, míg ő eldönti, hogy eszik-e, vagy sem. Nincs a fejemben lista arról, hogy a gyerekem mit enne meg. 

shutterstock 62816914

Azt főzök, amit enni akarok, és ha a gyerek nem akarja megkóstolni, mint például egyik este a rakott tököt kolbásszal, ott volt az étel mellett a fokhagymás kenyér is a tányéron, illetve répa a salátából, és tettem pár szelet almát is mindenki tányérjára. Talán megkóstolja, talán meg csak a huszadik alkalomra fogja megkóstolni, de ezzel egy időben, én élvezem a vacsorámat, a kisebbik fiam meg megeszi a kolbászt és a tököt és így nem megy kárba semmi.

Ez az eljárás teljesen kiküszöböli a harcot, hogy rávegyük a gyereket az evésre, plusz, lehetővé teszi a gyereknek, hogy figyelmet fordítson szervezetére, hogy mikor érzi magát jóllakottnak. Így derült ki, hogy a fiam nem igazán eszik sokat vacsorára, teljesen mindegy, hogy mit teszek elé az asztalra. Egyszerűen csak nem éhes már kora este. Úgyhogy megpróbálom a korábbi étkezésekbe tápláló ételek kerüljenek, így nem aggódom a vacsora miatt. 

Természetesen, ez nem a tökéletes megoldás. Egy csomó étel amit elkészítek, nem hozza lázba a többieket. Jó lenne, ha mindannyian egy kicsit jobban állnánk az új ételekhez. És persze, a családi vacsora sem kivitelezhető minden este, néha csak az egyik szülő eszik a gyerekkel, de az is előfordul, hogy egy sem, mert sokszor nem vagyok éhes, amikor a gyerekeknek vacsoraidő van.

De általánosságban, a rendszer egészen jól működött. Leállít minket abban, hogy az étel jutalom, vagy büntetés legyen, ezáltal egy életre megváltoztatja a „jó étel” és „rossz étel” fogalmát. Nem kell lenyelnie a kínai kelt, hogy kaphasson fagylaltot, és nem kényszerítjük rá, hogy figyelmen kívül hagyja ha már jóllakottnak érzi magát. 

A „nem kell megenned”, szelíd hangon mondva, semmilyen neheztelés nélkül, teljesen megváltoztatta az életemet. A második fiamnál is használom, aki most totyogó és abszolút sikeres a rendszer. Néha, a kicsi sem eszik semmit vacsorára, ilyenkor hajlok rá, hogy beletömjek pár kanál ételt amíg a tévét nézi, de aztán visszafogom magam. Úgy értem, nem kell ennie, ha nem akar.”

KOMMENTEK

  • 2016.01.11 22:12:41dieter1

    Hatkor vacsora, lehetőség szerint többféléből lehet választani. Ha meleg étel is van, és marad a tányéron, azt majd megeszi a bátyus vagy valaki más. Utána az esti mese alatt még jönnek a gyümölcsök, szintén többféle, hogy mindenki abból egye a legtöbbet, amit szeret. Gond egy szál se, nem fognak elsorvadni :-)

  • 2016.01.11 22:32:25BéLóg

    Szerintem ez zseniális. Majd továbbadom aztán megkérdezem hogy működik-e. Mondjuk ehhez kell sok idő, de szerintem nekem megéri.
    Kösz a cikket!

  • 2016.01.12 07:17:14PomberMaci

    Működik. Persze ha nem eszi meg, utána-helyette nincs csoki meg keksz.

  • 2016.01.12 07:44:16Elemeno Pé

    Ez gyerekkorunk "Eszi, nem eszi, ezt kapja" szemlélete. Nálunk is nagyjából ez van. Az óvodában csodájára járnak, annyira jó evő, otthon viszont játszmázna a kajával, és megy (menne) a válogatósdi. Ha vacsoránál csak turkál vagy játszik, feláll a széken, kajláskodik vagy bosszantja az öcsit, akkor fel kell kelnie az asztaltól
    Viszont ilyenkor van, hogy este 9-kor (javában fekvésidő) az 5 éves kijelenti, hogy éhes. Ilyenkor egy szelet üres kenyeret kaphat, méghozzá a barna fajtából, és nincs kívánságműsor, hogy így vagy úgy megkenve kérem.

  • 2016.01.12 10:22:27Kutul

    Én már "kifele" megyek ebből az időszakból, de nálunk is voltak gondok, amikor a nagyobbik lányom egyszer csak elkezdett válogatni és húst nem(nagyon) enni.Eleinte én is próbálkoztam sok mindennel, időnként 3 félét főztem(merthogy apa meg hús nélkül nem tudja elképzelni az étkezést, a kissebb meg pl. a káposztaféléktől undorodik:-)), de aztán meguntam.Azóta nálunk is a "eszi, nem eszi, nem kap mást" működik. Mindenki megtalálja a fogára való részt a menüből, a többit meg otthagyja, illetve nem szed belőle...persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy többféle részből áll az ebéd/vacsi, pl.sült hús, krumplipürével ÉS párolt káposztával, amiből egyik gyerek a húst eszi krumplival, a másik meg a krumplit káposztával:-)
    De, mint az elején írtam, most már elég nagyok, hogy néha maguknak készítsenek ezt-azt...

  • 2016.01.12 12:06:12Pipas

    két szó: "nincs más" :)

  • 2016.01.12 14:25:52hellsing

    Én gyerekkoromban nem voltam hajlandó levest enni. Anyám kitalálta, hogy úgy tálalja a levest, hogy nekem ne jusson. Állítólag az elején örültem neki, de két hét után már könyörögtem a levesért. Azóta is elvagyok vele :-)

    Az egyik gyerekem a gombát nem ette meg, mert "ő nem eszik mérges gombát". Amikor húst sütöttem és mellé a tepsibe egész gomák kerültek, mindegyikbe belekarcoltam a kés hegyével egy szmájlit és megmutattam neki, hogy ezek nem mérgesek, hanem vidám gombák. Azóta nincs gond a gombával.

  • 2016.01.12 15:42:10baseldon

    oh, hat persze, es amig ezt megszokja, marmint hajlando az elso falatot onalloan megenni, sajat joszantabol, mert ugye ne eroltessuk, hanem majd megjon a kedve, addig a vercukorszint eljarkal ludas matyit olvasni. A fejlodeshez, napi mukodeshez szukseges folyadek es a tobbi pedig a napbol es a levegobol majd beszivodik. Ez is csak olyan spanyol viasz, mint a tobbi, amit mar sokszor es sok helyen olvashattunk. Aztan nehogy valakinek beletorjon a bicskaja. Azt azert ne feledjuk, hogy a gyerekek nem hulyek am, hanem csak meg alacsonyabbak, mint mi. Ha arrol van szo, hogy hogyan leljunk fel csokit, mezet, cukrot, mindegy, csak edes legyen, akar napokon keresztul ugy, hogy a szulok majd zabaljak a repat, nagyon kreativak tudnak am lenni, kivaltkepp mondjuk egy ikerpar, akik egymast is segitik am hevesen a bajban. A kor az, ami meghozza a fejlodest, nem az okoskodas. Szulonek lenni meg nem konnyu.

  • 2016.01.12 16:21:18szita szita péntek

    Gondolkodtam rajta leírjam-e, de végül is... Legfeljebb nagyon leszek utálva.

    Komolyan mondom, hogy valamiféle rátermettségi vizsgához kellene kötni a gyermekvállalást. Nyilván vannak kivételek, kóros esetek - de valszeg nem az a többség. Az, hogy a szülők nagy része ennyire alapvető gondokkal küzd, ennyire nem tudja kezelni, érteni a saját gyerekét azt mutatja, hogy bezony komoly gondok vannak. Ostoba emberek nevelnek torz személyiségeket.

  • 2016.01.12 16:45:41benedek012

    Aki éhes, eszik.
    Azt, ami van.
    Persze, ha telefalja magát túró rudikkal, gyümölcs löttyökkel és egyéb édességekkel, akkor nem lesz éhes.
    Tiszta szerencse, hogy a nők ennyire ráérnek azon krédózni, hogy az ivadékuk mennyit eszik.

  • 2016.01.12 19:05:05Vermine

    Lanyom egyeves, nalunk akkor eszik, ha mar nagyon ehes. Garantaltan mindent elpusztit. Nem csipeget orankent meg uzsika, ragcsika, csokika, nasika. Van harom etkezes, reggeli es ebed utan kozvetlenul kap nasit, ha nem keri, akkor aznap nem kap. Valtozo, mikor ehezik meg aznap, de kialakitotta maganak a kb napirendjet, de ha epp nem eszi meg a kajat, egy oraval kesobb tuti lecsuszik neki, mert megehezik. Csak ne az orat figyeljuk, hanem a kolkot. Semmi baja se lesz, ha pl 4 orakor ebedel

  • 2016.01.12 19:08:20Murlo

    benedek: valami hasonló szokott járni nekem is a fejemben amikor ilyeneket olvasok.:) kedvesem szokott olyan irodalmakat az orrom alá dugni, ahol olyan találmányok vannak mint hogy : "ne alkudozz a gyerekkel" "legyél következetes" meg az egyik kedvencem: "legyél mindig nyugodt" stb estig lehetne folytatni. persze ha én mondom ugyanezt, akkor az egyik fülén be a másikon ki:) minimum milliós eladás és bestseller listásnak kell lennie a spanyolviasz feltalálójának hogy odafigyeljen rá:)

  • 2016.01.12 19:33:55Doryyka

    Hat, az en kolkem vagy nagyon okos, vagy nagyon buta, de ha azt mondom, nem kell megenni, az nala azt jelenti, hogy hozza sem nyul.

  • 2016.01.12 19:37:45Doryyka

    @benedek: nincs nasi, vagy csak heti 1-2x, gyumolcsle egyaltalan szinte, tejet es vizet isznak, megis valogatosak. A nagy ranezesre kepes kozolni, hogy az adott etel nem finom, es ha a kicsi meghallja, akkor mer neki sem... A mindent meg kell kostolni sem megy, kepes hanyasig kinlodni a nem akart falat utan. Mast nem kap, majd megehezik annyira, hogy mar a kuszobot is megragna...

  • 2016.01.12 20:44:27dieter1

    hellsing, mindkét példád :-D

    Más. Mi új dolgoknál (ami ránézésre esetleg fujfuj), egyetlen falat megkóstolásához szoktunk csak ragaszkodni. Azt sosem fogom elfelejteni, amikor a legnagyobb gyerekem egyszer már a negyedik falatot kóstolta valamiből, és váratlanul kijelentette: "Tévedtem. Mégis finom." :-)

  • 2016.01.12 22:39:32geegee

    Rohadt köcsök blogmotor, na mégeccer:

    Nahát, feltaláltátok a kanálban a mélyedést, gratulálok... :-))))
    Egyszerűen tök fölösleges ezen görcsölni, ha nem eszik, akkor nyilván nem éhes, ha meg mégis akkor úgyis jelzi.A mienk általában reggel nem eszik semmit, sose erőltettük, simán okés minden.

  • 2016.01.12 22:42:28Mészáros Laci

    ez jó, a három dologból (mikor, mit, hol, mennyit) egyet a gyerek választhat :-)

    persze itt, csak a "mennyiség" lett szabad, de belegondolhatunk a többibe is.
    én mondom meg, mikor és mennyi brokkolit fogsz betolni. eldöntheted, hol.

    talán a "mit" kérdésében ... abban mégsem kéne szabad kezet adni.

  • 2016.01.13 00:32:01Felicitasz

    Hellsing, köszi a vidám gombákat, tovább fogom adni :)
    Szita szita péntek, én is gondolkodtam egy kicsit, hogy leírjam-e, hogy tulajdonképpen igazad van, de aztán arra jutottam, hogy leírom. Az arányokról esetleg vitatkozhatnánk, szerintem a szülők többsége (Magyarországon legalábbis) nem csinál tragédiát az efféle luxusproblémákból, de persze ki tudja.

  • 2016.01.13 08:28:59Palladrin

    Amikor a gyerekem megszületett, iker babakocsiba tettem és mindig azt mondtam neki, hogy az ikertestvérét megettük, mert nem akarta megenni az elé rakott ételt. Sose volt gond a gyerek étvágyával és sosem válogatott ...

  • 2016.01.13 09:42:11Vermine

    Ja meg vmi

  • 2016.01.13 09:46:07Vermine

    Na, ezt is szepen betette a blogmotor

  • 2016.01.13 10:07:56Krityuka

    Paladrin: remélem csak vicc volt, mert ha nem nagy gyökér vagy

  • 2016.01.14 09:36:04eßemfaßom meg áll

    Nekem van egy másik zseniális felfedezésem. Ha a kölök valami miatt üvöltve hisztizik, akkor egy idő után abbahagyja. Könyvet kellene írni belőle.

  • 2016.01.15 14:40:05FionaG

    Jó cikk, gyenge fordítás.

  • 2016.01.15 18:00:47Rózsaszín póni

    Majd megeszi ha éhes ...

  • 2016.01.21 22:29:25R2D2 & C3PO

    Azért ez részigazság.

    Az ember életében vannak nagyon nyílt, és nagyon zárt időszakok, az ízérzékelés is változik a korral (szerintem ez a 20-30 évek között a legkifinomultabb, előtte még nem az, utána pedig egyszerűen romlik.)
    Az, hogy az ovisok válogatósak, ebben a viszonyrendszerben alapigazság. Ha bőven van otthon kaja, ,gyümölcs-zöldség-gabonafélék-hús-tejtermék-édesség, akkor ez nem probléma: egyszerűen eszik mást. A kamaszok megeszik a vasszöget is is az, de lehet, h üres a hűtő, pedig tegnap vásárolt be a szülő a tescóban.

    Én válogatós vagyok. Örülök, hogy mindig kaptam enni. A zártságom akkor kezdett el múlni, mikor sk kezdtem el főzni és természetesen diétásan. Mivel ma is vannak olyan élelmek, amiket nem vagyok hajlandó megenni, esetleg még szarul is vagyok ilyenkor, soha, de soha nem erőltetném bele a cuccot a gyerekembe. Van otthon az ő fogára való kaja és mindig tud enni valamit.

    (Ja. Én főzeléket nem eszek. Hiába vagyok kihagyva a menüből. ;-DDD A széttfőtt zöldséget egyszerűen nem szeretem. Érdekesmód a rántást imádom, akár magában is hajlandó vagyok megenni. ;-DDD)

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

OnGo beszámolók

Hirdetés