A tehetséges gyerekből lesz is valaki?
Tehetséges a gyerek. Vagy mi úgy gondoljuk. Érdemes volna gondozni a tehetségét. Mit tud tenni érte vagy ellene az intézményrendszer? Arthur hatéves. Pontosabban lesz, majd valamikor ősszel. A magyar szabályok alapján az óvoda nagycsoportjába kellene, hogy járjon. Hiába ír és olvas folyékonyan magyarul és franciául, hiába sakkozik elég jól, itthon ülhetne akár olyan ovis csoportban még egy évet, ami dugig van háromévesekkel. A magyar szabályozás Arthurra és társaira nem nagyon gondol.
Arthur, szerencséjére, mégis az első osztályt kezdi pár nap múlva. Na nem Magyarországon, hanem Párizsban, ott minden 2004-ben született ép gyerek erre köteles. Ha a tanárok és a szülők úgy látják megfelelőnek, akkor elvégezheti akár egyszerre az első két osztályt egy év alatt. Az egyetemi oktató szülők nem csináltak vele semmi különöset, járt (átlagos) óvodába, az apja megtanította sakkozni, foglalkoztak vele türelemmel és szeretettel, de semmi zseniképző, korai fejlesztés meg hasonlók. A kétnyelvűsége szülői adottság, talán ez az egyetlen, amire nagyon figyeltek, hogy mindkét nyelvet tudja jól használni.
Arra akarnék kilukadni, hogy kiemelkedően tehetséges gyereket ma sokszor áttaszigálni az iskolarendszeren úgy, hogy megkapja a képességeihez illő fejlesztést ÉS a gyermekévek önfeledtségét is legalább akkora kihívás lehet, mint egy értelmi fogyatékos megfelelő képzése. Sok iskola olyan, mint a viccbéli szovjet borotválógép – az emberek feje nem egyforma! Hát előtte... akkor nem, de utána... A kiemelkedően tehetséges éppolyan rosszul járhat, mint a nagyon gyenge. Ha az „integrációt” és az egyenlő szolgáltatást és követelményrendszert úgy értelmezik, mint sokan, a könnyebb ellenállás irányába mozdulva – tehát a leggyengébbhez, legrosszabb képességűekhez vagy a legkönnyebben teljesíthetőhöz igazodva.
Pár hete említette több hozzászóló, hogy a hajdani szovjet tehetséggondozó rendszer úgy működött, hogy a jó szemű profik végiglátogatták az óvodákat-iskolákat, kiválogatták a tökéletes alkatú, jól sportoló Jelenát vagy a remek matematikai tehetséggel megáldott Szergejt, elvitték a speciális iskolába és edzőkhöz, a család innentől kezdve nem sokat látta a gyereket, de lehetett belőle olimpiai bajnok, tudós vagy világhírű hegedűművész, legalábbis a rendszer mindent megtett, hogy az legyen belőle.
A „tehetséggondozás” vagy a „kiemelkedő képességűek gimnáziuma” egy időben szitokszóvá vált Magyarországon, a „versenyistállóként” emlegetett iskolákat sokan gyereknyomorítónak látták – pedig én is jártam ilyenbe, ha valahol, ott aztán megkapta a gyerek a személyre szabott fejlesztést, a személyre szóló figyelmet, ahol azt figyelték, mit tud, és nem azt, hogy mit nem, a tanárok pedig személyes ügynek tekintették egy-egy jó képességű gyerek sorsát. És ha kellett, hagyták a gyereket „másként” festeni, „másként” énekelni, másféle matematika-feladatokkal foglalkozni, külföldi versenyre utazni. És ha kellett, leszállították az illetőt néha a földre.
Egy tanárnak nagyjából két-három útja van, ha az osztályba bekerül egy vagy több Zsófi, aki már folyékonyan olvas, százas számkörben számol, miközben a többi szótagol és azon töpreng, mennyi öt meg kettő. Ha egyszerűen hagyja Zsófit legyet fogni a falon, amíg a többi a betűket biflázza, akkor a „csodagyerek” egy évvel később hátrébb is tarthat, mint a kortársak, mert elfelejt figyelni és dolgozni (ha nincs belső vagy családi motiváció). Ha csak sztárolja és bemutatókon akar villogni vele, akkor Zsófiból lehet önhitt, beképzelt kis majom, aki úgy gondolja, egy ötödikesnél is jobb (aztán bekerül a híresen erős gimnáziumba, és kopp....ott ül huszonkét Zsófi...). De adhat neki külön nehezebb feladatot, vagy párban dolgoztathatja őket, ahol párja, Zsiga nem pluszból, hanem mínuszból kezdte az első osztályt. A mi tanító nénink az utolsót választotta, abban az osztályban mind az öt-hat „Zsófinak” volt mit dolgoznia, és nem lett belőle se koravén „csodagyerek”, se lusta, beképzelt tanárok réme.
Van aztán a szülő. Aki a közepes tehetségű Lacikát is szupertehetségesnek tartja, nehezítve a szegény pedagógus dolgát, esetleg erőnek erejével nyomná az orvosi vagy számítástechnikai pálya felé a tehetségesen rajzoló Leventét vagy csodásan éneklő Mártát. Pedig ha összefognának, akkor kerekedne ki a teljes kép – akár az is kiderülhet, a jól sportoló Bence nem elég kitartó vagy nem elég motivált a hajnali rendszeres edzésekre, hiába van meg minden adottsága arra, hogy akár leendő olimpiai bajnok legyen.
A szülő sokat tehet a valóban tehetséges gyerek értő, odafigyelő neveléséért – még néha a síron túl is. Egyik osztálytársamat mindenki kiemelkedő képességű, bár kissé nehéz természetű gyereknek ismerte meg kicsiként. “Abban a gyerekszobában minden az okos tanulást szolgálta, az az anya mindent megtett amit lehetett hogy a gyerek kiemelkedően teljesíthessen” – emlékszik harminc év múlva is az elsős tanító néni. Az asszony a fiú hatodikos korában távozott az élők sorából, de a fiú sorsát addig elrendező keze a középiskola végéig kísérte és védte a gyereket, a valóban tehetségekhez értő általános-gimnázium nevelői, és a kiváló osztálytársak személyében is, hogy akkor is bírjon teljesíteni, amikor az idős édesapa otthon a lovak közé dobta a gyeplőt, a srácnak szabad volt pingpongasztalt állítani a nappali közepére, hajnalig fent maradni, cigizni, ha nem akart mosakodni, zoknit cserélni, hát nem kellett neki, a leckét pedig apja aligha nézte meg túl sűrűn. Az egyetemen Gyuri már csak egy Gyuri volt a sok közül, bár ma is megél a tehetségéből, valószínűleg sokkal több is kitelt volna tőle, ha az anyja tovább tudja segíteni. Vagy nagyobb korában a fiú fellázadt volna a mindenre kiterjedő figyelem, tudatosság és terelgetés ellen? Ezt már sohasem tudjuk meg.
KOMMENTEK
2010.09.06 17:13:50keke80
Ez a tehetséges-szuperzseni téma totál összetett dolog. Egyrészt amelyik gyerköc eleve 2nyelven nö fel és a szülei rendesen foglalkoznak vele, az eleve fél lépés elönnyel indul a kortársaihoz képest. MErt az a gyerköc, aki 2nyelvet tanul egyszerre, míg másik csak 1anyanyelven nö fel, annak eleve sokkal átszöttebb az agyi idegpályarendszere, az agy sokkal fogékonyabb infókra és egyszerübben, gyorsabban tanul.
Én kívánom, hogy ne legyen Mini zseni. Azt ugyanis csak egy hajszál választja el az örülttöl...
Szuper, ha a gyerek tehetséges, de szorgalom nélkül a tehetség semmit nem ér!
2010.09.06 17:16:56anyamadár
Nagyon nehéz egy szülőnek megtalálni a helyes utat a tehetséges gyerek képzésében.
Mert egy nagyon intelligens gyereknél simán el lehet téveszteni, hogy miben tehetséges. Mert mindent jól csinál, de lehet, hogy rossz útra terelik, lehet, hogy másban kitűnő lenne míg ebben csak közepes lesz mire középsuliba kerül.
Mi kivárunk.
2010.09.06 17:29:16phone
Vajon mi lehet Szász Mátéval? /Asszem így hívták!/ Nem hallok róla évek óta...
2010.09.06 17:38:37anyamadár
Ezeket találtam róla:
[link]
[link]
[link]
egyébként Szász Marci
2010.09.06 17:41:26keke80
szomoru.
2010.09.06 17:54:22cozumel
Tehat rendes kockafeju programozo lesz. Nah, lehet, h par ev mulva akkor latjuk majd itt a P-n :D
2010.09.06 18:04:10R2D2 & C3PO
Van olyan tehetség, ami elvész, ha nem kezdik el időben képezni: a mozgással kapcsolatos (világklasszis rövidtávfutó már nem leszel, ha 40 évesen kezded...), a zenei hang (ha nem képzed időben, tönkremegy. Abszolút hallásom van, de amit éneklek - az borzalmas...).
A tudással kapcsolatosakhoz is szükséges bizonyos érési pontok elérése (pl. ha nem hallasz emberi beszédet 4 éves korodig, akkor már nem fogsz emberi nyelven felnőtt módra kommunikálni).
Szóval az a tétel, hogy majd később eldől, az nem teljesen igaz. Az dől el, ha valamiben valóban tehetséges vagy és már meg vannak azok az alapok, amire építhetsz, akkor később is ki lehet teljesíteni a zsenid.
Viszont szerintem az iskola itthon a zsenik fejlesztésére teljesen alkalmatlan.
(Az meg, hogy egyetemen valaki szarul teljesít, miközben korábban ilyen problémája sosem volt, lehet, hogy a felsőoktatás sara. Mert elég sok van neki... - Gondolom, mindenki tapasztalta, hogy nem az a fontos, amit tudsz, hanem addig keresnek, míg olyat nem találnak, amit nem tudsz.)
2010.09.06 19:06:43RémesKrémes
Úgy gondolom, hogy akik elítélően írnak a versenyistálló gimikről, azok nem olyanba jártak.Én a legkiválóbba jártam.Nem én voltam a befutó, de akkor is pozitív véleményem van az ottani elképzelésről.
Ugyanis a versenyistállóba olyan lovakat válogatnak, akik imádnak versenyezni.Hogy nyerők legyenek, megfelelő okítást kell kapniuk.Versenyistállóban egy átlagos ló nagyon rosszul érzi magát,mint ahogyan egy versenyló nem tud mit kezdeni az energiájával, ezért szét rúg maga körül mindent.
2010.09.06 19:12:01RémesKrémes
R2D2 & C3PO, nemcsak, hogy olyat keresnek, amit nem tudsz, de a legnevesebb egyetemeken is az oktatás emeletekkel alacsonyabb színvonalon van, mint a számonkérés.Mindenki büszke magára az egyik igen neves egyetem diplomájának megszerzésére, mert csak magának,az életrevalóságának köszönheti, hogy végez.A későbbiek pedig már nem idetartoznak.
2010.09.06 19:48:19kriszi
Szerintem ne csússzon már össze a tehetség (kb. = valamilyen jobban - és könnyebben! - teljesít az átlagnál) a zsenivel (fokozati különbség legalábbis mindenképpen van).
A kétnyelvű gyerekekhez: a saját szememmel láttam olyat, hogy a verbálisan nem különösebben intelligens gyerek, noha két különböző anyanyelvű szülőtől született, és valóban kétnyelvű környezetben kezdte, nem lett kétnyelvű. Az egyik nyelven kezdett beszélni, az átlagnál később, a másik fonetikai bázisával. Aztán az egyik lett az anyanyelve, a másikat most tanulja, felnőtt korában, idegen nyelvként. Tehát a nyelvérzék itt is szerepel (ami szintén alapvetően verbális adottság).
Akadjunk már le a tehetség = természettudományos, matematikai, logikai érzék... _nem csak az_
Szóval felvételi az iskolában. Számolásból. Tejóég. Nálunk egyébként, én legalábbis úgy tudom, egy, azaz egy darab önkormányzati iskolába lehet jelentkezni, ha oda nem veszik fel, mehet a gyerek a körzetibe. Itt is van olyan, hogy a márciusi szakasz helyett még december elején kell beiratkozni valahová... de ez csak annyit jelent, hogy mennyire felkapott egy iskola. Nem mond semmit az oktatás tényleges színvonaláról. Harmincas osztálylétszámokkal nemhogy tehetséget gondozni, semmit nem lehet jóformán normálisan csinálni. Aztán: nekem az sem tetszik, hogy párhuzamosan négy osztály fut (bár ez a létszámoktól, a pedagógusok számától és felkészültségétől is függ). Na mindegy, megvan az oka annak is, hogy a lányom nem felkapott suliba jár.
2010.09.06 19:50:17kriszi
valamilyen jobban = valamilyen területen jobban
2010.09.06 20:04:40Vakmacska
phone, anyamadár lelőttétek a cikkem második felét, többek közt idéztem a Szász Marcit is:)))
2010.09.06 20:21:48Farkasokkal táncoló
Na de Szász Marci nem dekkolt az ovodában, ahogy olvastam a linkeket, nagyjából 6 évesen már harmadikos volt, és 12 évesen ment gimnáziumba. Szóval a zseniknek mégiscsak van kiugrási lehetőség.
2010.09.06 20:36:48cozumel
FT
:)))))))
2010.09.06 20:49:09eino.
2010.09.06 11:52:35verity777
Tisztára, mint az én gimim. Csak nem vidék?
2010.09.06 20:50:01no comment 01
Én mindig csak kuncogok a Magyar óvodai rendszeren..nálam az egyikről azt mondták, hogy hűha..menjen már suliba idő előtt, aztán én tartottam vissza..és még így is küzdöttünk a tanulással a másiknak azt mondták, hogy ajajaj..valami gond van vele..nem kéne suliba mennie, aztán meg kiderült róla, hogy egy kis született zseni..márpedig pont az óvodában kellene kiszűrni a gyerekek adottságait..de valahogy sose találják el..:)És, ami fura számomra.soha egyetlen gyerekem se szeretett óvodába járni..(kivéve egy..a legkisebb negyedik gyerekem míg magánóvodába járt)Ami a legérdekesebb, hogy mindhárom gyermekem imád iskolába járni..azért sokszor gondolkodom, hogy miért van ez..
2010.09.06 20:50:59Farkasokkal táncoló
2010.09.06 20:36:48cozumel
Min derülsz ennyire? :-)
Tényleg nem értem, de lehet, valami agyzsibbasztót szedtem... :-)
2010.09.06 20:57:02cozumel
Neeeem, csak elkepzeltem, h Szaszmarci szulei gyozkodik az ovonenit-vagy forditva-hogy a gyerek hadd jatszon meg egy evet :D
2010.09.06 21:08:58eino.
2010.09.06 13:50:33Felicitasz
Nagyon igaz. Rengeteget foglalkoztam a lányommal, sok-sok vers, mese, játék, ének, termnészet megismertetése, logikázás stb., a betűket is meg akarta tanulni, de rendesen összeolvasni csak a suli segítségével tudta őket. Viszont nem volt még 5, amikor lazán megértette a törtek lényegét (kíváncsi voltam, van-e a gyereknek erősebb matekos vénája), húszon belül fejben összeadott, kivont, szorzott, imádta a foglalkoztató füzeteket, gyönyörűen és korát megelőző dolgokat rajzolt stb. . De írni-olvasni nem tudott idő előtt megtanulni, igaz, nem is erőltettem, mert minek. Mára nagyon jó matekos, a logikával nincs is baj. Mással se, de a szorzótáblát a mai napig nem tudja, hanem így-úgy kiszámolja, igaz gyorsan és fejben, de néha a tanító nénije rájött, hogy ez a gyerek még mindig nem... és ettől idegbajt kapott. Szerintem meg olyan klassz, hogy bonyolult szöveges feladatokat is meg tud oldani, csak lesek. Teszek rá, hogy beseggelte-e a szorzót. Ami inkább bosszantó, hogy ha hibázik, az számolási hiba, figyelmetlenség. Sajnálom érte, mert őt bántja a legjobban, de kezd megtanulni koncentrálni. Na, majd meglátjuk.
2010.09.06 21:09:45Farkasokkal táncoló
Ja értem.
Naszóval csak annyit akartam mondani, hogy a tehetség eget kér, és ez így van. Munkácsi M. asztalosinas volt, és széklábakat faragott, mégis nagy festő lett belőle (bár nekem nem a kedvencem, a Munkácsy kiállítás nekem nagy csalódás volt), és a legtöbb zseni akit ismerünk általában elég mélyről jött.
A "tehetséges" más kérdés, tehetséges az, aki valamiben jobb, valami sokkal jobban érdekli, többet nyujt belőle. Hát szó ami szó, pillanatnyilag ez a legutolsó ami az oktatáspolitikát érdekli, de végülis arra van a szülő, hogy ehhez megfelelő segítséget szerezzen. Vagy kérjen, anyagi helyzetétől függően.
2010.09.06 21:13:49cidre
Visszatértem :-), na szóval, engem leginkább a szülői felelősség foglalkoztat: észreveszem-e, hogy a gyerek tehetséges valamiben? Még ez nagyjából menne is; de mennyire tehetséges? Tudok-e reflektálni magamra, hogy mennyire vagyok objektív, s mi a szülői elfogultság, ha a gyerekemben felfedezek valami isteni szikrát? Mi az az optimális környezet, amit biztosítanom kell neki, hogy kibontakozhasson? Mi az az impulzus, ami túl sok már - van egy ismerős család, ők a sakkra állították rá az egyébként igen értelmes legidősebb gyereket - hetente ötször van valami sakkfoglalkozás, hétvégenként versenyek. A gyerek nagyon jól teljesít, éppen csak mindig le van valamivel foglalva, s még csak 6 éves. A mai érzéseim szerint én nem tudnám ezt a saját gyerekemmel megcsinálni, mert úgy gondolom, hogy kicsit elvenném a gyerekkorát - de vajon igazam van-e? Az ismerős gyerek szemmel láthatólag jól van, a versenyekről hozza haza a kupákat, érmeket, boldogan sakkozik bárkivel.
De ott van egy korábbi példa, velem egyidős kislány, aki "csodagyerek" volt, szerepelt a rádióban - felnőttként teljesen átlagos. Gyerekkorában nagyon sokat foglalkoztak vele, s ő elég értelmes volt ahhoz, hogy ez akkor az átlag fölé emelje - gyerekként. De felnőttként már nem, viszont közben okozott neki pár kellemetlen évet, mikor zseniként volt elkönyvelve, de már nem tudott átütő teljesítményt nyújtani.
2010.09.06 21:16:31eino.
Zsákos, én is sokszor elmondom a gyerekemnek, hogy milyen okos. Mert azt akarom, hogy legyen önbizalma. Ettől még tisztában van azzal, hogy más is kell a boldoguláshoz, és azokat is megbeszéljük. Persze nem mindent, mert az komplett analízis lenne. De néha mondom azt is, hogy ha ilyen kitartó és érdeklődő, nyitott maradsz mindig, akkor az adottságaiddal szinte bármi lehet belőled (hegesztő vagy bányász sajnos nem, mert nőknek nem engedik - ilyenkor röhög).
Szerintem muszáj egy gyereket pozitívan megerősíteni, úgy, hogy közben finoman benne legyen némi figyelmeztetés is, hogy ne linkeskedjen. Lazulni persze lehet, az más kérdés.
2010.09.06 21:20:39cidre
S ha felismerem, hogy tényleg jóval tehetségesebb az átalgnál, akkor merjek-e neki egyéni utat biztosítani - akár kiemelni az óvodából, előbb iskolába adni (pláne a mai rendszerben, ahol tényleg mindenkit próbálnak visszatartani az óvodában, tudom, hogy Vakmacska már erről is írt a saját pédájuk nyomán); nemcsak azt érzem buktatónak, hogy fiatalabbként kerül be egy csoportba, hanem ugyancsak meg kell küzdenie a kortársak-pedagógusok-szülők ellenérzéseivel, irigységével is (nyilván nem mindenki irigy, de óhatatlanul akadnak ilyenek is). Rá lehet-e rakni ezt a terhet?
NA mindegy, csupa ilyen kérdés motoszkált bennem, mióta olvastam ezt a posztot.
2010.09.06 21:26:09kriszi
Tudod, cidre, nekem is döbbenetes ez a mindig-mindent-minél-korábban tendencia, ami most is érvényesül (igen, nemcsak az, hogy jaj, hadd játsszon még, fura, de együtt van jelen a kettő).
És megállapítani, hogy mennyire tehetséges a gyerek? Ezt bizonyos típusú adottságnál hm, a szülő egyéni képességei is korlátozhatják. Én pl. botfülű vagyok, bár ez sosem zavart abban, hogy énekeljek a gyerekekkel. De ahhoz már kellett az óvónő, majd a tanítónő, hogy kiderüljön: a lányomnak jó a hallása, hangja is van, érzéke is a szerepléshez (meg nagy szövegládája, különösen a színpadon :D ).
Én is agyalok, tud-e gyerek lenni a gyerek, most valahová be kellene suszterolni a kórust is a színjátszó szakkör mellett, fő a fejem, hogy hová. (És mellesleg neki nem erős oldala a matek, az aprólékos munka, a rendezettség, szóval kell időt hagyni neki a tanulásra is, és nekem is, hogy átbeszéljem vele a dolgokat.)
2010.09.06 21:28:39kriszi
Cidre, nem tudom, hogy most csak hangosan :) gondolkodsz, vagy konkrét kérdésre keresed a választ... de szigorúan szerintem egyetlen év nem oszt és nem szoroz a teljes életpályát tekintve.
(Ha Szászmarci még egy évet ovizik, akkor zágson, mi van. Lesz tizenhárom, mire érettségizik. Vagy tizenkettő és fél, mert ovi közben sem áll meg a fejlődésben azért, ha jó helyen van.)
2010.09.06 21:33:35eino.
2010.09.06 21:26:09kriszi
Végre egy szülő, aki nem hiszi azt, hogy képzett magánékesnek kell lennie ahhoz, hogy a gyerekének és a maga kedvére énekeljen! Hány anyától hallottam már, hogy jaaaaj, nekem nagyon rossz ám a hangom, inkább CD-ről megy a zene.
Pedig a gyereknek az anya hangjára, játékosságára, jókedvére, dalos érzelemvilágára lenne szüksége, nem Sebestyén Mártára. Főleg babakorban, később persze S. M. meg a Kaláka is fontos.
2010.09.06 21:40:34cidre
Ja, nem a saját gyerekeimen gondolkozom, egyelőre nem látok zsenialitást, aztán ki tudja, ismerősök példája jutott eszembe.
Az egyetlen évről: az mindenképpen nagy döntés, ha hamarabb adod suliba - tehát még nincs 6 éves, mikor elkezdi, de akár indokolt is lehet.
Azt viszont károsnak tartom, ami ma jellemző, hogy boldog-boldogtalant visszatartanak az oviban (akár indokolt, akár nem), 7-8 évesen mennek a gyerekek iskolába, mondván, hamarabb túl kemény lenne nekik az iskola - könyörgöm, akkor talán emeljük fel a szavunkat az iskolarendszer ellen, ha tömegesen nem felelnének meg a gyerekek, s ne mindenki a saját individuális kis megoldásait keresse, ami össztársadalmi szinten nagyon kártékony - s aztán ennyivel később is kerülnek majd ki a közoktatásból, a tanárok meg vért izzadnak a 19-20 éves félig felnőtt, de gyereksorban tartott, gyerekként kezelt kései iskolásokkal.
De ez messzire vezet, más téma, nem a tehetséggondozásról szól.
Ja, és az egymás mellett jelenlévő, 2 ellentétes tendenciával kapcsolatban pedig igazad van.
2010.09.06 21:52:44Farkasokkal táncoló
2010.09.06 21:40:34cidre
Az hogy 6 évesen még visszatartják egy évre még rendben van, de ezt szerintem (ha csak nem az a probléma, hogy szociálisan még nem elég érett vagy fizikálisan még túl gyenge)meg is kell indokolni, a a gyreek május előtt született.
Viszont 7 év után visszatartani csak a habokra, hogy még érjen egy kicsit, az balfaszság, aki 7 évesen sem iskolaérett, az már igenis szaksegítségre szorul keményen. És nem is hiszem, hogy ez így ebben a formában működne, mert nem.
2010.09.06 21:53:11no comment 01
cidre:kezdjük ott, hogy a szülő ne legyen elfogult..azok a gyerekek, akiket a szüleik arra"kényszerítenek", hogy már óvodásként olvassanak mert.....itt az lenne a lényeg, hogy hagyjuk őket gyereknek lenni..aztán tanulni, amikor itt az ideje..a középső lányom a felnőtteknek való IQ teszten a 130 határt érte el..a volt ofője csak áradozott, hogy mire kiosztotta a dolgozatot ő már hibátlanul..megcsinálta..még sincs nálunk ez eltúlozva..és így teljesen normális a gyerek..elvégzi a sulikat lesz, ami lenni akar..
2010.09.06 21:54:06Farkasokkal táncoló
Naszóval - ha a gyerek május előtt született (utána ugyanis egyszerűen még nem iskolaköteles).
2010.09.06 21:54:56tildy:)
2010.09.06 11:48:40Zsákos Ember
TDK 2. hely foiskolan, OTDK kulondij ....
2010.09.06 21:58:00cidre
De rengeteg ilyen gyereket tartanak vissza! Amennyire látom, rendszerszintű a probléma, nem egy-egy gyerekről van szó!
2010.09.06 21:58:15no comment 01
Farkasokkal táncoló:pont eben a korban még a fél évek is számítanak..én nem iratnék hét évnék fiatalabb gyereket iskolába. és tudod miért??Mert onnantól nincs megállás..de addig legalább gyerekek maradnak..
2010.09.06 22:00:38tildy:)
Viszont nagyon nehezen ment a nyelv, es a human targyak . Nem tartom zseninek magam, de lehettem volna sokkal sokkal elorebb, ha szuleim felengednek pestre az Apaczaiba, Merthogy felvettek volna, sajnos nem rajtam mult . Raadasul eg ido utan a tanarok sem szerettek , ha onallo gondolataim voltak, ez viszont irodalomoran pl meg is latszott. En nem gondolhattam semmit, hogy mit miert irhatott egy kolto, a tanar azt varta el velemenykent amit o leadott.
2010.09.06 22:13:19Farkasokkal táncoló
2010.09.06 21:58:15no comment 01
Úgy látom félreérthető voltam.
Naszóval van mondjuk egy április gyerek. Az a törvény ugye, hogy aki május előtt született és betölti a 6 évet, az iskolaköteles.
Az áprilisi gyereknél még elfogadható, hoyg - annak ellenére, hogy szépen kitölt minden iskolaérettségi tesztet - mégis úgy döntenek, hogy maradjon még egy évet, mert még szociálisan avgy fizikailag nem érett. (Különösen fiúknál szokott az lenni, hogy a koncentrálóképességük még nem 100-as, nem tudnának 45 percet nyugodtan ülni). Vagy kislányoknál, hogy igaz, hogy iskolaérett, de még csak 16 kiló és 116 centi, és hanyattesne az iskolatáskától...
Ez így oké.
Én azt mondom, hogy ha mondjuk van egy júniusi gyerek, akit TERMÉSZETESEN visszatartanak a szülők vagy az ovónők, mert még nem iskolaköteles, és nem is csinálta meg az iskolaérettségi tesztet, mert nem tudta, és KÖVETKEZŐ ÉVBEN is még egy évre vissza akarják tartani, akkor ott már gáz van!
2010.09.06 22:15:02cidre
Csak kiegészítés: én úgy tudom, nem május, hanem június 1. ez a határ. Régebben szeptember 1-je volt.
2010.09.06 22:18:39Farkasokkal táncoló
Jó, hát a május az nálam május 31. Végülis mindegy.
2010.09.06 22:18:42kRémes
no comment01.Abszolút egyetértek.
Igazából nem azt figyeltem, hogy miben tehetséges a gyerekem.Azzal foglalkoztunk, ami érdekelte.Kiskorában nehéz volt,mert én inkább a humán beállítottságú vagyok.Nála azután folyt a mi,miért.Nagyon hamar konkrét válaszokat várt.
Kár,hogy akkor még nem volt internet.Rengeteg könyvet szereztünk be.Nem akart olvasni.Azt szerette, ha szabadon mondtam el a dolgokat.
A suliban ő volt az egyedüli, aki még nem írt olvasott.Az is meglett.Soha nem szeretett TANULNI.Minden érdekelte.Eleinte a természet, a történelem.Később vágyott a rendszerezett gondolkodásra.Matek tagozatra ment.A gimiben az elsős matek tanár azt mondta, fantasztikusan művelt,értelmes, de a matek nem az ő területe.Mindezt úgy, hogy nem tanított,csak számon kért.Egyedül, könyvek segítségével tanulta meg a matekot magas színvonalon.Másodikban már ő volt a legjobb /kár, hogy addigra a tanár úr már elkerült onna/.Olyan egyetemekre is járt, ahol a matek, a természettudomány a fő.
Jelenleg van egy imádott terület, ahol dolgozni szeretne.Elfogadja, hogy nem egyenes úton, de egyre közelebb kerül az álom területhez.Hja mert közben meg akar élni és nem tőlünk várja ,hogy eltartsuk.
2010.09.06 22:23:35Ariaden
Én a Polgár Judit könyvében olvastam egy riportot a Polgár Zsófiával.
Ugye apuka különleges nevelést adott a lányoknak, s Zsófia volt a legkevésbé tehetséges hármójuk közül. Érdekes, hogy míg Judit hálás, Zsuzsa elfogadó, Zsófia valami olyasmit nyilatkozott, hogy nem feltétlenül az volt élete álma, hogy a sakkal foglalkozzon. Tehát zseninevelés, háromból egy, aki igazán az lett a neki megfelelő nevelésnek köszönhetően, egy kihozta magából a maximumot és egy akit lelkileg talán megviselt.
2010.09.06 22:26:02a szív fészkei
Szász Marciról:[link] Ahogy én emlékszem, megvolt a keresztje, nem nagyon barátkozott vele senki,magányos farkas volt és csodabogár. Ki tudja, mi maradt ki az életéből és az hogyan fog rá hatni később? Láttam a Polgárék most az unokáikat nevelik, és nagypapa felháborodva mondta, hogy a lányai mindenféle hülyeséget is csinálnak a fiaikkal, pl. leviszik játszótérre játszani, ami szerinte elvesztegetett idő... Háááááát.
Gondoljunk Mozartra, nem volt gyerekkora, hajtotta az apja, végigturnézta a világot, játszópajtása volt Marie-Antoinette, két koncert között, de ennyire lehetett csak gyerek. Percekre. Így élete végéig - Forman-film! - egy infantilis és felnőttlétre jóformán alkalmatlan ember lett belőle, azzal együtt, hogy mennyei dolgokat produkált.
Marha nehéz ez. Mindenki a gyerek sikerét magának vindikálja, hisz jó sütkérezni a fényében, a kudarcok meg khmmm... Azokról nemmi tehetünk :-DD - (ha mélyen magunkba nézünk, bizony van ez így néha)
Sok nyitott agyú kölyök van, aki érdekel a világ és adaptál sokat belőle isis kora előtt. De ez még nem zsenialitás. Én végig rajzoltam az órákat - eleinte basztattak érte a tanárok, aztán hagyták, mert különben dumáltam, amikor unatkoztam. És sokszor volt így, mert otthon magamban a sok könyvet elkezdtem használni és abból éltem 12 évig (máig ;-)), ami kicsiként akkor magamba szívtam. De attól még nem voltam/vagyok zseni. Gimiben pedig a humán tárgyakért, amikben kvázi hasítottam, elnézték, hogy hülye vagyok a reáliákhoz.
2010.09.06 22:36:04cidre
Mozart (és az Amadeus film) nekem is bevillant; Salieri, aki annyi tehetséget kapott, hogy tudja, mi a jó zene, pontosan felismerje az értéket, s Mozart, aki maga a zene - emlékeztek arra a jelenetre, amikor Salieri a kéziratokat lapozza? S mindegyik lapról egy-egy remekmű csendül fel...
2010.09.06 22:37:42a szív fészkei
Szerintem az boldog ember - ha nem is zseni - aki ki tud élvezni minden adódó kulturális élményt Einstein megértésétől egy szobor látványáig. Irigylem azokat az orvosokat - és régen ez elég gyakori volt - akik két nagy műtét között kamarazenélnek. Sajnos én nem értek a muzsikához, próbáltam a gyerekeimet terelni, de őket sem érdekelte annyira. (a lányom azért énekelt kórusban). A mérnököt, aki érti az irodalmat és élvezi szintén irigylem. Én pl. nem tudom a matematikát úgy látni, mint egy matematikus és szegényebb vagyok evvel biztos.
A versenyistállók meg a kiválogatott kölykökkel azért nem csinálnak mást, mint belenyúlnak a tutiba. Kell ilyen is, nem tagadom, de mondjuk a férjem a Fazékban ért - na ott közülük azért senki nem lett hatalmas valaki, hiába stenkerolták őket naponta.
Az én gimimben egy srác volt, aki valami zseniális aggyal van megáldva. De mellé sújtotta a sors a határidők totális be nem tartásával, emiatt soha nem futotta ki magát és ezért örök szorongó és némi lelkibetegségre hajlamot mutató, aki ezzel a családját gyötri máig. Hogy lehetett volna Nobel-díjas, de csak ez és ez lett és őt ez nyomasztja. (SF-ban kutató.) De olyan van ezer másik is. Sokan kevesebbel sikeresebbek is, mint ő.Ám ott van bennük rendszerezési képesség, az időre elkészülés, stb. ami szintén kell a kurvanagy karrierhez.
Ő meg élete végéig csalódott lesz magában. Pedig napagya van, máig leborulunk előtte és mégis.
2010.09.06 22:41:13kRémes
Megfigyelésem szerint a Szász Marci féle gyerekeknek nem szenvedés,amikor egyedül vannak.
Az én csemetém eleve magányos farkas.Pici korától annak vallja magát.Holott nagyon sokan próbálnak/tak vele barátkozni.Mindig el tudta adni a tudását.Mindig udvariasan hárít/ott/. .A párjával azért vannak meg jól, mert ő szabadságot ad és kap.
Egyébként pont az a szülő feladata, hogy inger gazdag környezetben nevelje a csemetéjét/ez lehet egy falusi udvar is/,szellemileg azt nyújtsa, amire annak szüksége van.A zsenik úgyis megmutatkoznak.Ha az a gyerek, akkor teljes gőzzel annak megfelelő segítséget nyújtsa.Az én csemetém hálás, mert mindig mindenben segítettük, de nem hajtottuk.A kötelező feladatokat megbeszéltük, mit,miért.Mivel nagyon ritkán történt, ezért mindig sikerült a kérést "keresztül vinni".
2010.09.06 22:41:50Farkasokkal táncoló
2010.09.06 22:26:02a szív fészkei
Ez a tanórák alatti rajzolgatás nagyon ismerős.
Tényleg nem értem, annyi pedagógiai írás meg tanfolyam, cikk, poszt stb meg anyémkínnya született már, és még mindig nem jöttek rá, hogy vannak gyerekek, akik akkor tudnak figyelni, ha valamit mechanikusan csinálnak közben?
Én is ilyen voltam, csak akkor tudtam figyelni, ha a kezem a ceruzával csinált valamit, mondjuk rajzolgatott. Unokámnál most minden nap negyed órát "tanulunk", ami abból áll, hogy megcsinálok vele két gyekorlatot a beszédpercepciós gyakorlatok c. könyvből (kiderült, hogy beszédértelmezési zavara van).
Először majd bediliztem, mert negyed órára képtelen volt ülni, és odafiygelni. Mióta hagyom, hoyg közben rajzolgasson, vagy urambocsá bukfencezzen, hibátlanul visszamondja amit kell. NOpetsze azt nem tudom, hogy az iskolában (iskoláskorra) mi lesz, aggódom is rendesen, de ha csak annyi marad vissza, hoyg firkálgasson ha figyel, akkor azt majd valahogy megoldjuk...
2010.09.06 23:03:27kRémes
a szív fészkei:Úgy látszik a férjed rossz évfolyamra járt a Fazékba.Az én évfolyamomról ugyan nem lettek Nobel díjasok /a Draskovicsot,Akart,Magyart inkább ne említsük/Viszont ha külföldön rákeresel nevekre igen sokat magas pozícióban nem érdemtelenül, komoly eredményekkel,jobbára reál területeken megtalálod.
A gyerekem miatt pont ezért vagyok boldog, mert tud örülni a szépnek, a jónak.Komoly dumák után elfogadta, bármit akar magával kezdeni létszükséglet a rendszeresség.Nagyon szeretné ha mindazt, ami benne van, megmutathatná a világnak.Ma már csak rendszerben tud gondolkodni, dolgozni.Sziruposan hangzik,de ahhoz hogy a tehetséges gyerekből is legyen valaki,nemcsak a tehetségét kell fejleszteni, de szeretni, bízni kell benne."Együtt kell vele megélni" a hétköznapokat,hogy azokat is megfelelően kezelje
2010.09.06 23:38:48a szív fészkei
Elszállt. Szóval Magyar, Thürmer felett járt eggyel. Sok sikeres, Amerikában is befutott emberke került ki közülük persze, de akkora karriert, mint pl. Lovász László, nem csinált egyik sem. És a no name-ebb gimikből van sok ilyesmi ember még. A Fazék státusza alapján onnan mindenkinek Lovásznak kéne lennie...
A fiam pláne lazazazának elkönyveltbe járt, négy év hawaii. Mégis szinte mindenkit onnan az osztályából felvett közgázra, jogra, orvosira, műszakira. mMegélt a sok okostojás az otthon felszedett, általánosban , itt-ott beszipkázott anyagból - én nem nagyon láttam a gyerekem otthon magolni. Első egyetemi félévben ki is borult a bili, mert a magolóson persze kiderült, hogy tanulni nem nagyon tanult meg. De volt pár kellemes felelőtlen éve. Ha versenyistállóba jár, ez nem gond, de talán akkor meg nem marad olyan kis színes, boldog emberke. Nem tudom. Szerintem nem volt ő négy év akkora hajtásra még megérve. Egyetemre beletört - brr a vizsgaidőszak! - ma már abszolút jól él mindenféle tudásával.
Szerettük és bíztattuk, de ennél többet, mit lehet? Ha jók a jegyei, elégedettek vele a tanárok, miért pakoltam volna meg jobban?
Az említett biológus családja is ájultan imádta őt. Fel sem fogták az eszét, csak csodájára jártak. A neje próbálta később - hasonló kvalitás hasonló szakmában - kicsit egyengetni rendszerre,, stb.. Attól meg felnőtten vérig sértődött, hogy nem megy le hídba tőle, hanem basztatja... Van, aki sokkal okosabb a szüleinél és ezért nem lehet rá hatni, nála is ez volt valószínűleg.
Engem leszúrt egyetemistaként a fiam, miért abba suliba irattuk. Ő akkor oda akart menni. De a versenyistállós barátai sem lettek sokkal sikeresebbek sokkal keményebb gimis évek után. Szóval máig nem tudom, mi a jó. :-D
2010.09.07 00:14:59Vakmacska
ah, kRémes, mikor jártál oda? mer' én is oda jártam biza....és nagyon szerettem.
az első napok után amúgy a csajnak egyelőre tetszik az iskola, van nála kisebb is az osztályban (valszeg fiatalabb viszont nincs), én hatévesen boldogan mentem anno mert UNATKOZTAM oviban....meg untam hogy csak én olvasok és ezt reggeli ügyeleten kamatoztathatom, amikor én olvastam a többinek az ügyeletes néni helyett.
Tanulni jó, ha jól csinálják, ez a kicsit gyereknek lenni nekem téves felfogást sugall, hogy az iskola feltétlenül valami rémes.
2010.09.07 00:15:49Vakmacska
...már hogy "még egy kicsit gyereknek lenni" miért, iskolába felnőttek járnak?
2010.09.07 00:34:05a szív fészkei
Már ezt nekem írtad? Félreérthető voltam ezek szerint. Nem járnak felnőttek iskolába 8iil az má tészta ;-), de sokszor kemény az elvárás azok irányába is, aki erre nincsenek felkészülve, noha tehetségük, az van. Sok élsuliba járótól hallottam ezt, mondom, a miénk nem oda ment. Van, aki bele rokkan, van akit inspirál - miközben, mindkettő nagyon jó képességű. A szellemi potenciál meg a lelki érés nem mindig halad együtt.
Amúgy ez is tanárfüggő, a férjemnek a Fazékban nagyon szeretetreméltó pedagógusai voltak, - egyet ismertem közülük, az irodalom azóta meghalt tanárát - meg ugye a híres sokgyerekes énektanár is a lgendárium része már, stb. De aki csak hajcsárkodik, az nem tesz jót, még ha jó ügy érdekében is teszi.
Tanulni úgy jó keményen, ha az őszinte igény a gyerek részéről, minél többet tudni. Akkor meg nem biztos, hogy kell az állandó betöretés. De ez megint szerintem.
Egy jó tanár úgy magyaráz, hogy maradnál még az óráján kicsengetés után is. De ilyen nem csak a felkapott helyeken tenyészik. Hála a jó istennek, nekem voltak ilyenek és nem a Fazekasba jártam.
De szerintem az a jó metódus, hogy a nagyon jóknak unalom ellen kiosztani egy gyengébbet. Ezt már az én kiskoromban feltalálták: nekem is volt tanulópárom, és azzal hogy magyarázol, még jobban átlátod a dolgokat plusz valakinek segítesz.
2010.09.07 00:43:16a szív fészkei
Az idézett Gyurinál - szomorú, hogy a mamája kiskorában meghalt - de nem biztos, hogy hatott volna később is a fiára annyira, hogy ad astra fusson a srác. Írtam lányról, aki odafigyelő, támogató családból és a Radnótiból lett 16 évesen full drogos (ma orvos már).
Ha a fiúban annyi volt, amennyire futotta: viszonylag sikeres élet, ahogy írod - akkor benne annyi volt. Egyetemistaként mit tehetett volna mamája, ha él? Elmondja napjában ötvenszer, hogy szerinte elpazarolja a tehetségét, hogy így és így kéne csinálnia, hogy mi a jó irány szerinte - de az nem a gyereke nézete, hanem az övé.
Kemény dió ez, itt már csak messziről, a partvonalról drukkolhatsz.
Polgár papánál a kis fiókzseniunokák pingpongoznak sakkfeladvány megoldása közben a nagyszobában. Oda se néznek a táblára és nyesés közben is mindig nyernek.
2010.09.07 00:57:20eino.
Még egyszer, mert elszállt: szóval nem az MR gyerekkórusa minőség, de ez az önfeledtség nagyon ráférne a magyar gyerekekre:
[link]
2010.09.07 00:57:52eino.
amúgy elolvadtam a viditől :-)
2010.09.07 01:05:58a szív fészkei
eino, aki ott énekelt hatéves korától, az azt meséli, hogy a gyerekkórusa z maga volt a minőség, Vodka Vali nénivel (akit imádtak) és az utazásokkal, a mindig jelen lévő fegyelemmel. Ő azóta ebből él, ennyi idősen, mint én. De őközülük se lett mindenki énekes sztár, noha a maiak közül sokan ott kezdték persze.
[link] Vele épp ezen vitáztam. Szerintem a kiscsaj inkább teljesít itt szép helyszíneken, mint igazán élvezi a zenét. Valahogy lélektelennek látom, míg ő szerinte boldog a zsenialitásától.
2010.09.07 01:10:48cantaloupe
Az alapcikk nagyon jó, de szerintem is keverve van benne az átlagon felül intelligens gyerek és a zseni. Ha egy gyerek 5 évesen ír, olvas, az még nem zseni. Ha figyelemreméltó verseket prezentál, az inkább.
Szász Marcit szerintem nem lett volna szabad osztályt ugratni. Már ott kezdődött a baj, egy elsős és egy negyedikes közt igen nagy a különbség, hiába vannak egy tudásszinten. Tkp. kiskamaszok közé lett belökve.
Azokról a tanárokról is megvan a véleményem, akik még rátettek egy lapáttal.
Polgár-lányok: na, szerintem ők nem zsenik, illetve valahol azok, de nagy áron lettek kitermelve. Ilyet én soha nem csinálnék, mint a papa, hogy eleve predesztinálom őket.
Mondjuk dicsőség, utazások, díjak, elismerés...nem tudom, megérte-e a gyerekkorért, de ilyen áron inkább legyen a gyerekem a szürke átlagban.
Szerintem azoknak jók, akik szárnyalnak a tehetségükkel vagy akár zseniségükkel. Minden nyomás, elvárás nélkül azt csinálják, méghozzá jól, amit szeretnének.
2010.09.07 01:13:12eino.
2010.09.07 01:05:58a szív fészkei
Hú, ez nag
2010.09.07 01:14:15eino.
bocs, átment, szóval nagyon szomorú. Reszeli azt a k. hegedűt, de semmi öröm közben. Akkor minek?
2010.09.07 01:14:26cantaloupe
Nekem a magayr versenyistállós gimi után a bécsi egyetem könnyű is volt (lexikális tudás azért adott jó vastag alapot), meg nehéz is. Ott ugyanis azt várják el tőled, hogy gondolkodjál, vitatkozz irodalomkritikusokkal. És ehhez nem elég, hogy bemagolsz egy verselemzést. Oké, azt is kell, egy bizonyos szinten van elmélet, de ami nekem fura volt, hogy ez az elmélet csak arra volt alap, hogy a saját gondolkodásomat fejtsem ki vele.
2010.09.07 01:19:09eino.
2010.09.07 01:05:58a szív fészkei
Igen, tudom, hogy az MR az kiváló, minden együttese az, így a gyerekkórus is.
De nekem nagyon elegem van a magyar kóruskultúrából. Műveltem én is kb. 18 évig, de azt az összeszorított talpas éneklést nem bírtam tovább. Oké, mi is a minőségre hajtottunk, de néha milyen áron?? Lehet, hogy meglett volna ugyanaz a minőség, ha nem kell összetojnunk magunkat a karnagy pillantásától, hanem minden pillanatban élvezzük is, amit csinálunk. Egyébként olyan is volt, hogy élveztük a koncertet. De olyan is, ami felért egy élveboncolással. Miért? Mert egy kezdőhang nem pont egyszerre indult. És ez egy amatőr kórusnál már ok a szemmel verésre.
2010.09.07 01:21:38eino.
Búcsúzóul még egy aranyos olasz videó, nagyon édesek! :-)
[link]
2010.09.07 01:42:34a szív fészkei
igen eino, látszik rajtuk, hogy élik a dalt, viháncolnak benne, mert hagyják nekik. Láttam a Rai egyen - amikor a kurva UPC még nem matatott el minden nézhető külföldi adót - ottani gyerekekről szóló megaszerűséget. De nem romlás virágait stylistoltak a kicsikből, hanem babásnak is meghagyták őket. lakkcipő, fodros ruha, ha olyan korú volt még. Nagyon természetesen viselkedtek mindannyian - iszonyjó hangokkal néha, csak néztem, mi jön ki belőlük, kész operai minőségben könnyedén -, élvezték, semmi betojás, tiszta lazázás folyt. (igaz, viszont órákig kínozták őket azzal: nem tudom, hogy bírták késő estig a folyamatos szereplést kicsiként.)
MR Kórusban a zoknihossz is ki volt centizve, ahogy mesélik, hatalmas fegyelem volt. Hát ez a poroszos iskola ugye. Olaszoknál ilyesmi, na neee.... :-DD
Kösz, hogy azt mondod ezek szerint te is zenész vagy valahol - hogy a szőke kisangyal reszel a hegedűvel gépiesen. Pont ezt mondtam tegnap én is.
A zenét lubickolva kéne előadni - persze óriási fegyelem megtanulni, meg együtt dolgozni érte, de aztán annak nem szabadna látszódnia.
Az igazi okos gyerek - mindegy milyen szinten ez - szintén élvezi a tudása gyarapítását akár otthon teszi, akár suliban. Ha nyüstölni kell érte állandóan, akkor ott valami gáz van a rendszerben. És tényleg előfordul, hogy van, ami leköti és szárnyal benne, van, amitől meg a gálája kifordul.
Én a verselemzésnél azt várnám, hogy elmondom a magam verzióját, de kiinduló pontként. Egy bevágatott szöveggel csak megutáltatni lehet az irodalmat,nem rácsodálkoztatni a mélységeire. Nem tusom, ma hogy megy ez, pláne hogyan fog mostantól az új érában.
2010.09.07 13:16:06summarygloss
Pont ilyen gondom van az ovival. Három lesz a lányom, húszig számol és 5-ig összead-kivon, és ismeri a nagybetűket. A fejlődését nem mi szabályozzuk. Nem verjük a fejét lexikonnal, még csak azt sem mondanám, hogy fejlesztem, sőt az utóbbi hónapokban kizárólag a házimunkákra, egyedül öltözésre, evésre, önállóságra koncentráltunk, szóba sem hoztam a számokat. Erre mi van? A számítógépen a worddel játszik a legjobban, folyton "a betűket" kéri, és az egyik rajzfilmből megtanulta a számokat 20-ig.
A helyi oviban csak népdal- és néptánc van fejlesztés címszó alatt. A gyerek októberi, nem kerülhetett be a 3 évesekhez, jövőre, négy évesen fog kiscsoportba menni. Addig berakták a nagyokhoz. Király! Ennek örülök, mert az első éve erős lesz. De utána? Jövőre meddig fog számolni? Olvasni fog? És összerakják a háromévesekkel, akiknél a háromig számolás a kunszt...
2010.09.07 13:30:16summarygloss
"Az igazi okos gyerek - mindegy milyen szinten ez - szintén élvezi a tudása gyarapítását akár otthon teszi, akár suliban."
Továbbmennék. Az igazán okosra nem lehet féket tenni, és nagyon gyorsan hülyébb leszel nála, kinövi a kereteket, amin belül hatni tudsz rá. Viszont terelni, nevelni akkor is kell, mert elkallódik.
Még nincs 3 a lányom, de már látom az érme mindkét oldalát. Veszettül okos, nem lehet megtéveszteni, átverni, néha mintha a gondolataimban olvasna. Csak hitelesen, határozottan és őszintén lehet hozzá nyúlni, mert különben dacos és kezelhetetlen lesz.
Ugyanakkor vannak dolgok, amiben hihetetlenül béna (énekelni egyáltalán nem tud, nehéz megállni röhögés nélkül, amikor próbálkozik), és folyton fordítva veszi fel a kabátját, cipőjét. Vannak dolgok, ami a "hagyjuk inkább" kategória (nála az ének), de vannak, amivel igenis nyüstölni kell, így az öszepakolás maga után, esti fogmosás, és a bal cipő a bal lábra. Jobb, ha megszokja, hogy az okos gyerekre is vonatkoznak a szabályok.
2010.09.07 13:30:38anyamadár
Hát még így is jobb a helyzet mint mikor a férjem volt ovis és darabokra tépték azokat a rajzait amiket feliratozott meg még a nevét is ráírta, azzal a felkiáltással, hogy nem írunk óvodában...
2010.09.07 13:48:05kriszi
eino., nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy miért van ez. Miért nem merünk-mernek sokan felnőttként énekelni? A gyereknek aztán biztosan nem ártunk vele, más meg kit érdekel.
(A múltkor mentünk szépen haza hármasban, énekelve. Alapvetően ők, én azért az utcán kicsit visszafogtam magamat :) Éppen nyomták a "Rózsa szirma harmatos" második versszakát (igen, augusztusban, déli harminckét fokban :) ), mire egy turista néni megjegyzi mellettünk, hogy "what a beautiful voices", és mosolyog rájuk. Lehet, hogy ez hiányzik nekünk általában? Hogy a felnőtt örüljön a gyerek énekének akkor is, ha nem az MR kórusában / Megasárban / stb. hallja?
2010.09.07 13:48:55kriszi
na az angol nem jött össze :) de a beautiful voices így volt :)
2010.09.07 13:55:03nanemárrr
kriszi, mi is énekelünk az utcán, illetve még csak én a gyereknek. Most, hogy belegondolok, lehet, hogy ezért üresek az utcák, amerre járunk?!?!?!!?
2010.09.07 13:59:33kriszi
nanemárr, szerintem csak akkor énekelsz, ha üres az utca :)
2010.09.07 14:03:14kriszi
summarygloss: erről eszembe jutott, amikor a szemem előtt csapta be egy ismerős a gyerekét. A gyerek nem vette észre. Én viszont elszörnyedtem: kb. ugyanannyi energia lett volna elmagyarázni a gyereknek a kellemetlenséget, ami érni fogja, mint hazudni neki valamit róla. Az anyuka meg úgy rutinszerűen inkább megtévesztette. Ott és akkor fogadtam el, hogy én ilyet soha. Soha, akármi is van. Mondjuk ez nekem független a gyerek "okosságától": nem azért vagyok őszinte vele, mert úgyis rájön, hanem mert eleve fel sem merül bennem, hogy ne legyek. De ez nem ide tartozik, csak eszembe jutott.
2010.09.07 14:37:47summarygloss
Kriszi, mi azért próbálkoztunk átveréssel. Apró dolgokkal: "nem lett bibis a bogárka, csak alszik" vagy "megetted az öszes csokit, nincs itthon több". Utóbbi esetben nem mondhatom neki, hogy "kiscicám, a csokitól kirohad a fogad és elveszi az étvágyad a rendes kajától, viszont pörögni fogsz estig, amikor is hisztizni fogsz, hogy kaphass még csokit, mert a csoki egy háromévesnek olyan, mint a drog, ezért nem adok többet, akkor sem, ha földhöz vered magad."
Most erre váltottunk: "megettem a többi csokit, ne haragudj, de holnap apa hoz neked egy kicsit, és ebéd után megeheted." Ez végül is a fenti szózat reklámváltozata. :-)
Ugyanígy az orvosnál a "nem fog fájni" azért kell, hogy hagyja magát. A "fájni fog", még a "picit fájni fog" formában is azonnali hisztériát eredményez.
Ezt szerintem minden szülő csinálja. Sőt. Minden ember, a "majd hívlak"-tól a "THM 6,4%"-ig.
Ettől bonyolultabb szitukra gondoltam, amikor azt írtam, hogy nem lehet a gyereket már átverni. Pl. "nem akar bántani a kisfiú, csak játszani akar" - a fenéket, pontosan tudja, ha a kis köcsög pályázik rá, és tudja, hogy én is tudom, és azt is levágja, hogy nem fogom megvédeni. Na, az ilyet nem szabad.
2010.09.07 15:33:55Felicitasz
Sg, én megmondom a tiedhez eléggé hasonló sajátomnak, hogy azért nincs több csoki, mert elveszi az étvágyát és pörögni fog tőle. Azt is, hogy az elütött mókus meghalt. Azt is, hogy a szuri fájni fog, de szükséges, és a fájdalom hamar elmúlik, én pedig ott leszek és meg fogom őt vigasztalni.
Azt is, hogy ha valaki kedves veled, akkor játszani akar. Ha szépen kéri a játékot, add neki kölcsön, és vissza fogja adni. Ha nem adja vissza, megvédelek. Ha nem kéri, hanem csak erővel el akar tőled venni valamit, akkor nyugodtan védd meg a játékodat. Ütni nem szabad, szólj nekem ha baj van.
Szélsőséges eset kell ahhoz, hogy ne mondjak neki igazat. Előbb bevállalom azt, hogy "majd később megbeszéljük, ha egy picit nagyobb leszel", mint azt, hogy hazudjak.
2010.09.07 16:28:07nickecell
Ez a tehetség kérdés szerintem nagyon nehéz, különösen kis korban.
2010.09.07 16:32:23summarygloss
Hát, Felicitasz, csokiügyben az enyém nem áll le attól, hogy "nem kapsz, mert..."
Ilyenkor alkudozni kezd, mert be kell próbálnia, hogy van-e kiskapu. A "nincs itthon csoki"-val viszont nem tud mit kezdeni, és ugorja a témát. Edyébként végeérhetetlen vitába keveredünk, és nem hagyja ám abba, képes estig alkudozni. Szerintem jogi pályára fog menni.
Nem felejti el, nem tágít, a figyelme nem terelhető el, és szélsőséges esetben hányásig hisztizi magát.
A "ha megetted az ebédet, kapsz csokit"-ra válaszként simán behazudja, hogy már megette. Ekkor felhívjuk a figyelmét arra, hogy látjuk a tányérját, és nem ette meg. Akkor nem kell az ebéd, és a csoki sem.
Szóval elég sok verziót kipróbáltunk már. Rendszerint kap az ebéd után desszertet (pár kanál fagyit, egy kocka csokit, gyümölcsös joghurtot vagy túrókrémet), de érdekes módon a csak a csoki az, amitől totál beáll az agya, és úgy viselkedik, mint egy függő. Ezért alapvetően a csoki nálunk tilos, de rokonoknál, ismerősöknél becsúszik, aztán nem győzzük dugdosni.
Pl. ott az a szitu, amikor a nagymamától kap egy tábla csokit ajándékba, ebéd előtt. Na, olyankor leizzadok három litert, mire elkönyörgöm tőle, és bizony behazudom a csillagos eget is, csak engedje már el.
2010.09.07 16:39:49másutt
2010.09.07 13:30:38 anyamadár
maxibrutal
2010.09.07 16:41:20tildy:)
"Én a verselemzésnél azt várnám, hogy elmondom a magam verzióját, de kiinduló pontként. Egy bevágatott szöveggel csak megutáltatni lehet az irodalmat,nem rácsodálkoztatni a mélységeire. Nem tusom, ma hogy megy ez, pláne hogyan fog mostantól az új érában."
15-20 eve sajnos meg az ment, amit leirsz. Bemagoltatas stb.Utaltam is az irodalmat kegyetlenul...
Matekbol viszont megerteni kellett amit tanultunk, ott magolassal mindenre lehet menni, csak sokra nem.
Szoval ott jobban helyt tudtma allni.
2010.09.07 16:44:25tildy:)
Viszont teny es valo, ezzel az osszvonasokkal, nem szegregaljuk a gyereket a tudasa alapjan egy dolgot kepeznek , atlagosat , de semmi kiemelkedot. De ez rossz. Nagyon. Mert a rosszabb kepessegueket frusztralja, hogy valaki mar kesz van a feladattal,a jobb kepessegueket meg az, hogy a masik meg nem.
Nem tartom hat jo otletnek azt, hogy a gyengebben teljesitoket osszezarjak a jobban teljesitokkel. Lehet peldat mutatni, a gyengebbnek, ha jol teljesit akkor az erosebb csoportba kerul,a jobban teljesitok emg jobban fogjak magukat erezni hasonszoruek tarsasagaban. Legalabbis en ezt tapasztaltam, miutan 5. osztalytol bontva ment a matek-kemia -fizika, irodalom .
1-2es tanulok egy csoport, 3asok megegy csoport, 4-5 sok megegy. Haladni is lehetett , meg jobb is volt.
2010.09.07 16:47:52summarygloss
Ami meg a halált illeti, azzal kezdtük, hogy igen, meghalt a bogárka. Az mi, hogy meghalt. Minden metafizika nélkül azt mondtam, alszik, sokáig-sokáig, és már nem lehet felkelteni. De keltsük fel. Nem tud felkelni, most már mindig alszik, és majd jön egy madár, és megeszi. Mivel ezt rohadtul nem értette, a következőkben maradtunk az "alszik, és már nem lehet felkelteni"-nél. Úgy gondolom, a háromévesnek nem fogom neki az életfunkciók megszűnését és a test lebomlását ecsetelni, pláne nem, ha emberről, rokonról van szó. A lélek dolgát pedig nem keverem bele, hadd alakítsa ki a saját világképét.
A "kistesód lesz-itt van a hasamban-hogy került oda"-menet pedig meglepően könnyen ment. Anyának a hasában volt egy fél mag, és apánál is volt egy fél mag. Apa beletette a másik fél magot anya hasába, és a magocska egész lett, megnő anya hasában, és a végén abból születik meg a baba. Te is így születtél. Ez vitt mindent, ennél bővebb magyarázatra nem tartott igényt, és szintén úgy gondolom, háromévesen ennél több nem kell, bár erre is mondhatjuk, hogy hazudtam, mert a "hogy tette bele" kérdésre azt mondtam, hogy a köldökömön keresztül.
2010.09.07 16:49:30nickecell
Szerintem is nagyon sok szülő gondolja tehetségesnek a gyerekét, és többnyire később kiderül, hogy nem is volt az. 6-7 éves korban még korai erről beszélni. Az én lányomat 7 évesen iskolaérettségi vizsgálatra küldték, nem vették fel az egyik felvételizős osztályba, nem tartották alkalmasnak, hogy kéttannyelvű osztályba menjen, diszlexia-gyanúsnak ítélték, és még sorolhatnám a pedagógus és pszichológus "tudorok" véleményét, s most 1 év múlva kitűnően olvas, ír, kiemelkedő a nyelvi és kommunikációs készsége, egyszóval nagyon jól megállta a helyét, pedig a szakvélemény alapján nagyon rossz esélyekkel indult. Ennyit az ún. szakemberekről. És a 7 éves kori felvételiről. Semmi értelme és semmit nem mutat. Annyi minden alakul, változik még ekkoriban a gyerekekben, és a fejlődés üteme is különböző. Jóval később derülnek ki a dolgok. Egyszerűen hagyni kell őket kibontakozni, lehetőleg nem elvenni a kedvüket és fenntartani az eredendő kíváncsiságot. Inkább ez az, amit sokszor elvesz tőlük az iskola, ebben kellene változtatni. Pontosan ez a minden áron való fejlesztés (sokszor már az óvodában) az, ami sokuknak elveszi a kedvét a tanulástól, nem beszélve a stresszről, amit sokszor éppen a szülő okoz azzal, hogy minden áron okosnak és tehetségesnek akarja mutatni a gyerekét.
2010.09.07 16:50:49Auguszta Romanova_2
Elmondtad hogy apanal hol volt a fel mag?
mert ugye nem a hasaba hordja,ha pedig igen,inkabb nem szeretnem megtudni hogy kitol kerult oda:DDDDDDDDDD
2010.09.07 16:54:53Felicitasz
Sg, én bevezettem az "és nincs is ezen vita" záradékot.
Az igaz, hogy kb. 15 hónapos volt, amikor elkezdtem, nem tudom, most mit csinálnék, ha ez nem lenne. Lényeg, hogy ismeri azt a verziót, hogy "ez nem vita tárgya", és a jelentkező "miért?"-re készséggel közlöm, hogy azért, mert én vagyok az anyukád, és az én dolgom, hogy vigyázzak rád.
Lehet, hogy a "nincs itthon csoki" egy jó átirat az "és nincs ezen vita" üzemmódra :-)
Hasonló jellegű háziszabály az, hogy az kiabálhat a szüleivel, aki általános iskolai tanulmányait befejezte.
A hiszti első jelére beküldöm a szobájába; a "hányásig" verziót nem próbálta.
Garantálom, hogy ez temperamentum kérdése is, vagyis nincs kontrollcsoportom :-) Nagyon igyekszem, hogy 1-2 perc gőzkiengedéy után felvegyem a kölökkel a kapcsolatot és megpróbáljam rákényszeríteni, hogy szóban mondja el, mi a baja. Nekem ez működik, de én még nem láttam hányásig, ájulásig hisztiző gyereket, és csak ha valaki mutat egyet, akkor tudnám megmondani, hogya módszerem ott is működik-e.
Vagy még akkor se, mert lehet hogy tőlem (az idegentől, a segédóvónénitől, a stb.) működik az, amit a szülő hiába próbál, mert vele a gyerek a szokásos koreográfiát játssza, ha a fene fenét eszik is.
2010.09.07 18:06:05tildy:)
2010.09.07 16:49:30nickecell : mas az ha a szulo tolja a gyereket, es mas az, ha a gyerek menne, es csinalna. Ahogyan az en esetemben is volt. Osszes ovistarsam ment iskolaba, mi meg el is koltoztunk, meg egy osszeszokott vadidegen tarsasagba kerultem vissza meg egy evre oviba nagycsoportba, csak amiatt , mert evveszteskent nem engedtek el a korabbi ovis csoporttarsaimmal iskolaba. Holott iskolaerett voltam.
Egy nagy hulyesegnek tartom ezt a korhatarhuzast igy ahogy most van...
2010.09.07 18:28:26Farkasokkal táncoló
Tildy, ez a mostani korhatározás teljesen rugalmas, akár hiszed akár nem. Ha egy 6 évesről (vagy közel 6 évesről) úgy gondolják, hogy iskolaérett, akkor éppencsak el kell vinni a nevtanba, ott leellenőrzik, és mehet is iskolába, ha rábólintanak. És ha VALÓBAN iskolaérett, miért ne bólintanának rá?
Inkább az a baj, hogy 1 a szülők úgy érzik iskolaérett, pedig nem 2. a gyerek iskolaérett, de "hadd játsszon még egy évet", 3. a gyerek nem iskolaérett, nem is lesz felzárkóztatás nélkül, viszont a legkönnyebb megoldás, hogy "érik még egy évet és az lesz". Pedig nem. (Ilyenkor gyakran még egy évet ráhúzatnak, vagy ráhúzatnának ovodában...)
2010.09.07 18:33:25Chang Yai
szerintem én egyszer hagynám, hogy betegre zabálja magát csokival, hátha az segít.
de lehet, hogy csak azért gondolom így, mert nálam ez működött és működik, hogy ha lehet egyszer valamit végre, akkor túlesek rajta, nem pörgök már rajta, nem érdekel többet. nem tudom, hány éves voltam, valszeg kicsit azért idősebb, amikor konkrétan megengedte anyukám, hogy bezabáljak egy egész bazi nagy csokitortát. na az hatott.
2010.09.07 18:38:08tildy:)
Hat azert nem igazan gyakori, hogy egy 6 evet be nem toltott gyereket a kepessegei alapjan utalnanak iskolaba...
Regebben meg nem is lehetett. Szeptemberi voltal?(akkor szept 1 volt a hatar) Akkor kervenyezhetted, hogy mehess, oktoberikent meg meg se probald.
Arrol nem is beszelve, hogy az, hogy esetleg ne rogton elsoben kezdjen vagy evet ugorjon , az meg hoo, hat tilos, meg nem lehet, meg blabla...
2010.09.07 18:46:13Lapis Lazuli
Felicitasz: én is így csinálom, egyvalami van nálunk pont fordítva, praktikus és elvi/pedagógiai okokból:"Hasonló jellegű háziszabály az, hogy az kiabálhat a szüleivel, aki általános iskolai tanulmányait befejezte." Tudod mekkorát és _mit_ tud kiabálni, aki az általános iskolai tanulmányit befejezte? :))Egy 14 éves...Tehát nálunk az a háziszabály, h minél kisebb, annál inkább szabad neki a szüleivel szemben elvesztenie az önuralmát és kiabálni. Egy 14 évestől tuti nem tűröm el, h ordítson velem.
2010.09.07 19:14:02kriszi
Summarygloss,
szerintem több dolog keveredik a beszámolódban. Az alvó és fel nem kelthető bogár nem annyira hazugság, hanem eufemisztikus megfogalmazása a dolognak. A nincs itthon csoki kőkemény megtévesztés (vajon mikor fogja először vágni, hogy nem mondasz igazat, ha olyan szuper antennái vannak? és mennyire leszel utána hiteles előtte?). A kisfiú játszani akar veled (pedig csak el akarja venni a cuccát) pedig nem szimpla hazugság, hanem agyatlanság, öngyilkos szülő mond ilyeneket.
Én nem vagyok csúcs szülő, de a csoki pl. szabályokhoz van kötve, és inkább lyukat beszélek a hasába, mint hogy elüssem valami valótlannal. Mondjuk az enyémek jóval nagyobbak, de ugyanez volt háromévesen is. És valóban nem ilyen temperamentumos egyik sem: a fiam pukkancs ugyan, de egyben hatalmas lelke is van, és komolyan törekszik a harmónia fenntartására. A lányom pedig egy igazán szerencsés természetű darab, gyakorlatilag soha senkire nem haragszik :)
2010.09.07 19:43:12Felicitasz
Abban bízom, ami egy ismerős családnál (egy volt tanárom családjánál) működött: mindkét fia tartott ott 14 évesen, hogy mire a rendelet adta jogok érvénybe léptek, addigra kvázi nem volt rá szükség, mert voltak ordítozás nélkül is megfogalmazható érveik. Aztán persze az ajtócsapkodás egy határig hozzátartozik a kamaszkorhoz, de egész más kezdés, ha akkor már már csak stilisztikát kell javítgatni.
(Aztán majd a 14 éves fiam mellől jövök újratárgyalni a kérdést :-))
2010.09.07 19:48:28Lapis Lazuli
Na, nekem addig már csak 3 évem van a Naggyal :))egyelőre nem ordít.
2010.09.07 19:49:30Farkasokkal táncoló
Ó, egy 3 éves számára az az időpont, hogy "ha már befejezted az általános iskolai tanulmányaidat" olyan hosszú, hogy szinte megfoghatatlan, és a toporzékolós hiszti amúgyis elmúlik 5-6 éves korra legkésőbb. Kizárt dolog, hogy később komolyan vegyék, nem is fognak emlékezni rá.
Az viszont üdvözlendő, hogy kerek perec tilos anyával ordítozni, ez nálunk is tabu. Valahogy nem vágyom arra, hogy a nagy bizalmasság jegyében majdan kamaszkorban elküldjenek az anyámba csak azért, mert végülis az olyan haveri és megszokott. Nem a szülőket igenis megilleti egy bizonyos fokú tisztelet, és ezt vita nélkül tudomásul kell venni. Miért, Mert csak.
Mert amit szabad Jupiternek, azt nem szabad hatökörnek... az érvek folytathatók...
2010.09.07 19:51:25keke80
Hiszti?? Nyakig ülök a témában. Jelentem a rémes kétéves mostanra odáig fajult, hogy gyakorlatilag mindenért cirkusz van. Viszont a jegesvéremet megörzöm, nem kiabálok, csak simán pofák vágása nélkül közönyösen megvárom, míg kiordította magát Madam és akkor lehet beszélni a témáról. Ma ez a kiordítás fél órán át tartott. Nem akart ebédelni...
2010.09.07 20:06:17eino.
Két dologban nem mondtam igazat a gyereknek. Az egyik a kisállatok halála volt. Ugyanis nagyon korán fölfogta a halált, és alig múlt 3 éves, amikor rettegett, hogy én is meghalok, és gyakran jutott eszébe. Meg a világvége szót boncolgatta, szóval tiszta kis emós volt, nem akartam rátenni :-). A másik a Mikulás-Jézuska vonal. Az állatkák halálába előbb-utóbb beleszokott, bár még mindig sajnálja őket, de régóta-kb. 5 éves kora óta-elfogadja a szomorú tényt. Sajnos 1 évre rá el kellett mondanom az igazságot a karácsonyról és a Mikulásról is, de szerencsére tudtam magyarázatot adni neki arra a kérdésére, hogy akkor miért csinálnak úgy a felnőttek, mintha. Megértette, de persze szomorkodott, aztán következő évben már mindentudó arccal készült az ünnepekre. Azóta is imádja, és azóta is úgy csinálunk (most már ő is), mintha... :-) Nagyon örülök, hogy így, nagyocskán is inkább az áhítat, a hangulat, az ételek, illatok a fontosak számára, nem az ajándékok. Azok csak amolyan kiegészítői az ünnepnek.
2010.09.07 20:08:33eino.
2010.09.07 19:51:25keke80
Helyes, elég a fapofa. Tapasztalat, hogy úgysem segít semmi a mindenért- főleg minden normális dolog miatt- cirkuszolni képes gyereknél.
Jó hír: kinövi!!
2010.09.07 20:16:56Farkasokkal táncoló
Jaj unokámnál borzasztóak voltak ezek a hisztik, nem is hisztik voltak, hanem idegrohamok. És még 4 évesen is tartottak sajnos. Tulajdonképpen mostanra nőtte ki úgy, hogy tudja kezelni. Éppen tegnap volt egy ilyen, tornacipőt akartunk neki venni a lányommal, és nem volt hajlandó felpróbálni, meg elbujt a ruhák közt (azt hitte majd jókat nevetünk rajta), meg egyik cipő sem tetszett neki, aztán az lett a vége, hogy azt mondta neki a lányom, hogy jól van, akkor nem kapsz uj tornacipőt, hordod a tavalyit és majd nem nő tovább a lábad. Én meg hozzátettem, hogy ugye tudod, hogy ezzel elérted, hogy két napig nem ülhetsz a gépemhez? (Van egy játék amit nagyon szeret rajta játszani, napi egy óra van engedélyezve).
Na akkor neikezdett bőgni a kis drága. Akkor már a kocsiban ültünk, (mert a lányom csak kiugrott a munkahelyéről, mi hoztuk vittük) , én mondtam, hogy hagyd abba a bőgést, mert ujabb két napig nem ülhetsz oda. Hát kéremszépen erre hüppögve annyit mondott, hogy igen, de muszáj még egy percig sírnom, csak akkor bírom ababhagyni. Na jó mondtam, egy perc. És abba is hagyta.
2010.09.07 20:25:19jazmine
Én csomókban tépem a hajam, mert a kicsik, természetesen nagyjából egyszerre, beleléptek ebbe a szép korba, a nagy meg extra érzékeny mostanában, azaz a nap jelentős részében számítani lehet rá, h valamelyikőjük ordít, de ha már, akkor inkább 2 gyerek, mint 1. Vagy 3. Vagy én is. Vannak kegyelmi időszakok, az ordításos alatt ezeket mantrázom magamban.
És mikor már úgy érzem, h minden idegszálam meghuzigálták, akkor szoktam bemenekülni a wc-be, h anya most elmegy megnyugodni, hogy ne kiabáljon, mert azt neki sem szabad, mindjárt jövök. És közben arra próbálok gondolni, h milyen jó, h a gyerekeim hisztiznek nekem :DDD
2010.09.07 20:35:13Meni
Nekem a lanyom volt hasonloan edes ma. Hulla faradt, mert negy napja ovis, es nalunk az oviban nincs alvas. Elaludt hazafele a jatszorol a kocsiban, kb. 30 masodpercre, de ez ido alatt is total kiutotte magat. Utana sirva jott fel a lakasba, sirva vetkozott, sirva pisilt es sirva maszott be a kadba. Vigasztalgattam, mondtam neki, hogy kap finom vacsit aztan mehet aludni, de most mar hagyja abba a sirast es nyugodjon meg. Erre a valasz: de en most nem akarok jatszani, en sirni akarok bruhuhuuhu.....hagytam. Ott ult a kadban harom percig, es sirt. Aztan szolt, hogy abbahagyta, keri a turos tesztat :D
2010.09.07 22:41:29a szív fészkei
Na tessék csomó drámai őstehetség: a jövő Jászai Marijai és Bessenyei Ferencei fellépnek a dobogóra és előadják műsorukat! Húsz év múlva ezért fizetni fog a nagyérdemű esze nélkül, gondoljatok erre! :-DDD És máris gondoztátok a tehetséget.
2010.09.07 22:47:24a szív fészkei
Én a Mikulás nevében írtam is szép öreges betűkkel, nagyon boldogok voltak.
Aztán coming out-oltam valamikor kamaszkorukban. De akkoriban nem volt már szeptember 7-én hülye bankreklámban Mikulás, meg ötven ilyen nyomorult beöltöztetve novembertől csapatostul az utcákon és a plázákban. Kékben is!!
Kicsit ünnepebb hangulat volt pont akkor egy napig, amikor ideje volt a dolognak. Más aljasságot nem követtem el, azt hiszem. (és nem is voltak annyira empatikusak a kisbogarak életciklusával kapcsolatban.) Kiskamaszként meg látták haldokolni a kutyákat sajnos...
2010.09.07 23:13:16bes3
általános iskolai felvételi: a fiamat ezen utolsónak hozták ki a korcsoportjában a kéttannyelvûben. Protekcióval úgymond "kegyelembôl" azért felvették.
Soha semmi tanulási baja nem volt, simán osztályelsö volt na jó a rajzot kivéve :)
most 16 és fél éves, a gimi matekananyagát kivégezte (az emeltszintû érettségivel egyetemben ) és áthallgat a helyi fôiskola matekkurzusaira.
Mivel más országba költöztünk, idôközben megtanult remekül bennszülöttül is :) hogy ne teljen hiába az idô.
Nem kocka, teljesen jól mûködik szociális szempontból, normális haveri köre, szép barátnôje van.
2010.09.08 00:52:42Felicitasz
Ft, abból, hogy "Kizárt dolog, hogy később komolyan vegyék, nem is fognak emlékezni rá. " arra következtetek, hogy félreértettél.
Családi háziszabályokat gyakran meg szokás ismételni. Ezek amolyan szlogenek, amik minden kiabálós hiszti vagy aktív ellenkezés alkalmával meg vannak ismételve. Ez nem "elfelejtődik", hanem begyakorlódik: addig nincs kiabálás, amíg nincsenek hozzá érvek, utána meg a 14 éves már meggyőzhető arról, hogy ha vannak érvei, végighallgatom, és a hangerő max stíluseszköz, de nem tesz hozzá érdemben az információk értékéhez.
Mondom, én magam még nem próbáltam ki, én azt néztem végig, ahogy a volt magyartanárom a két (nálam 5, illetve 8 évvel fiatalabb) fiát nagyjából normális kamasszá tudta nevelni ezzel a módszerrel. És akkor megjegyeztem.
2010.09.08 08:16:34summarygloss
Felicitasz,
a "nincs ezen vita" jellegű lezárások nálunk abszolúte nem működnek. :-) Erre ordítva "de van vita" a válasz. A tekintélyelvű parancsolás abszolút nem jön be. Indoklás, ok-okozat, következmény, az működik. Eldugom a csokit, és megmutatom a szekrényt, ahol lenni szokott, látod, üres, ezzel befejezi. Ezt a nincs vita-dolgot a férjem próbálta, csak röhögtem, amikor percekig vitatkoztak még azon, van-e vita.
Itthon az "ebéd után szabad édességet enni" a szabály, de mondom, ha vendégségbe megyünk, mindig becsúszik a csoki, és kezdődik a hiszti. Semmi más nem hozza ki így a sodrából.
A sztenderd hisztire a "menj a szobába, és ha befejezted, gyere ki" metódust vezettük be. Bemegy, pár perc múlva kijön, hogy "befejeztem" (de persze provokálja az indokot, hogy megint elkezdhesse). Ha igazán bedurvul, öklendezni kezd, és gyorsan közbe kell lépnünk. Erről nem igazán tehet. Éjjelente is sokat hányt régebben, ha felébredt, mert rosszat álmodott, és hirtelen, hevesen sírni kezdett. Ha beteg lesz, azt onnan tudjuk, hogy éjjel sír és rókázik, mindig így kezdődik. Szóval azt hiszem, nála ez amolyan fiziológiás adottság, gyenge a gyomorszája (az apjának is.)
2010.09.08 19:42:23krumpli-nudli
Vakmacska,
Magyar János/Bálint/,Király Juli között.
Egyébként a gyerekemet is felvették OKTV nyerés alapján.Közölte, hogy ő ilyen épületbe /felújítás előtt/,környékre nem hajlandó bejárni.Felvették egy másik elit gimibe.1/2 év után rájött, hogy a gyönyörű környezettel együtt se oda akar járni.Kértem, hogy ne váltson, mert nem fogja azt kapni,amit vár./Többektől hallottam,hogy az a Fazék,már nem az a volt Fazék./
Egyébként nálunk a beszélgetős, magyarázós járta.Mivel megfigyeltem,hogy amit mi csinálunk azt úgy és velünk szereti csinálni, ezért amibe lehetett bevontuk.Igazából fantasztikusan élveztük a gyerekezést.Mi tipikusan 1 gyereket nevelhető család vagyunk.
Élveztük,hogy újra fedezhetjük fel a világot, hogy látjuk őt más és más korszakában.16 éves korában közölte,kiválik a csapatból.Rendben.Nincs kötelesség, de nincs elvárás se.Bármiben számíthat ránk,ha szükségét érzi.Irtóra meglepődött,mert én rögtön beletemetkeztem a munkámba.3-4 évig kipróbálta magát más szabályok alapján.Szerencsém, hogy nagyon lekötött a munkám, máskülönben boldogtalan lettem volna.
Miután rájött, hogy az otthoni dolgok érte vannak és nem más érdekében, "visszatért".Első kérdése az volt erről miért nem beszéltem le.Válaszom:akkor másképpen csináltad volna? Igazad van:nem.Bízunk benne ,nagyon szeretjük,fontos a boldogsága, a kiegyensúlyozottsága,a saját értékének elismerése.Boldogul.A nehéz napokban meghallgatjuk,éreztetjük, hogy nem a napi történések számítanak,hanem az,tudjuk merre tart.Tudom,hogy nyálas,nem is szoktunk erről így beszélni,de nagyon-nagyon szeretjük és bármi van elfogadjuk.Talán ezért soha nem okozott még csalódást.