PORONTY

Down-szindrómás gyerekeket akartunk

2015. november 16., hétfő 19:35

Némethné Baky Tímea és férje, Ádám két Down-szindrómás gyereket fogadtak örökbe. Samu négy és fél éves, Hanga öt hónapos. Szüleik arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy egy sérült gyerek nemcsak gondot, de rengeteg örömet is jelent. Tímeával arról beszélgettünk, mivel jár egy (két) Downos gyerek nevelése.

Hogy jött az örökbefogadás gondolata?

Mikor az első diplomámat szereztem szociális munkás szakon, jött egy lehetőség, hogy dolgozhatok a Down Alapítvány átmeneti otthonában. Soha nem láttam előtte sérült embereket, és az első próbanapomon annyira beleszerettem ebbe a világba, hogy eldöntöttem, sérültekkel szeretnék foglalkozni. Az akkori főnököm később hazavitt egy Down-szindrómás kisfiút, mint nevelőszülő, és akkor elraktároztam magamban, hogy később szeretnék én is egy Downos babát. Mikor megismerkedtem a férjemmel, elterveztük, hogy lesz két vér szerinti gyerekünk, és utána örökbe fogadunk egy Down-szindrómásat. Aztán teltek az évek, nem jött a gyerek, laikusként annyit tudtunk az örökbefogadásról, hogy éveket kell várni, így beadtuk a papírt.

Mi fogott meg a Downosokban?

Bementem az első próbanapomon, és akkora szeretettel fogadtak, annyira önzetlenek voltak és őszinték, hogy megfogott ez a világ. Bár én csak felnőttekkel találkoztam, később elvégeztem a gyógypedagógiát is, de azután sem gyerekekkel dolgoztam.

Úgy érezted, hogy rendben van, ha felnőve a te gyereked is ilyen lesz?

Ők is egyéniségek, mind mások, de volt bennük egy plusz, ami nekünk kellett. Mi sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint aki szülésnél tudja meg, hogy Downos a gyereke. Tisztában voltunk a fejlesztési lehetőségekkel, hogy felnőtt korukban mi várhat rájuk. Sok szülő fél attól, hogy ha meghal, mi lesz a gyerekével. Én eleve felnőttekkel dolgoztam, akiknek nem mindig éltek a szüleik, tehát ez nekem nem félelmetes.

Miben tér el egy Downos baba egy éptől?

Ami az én két gyerekemmel jó tapasztalat: nem kell velük éjszakázni, jól alszanak, nyugodt babák, nem sírósak, nagyon könnyen vigasztalhatóak. Emellett hipotónok, gyengék az izmaik, emiatt később következik be minden. A fiam egyévesen kezdett ülni, 19 hónaposan járni. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy lassan fejlődik, én úgy fogtam fel, milyen jó, hogy ilyen sokáig pici. Fejlesztésre kell járni, de ha ép gyerekem lenne, akkor is vinném ringatóra vagy babaúszásra. Szakemberhez járunk, tornáztatják, ezeket próbálom ellesni és itthon is csinálni. Ami kívülről látszik, hogy vágott a szemük, kicsit rövid a lábuk, a tarkójuk csapott, az orruk pisze. Középsúlyos értelmi fogyatékosnak tartják őket, de ez is egyénenként változik.

Milyen egyéb betegségekkel jár együtt?

Gyakori a szívbetegség - ez a kislányomnál is megvan -, az emésztési betegségek, pajzsmirigy-problémák. A hallójáratuk szűkebb, így középfülgyulladásra esélyesebbek, a szemük se mindig tökéletes.

Hova tud egy felnőtt Downos eljutni?

Ez függ az értelmi képességeitől, és hogy mennyi fejlesztést kapott. Van, aki képes lesz önálló életvezetésre és munkavállalásra, de nem ez a tipikus. Sokan egy lakóotthonban társakkal együtt tudnak élni, és egy védett munkahelyen dolgozni. Jól tűrik a monotóniát, szorgalmasak, kitartóak, egyszerű betanított munkákra képesek lehetnek. Széles a paletta.

Megtanulnak beszélni, írni, olvasni?

Van, aki igen, van, aki nem. Ma a fejlesztésük is jobb, a gyógypedagógusok is többet látnak bennük, a fiatalabbak közül többen tudnak írni-olvasni. Az idősebbek közül kevesen, mert nem feltételezték róluk. Az én fiam még nem nagyon beszél, pár szót mond, de jól mutogat és ezzel jól kommunikál, idegenek is megértik.

Milyen szavakat szerettek használni a gyerekek állapotára?

A Down-kórt nem, az betegségre utal, inkább a Down-szindrómát használjuk. Én a sérült szót jobban szeretem, mint a fogyatékost, de ez ízlés dolga. És majdnem mindegy, mit mondanak, csak szépen mondják, a kórt is lehet szépen mondani.

Mit gondolsz arról, hogy Magyarországon szinte az egész terhesgondozás a Down-szindróma kiszűréséről szól?

Nem érzem fairnek a Downosokkal szemben. Nem jól szűrnek Magyarországon, sokszor nem veszik észre, amikor az, vagy azt mondják, hogy Down, amikor nem is. És nem ez a legnagyobb probléma, vannak sokkal súlyosabb esetek is, születésnél sokkal súlyosabb sérülések bekövetkezhetnek. A fiam csoportjában voltak anyukák, akik minden vizsgálaton végigmentek, és mégis Downos lett a gyerek.

Ha ma születik egy ilyen gyerek, mit mondanak a szülőknek a kórházban?

Általában azt, hogy nem muszáj hazavinni. És emiatt nem is a szülőket hibáztatom, ha otthagyják a csecsemőt. Ha valakinek Downos gyereke születik, aki nincs erre felkészülve, és az orvosoktól azt hallja, hogy ez baj, a legjobb elvetetni, és egy életképtelen valaki lesz, akkor persze, hogy összetörik.

Csoda, hogy egyáltalán hazavisznek Down-szindrómás babákat olyan családok, akik csak a negatív dolgokat hallották. Egész más lenne, ha az orvosok azt mondanák, hogy kicsit lassabb lesz, de ő is fejlődik, tudtok teljes életet élni vele.

Aki Downos babát szül, általában nem tudta?

Igen, gondolom. Ha kiderül, akkor általában elvetetik. Nagyon kevés ismerősöm van, aki tudta a terhesség alatt és mégis megtartotta.

Tényleg szétmennek a házaspárok, ahol sérült gyerek születik?

Van, aki igen, de szerintem ott amúgy is szétmentek volna. Nagyon sokszor viszont megerősíti a családot, többet vannak együtt, mert jobban kell rá figyelni.

Ti az örökbefogadásnál kifejezetten Downos babát kértetek?

Igen, így jelentkeztünk. Nem is tudtuk, hova írjuk ezt a nyomtatványon, megjegyzésbe beírtuk, hogy mi csak Downos gyereket szeretnénk. Kikerekedtek a szemek, nagyon csodálkoztak. A pszichológus azon csodálkozott, hogy túl fiatalok vagyunk, holott akkor már harmincévesek voltunk, és ezek a gyerekek nem fognak 18 évesen kirepülni. És mi nem az elkeseredett család voltunk, akinek számos lombik után ez az utolsó esélye, mi jókedvűen mentünk oda, mert akkor még azt hittük, hogy lehet vér szerinti gyerekünk is. De mindenki nagyon segítőkész volt, és azóta is rengeteg segítséget kapunk, nem tapasztaltunk még hátrányt belőle, hogy sérült gyerekünk van.

Januárban jelentkeztünk, és márciusban megszületett a kisfiunk, május elején vihettük haza, mert addigra lett meg minden papírunk. Samu addig csecsemőotthonban volt. Közben megismerkedtünk Steinbach Évával, aki Down-szindrómás babáknak próbál meg szülőket szerezni, és tőle már tudtuk, hogy Samu megszületett.

Mennyit tudtok Samu hátteréről?

Titkos örökbefogadás volt, szülés után lemondtak róla. Értelmiségi szülei voltak, lombikbaba, nagyon várták őt, és a Down miatt mondtak le róla. Mi nagyon becsüljük őket, hogy ezt megtették, akkor ők ezzel a lehető legjobbat tették ennek a kisfiúnak. Mi nagyon hálásak vagyunk, hisz ő egy akart gyerek, gondolom, nagyon vigyáztak rá a terhesség alatt.

De általánosságban egyébként az a szerencsésebb, ha a vér szerinti szülő nem akarja hazavinni a babát, akkor sem mond le egyből a gyermekről, hanem megpróbál neki családot keresni, vagy bárkit, aki tud ebben segíteni. Mert ha a gyerek bekerül a rendszerbe, ritka, hogy valaki pont Down-szindrómás gyerekért jelentkezzen.

A férjed könnyen elfogadta, hogy Down-babát vállaljatok?

Igen. Ő is elvégezte a szociálpedagógia szakot, és gyakorlaton foglalkozott a sérültekkel, nagyon tetszett neki ez a közeg. Az örökbefogadás ellen sem volt kifogása, a kezdőötlet enyém volt, de nem kellett győzködni.

És a tágabb családot?

Őket már igen. Az örökbefogadást is nehéz volt elfogadniuk, és azt is, hogy sérült gyerek lesz. Jöttek a szokásos ellenérvek: túl sokat vállalunk, mi lesz velünk, a sérült gyereket nevelő párok szétmennek, nem fogunk eljutni színházba, feláldozzuk magunkat, és ezt nem lenne szabad. Aztán Samu kiállta a próbát, most épp a férjem szüleinél nyaral, megszerették őt, csak előtte féltek az ismeretlentől.

Más volt egy baba, mint a Downos felnőttek?

Bennük én a babát látom, nem a Down-szindrómásat. Ők puha babák, mosolyognak, hozzájuk lehet bújni.

A szülők ma gyakran versengenek, kinek a gyereke kezd előbb járni, beszélni, idegen nyelven tanulni...

Ebből igyekszem kimaradni. Persze figyeltem én is a gyerekeket Samu csoportjában, de akkora a Downosok között is a szórás, hogy nem azért fejlődik valaki jobban, mert a szülő többet foglalkozik vele. A mi fiunk mindent későn kezdett, és még nem beszél, ő nem olyan jó képességű. Viszont még a Downoknál is sokkal jobban tud szeretni, egy bohóc, van benne egy kis plusz. És ettől annyira sokat ad a környezetének, hogy senki sem kezdi méregetni, hogy ő miért nem rajzol az oviban, vagy miért nem néptáncol.

Mennyi fejlesztésre vitted?

A korai fejlesztőben járt Samunak fejlesztés, jártunk egyéni és csoportos foglalkozásra, úszni pedig egész pici kora óta. Most integrált oviba jár, ahol ép és sérült gyerekek együtt vannak, ott kapja meg a fejlesztést, emellett visszajárunk a korai fejlesztőbe, járunk úszni és zenélni. Hangával heti egy egyéni fejlesztésre és tornára járunk, itthon is napi 4-5-ször kellene tornáztatni, de sokszor nem fér bele, mert szinte egész nap alszik.

Igényelnek különleges felkészültséget ezek a gyerekek?

Szeretetet igényelnek és törődést. Hiába vagyok gyógypedagógus, én is ugyanúgy tanulom a többi anyukával együtt. Szerencsére van sok csoport, levelezőlista Downos szülőknek. Ez nekem az elején hihetetlen nagy segítség volt, eligazított a többi szülő, hogy milyen juttatások járnak, mit hogy kell intézni, ezt nem tudtam volna magamtól.

Sok Downos családot ismersz?

Igen, de odafigyelünk rá, hogy ne csak velük járjunk össze, Samunak vannak ép barátai is, és mindkét közegben jól érezzük magunkat. A Downos társaság kell, hogy lássunk a miénkhez hasonlót, és az épek is kellenek, mert annyira jó látni, hogy a gyerekeknek ez még mindegy, hogy sok barátja van az óvodában, segítenek neki a nagyok, nem hagyják ki semmiből.

A többi Downos anyuka milyen?

Az elején elkeseredettek, nem ezt tervezték. De amikor ezt feldolgozták, fantasztikus anyukák.

Mit szólnak hozzátok azok a családok, ahol ép gyerek van?

Szerencsénk van, mindenki jól fogadott, egy ismerősünk sem szakította meg emiatt velünk a kapcsolatot. Hozzánk csak kedves megjegyzések jutottak el.

Ha elmentek egy játszótérre, látják a többiek, hogy ő Downos?

Volt egy időszak, mikor már nagyon zavart, hogy a hároméves gyerekemre azt hitték, hogy ő egy cuki egyéves, mert jóval kisebb volt a koránál. Most is pici, kétéveseknek való ruhákat hord négyévesen. De általában jól fogadnak. Lehet, hogy általánosságban tragédiának tartják a Down-szindrómát, de rólunk nem ez jut eszükbe.

Az örökbefogadást mennyire kötitek a világ orrára?

Újabban nem annyira. Eleinte sok helyen elmondtuk, mert gondoltuk, hogy a jó példa hátha ragadós lesz, és ezzel segíthetünk. De sokszor elkezdtek hősnek tekinteni minket, amit nagyon utálunk a férjemmel. Mi nem vagyunk szentek. Nem azért fogadtunk örökbe két Downos gyereket, hogy őket megmentsük, hogy nekik ne kelljen intézetben felnőniük, hanem mert mi szerettük volna, hogy a családunk részei legyenek. Inkább önzők vagyunk, nekünk kellett a gyerek.

De vannak helyzetek, amikor nem lehet nem elmondani, az emberek meg szokták kérdezni, hogy tudtuk-e a terhesség alatt, akkor muszáj bevallani. Az óvodai szülők viszont csak most tudták meg, hogy Samut örökbe fogadtuk, mikor megérkezett Hanga.

Az óvodába jól beilleszkedett Samu?

Igen, szeret járni. Előtte járt bölcsibe is.

Miket tud most Samu?

Egyedül fürdik, egyedül eszik, szobatiszta. Már tud játszani, autózik, gyurmázik, épít, firkálgat. Nagyon tud bohóckodni, nagyon kedves. Nem haragtartó. Ha a férjemmel mi kicsit hangosabban szólunk egymásnak, ő jön bocsánatot kérni.

Milyen iskolába fog majd járni?

Most úgy gondolom, hogy speciális iskolába, értelmi fogyatékosok számára. Az óvodánál nagyon tudatosan választottuk, hogy integrálóba járjon, ahol ép és sérült gyerekek vannak együtt. Az integráció is jó dolog, meg kell tanulnia együttműködni az épekkel, de egy nekik szóló iskola meg sokat tud adni a rájuk szabott módszerekkel.

Teljes életet tudtok élni Samuval?

Igen. Járunk kirándulni, gyerekprogramokra, nyaralni. Mint más családok.

Ezekben a gyerekekben mikor tudatosodik, hogy ők mások?

Ez értelmi képességektől függ, bár az általam ismert felnőttek közül a többség nem volt ezzel tisztában, hogy ő más.

Az örökbefogadásról beszéltek?

Igen. De nem tudjuk, mennyit ért, hisz nem válaszol, nem kérdez.

Hogy jött a második gyerek gondolata?

Telt az idő, továbbra sem született gyerekünk. Steinbach Évának mondtuk, hogy ha nem jön vér szerinti, akkor még egy kislányt hazaviszünk, mert tesó kell. Az meg nekünk egyértelmű, hogy ha örökbefogadás, akkor Down-szindrómás legyen.

Miért?

Az első túl jól sikerült. Az is bennünk volt, hogy ha mi már nem leszünk, ők ketten mindig ott lesznek egymásnak, megnyugtat, hogy együtt lakhatnak majd. Tavasszal aztán mondtuk neki, hogy elkezdtünk kivizsgálásokra járni, hogy miért nem születik gyerekünk, és jövő év elején már keressen nyugodtan, addigra túlleszünk rajta. Ehhez képest már nyáron hívott Éva, hogy van egy kislány. Épp a férjem születésnapja volt, aki nagyon belelkesült. A szülők nyíltan akarták örökbe adni, azonban nekünk még semmilyen papírunk nem volt, még nem jelentkeztünk újra örökbefogadásra. A gyámhivatal javasolta a családbafogadást, mi vagyunk a kislány gyámjai, amíg a határozatunk elkészül, utána tudjuk örökbe fogadni. Ez pár hónap múlva várható. Hanga pár hétig nevelőszülőknél volt, onnan hoztuk el.

Mit tudtok a vér szerinti szülőkről?

Nagyon sajnáltam őket. Hanga szintén lombikbaba, egy hármasiker-terhességből. A szülők egy fiú mellé akartak kislányt, ezért vettek részt a lombikprogramban, amiből két kisfiú született, és Hanga, koraszülöttként. Ők egy nagyon kis faluban laktak, messze a fejlesztési lehetőségektől, és ezért inkább lemondtak róla, hogy nálunk jobb helye lesz.

Kapcsolatban vagytok?

Igen, telefonon és neten, mert nagyon messze laknak. Ez nagyon nehéz döntés volt nekik, de mindig azt éreztem, hogy a legjobbat akarták a kislánynak, és egy kis faluban, három másik gyerek mellett nem tudták volna megoldani.

Hanga jól vette a koraszülést?

Igen, nem lett nagy baja, csak a szíve nem olyan jó.

Mit szólt Samu?

Féltünk kicsit, mert Samu volt a család közepe, és minden úgy ment, ahogy ő kitalálta. Egy házban lakunk a szüleimmel, akik végképp kényeztetik, pont ezért is akartunk tesót. Kevés időnk volt felkészíteni, mert még nem terveztük, és a nagyszüleinél nyaralt, mikor megtudtuk a hírt. Hihetetlenül jól fogadta. Mindig felsorolja Hangát is a családtagok között, simogatja, eteti, fogja a cumisüveget, nagyon szereti, ha pelusozom, és elfogadja, hogy családtag. Persze féltékeny, de nem is ránk, elfogadta, hogy mi mindig kézben tartjuk Hangát, de ha vendég jön, akkor próbál hozzá odaférkőzni. De nem fejlődött vissza, nem pisil be.

Hanga élt kórházban, nevelőszülőknél, most nálatok. Látod rajta ennek lenyomatát?

Nem tudom, annyira pici még, és szinte egész nap alszik. Engem inkább az foglalkoztat, hogy neki volt két ikertesója, és hiányoznak-e neki. De igyekszünk sokat babusgatni őt.

Lesz még gyereketek?

Nem. Közben lezajlottak a kivizsgálások, kiderült, hogy nincs szervi bajunk, de most nem szeretnénk több gyereket, annyira kerek így a család. Úgy érzem, most mindenünk megvan.

Szerinted ki alkalmas arra, hogy egy Downos gyereket örökbe fogadjon?

Aki gyerek örökbefogadására alkalmas, az szerintem Downos gyerekére is, nem gondolom, hogy ez nagyobb felelősség lenne. Azzal számolni kell, hogy a fejlesztés nem opció, hanem szükségszerű, de egyébként bárkinek javaslom, mert nagyon sok szeretetet tudnak adni. Annak nem ajánlom, aki arra vágyik, hogy az övé legyen a legszebb, legügyesebb, legokosabb gyerek. De nincs akkora különbség, ez is és az is baba.

Hasonló történetek a Gyereksorsok és az Örökbe.hu blogokon olvashatók.

KOMMENTEK

  • 2015.11.16 20:14:07Haus Fiegl Bikers

    Velemenyem szerint jobb lett volna, ha ket normalis baba kap eselyt csaladban felnoni. Bar a fene tudja, hogy olyan emberek, akik nem normalis babat valasztanak szandekosan, normalisan fel tudnak-e nevelni ket, normalis babat.....

  • 2015.11.16 20:29:03atvitt ertelem

    Tudod te, Haus F B, hogy az egészséges, fehér újszülöttekért mekkora tömeg áll sorba, hogy örökbe fogadják őket? Éveket kell várni egy, már előre letesztelt, körbevizsgált, rendezett életvitetelű, fiatal, hetero házaspárnak.
    És arról van valami fogalmad, hogy a valamilyen szempontból hátrányos babákért (cigány, mozgássérült, értelmi fogyatékos stb.), és nagyobb gyerekekért milyen kevesen jelentkeznek?

    Szóval RESPEKT az ilyen pároknak, sok erőt és boldogságot kívánok nekik, és remélem, sokan követik a példájukat.

  • 2015.11.16 20:49:51sunblind

    Ez igen.
    Nagyon szép család.

  • 2015.11.16 21:07:25Zephyrous

    " Egész más lenne, ha az orvosok azt mondanák, hogy kicsit lassabb lesz, de ő is fejlődik, tudtok teljes életet élni vele. "
    Ez ferdítés. Előtte pár mondattal volt leírva, hogy középsúlyosan értelmi fogyatékosok, az sem biztos, hogy megtanulnak normálisan beszélni, írni és olvasni (valljuk be, ezek teljesen alapdolgok)
    Szóval lehet fejleszteni őket, de sosem fogják ledolgozni a hátrányukat és nem lesz teljes életük.

  • 2015.11.16 21:26:27retinax

    Zephyrous: nekem nagyon úgy tűnt, hogy ők teljes életet élnek :)

  • 2015.11.16 22:25:20fityfirity

    Ja. MÉG. De 15 év múlva? Lássunk már kicsivel előrébb mint holnap, holnapután.

  • 2015.11.16 22:26:06Orkogo

    Hajrá Samuék, büszkék vagyunk rátok! :-)

  • 2015.11.16 22:38:30YessicaHard

    Nagyon becsülöm őket és megemelem a kalapom előttük. Én ezt soha nem lennék képes végigcsinálni. Boldognak tűnnek és rengeteg szeretet adnak a két gyereknek. Ha valamiben hinni lehet, az csak a szeretet. Piszok nehéz dolguk lesz, de szerintem reálisan látják a lehetőségeiket és a rájuk váró nehézségeket. Sok erőt kívánok nekik.

  • 2015.11.16 23:52:43pupumpa

    Tündéri aranyos a kisfiú.

  • 2015.11.17 00:28:43ghost

    Remélem, tudják mit csinálnak. De minden tiszteletem az övék - és sok sikert.

  • 2015.11.17 00:55:53Edit12345

    Nagyon sok boldogsagot kivanok a csaladnak!

  • 2015.11.17 05:02:43jabbok

    fityfirity: "Ja. MÉG. De 15 év múlva? Lássunk már kicsivel előrébb mint holnap, holnapután."

    Van gyereked?
    Az ő sorsa kapcsán - attól, mert MOST ÉPPEN egészséges plusz még jól is megy a sora - LÁTSZ előre 15 évre?
    Te LÁTOD ELŐRE, hogy lesz-e munkája; hogy nem hagyja el a legkritikusabb helyzetben a párja; hogy nem kap 18 évesen hererákot vagy nem lesz halott vagy nyomorék egy szombat esti buliból hazafelé? NÉZEL 15 évvel előre? Látod, hogy nem lesz depressziós vagy megkeseredett ember?

    Ne filozofálgassunk itt: nézzünk inkább tényeket. Szerinted van statisztikailag kimutatható összefüggés az egészség és a boldogság, az élet szeretete között?

    Szerintem ha van, akkor nem az "egésszségesek" javára.
    ____

    Szülőnek lenni egy nagy, baromi nagy kaland. Én pl. az "teljesen egészséges" legnagyobbik gyerekem miatt sokkal többet aggódom, mint a down utolsóelőtti miatt.

  • 2015.11.17 05:34:06jabbok

    Zephyrous: "az sem biztos, hogy megtanulnak normálisan beszélni, írni és olvasni (valljuk be, ezek teljesen alapdolgok)
    Szóval lehet fejleszteni őket, de sosem fogják ledolgozni a hátrányukat és nem lesz teljes életük."

    Szerinted mi a "teljes élet", és mik a "teljesen alapdolgok"?

    Einstein például alighanem "normálisan" tudott írni-olvasni, és értelmileg egy zseni volt. Csak ÉRZELMILEG volt FOGYATÉKOS. A (z első) felesége súlyos depressziós lett mellette (hogy ő volt-e az oka, az a kérdés szempontjából most nem is érdekes), az idősebb fia elmegyógyintézetben végezte, a kisebbik fia találkozni se nagyon akart vele, sőt, a saját esküvőjéről eltiltotta az apját. Akkor most Einsteinnek teljes élete volt?

    NEKED teljes az életed? Ha igen, ha nem - mitől, mi alapján?

    Több boldog, kiegyensúlyozott, "teljes életű" ember él a "fejlett", gazdag országokban, mint a "primitív" természeti népeknél? Náluk kevesebb mosolygó, optimista, életet szerető embert látni? Hol több a depressziós, a szenvedélybeteg, a pánikbeteg?

    Van releváns, STATISZTIKAILAG kimutatható összefüggés a boldogság, az élet teljessége - és az értelmi, gazdasági, stb. adottságok között?

  • 2015.11.17 06:16:07Nancsibacsi

    Hát le a kalappal, bár így, hogy szakemberek biztosan könnyebb.
    "Nem jól szűrnek Magyarországon, sokszor nem veszik észre, amikor az, vagy azt mondják, hogy Down, amikor nem is."
    Ebben teljesen igaza van - nagyon sok a hamis negatív, és hamis pozitív is. Ráadásul durva, de ma, Magyarországon jellemzően fiatal anyukák szülnek down-szindrómás gyereket, mert egy 22 évesnél csak szűrögetnek, míg egy 38 évesnél diagnosztikai vizsgálatot csinálnak.

    Sokan azt hiszik, hogy vérvétellel meg ultrahanggal történő szűrés az tuti, de ezek csak statisztikai módszerekre alapuló SZŰRÉSEK, ahogy a 200 ezres nifty is az. Ezekben a szűrésekben az életkor egy szorzó tényezőként szolgál, vagyis ha a vérvétel ugyanazokat az értékeket hozza, az ultrahangon ugyanaz látszik, akkor egy 22 évesnek simán mondhatják azt, hogy nem down-szindrómás, egy 40 évesnek meg hogy igen. Vagyis szűrés, amely az esetek 95-99 százalékában bejön, 1-5%-ban meg vagy hamis pozitívot ad, vagy hamis negatívot (ezt valójában sosem tudjuk meg, mert ugye hamis negatív esetén is elvetetik a babát általában).

    A biztos módszer a boholy/magzatvíz DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLAT, amely a fentiekkel szemben nem veszi figyelembe az életkort, csak azt, ami látszik a mikroszkópon a tárgylemez alatt. Vagyis ha fekete, akkor fekete, ha fehér, akkor fehér. Igaz ezeknél szoktak beszélni plusz vetélési kockázatról, de ne felejtsük el, hogy ez általában nem úgy történik, hogy megszúrják és elvetél (az orvosi műhiba volna), hanem akin boholy/magzatvíz vizsgálatot végeztek azoknál statisztikailag magasabb a vetélés esélye a teljes terhesség ideje alatt, mint azoknál, akiknél nem. Mivel eleve a magasabb kockázati csoportba tartozókon szoktak ilyen vizsgálatot végezni, ezért SZERINTEM nem teljesen igaz az, hogy ez a +1-3% vetélési kockázat csak a vizsgálatokból fakad.

  • 2015.11.17 06:46:39Álom Polgár

    Én tisztelem az....erőt. Mert az van itt!!
    Mert erő kell az elhatározáshoz és a mindennapokhoz is.
    Ha a nem teljes értékű emberkékre gondolok nekik határozottan jó lesz, a két SZÜLŐRE nos erre a
    jövő fogja a választ megadni.
    Én mint egy teljes értékű gyermek apja, azért tisztában vagyok, hogy az időm múlik, a gyermek cseperedik és amikor majd elhagy az erőm a gyermek nagy valószínűséggel képes a lábán megállni.

  • 2015.11.17 08:58:37Ocsibogyo79

    Álom Polgár, "teljes értékű gyerek"...hát csak kapkodom a levegőt, hogy milyen sértő dolgokat írsz, írtok itt le. Gondolom, nem szándékosan, de azért gondoljatok már bele, ez hogyan eshet valakinek, aki sérült embert nevel?

  • 2015.11.17 09:58:27Mandulafa

    Ismerem a családot, s bizton állítom nem csak boldognak tűnnek, azok is. Aki pedig "nem teljes értékű" emberként értékeli a szellemileg sérült embereket, az saját magáról állít ki szégyenletes bizonyítványt. Nekem is sérült a gyermekem, nem én választottam, ő születésekor sérült. És be kell vallanom, sokszor gondolok irigykedve azokra, akiknek egészséges a gyermeke. De én őt kaptam, ilyennek kaptam, ilyennek szeretem. Csak tisztelet és megbecsülés azoknak, akik önszántukból választják ezt a küzdelmes utat

  • 2015.11.17 11:07:26tenyered_érted?

    Biztosan utálni fog mindenki.

    Egyszer láttam egy dokumentumfilmet. 2 gyerekről szólt, az egyik egészséges volt a másik Down szindrómás. Testvérek voltak. Az egész film a sérült gyerekről szólt.
    Az egészséges gyerek nem is állt kamera elé.Az édesanya elmondta, ilyen csoda még nem történt vele. Annyi szeretet, figyelem stb van a sérült gyerekben, hogy sehol máshol nem kapja meg ezt a csodát.

    Apuka kicsit reálisabb volt ! Ha újrakezdhetné.... Soha ...!!

    Anyuka szavaiból kiderült, 24 órás szeretetet kap a sérült gyerek. Rajongott érte.

    És apuka és testvér képeiből, megnyilvánulásaiból látszott. Ha a sérült 24 órát kapott, nekik mennyi jutott???


    A sors/ karma stb/ szerencsés volt hozzám. 2 egészséges gyereket kaptam. Babaúszás,masszírozás ,stb minden megvolt.

    És akkor a kérdésem elég egyszerű! Én mindent megadtam nekik, amit a fenti házaspár a sajátjainak. Ez meg is látszik, jó tanulók, jó sportolók! Kiemelkednek az átlagból. De a két sérült gyereken mi látszik meg??? Rengeteg energia, és még a cipőjét se tudja bekötni!

    Milyen szeretetet/ bármit!!/ tud adni többet aki sérült mint aki nem és hasonlóan nevelik???

    És mennyivel több energia, kitartás, elszántság kell ehhez??

    Tiszteletem a házaspárnak De én nem csinálnám ezt.!

  • 2015.11.17 12:24:41Nancsibacsi

    @Ocsibogyo79: Ne legyünk már mindig álszentek - attól hogy valamit nem mondasz ki, még létezik. A realitás az, hogy ezek a gyerekek, ha a szülők tudták volna, hogy sérültek lesznek, nem születtek volna meg. A legtöbb embernél az is súlyos kérdés, hogy vállal-e gyereket, mert egy egészséges gyerek is borzasztó sok lemondással jár, és sokan úgy érzik, hogy számukra ott se volna pozitív az egyenleg. Egy sérült gyereknél meg tényleg szentnek kell ahhoz lenni, hogy úgy érezzék az út végén, hogy megérte.

  • 2015.11.17 12:45:39ingopur

    Mi mind a ket gyerekunknel szürtünk. Minden tiszteletem a parnak, es minden jot kivanok nekik. En nem lennek kepes ket fogyatekos kisgyereket nevelni. Vannak barataink, ahol van down-szindromas kislany. Az eletuk finoman szolva sem fenekig tejfol, kezdve ott, hogy nem tudott szopni, mert hipoton, odaig, hogy nem volt intezmeny, aki delnel tovabb felvette volna, es meg tovabb, hogy a no nemhogy dolgozni nem tud, de szinte semmit, mert az apa vakulasig melozik, hogy a plusz fejlesztesekkel jaro koltsegeket elo tudja teremteni. A masik -ep- nagyobb gyerek meg imadja a kishugat, csak eppen no, mint egy szobanoveny, mert RA mar senkinek nincs kapacitasa.
    Ami nalunk anno pont miattuk nagyon nyomos erv volt, az egyszerüen az, hogy mi törtenik vele, ha en / mi mar nem leszünk? Persze, el egy otthonban -es? Ott minden jo? Nem hasznaljak ki, alazzak meg? Nincsenek az ep gyerekeknel sem garanciak, de valahogy megis. A sok veleszületett betegsegrol nem is beszeltem meg..

  • 2015.11.17 12:50:01Krityuka

    Ez a házaspár a cikkben senkit nem agitál, hogy fogadj te is örökbe egy down-os gyereket. Oké a többség nem tenné és sem, de ők megtették. Ha nekik jó nektek miért fáj? Miért "irigylitek" ettől a két kicsitől a szeretet a törődést.
    Ők megszülettek, ilyennek születtek. Ha nem lenne ez a házsaspár akkor elvegetálnának egy otthonban. Így szeretet, törődést, odafigyelést kapnak. Nem éri meg írjátok. Okés akkor mi legyen egy gyerekkel aki megszületik és sérülten születik? Öljék meg? Vagy mi?

  • 2015.11.17 13:16:26Franquette

    Már egy normális gyerek sem azért "szereti" a szüleit, amilyen emberek, személyiségek, hanem mert függ tőlük az élete. És már a normális gyerekek szülei is tulajdonképpen "vásárolták" a gyerek "szeretetét". A Down gyerekeknél mindig azt emelik ki, hogy mennyire "szeretnek"... önzőség az egész, aztán milyen élete lesz később??

  • 2015.11.17 13:17:20Zephyrous

    " Ha nem lenne ez a házsaspár akkor elvegetálnának egy otthonban. "
    Így viszont ha már nem lesznek a szülők, a sorsuk ugyanaz lesz: elvegetálnak egy otthonban életük végéig.

    Elolvasva a kommenteket, főleg az jön le, hogy mindenki mennyire erősnek és bátornak tartja a szülőket, ezért jár nekik a tisztelet (amúgy a cikkben pont kitértek erre, hogy nem szeretik ha emiatt sztárolják őket), de azért senki sem vállalná be a fogyatékos gyerekeket, mert mégiscsak nem normálisak és egy csomó plusz költséggel, nyűggel, lemondással járnak.

  • 2015.11.17 14:19:28Nancsibacsi

    @Krityuka: Senki se irigyeli a törődést, és senki se mondja azt, hogy aki sérülten születik, azt öljék meg. Én csak felhívtam arra a figyelmet, hogy borzasztó kevés "szent család" van a sérült gyerekek számához képest, amely főleg annak köszönhető, hogy főleg a fiatalabb szülők meg vannak vezetve egy hamis negatív eredménnyel. Egy átlagos Down-szindrómás nem azért születik meg, mert a szülei így is szeretnék hogy megszülessen, hanem azért, mert a szűrés hamis negatív eredményt ad.
    Ha egy vérvizsgálat 99.5 százalékos pontossággal megállapítja, hogy a magzat Down-szindrómás lesz-e vagy sem, azt azt jelenti, hogy 1000 esetből 5x téved. Mind az 1000-en azt fogják gondolni, hogy nem Down-szindrómás a gyerekük, de 5 mégis úgy fog megszületni. Erre mondják azt, hogy statisztikailag okés, de emberileg ez borzasztó rossz arány. Pláne ha arra gondolunk, hogy itt nem arról van szó, hogy nekifutunk még egyszer: ha egy Down-szindrómás gyerek megszületett, akkor az már megvan, függetlenül attól, hogy lesz-e másik, és az egészséges lesz-e.

    A hamis pozitívval nincs igazán gond, mert utána jön egy normális, diagnosztikai vizsgálat, amely megmondja 100%-os biztonsággal, hogy mi a helyzet. Ismerősnél is volt hamis pozitív eredmény, és azon kívül hogy kaptak egy gyenge idegösszeomlást, azóta is boldogan élnek mert 1-2 hét múlva a genetikai VIZSGÁLAT kiderítette, hogy a szűrés eredménye vakriasztás volt (a gyerek megszületett, egészséges mint a makk).

  • 2015.11.17 14:19:34szódabár

    Minden tiszteletem, amellett, hogy én másnak a gyerekét akkor sem vállalnám, ha nem fogyatékos. Az is eszembe jut ilyen esetekben, hogy a beteg gyerekek szülei az egész életüket feláldozzák, aztán ki tudja mi lesz velük a szülők halála után. Több esetben azt láttam, hogy az egészséges gyerekek megörökli a testvérét. Úgy tudom, hogy régen ezt a problémát von Hause aus alapon megoldották, ezért nem volt annyi fogyatékos gyerek.

  • 2015.11.17 16:25:25Ocsibogyo79

    Nancsibacsi, ez nem álszentség szerintem, hanem mérhetetlen tuskóság, mármint ilyet leírni. Ráadásul aki most nagy mellénnyel kijelenti, hogy neki "teljes értékű gyerek"-e van, honnan tudja, hogy mi lesz abból a gyerekből? Lehet, hogy egy alkoholista léhűtő....és akkor majd döngetheti a mellét a teljesértékűséggel. Mi az, hogy teljes értékű? Aki egészséges, az teljes értékű? Pl. a terroristák, azok teljes értékűek?

  • 2015.11.17 16:26:14FionaG

    Nagyon tetszik ez az írás, a számomra megnyugtató volt olvasni. Még nincs gyerekem, ha lesz is, csak lombikkal, és volt bennem egy félelem, hogy mi lesz ha Down-szindrómásnak bizonyul a terhesség alatt. Mert nem szívesen vetetném el, de én is egészséges babára vágyom. A cikk elolvasása után úgy érzem, nem vetetném el semmiképpen és nem is mondanék le róla.

  • 2015.11.17 16:39:14Petimama

    Álom Polgár
    Ki dönti el, hogy ki a teljes értékű? Nekem 7 egészséges és egy Down-szindrómás gyerekem van. És azt gondolom, hogy mind a 8 teljes értékű.
    Nemrég beszéltem valakivel, aki megkérdezte tőlem, hogy miért szül meg valaki egy Down-szindrómás gyereket, ha tudja előre, hogy az lesz. Aztán beszélgettünk, és kiderült, hogy az ő egyik gyereke drogos. Azt nem lehet szűrni. :-( Pedig születéskor "teljes értékűnek" tűnt.

  • 2015.11.17 19:01:30Zephyrous

    "Aztán beszélgettünk, és kiderült, hogy az ő egyik gyereke drogos. Azt nem lehet szűrni. :-( Pedig születéskor "teljes értékűnek" tűnt."

    Többen összekeverték a dolgokat.
    A Down kórosak így születnek. Drogosnak senki sem születik, talán csak később válik azzá saját döntés, környezeti hatások, családi problémák, rossz közösség, stb. miatt.
    Az hogy ki hogy bassza el a saját életét és egészségét, az az ő dolga.
    Egy teljes értékű egészséges emberből is válhat magatehetetlen roncs drogok hatására. Ezért volt teljesen hülyeség ezt a példát idehozni.
    A zöldségesnél vásárolgatva mindenki a szép, egészséges, hibátlan zöldségeket, gyümölcsöket válogatja, a csúnya, rohadt, hibás, fonnyadt nem kell.
    Ez a hasonlat jól vág a cikkhez.

  • 2015.11.17 19:17:58Antalbaba

    Én is imádom a soha fel nem növő szeretetbombákat - ezért van kutyám és macskám... De sem időm, sem energiám, főleg pénzem nem lenne ÖRÖK ÉLETEMRE bevállalni valaki/ke/t, akik esetleg még annyira sem lesznek képesek, mint a szőrmókjaim (esznek, isznak, szobatiszták és egész érthetően kommunikálnak). Szóval részben respekt, részben nagyfokú önzés:-(

  • 2015.11.17 20:10:40Lady Jessica

    Az szinte félelmetes, h mekkora félelem süt némelyik kommentből.....
    Ha a társadalom nem sajnálja a figyelmet, anyagiakat a fejlesztéstől, orvosi vizsgálatoktól sokkal élhetőbb lenne a világ.
    Amennyi energiát szentelnek egyesek az elutasításba, azzal hegyeket lehetne megmozgatni.
    Ja, és Einstein vszínűleg az autizmus vmely formájával élt. Milyen jó lenne, ha ezt is lehetne szűrni! Sőt, ha már akkor lehetett volna szűrni! Talán még mindig várnánk a relativitás-elméletre :)

  • 2015.11.17 20:12:08fityfirity

    Igen,van. Szerencsére egészségesen született, most is az, és remélem így is marad.

    De szerintem nem sok értelme van összehasonlítani egy alapvetően egészségesen gyereket egy sérülten születettel. Egyik egy előre látható TÉNY, a másik meg nem az ha meg is betegszik valaha. Egyik szezon, a másik fazon-nem mindegy.

  • 2015.11.17 20:12:35fityfirity

    *egészséges

  • 2015.11.17 22:16:22Ocsibogyo79

    Antalbaba, a nagyfokú önzést hogy érted? Jobb lett volna, ha ezek a gyerekek nevelőotthonban tengődnek, mert akkor legalább sosem tudják meg, milyen, ha meleg családi környezet veszi őket körül? Vagy mire gondoltál?

    Zephoryus, amit írsz, nagy átlagban így van, a többség örökbefogadásnál valóban az egészséges gyerekeket keresi. Megjegyzem, ez nem szűrhető ki előre, mert ugye pl. ahogy Lady Jessica is írja, az autizmus is egy olyan gond, ami nem látszik a babán az elején, mivel sok esetben nem párosul értelmi elmaradással (van, hogy 5-6 éves korban, vagy még később ismerik fel).
    Ez a család nem tartozik a nagy átlagba és így ennek a két gyereknek szerencséje volt, mert örökbefogadták őket.

    Engem a szóhasználatotok rémít meg, vajon szemtől szemben is ilyen nyersen fejezitek ki magatokat? Mert ez a rohadt gyümölcs is elég kemény szerintem, hasonlóan a teljes értékű kifejezéshez. És lehet mondani, hogy ez képmutatás, de annyi tiszteletet szerintem megérdemelne bármelyik másik ember, hogy ne nevezzük így egy embertársunkat sem.

  • 2015.11.17 23:39:45swfla

    "Ami nalunk anno pont miattuk nagyon nyomos erv volt, az egyszerüen az, hogy mi törtenik vele, ha en / mi mar nem leszünk?"

    Pontosan errol van szo. Ez a ket szent a kis haziprojektjukkel gyakorlatilag a sajat igenyeiket/vagyaikat/hivd-aminek-akarod elegitik ki. A tobbi csak nephulyites.

    Ebbe a 6ökör kategoriaba tartozik meg kulonben az a szulo is, aki 50 evesen szul gyereket, mert miert is ne? Demokracia van, azt csinalok, amit akarok.

    Es nincs senki korulotte, aki szolna neki, hogy te ember, amikor a gyerek elballag, azt neked majd az oregekotthonaba fogjak elo egyenesbe atkapcsolni? Mar ha megered azt a napot...

    Szoval a szuloi felelosseg a velemenyem szerint mar egy ilyen dontesnel jelentkezik, es ez a ket "projektvezeto" mindjart az elso teszten elhasalt. Van ilyen.

  • 2015.11.17 23:46:17lencsilány0829

    Mostanában olvastam cikket arról, miért ne olvassunk hozzászólásokat, mert ártalmas az egészségre és milyen igaz! Főleg az elsőt nem kellett volna! Kíváncsi volnék, hányan láttak már életükben Downos gyereket vagy felnőttet... ahogy elnézem még képernyőn se nagyon..., nemhogy személyesen találkoztak volna eggyel is! A sok suttyó paraszt - mert a hozzászólók többsége AZ - valószínűleg a "falubúúú" se tették még ki a lábukat életükbe, oszt egy kurva szót nem értenek az egész cikkből, a Down-szindrómáról meg végképp halvány lila fingjuk sincs, de azért: "nem jó az, nem kell az, minek az, nem kértük, nem hívtuk, ide ne jöjjön, itt ne legyen, csak a gond van vele" és persze az elmaradhatatlan "ki fogja ezt fizetni?" gyökér megjegyzések tömkelege érkezik. Az összes ilyen suttyó parasztnak üzenem, hogy ti is szívesebben élnétek olyan világban, ahol a ti fajtátokból (hasonló gondolkodásmódú "emberekből") a lehető legkevesebb van!

  • 2015.11.17 23:52:24swfla

    "annyi tiszteletet szerintem megérdemelne bármelyik másik ember, hogy ne nevezzük így egy embertársunkat sem"

    Nos ez nezopont (esetleg kozvetlen jo/rossz tapasztalat?) kerdese, meg vermerseklete.

    Nincs kulonben a ket cikkben szereplo emberrel gond, inkabb a kozvelemeny reakcioja elgondolkodtato: egyesek peldakepnek tuntetik fel, ahelyett, hogy csak siman tudomasul vennek, hogy ilyen emberek is vannak, es slussz passz.

    Nem rosszabbak, de nem is jobbak, mint mas szulok, akik egeszseges gyereket nevelnek. Masok.

    (ez meg az elozo hosszaszolasom persze szigoruan maganvelemeny, nincs szandekomban szajkaratezni emiatt senkivel)

  • 2015.11.18 09:11:05momori

    tenyered_érted?

    "Apuka kicsit reálisabb volt ! Ha újrakezdhetné.... Soha ...!!

    Anyuka szavaiból kiderült, 24 órás szeretetet kap a sérült gyerek. Rajongott érte"

    Lol. Azt vágod, hogyha anyuka lett volna ilyen "reális", mit kapott volna a fejére?

    Hát minden tiszteletem az övék, én soha nem lennék képes ilyenre. A kis srác irtó jópofa.

    Nah igen, ez az, így van

    "Nem rosszabbak, de nem is jobbak, mint mas szulok, akik egeszseges gyereket nevelnek. Masok"

  • 2015.11.18 10:20:26Embryo

    Nekem a cikkből ami eszembe jutott és a kommentek alapján fontosnak gondolom megjegyezni:
    1. A család egy normális család. Nem tipikus, de pozitív életfelfogással. (Fontos üzenet, hogy a "szent" szerepet elutasítják, normál életet eretnének élni.)
    2. A cikk sem arról szól szerintem, hogy szentnek állítsa be a házaspárt, inkább csak beszámol arról, hogy ilyen is van. (Persze, ha elgondolkodunk magunkon, illetve azon, hogy mennyire fogadjuk el a fogyatékossággal élő embereket, az nem baj.)
    3. A szülők, úgy tűnik, tudják mit csinálnak. Nekik a Down-szindróma elfogadásával nincs problèmájuk. (Ahogy így olvasom a kommenteket, inkább a gyerekek társadalomba való integrálásával kell majd megküzdeniük.)
    4.

  • 2015.11.18 11:07:03Kis Mirjam

    Felesleges két normális felnőtt életét tönkretenni ilyen "hős"-ködéssel.
    Ki szerettek volna tűnni valamivel, nekik csak ez jutott...

    Van normális gyerek is, aki szülőkre vágyik, inkább őket kellene ilyen rengeteg energiával gondozni, tele vannak a gyermekfalvak, gyermekotthonok, a középsúlyos értelmi fogyatékosból úgysem lesz soha normális felnőtt!

  • 2015.11.18 12:41:41lulu2

    Nagyon szép család, jó volt olvasni a cikket! A kommenteket nem volt jó.

  • 2015.11.18 12:45:33Petimama

    Nem értem ezt a zsigeri gyűlöletet, ami a hozzászólások egy részéből árad. Ez a házaspár nem mondta, hogy miért nem fogad mindenki fogyatékos gyereket örökbe, kifejezetten szó van róla, hogy ezt nem tekintik hőstettnek. Ők boldogok így, és kész.
    Ha valaki ezt nem tudja elfogadni, akkor lehet, hogy benne van a hiba. Nem vagyunk egyformák, nyilván van, aki nem szeretne ilyen életet nemhogy saját döntésből, de még akkor se, ha ez adatna neki. És biztos van olyan, aki adott helyzetben máshogy döntött, neki most lehet, hogy frusztráló azt olvasni, hogy más önként vállalja azt, amit ő nem mert, akart vállalni adott helyzetben.
    A cikkben szereplő házaspár egyetlen rossz szót nem mondott a vérszerinti szülőkre se.
    Tényleg nem értem, hogy miért bánt másokat ez ennyire.

    Kis Mirjam
    Nem teszik tönkre az életüket, ha végigolvastad, nem ismeretek nélkül döntöttek úgy, ahogy döntöttek. Tudják, milyen egy Down-szindrómás gyerek, sőt azt is, milyen egy DS felnőtt.
    A "normális" gyerekekért éveket állnak sorba, sok százan, így attól, hogy ők két Down-szindrómás gyereket vállaltak, egyetlen "normális" gyerek se kerül hátrányba, De hogy ki a normális és ki nem, azt szerencsére nem te döntöd el, én nem merném egyetlen emberre se leírni ezt, még az itt kommentelők közül se.

  • 2015.11.18 13:29:08Krityuka

    Az otthonok tele vannak olyan "normális" gyerekekkel akiket a nemnormális szüleik miatt nem lehet örökbe adni. Mert nem nem mond le róla pl.
    Az örökbe adható "normális" = fehér és egészsgérs gyerekekért, mint többen is írták százan állnak sorba.

    Miért is hasalt el az a család felelősségtudtaból? mert örökbe fogadott ét gyereket, akiket a szüeik nem akartak az állapotuk miatt. Most komolyan mitől felelőségteljesebb, ha megrohadnak szegények egy gyerekotthonban?
    Egyébként én külöföldön élek. Amikor jövünk haza a kislányommal a suliból rendeszeresen találkozunk 3-4 Down szindrómás tinivel akik mennek haza a suliból. egyedül!
    Átmennek az zebrán és felszállnak a buszra és hazamennek. Sőt a buszon is találkoztunk már egyedül utazó Down-os iskolással aki ment haza. Kis infó nyakbavaló volt nála, a söfőr láthatólag ismerte, ahol leszállt meg várta az anyukája. No ilyen is van.

  • 2015.11.18 16:19:43Androsz

    .

  • 2015.11.18 16:20:31Androsz

    "Nagyon kevés ismerősöm van, aki tudta a terhesség alatt és mégis megtartotta."

    Tiszteletreméltó emberek, igaz? Úgy hoztak létre élő, érző embereket, hogy tudták, azok fogyatékosak lesznek. Akik teher lesznek a társadalom nyakán, alkalmatlanok lesznek a problémamentes beilleszkedésre, az ebből fakadó elégedett, boldog, teljes életre, még a testi és szellemi fejlődésük is sokkal rosszabbul megy. A párválasztásban, a barátok megválasztásában is szinte megszűnnek a lehetőségeik, lenézésre, elutasításra fognak találni a genetikai tévedésektől egészséges ösztönnel elzárkózó emberiségben. A büszke szülők nyomorékként élésre ítéltek magatehetetlen magzatokat, ostoba és nagyon önző "humanizmus' által vezéreltetve, holott megmenthették volna őket ettől az élettől.

    Hallottam már eleget azt, hogy "a lehetőségeikhez képest" ők is boldogok. Mocskos, cinikus kijelentés.

    @Lady Jessica: Félelem süt az én kommentemből is? Igen, ez igaz. Ezektől a "humánus" emberektől félek, és attól, hogy a társadalom ilyen aljassá válik.

    A downosoktól én nem félek, én csak undorodom tőlük, és az én magánvéleményem szerint csak slejtes emberek. Én is ismerek embereket, akiknek ugyanez a véleménye. Ettől most boldogabb vagy? És beszéltem egy pszichológussal, aki azt mondta, hogy ő nem azt látja a downosokat nevelő szülőkön, hogy olyan szilárdan magabiztosak lennének az érzéseik, mint ahogy a szavaikkal álcázni próbálják magukat. Keresik magukban és a könyezetük megnyilvánulásaiban a megpróbáltatásaik értelmét. Hát aki ezt szándékosan vállalja, és most nem az örökbefogadóra, hanem a vér szerinti szülőre gondolok, az közel jár a pszichopatasághoz.

  • 2015.11.18 21:36:41Androsz

    Tartozásban maradtam azzal, hogy leírjam: a fentiek mellett a cikkben szereplő házaspár jót akar, és valószínűleg jót is tesz a két gyereknek. Becsülendő a törekvésük.

  • 2015.11.20 16:15:19tableno

    Egyszerűen nem értem azokat, akik szídalmazzák az örökbefogadó szülőket, akik két nagyon súlyos hátrányból induló kisgyereknek boldog gyermekkort biztosítanak. Úgy, hogy tudják, mire vállalkoznak, és meg tudnak adni mindent, ami szükséges. És erre van aki úgy reagál, hogy önzőek?! Mivan???

  • 2015.11.20 18:42:25Chrissy03

    Nahát!! mennyi down szindróma szakértő gyűlt itt össze!

  • 2015.11.20 18:58:20Chrissy03

    Csak az a probléma hogy azt látom 99%-ban fogalmuk nincs arról,amiről beszélnek.Azt gondolom,intelligens ember nem dumál bele olyanba,amiről fogalma sincs.Kedve Zephyrous!minden egyes szavadat megcáfolnám,de nem fogom.A te szintedre lesüllyedni nem szeretnék,és vszínűleg nem is értenéd meg,amiről beszélek.Azt látom hogy dobálózol,vagdalózol,internetről elolvasott sztereotípiákat hangoztatsz jó néhány emberrel együtt.Androsz,a másik ész osztó!Teljesen abnormális,amiket leírsz,undorodsz a down emberekről,majd odaírod,h becsülendőek a szülők....Hmmm...Ez lenne a "normális"??Az én szememben az olyan emberek a selejtesek,mint amilyen te is vagy.Az az ember aki gyümölcs vásárláshoz hasonlítja az örökbe fogadást,bődületes marhaságot ír.Persze ő ezt okosságnak tartja,és elégedett magával h most itt megmondta a tutit.Hát sztem nem!Borzasztóan buta ember vagy.Azt kell mondjam,a másfél down-szindromás kisfiamnak már most több intelligenciája,és agya van mint amennyi neked és a hozzád hasonló észt osztóknak valaha is lesz.Képzeld,imádom a gyerekemet,és ehhez sem pszichopata,sem szent,sem mártír nem vagyok! Boldogan élünk,napról napra,még ha itt a sok okoskodó ,primitív embernek ez elképzelhetetlen is.Abszolut nem sajog a szívem,ha nem down gyereket látok.Szerintem itt olyan embereknek kellene megszólalniuk,akik VALÓJÁBAN tudják hogy milyen is egy down ember,együtt ének vele,nem csak a szomszédban láttak egyet,és az alapján ítélkeznek...A családnak a legfontosabbat kívánom,egészséget!!Akkor minden rendben lesz :)

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

OnGo beszámolók

Hirdetés