Ha nem fáj, akkor gyerek se lesz
Az előzményekről röviden. Elsőre teherbe esés, kiegyensúlyozott babavárás, túlméretesnek ígérkező leányzó, jósló vagy bármilyen fájás zéró, fogadott orvos, random szülésznő, majd 41. betöltött hétre programozott oxitocin szülés, némi császár-eséllyel, ha addig nem történik meg a csoda - írta egy olvasónk.
Hosszú, fájdalmas vajúdást követően végül sikerült természetes úton megszülni a közel négy és fél kilós kislányt. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Itt tartottunk a 40. hétre kiírt napon, amikor is reggel feltűnt, hogy már előző este óta nem éreztem, hogy megmoccant volna a bébi. Berohantunk a kórházba, de már útközben éreztem a mocorgást a pocakomban. Persze akkor már hiába szabadkoztam, feldobtak a CTG-re, és jól megállapították, hogy az eredmény lehetne jobb is. Persze tudtam, mi következik. Sajnos volt egy szabad ágy a terhespatológián, a férjem meg cipelhette be egyedül az összekészített bőröndöket. Ezt követően persze minden eredményem tökéletesre sikeredett a hátralévő egy hétben, de már nem volt mit tenni. Az orvos nem engedett.
A tökéletes boldogságban és szabadságban eltöltött 40 hét után belekóstolhattam abba, milyen érzés pizsamában/melegítőben, ágyhoz kötve, a magyar egészségügy fantasztikus szolgáltatási színvonalát élvezve, távol a férjedtől, az otthonodtól, a fürdőszobádtól, és a kényelmes ágyadtól terhesnek lenni.
Kétszer töltöttem ezen a héten több órát a vajúdóban CTG vizsgálatok és méhszájérlelés okán, végignéztem több vajúdást, vetélést, abortuszt, kétségbeesett és fájdalomtól meggyötört arcokat, hisz ott még mindenki a boldog vagy kevésbé boldog végkifejlet előtt állt. Naponta többször, több orvos végzett méhszájtágítást manuálisan „vizsgálat” címszó alatt, teljesen értelmetlenül, hiszen semmi nem történt. A gyerkőcöm jól volt, és esze ágában nem volt még megszületni. Minden vizsgálat eredménye ezt igazolta.
De a kórházban, melyet választottam, az volt a protokoll, hogy csak egy hetet lehet ráhúzni a kiírt időpontra, mivel nem vállalta egyik orvos sem az esetleges kockázatot. Bár úgy tűnt, mintha rám bízták volna a döntést, hogy akarok-e szülni a kijelölt napon, felvázolták a legrosszabb eshetőségeket, ha nem így döntenék. Ki vállalja ilyenkor, hogy másként dönt? Én nem tettem.
A szülés előtti napon már nem igazán ehettem semmit, aludni is csak nagyon keveset tudtam, másnap reggel hétkor szinte rám förmedtek, hogy mi az, hogy még nem állok a szülőszoba előtt glédában. A férjem kint szobrozott a folyosón, rémálom volt az egész. A vajúdóban lefektettek egy ágyra (6 ágyas szoba, teltház, még őrzőként is üzemelt), csak onnan gondoltam, bejöhet a férjem, hogy másoké is bent volt. Ahányszor jött egy orvos vagy szülésznő vizsgálni valakit, minden apukának ki kellett menni, ez szinte ötpercenként megtörtént. Egy óra várakozás után bemutatta az orvosom a szülésznőt, aki nagyon szimpatikus volt és nagyjából mindent elmondott. Kiderült, hogy szó sincs szülőszobában való meghitt vajúdásról, oda majd a vége felé mehetek csak át. Ettől nem lett jobb kedvem.
A borotválás után hozták az oxitocint, és elkezdődött a szülésem.
Mivel édesanyám is így szült annak idején engem, felkészített, hogy a megindított szülés hirtelen és nagyon durván fog fájni. Sokkal jobban, mint amit el tudok képzelni. És ettől még nem biztos, hogy gyors lesz. Az első órában még tűrhetően fájogatott, amit a szülésznő is észlelt, ezért rácsavarta az infúziót, mondván, ha nem fáj, akkor gyerek se lesz. Aztán jöttek vizsgálni, hol az orvos, hol a szülésznő, de a tágulás nem nagyon akart beindulni. Még jobban feltekerték az oxitocint, így egy-kettőre folyamatos, szünetmentes fájásom lett. Persze végig CTG-re voltam kötve, az ágyban kellett feküdnöm az oldalamon, hogy ne mozduljon el az érzékelő. A férjem jelenléte ekkor már csak annyira volt elég, hogy ne legyek egyedül. Könyörögtem, hogy ne szóljon, ne érjen hozzám. Tegyen úgy, mint aki ott sincs. Rettegtem, hogy olyasmit mondok neki, ami fájni fog, és ezt nem akartam. Közben jöttek burkot repeszteni. Azt hiszem, végig az volt a legszörnyűbb, amikor megvizsgáltak és kérték, hogy lazítsak, miközben folyamatosan görcsöltem, és már arra sem voltam képes, hogy az oldalamról a hátamra forduljak. Bármit megadtam volna ekkor, csak hagyjanak békében szülni, aztán majd lesz valahogy.
Olyan 12-13 óra magasságában hirtelen kitágultam és már csak annyi hiányzott, hogy tökéletesen eltűnjön a méhszáj. Hirtelen mindannyian megörültünk, mondták, most már mindjárt baba lesz. Ezen a ponton már elhangzott az orvos szájából a császár szó. Leszedtek az oxiról, át kellett vánszorognom a szülőszobára (fél óra/5 méter sebesség), ott kaptam görcsoldó injekciót, hogy enyhüljenek a fájások és persze mondták, hogy lazuljak egy kicsit a kitolás előtt (értsd zuhi, labda, stb.). Nos, én a szekrénypultra támaszkodva olyan négykézláb-állás félében bírtam egyedül a két lábamon megállni, 1-2 perces fájások, jobbnak láttam visszafeküdni.
Folytatódott, CTG, vizsgálat, oxitocin, salala. Méhszáj még mindig van. Eltelt még kb. 1 óra, mire nagy nehezen eltűnt, de ekkor már elkezdtem érezni azt a bizonyos „kakilni kell” ingert, amit nagy ovációval fogadtak. Itt emlegette fel az orvosom másodjára a császár szót. Gyerek feje behelyezkedve, jönnek a tolófájások, mindjárt baba lesz. Elkezdtem nyomni, három nagy nekirugaszkodás, de a gyerkőcöm feje maradt a helyén. Oxitocin rácsavar, majd közölték, hogy most magamra hagynak, hogy kicsit nyomogassak, ne nagyon, csak éppen, amennyire érzem, hogy kell! Na, ezen a ponton mondtam azt, hogy ez így nem lesz jó. Ezek már lemondtak rólam, csak még kicsit hagynak, mivel a gyermekem szívhangja tökéletes volt mindvégig, és bírta szegénykém a második liter oxit is.
A tolófájások csak jöttek, egyre-másra, de megkönnyebbülés volt, hogy volt köztük érezhetően szünet, amikor lehetett erőt gyűjteni. Ezt a vajúdásnál nem tapasztaltam. Azt hiszem, ezen a ponton jelentettem ki, hogy képes vagyok rá, hogy megszüljem ezt az óriásbébit, és ha meg mernek császározni, akkor irtóra dühös leszek. Kb. 20-30 perc elteltével visszajött a team, persze nem sikerült egyedül megszülnöm menet közben, minő meglepetés. Ekkor közölte az orvos, hogy a protokoll szerint 20 percem maradt, hogy megszüljem ezt a gyereket, különben irány a műtő. Ekkor már sírtam a kétségbeeséstől és könyörögtem, hogy ne tegyék ezt velem. És akkor elkezdtünk együtt mindannyian nyomni.
Az orvos a hasamat, a szülésznő diktálta a légzésütemet (már korábban megtanultam és nagyon hatékony volt), mindenki kiabálta együtt, mikor mit tegyek, közben már bent volt az osztályvezető orvos, a csecsemős-nővér, a gyerekorvos. Úgy a harmadik nyomásra éreztem az áttörést, átjött a feje. Eufórikus érzés volt. Utána még 2 nyomás, és kint volt az egész gyerek. 17:45-kor megszületett kislányunk, Lilla. 4430 gr, 61 cm, 36,5 cm fejkörfogat, a keze a feje mellett, miközben átjött a csatornán. (Közben valamikor vágtak is, de ezt nem tudnám elhelyezni az események sűrűjében, és nem is vettem észre belőle semmit.)
Soha életemben nem éreztem ennyire erőteljesen a győzelem-sikerült-megcsináltam-túlvagyokrajta érzését. Leírhatatlanul jó volt. És vállalom, nem az jutott eszembe, hogy anya lettem. Ebben a pillanatban csak az számított, hogy megcsináltam, és ezek után már bármire képes vagyok.
Az orvos térített magamhoz, hogy még van egy kis dolgom a méhlepénnyel, és jó lenne, ha nyomnék, mert nem igazán akar megszületni. Nyomogattam újra, az orvos már megint az óráját nézte, és itt harmadszorra is elhangzott a császár szó. Végül szabályosan kihúzta belőlem úgy 20 perc elteltével (ennyi volt engedélyezett a protokoll szerint a lepény megszülésére). Persze emiatt alapos küret következett, varrás, majd újabb hümmögés a lábam között. Vérzek. Nagyon. És fogalmuk sincs, honnan ered. Vérzékeny vagyok? Nem. Akkor mi lesz? 2 egység vérplazma, újabb adag oxitocin, már két branül. Úgy 18 órára végeztek a varrással. Addig férjem vigyázott a gyermekünkre. Majd közölték, hogy itt hat órás megfigyelés következik, mert erős a vérzés. Lehet, fel kell nyitni mégis. Szóba került a transzfúzió is. Elegem lett. Nagyon. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi lesz, ha most ki kell venni a méhem. Nem értettem, miért velem történik mindez, mikor már olyan jól alakult minden. Sírtunk, a férjem is, én is. Kezünkben a gyerekünk, de már úgy néztem rá, mint az egyetlenre az egész életemben, pedig réges-rég eldöntöttem, hogy biztosan nem csak egy gyerekem lesz.
Ezt követően néha benézett valaki, hol egy szülésznő, hol egy ügyeletes orvos, hol az osztályvezető, hogy megállapítsák, milyen erős a vérzés. Mondanom sem kell, nem volt sok összhang a véleményekben. Egyszer megpróbáltam felkelni, de szinte elájultam. A gyerekünket ottfelejtették nálunk, végig a férjem gondoskodott róla. Kb. 22 óra körül szóltunk, nem kéne-e elvinni a csecsemősöknek. Éjfélkor elbúcsúztunk a férjemtől, és felvittek a gyerekágyra. Az elkövetkező két és fél nap, illetve két hónap nehézségeiről lehetne még posztokat írni. Meg is tették már sokan, hiszen nincs új a nap alatt. Ez az egy nap az életemből többet jelentett, mint az eltelt több mint kilencezer, és mindennek ellenére alig várom a következőt. Azért remélem, kicsit más, kicsit könnyebb lesz.
Vidablog
- Címkék:
- szülés,
- szüléstörténet,
- olvír
KOMMENTEK
2010.09.05 11:36:58bystander
Nagyon szep kisbaba!! ( nem is olyan kicsi)
De nekem ez a szules eleg durvanak tunik. Bar nem ertek hozza, manualis mehszajtagitas, oxitocin, eros verzes...aahhhh.
Gratulalok :) Ugyesek voltatok :)
2010.09.05 11:45:53intel
Gratulällok, tenyleg nagyon nagy baba lett! Az ujszülött 56-os pakk mehet is a dobozba. Ügyes voltäl!
2010.09.05 11:50:47rath.dinen
Engem tudjátok mi sokkolt? Az idő. "Úgy 20-30 perc múlva visszajöttek..." Ilyenkor szerintem ez rengeteg idő.
Tudom, hogy egy vajúdás órákig tart, de amikor már ennyire a végén vagy, annyira tud fájni....
2010.09.05 12:23:01kyskalacs .
klassz a zokni a kezén.
2010.09.05 12:26:01Meni
nekem az egesz szulesem 20 percig tartott :) iszonyatosan fajt, nincs mit szepiteni rajta...de ahogy ezt az egesz tortenetet olvastam, meg mindig inkabb a sajatom 2x, mint egy ilyen szules...egyetlen pozitivumot latok, hogy a vegen minden jol alakult...gratulalok!
2010.09.05 12:30:09drlucifer
Nagyon formás, szépe baba, gratulálok.
Le a kalappal előtted, hogy ezt így végig tudtatd csinálni, megmondom őszintén, engem kirázott a hideg. Ennél még a császárom is békésebben ment...
2010.09.05 12:30:55Auguszta Romanova_2
Lilla. 4430 gr, 61 cm, 36,5 cm fejkörfogat,
te draga jo istan.
Ennyi anyagbol Tunde kettot is szul.
2010.09.05 12:39:17keke80
Le a kalappal!!! Ekkora gyerek!!!!!
Rita: :DDDDDDDDDDDDDDDDD
2010.09.05 13:29:30Farkasokkal táncoló
Hát elhiszem, hogy egy ekkora gyereket nem volt népünnepély megszülni.
Viszont agyam eldobom az ilyen placentakirángatós dologtól, kitépik a placentát, marad helyette egy nagy seb ami vérzik, aztán akár bele is halhat a kismama, ha nem sikerül elállítani. Mi az, hogy 20 perc a protokol? Van ainél csak egy óra mulva jön ki a placenta... áááá...:-((( Na eztipikusan az a probléma, amit maguk a szülészorvosok generálmak, de minek?
2010.09.05 14:01:37jeanli
Újabb bizonyíték, hogy kevés különbség van a hentes és a szülész között. Manuális méhszájtágítás? Dögöljenek meg!
Azért neked gratula, nagy hős voltál!!
A babi gyönyörű!!!!!!!!!!! Élvezz minden percet vele, mert hamar megnő ám :)!!
Sok boldogságot!!
2010.09.05 14:10:19Zuzimama
Gratulálok a babához! :D
Meg lehetne tudni melyik kórházról van szó?
A protokollra való hivatkozást pedig előzetesen le kellene csekkelni, mert anyuka persze hogy elhiszi amit mondanak neki. Nekem is mondtak "protokoll dolgokat", más kérdés, hogy nem hittem/fogadtam el.
2010.09.05 14:11:05Brumibaby
A baba nagyon helyes, gratulálok.
Az írás meg nem tudom, csak nekem sugallja, hogy az összes nehézségért a kórházi személyzetet teszi felelőssé?
2010.09.05 14:13:19Brumibaby
Ha hosszú órákig nem mozgott a baba terminusban, és a CTG is arra utalt, hogy nem annyira jók az eredmények, akkor azért volt jó ok sietve szülni, nem?
2010.09.05 14:19:52Brumibaby
Aztán, ismertették a lehetőségeket, kitérve a legrosszabbakra is, de dönteni neki kellett.
Igen, ez így van minden rendes egészségügyben (eszerint ebben a rendetlenben is, halleluja), a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg, stb., aztán pedig jön az önrendelkezési jog.
Az apukákat kizavarták a vizsgálatok alkalmával - hm, a posztoló szívesen vetette volna magát alá vizsgálatnak idegen férfiak jelenlétében?
2010.09.05 14:24:45Brumibaby
És míg kiosztottuk a helyszínen is a személyzetet, hogy meg ne merjenek császározni, kis híján el is véreztünk, ja, mellesleg csak döntött ott valami lúzer a két egység vérről, meg mindenféle életmentő beavatkozásokról, szóval mit tudom én, nem muszáj ájultan heverni a fehérköpenyes istenek előtt, de most úgy érzem, igazságtalanul lett ez a szülészet mészárszékként körülírva.
Elnézést, tudom, én írtam egyszer, hogy szüléstörténetet pedig nem fikázunk, valamiért most kivételt tettem.
Minden jót, és kevés kórházi élményt nektek!
2010.09.05 14:29:14kerekbilincs
Brumi, a számból vetted ki a szót. Neki kár volt ugatnia, pont neki kellett volna a császi. így még majd ott is maradt. édes istenem. az a durva, hogy leírta, és még így sem fogta fel.
2010.09.05 14:32:47kerekbilincs
nekem is kitépték a placentát. jó sok vért vesztettem, pedig könnyű szülés volt. másnap reggel panaszkodtam, rosszul vagoyk, nem tudok felállni (első babám után, aki fél kilóval nagyobb volt, simán nem volt gond másnap). Én nem lehetek olyan rosszul, nem császároztak. 3. nap tévedt oda olyan orvos, akivel még addig nem beszéltem, rám nézett, és majd elájult, miért hagytak ilyen fehéren eddig, nem látják, hogy nézek ki?
2010.09.05 14:37:53keke80
Én azt a részét nem értem - és ez nem csak jelen posztírónál vetödött fel bennem - hogy mi a fenét kell fosni egy császártól? Én nem is tudom, de valahogy úgy vagyok vele, inkább így, ha eleve tudom, nem egy 2,5kilós picúrt fogok szülni, mint istentudja hány órás vajúdás után már nyomni sincs eröm, a gyerek beszorul a szülöcsatornába és mitoménmilyen komplikációk lépnek fel még menet közben... Föleg, ha a gyerek sem viseli bent annyira remekül a tortúrát...
Szerintem igenis van az a pillanat, amikor ÉN döntök a SAJÁT és GYEREKEM sorsáról. És aki azt meri mondani, hogy a császár a munka könnyebb vége, az igenis téved! Lásson el az ilyen nagyszájú egy csecsemöt 5nap kórház után otthon tökegyedül és csináljon fényképet az ÖSZINTE mosolyáról is.
Én átvajúdtam egy éjszakát, ment belém az oxitocin, de nem tágultam csak fájt, a gyerek szívhangja hajnalra már kritikussá vált, azaz majd el is tünt, mikor leállították az egészet, hogy rá tudjak pihenni a következö próbálkozásra. Na, itt közöltem a reggeli vizittel, hogy itt nem próbálkozunk többet, nem vagyok én kísérleti nyúl, szülni jöttem, ki azzal a gyerekkel, de izibe! délután 2kor besétáltam a mütöbe, 14:51kor megszületett Mini. Egy percig nem bánom, hogy nem hösködtem!
2010.09.05 14:44:44cidre
Keke80, három császáron vagyok túl, de nagyon meg tudom érteni, ha valaki, miután végigcsinálta a teljes vajúdást, kitágult, a tolófájások előtt, közben már nem szeretné, ha leállna a folyamat, műtőbe vinnék és megcsászároznák. Nyilván, ha nagy baj lett volna, a kutya nem kérdezte volna a véleményét, de még döntési helyzetben volt.
2010.09.05 14:48:59Subbantósdi
Vidablog: szeretnék én is gratulálni a kislányod születéséhez! Tényleg komoly vajúdáson estél át és el is hiszem, hogy akkor a szülés követő percekben arra gondoltál, amire. :o)
A fiam születését követően nekem is volt egy erősebb vérzéses pár órám, mikor nálam is felmerült a transzfúzió illetve a műtét, méheltávolítás réme, de szerencsére aztán a szervezetem, ahogy a tiéd is, összekapta magát.
Én konkrétan el is ájultam, tehát engem karban egy műtős segéd vitt be a szobába, mert még ülve sem tudtam maradni, így nem mertek sem elindítani sem kerekesszékbe ültetve odatolni az ágyamhoz, kora hajnalban.
De ez már a múlt...sok örömöt, egészséget kívánok nektek és remélem, hamarosan úgy gondolod, hogy egy kistestvér is jöhet a lányod mellé. :o)
Minden Porontyozónak napos, békés, vidám vasárnapot kívánok! :o)
2010.09.05 14:49:05nanemárrr
Kórház és műtét fóbiás vagyok. Semmi kórházi ügyem a szülés előtt nem volt, de én azt mondtam a dokinak, hogy az első fél jelre irány a műtő inkább. Biztos, ami biztos!
2010.09.05 15:01:00keke80
Cidre, én azt a hozzáállást nem értem, hogy "Jajj, csak császárt ne!!!". Én nem voltam semmilyen szülésfelkészítö tanfolyáson, mert a dokim egyáltalán nem ajánlja. 2szeres apuka, szülész-nögyógyász, és azon a véleményen van, hogy egy szülést soha nem lehet tervezni (ugyanúgy, ahogy egy gyereket UHval kizárt pontosan lemérni, ö ezért soha nem mondogatta, hogy túlnagy túlkicsi, ekkoramekkora), mert úgyis mindig minden máshogy lesz, és akkor az egész egy nagy csalódás. Ö azt mondta, ne zárkózzak el mereven a császár elöl sem, mert az lesz az igazán nagy pofára esés ott, akkor, ha mégis...
Én örülök, hogy ö a dokim!!!
2010.09.05 15:06:37Zuzimama
JA! Jut eszembe egy időben divat volt szüléstervet készíteni, ez még mindig módi?
2010.09.05 15:11:54Kryssy
Na ez aztán horror kategória. :(
Bogyó kisebb volt mondjuk, a feje viszont ugyanekkora. Nálam is volt manuális tágítás, 1,5 adag oxitocin, de sehogy sem bírtam kitágulni. Már 8 órája túl voltunk a burokrepesztésen, Bogyó szívhangja nem volt túl jó. Nekem meg órák óta összefüggő fájásaim voltak, így elfogadtam, amikor a doki kimondta, hogy műtő. Azóta sem egy jó emlékem a szülés, de elfogadtam, hogy így volt jó mindkettőnknek, mert ki tudja, hogy mi lehetett volna, ha még órákon keresztül várunk... :(
2010.09.05 15:13:59kerekbilincs
2010.09.05 14:44:44cidre
vagy attól féltek beperlik. ki tudja.
2010.09.05 15:22:59Bazsarozsa
Brumi, én megint a Felicitasz által sokszor leírt kommunikációs szakadékot látom, de ludas lehet a szüléskori módosult tudatállapot, amivel szegény segítőnek kell valamit kezdeni. Ne szédítsünk, sokunknak elmegy a józan esze szüléskor, elment az enyém is egy pillanatban, olyanoknak ordítottam hogy nenyújjáhozzám akik a szülés valódi segítő (de nem túlbeavatkozó) angyalai, tényleg azok.
Csak nálam látták hogy az őrült nő tényleg meg bír tán egyedül is szülni, há hagyjuk, sok szülést láttak, igazuk volt. De ki nem mentek a szobából hálisten...és ha nekem azt mondják négy kilón felüli a baba hát azonmód aláírom a császárt úgy ahogy vagyok, ha vajúdtam, ha nem, ha akarok természetes szülést máskülönben ha nem.
A vizsgálat címén méhszájtágítás azért nem fér bele az elfogadottba nálam, és az sem, hogy tolófájással otthagynak félórára, ebbe bele lehet halni, ez felelőtlenség.
2010.09.05 15:24:28Bazsarozsa
cidre te nem vagy a SzeptemberFeszten? mi csak most tudunk menni ki.
on....
2010.09.05 15:43:25Naresz
Szerintem a lényeg a végeredmény, egy egészséges újszülött. Első bébim nem akart időben kibújni, magas volt a vérnyomásom, császár. 24 órán belül én láttam el. Második bébimmel vajúdtam egy éjszakát, de már háromperces fájásoknál leesett a szívhangja, vissza az egész, le az oxitocin, be az érzéstelenítés, császár. Császár után szoptattam, és 24 óra múlva ő is mellettem volt teljesen. Persze hogy szerettem volna természetesen szülni, de így alakult. És lehet hogy ez alkati kérdés, de nagyon gyorsan épültem fel mindkét alkalommal, először 4, majd 3 napot töltöttünk a kórházban. Én örülök hogy így alakult. Amgy meg sem a természetes, sem a császáros szülés (mert az is szülés) nem fenékig tejfel. A császár után rossz lehet, de a szülésnél meg nem tudod mire számíts. Szóval, mindenkinek szíve joga, és szerintem ha akar, akkor választhat. Egyet nem tehet senki: a másikat nem ítélheti el ha maga dönt a saját és gyermeke sorsáról.
2010.09.05 16:39:23hinta-palinta
Ft, ha nem rántják ki a placentát, hanem magától válik le, akkor is seb marad a helyén, ami vérzik.A vérzést a méh összehúzódása csillapítja, összenyomva az ereket.A placentát ki kell szedni valahogy, nincs mese.Az oxitocin adása a vajúdás alatt fokozza a vérzést.
A posztírónak: a szülés utám nem császár hanem laparotomia (hasmegnyitás)miatt kerülhetett volna a műtőbe.
2010.09.05 16:53:11cidre
Bazsarózsa, nemrég jöttem haza, egyedül voltam a 3 gyerekkel, most fésülgetem az összegubancolódott idegrendszeremet... de azért jó volt.
2010.09.05 17:00:38KovácsMicike
4510 gr, 52 cm, 34,5 cm fejkörfogat
1ó 10 perc alatt
meg lehet szülni ekkora babát is, de hát nagy csata, az biztos
a kézzel tágítást nem tudom elfogadni
grat a babához!
2010.09.05 17:54:02drlucifer
felettem mindkét szülés után ott tanakodtak a dokik, hogy kell -e vért kapnom. Mindkétszer sok vért vesztettem, a vicc az, hogy én nem éreztem belőle semmit. Nem szédültem, nem voltam rosszul, semmi. Az első szülés után az éjszaás nővér jó párszor rám nézett, és kicsit le is tolt, hogy miért egyedül mentem ki WC-re. De tényleg nem volt semmi bajom, csak hullafehér voltam. :-)))
2010.09.05 17:55:12cozumel
"Minden Porontyozónak napos, békés, vidám vasárnapot kívánok! :o)""
Subi
neked vagy remeka humorod, vagy tenyleg beleptel valamilyen szektaba...
2010.09.05 18:38:34anyamadár
Cozu de Subi minden születéstörténetnél leírja ezt. :)
2010.09.05 18:44:14cozumel
Ja, eddig nem tunt fel :)
2010.09.05 18:51:28maim
Nekem nagyon hasonló volt a szülésem.20 óra vajúdás után oxitocin infúzióban és zselében is.A zselé után a falat kapartam.Manuális méhszájtágítás.Azt hittem megrúgom a szülésznőt.Hasamon két orvos ugrált felváltva,mert a dohányos elfáradt.Recsegett a
gátam,amikor vágtak /kétszer/.Varrásnál véresre martam a férjem kezét.Utána vérzés.
11 nap kórház,gyermekem inkubátorban.Jó volt.
2010.09.05 18:59:51R2D2 & C3PO
Hát, azt hiszem; még néhány érv le lett írva a császár mellett.
Atyaég!
(Tényleg kíváncsi lennék, hogy egy 11,6 centi fejátmérőjű gyerek megszülése után vajon milyen lett a házasélet... Azt elég jól el lehet találni az UH-n is.)
2010.09.05 19:00:03elzsabo
Brumy :-DD
2010.09.05 19:23:05másutt
cozu, en van, hogy csak emiatt nezek be, hatha mukodik a jokivansag.. :)))
a horrorhoz nem tudok mit hozzafuzni.
na jo, csak egy dolgot.
az isten/istenno/termeszet/evolucio/akarmi NEM arra teremtette/fejlesztette ki a not, hogy egy brutalis, infuzio altal adagolt szintetikus HORMON, az oxitocin altal kivaltott, emberi turokepessegre NEM merheto fajasokat elviseljen.
a fajasok az oxitocin adagolas hatasara sokszorosai a "normalisnak". NE brekegjen senki, hogy azt el kell viselni au naturel. Oxitocinnal szulni annyira termeszetes kabe, mint beranya altal. Na jo.... Kicsit kevesbe, de ertitek (remelem)
TESSEK KERNI FAJDALOMCSILLAPITAST.
Tovabbi szep estet.
2010.09.05 19:45:23uoma
Miután elolvastam a történetet begörcsölt a méhem. Nekem se volt könnyü szülésem, de a környezet meg az ápoló személyzet egy egészen másik kategóriába tartozott, mint a fentiek.
Ettöl még egy állatorvosnál is több "emberséget" lehetne kapni.
Gratulálok a babához meg hogy végig bírtad csinálni így is!
2010.09.05 20:38:42cozumel
Szia Masutt :)
en nem irtam le, hogy szerintem ez egy borzalom lehetett, gondoltam, ezen a heten inkabb te legyel az ugyeletes tudodmi :)
2010.09.05 20:51:42eino.
Nálam is volt sok oxitocin és sok kézzel tágítás. Így is 12 órába telt, mire meglett. Komolyan érdekel, hogy mi leptt volna még mint lehetőség, mert rohadtul fájt.
2010.09.05 21:25:29kerekbilincs
2010.09.05 19:23:05másutt
én is felkészültem erre. kértem, és nem adtak. szt imre. többet nem mennék oda.
2010.09.05 21:41:08Farkasokkal táncoló
Hát lehet, hogy szar volt a szocializmusban, de hogy akkor még nem adtak ab ovo helyből, nekifutás nélkül oxytocint, az hétszentség.
Kétszer szültem, velem együtt vagy 10 nőnek a vajúdását, szülését asszisztáltam végig a közös vajúdóban és szülőszobákban, de egyikük se ordított, és egyikük se kapott gyorsítót.
És egyszer se tapasztaltam - még a közös 8 ágyas kórteremben lévők se említették, akik nem velem együtt szültek, hanem előttem, utánam - hogy bármelyikük is nagyon vérzett volna.
Ez barmárság, nem tudok mást mondani. Hentesmunka.
2010.09.05 21:45:47nutika
Lehet, hogy csak a rosszkedv beszél belőlem, de szerintem árulás a többi kismamával szemben NEM leírni, hogy melyik szülészetről volt szó (vagy legalább melyik településről).
Én két hónap múlva szülök Vácon (a nagy még az Istvánban született, szóval tök ismeretlen terep), és minden horror szüléstörténetnél, ahol nincs odaírva, hogy hol volt, eszembe jut, hogy lehetett akár Vác is...
A kézzeltágítós dokiknak hasonlóan kellemes élményeket kívánok!
2010.09.05 21:50:46mikroroberta
FT
Nem tudom, te mikor és merre szültél, de anyukám, aki 1977 és 1996 között szült 3-at, kettőnket még az átkosban, és el sem akarta nekem hinni, hogy lehet kórházban "gyorsító" nélkül szülni, pedig mindhármunkat máshol szülte. Ja, és az előtte üvöltve szülők végig hallgatásának borzalmát pedig külön ki szokta emelni.
Átkos után viszont kipróbálhatta a gátvédelmet az automatikus metszés helyett, és arról ódákat zeng.
2010.09.05 21:51:03mohaéspáfrány
"2010.09.05 21:41:08Farkasokkal táncoló
Hát lehet, hogy szar volt a szocializmusban, de hogy akkor még nem adtak ab ovo helyből, nekifutás nélkül oxytocint, az hétszentség."
:) a nővérem '76-ban kapott. Fiatal, egészséges, az egész cakk-pakk megvolt 3 óra alatt - amint beérkezett, vizsgálat, és már nyomták is be neki. Nem kórház volt, hanem szülőotthon.
2010.09.05 21:51:29Farkasokkal táncoló
Kézzel tágítás nem a gyönyörök közé tartozik, engem is 3 ujjnyitól szülésig így tágítottak, 70 felejthetetlen percen keresztül (11-kor mentem a szülőszobába 20 órás vajúdás után, és 12.10-kor született a gyerek) de tény, hogy ettől nem lesznek elviselhetetlen görcseid.
Mondjuk mikor éppen művelte ezt az orvos, fennakadtak a szó szoros értelmében a szemeim...
2010.09.05 21:52:58Farkasokkal táncoló
Én az egyiket a Vas utcában, a bábaképzőben szültem, a másikat a mostani szt imrében, egyik helyen sem volt ilyen.
2010.09.05 21:59:45Farkasokkal táncoló
Ja még azt hozzáteszem, hogy mindkét szülészet akkor amikor szültem (74, 75) tök lepukkant korszerűtlen volt. 1976-ban vette át a szülészet vezetését egy új igazgató, aki aztán az akkori szt imrében rendet vágott, egy év mulva rá se lehetett ismerni, lehet, hoyg hozta magával ezeket az új szeleket is, hogy adjunk oxitocint is milyen jó az. A Vas utcai meg meg is szünt egy év mulva sajnos.
2010.09.05 22:00:06nutika
70 perces folyamatos kézzel tágítás?! Hát basszus, 100x inkább a császár, pedig azért én se rajongok!
2010.09.05 22:17:14pupákos
kerékbilincs, nekem is ez a bibi. A sokim, akivel meg vagyok maximálisan elégedve a sZt. Imrében van csak. De a következőnél én is szeretném, hogy meg legyen a LEHETŐSÉG a fájdalomcsillapításra. Pedig én oxit (25 óra után) csak az utolsó fél órában kaptam, hogy hosszabodjanak már végre a fájások (mondjuk akkor nekem már szinte mindegy volt, csak jöjjön ki a gyerek).
2010.09.05 22:18:08pupákos
sokim=dokim
2010.09.05 22:25:15Rosa Rugosa
Biztos tudatlan vagyok -ebben a témában nagyon- de kézzel tágítás mivel helyettesíthető, ha oxy hatása pl. 0-val egyenlő?
Nekem utoljára ez volt, tágítás után 1 óra múlva ott figyelt a kis babu.
2010.09.05 22:25:51nokommento
Nutika: en ketszer szultem Vacott, az egyiket iden juniusban. Ha kell info, szolj!
A posztironak pedig gratulalok a szep kisbabahoz, es gyonyoru neve van :)
2010.09.05 22:31:54nutika
Tök laikusként írom - majd biztos kapok is érte: szerintem oka van, ha nem tágul az ember - pláne ha lórúgásnyi oxitocin ellenére sem (túl nagy baba pl.). Nálam vagy erről volt szó, vagy a szorongásról - de egyikre sem gondolom, hogy megfelelő megoldás a kézzel tágítás. Stresszre stresszoldás, téraránytalanságra meg császár. Nem?
2010.09.05 22:33:40nutika
nokommento: minden info jöhet: nutikakukac gmailpont com
Köszi!
2010.09.05 22:43:22cirmiana
Gratulálok a babához!
A kislányomnál majdnem hajszálra ugyanezek a méretek voltak, végül császárral született, amit utólag nem is bánok... de a műtét után én is iszonyatosan véreztem, elég ijedten állták körül az ágyat az orvosok. A legrosszabb az volt az egészben, amikor a frissen műtött hasamat nyomták tiszta erőből, hogy kijöjjön a vér...
Mitől van ez a nagy vérzés? A nagyobb babánál nagyobb a méhlepény? Vagy alkati? én csak utólag ijedtem meg, hogy hoppá, akár a méhem is kivehették volna..
2010.09.05 22:44:03Bendeapa
Ezt az orvost kiherélném legszívesebben... undorító, hogy egy szülést hogyan lehet mesterségesen megnyomorítani, nyomatni literszám az oxitocint, és a végén még csodálkoznak, hogy majdnem császár... kontármunka!!!
Ha megvárják, míg magától beindul, és nem oldaltfekve, hanem függőleges helyzetben vajúdik, lehet, hogy nem fájt volna ennyire, vagy jobban tágult volna...
2010.09.05 23:11:53nokommento
Nutika: mail ment!
2010.09.06 00:24:01a szív fészkei
Nagyon formás és hatalmas - pláne az enyéimhez képest :-)). Gratulálok!!
2010.09.06 00:44:07a szív fészkei
Engem is megindítottak - mert túlhordtam kb. egy héttel - oxitocin, burokrepesztés volt persze, de semmi hatalmas fájdalomra nem emlékszem, sem arra, hogy egybefüggő lett volna az egész szenvedés. Nem mozoghattam nagyon, mert vigyázni kellett az infúzióra, ez zavart némileg. De hullámokban jöttek a fájások, tudtam picit pihenni és igenis segített a légzés a végén.
Mázlim volt, hisz senki nem henteskedett, mégis nagyon hamar - idő totál kiesett, de tán beadástól számított 2 órán belül - meglett a gyerek (persze nem ekkora!), jött a lepény is hamar utána. (ebédszünetre pikk-pakk végeztek is, homokzsák rám és hasta la vista baby, mentek falni)
Talán egyéni, ki hogy reagál ezekre.
Szomszédasszonyom első gyerekénél a gyorsító hatott - hetvenesek elején szült - leblokkolóan, ahogy mesélte. És ez az, amire senki nem számíthatott, hisz akkor találkozott a szervezete ilyesmivel először. Fiatal volt nagyon. Egyéb részletet nem tudok.
Ez egy va bank ezek szerint, de hát meddig lehet egy gyereket bent hagyni túlhordásra?
2010.09.06 00:49:18eino.
2010.09.05 22:44:03Bendeapa
Én végig olyan helyzetben voltam, amilyenben csak akartam. Mégsem tágultam magamtól, pedig a magzatvíz már elment, és fájásaim is voltak rendesen. Persze az oxitocin után már azt se tudtam , hogy nekem fáj valamim, vagy én fájok, vagy a fájdalom vagyok én. De akkor is tágítani kellett, sokszor.
2010.09.06 05:28:13darksoul
ezek után kizárt dolog h kórházban fogok szülni...eddig is undorodtam a kórházaktól,a nővérektől,az orvosoktól,mindentől...de mostmár 100000000% h a közelembe nem jön 1 sem,mert késsel fogom várni:@
2010.09.06 05:54:21Auguszta Romanova_2
Darksoul
Jo.Ok.
2010.09.06 06:25:09cat a
darksoul amikor már vajúdni fogsz néhány órája tökmindegy lesz hogy kórházban vagy-e, mert lesz az a pont nálad is hogy szedjék ki ezt a gyereket belőled mindegy hogyan :)
2010.09.06 08:44:33cs.andi
Gratulálok,én maximálisan átérzem min mentél át..Ahogy olvastam majdnem a saját szülésemet éltem újra..Nálam a terhespatológia kimaradt ugyan,és 9 nap után indítottak meg egy csészárellenes kórházban,egy előző nap 4500 g-ra becsült babával.Végül 6 óra alatt,állandó oxi mellett(aki kapott tudja milyen brutál tud lenni!!),62 cm és"csak"4200 g-mal született meg a faiam,aki egy 39 cm-es fejjel rendelkezett,ezért kellett egy pici vákum,mert nem bírtam kinyomni.Amikor kimondták,hogy kell,én felakartam állni,hogy én megyek haza,nem szülök tovább,azt kész.
De sikerült és az utánna tényleg egy diadalittas érzés!!!
Hosszú,nehéz volt felépülés,de vállalnék még babát,meg is szülném simán,de 3800 g felett letiltom a dokit a sima szülésről!!:-))
A nagy babóknak is megvan az"előnye",az én fiam nagyon hamar csinált mindent,most 16 hónaposan 92 cm és 12 kg(a mozgással a sólyfejlődés is megállt:-)),és iszonyú vagány kölyök!
Gratulálok mégegyszer és sok boldogságot kívánok nektek!!
2010.09.06 08:46:35cs.andi
Na bocsi,televolt az előbb hibákkal,de közben koncentrálok a pakolós gyerekre is...:-))
2010.09.06 09:34:51vikkk
nekem 12 nap túlhordás alatt összesen HATSZOR végeztek kézzel tágítást!! (mert annyira zárt volt a méhszájam, hogy ASK-t sem tudtak csinálni).
Minden ilyen vizsgálat után úgy zuhantam be leizzadva az ágyamba, hogy a szobatársaimmal azon gondolkoztunk, piacra dobhatnánk az amnioszkópia és kézzeltágítás-álló Rexonát..
2010.09.06 09:41:40vikkk
nekem 12 nap túlhordás alatt összesen HATSZOR végeztek kézzel tágítást!! (mert annyira zárt volt a méhszájam, hogy ASK-t sem tudtak csinálni).
Minden ilyen vizsgálat után úgy zuhantam be leizzadva az ágyamba, hogy a szobatársaimmal azon gondolkoztunk, piacra dobhatnánk az amnioszkópia és kézzeltágítás-álló Rexonát..
2010.09.06 09:47:38csimpilimpi
"2010.09.05 14:13:19Brumibaby
Ha hosszú órákig nem mozgott a baba terminusban, és a CTG is arra utalt, hogy nem annyira jók az eredmények, akkor azért volt jó ok sietve szülni, nem?"
Brumibaby, a baba a szülés előtt egy héttel nem mozgott órákig! a ctg pedig szintén a szülés előtt _egy héttel_ nem volt annyira jó. szerinted emiatt volt jó ok a sietve szülésre egy héttel később?
2010.09.06 09:54:22csimpilimpi
"2010.09.05 14:24:45Brumibaby
És míg kiosztottuk a helyszínen is a személyzetet, hogy meg ne merjenek császározni, kis híján el is véreztünk,"
én nem tudom, hogy mi két tök más posztot olvastunk-e de kicsit úgy tűnik....
a posztoló leírta, hogy többször is felmerült a császár. kitolás előtt is (meg azelőtt is), meg a szülés után is a műtét, mikor annyira vérzett. a szöveg alapján (most újra elolvastam) a posztoló akkor tiltakozott a császár ellen, mielőtt megszült. mert érezte, hogy megy, és a szívhang is teljesen jó volt. itt még semmiféle vérzésről nem volt szó. Brumi, te szerintem erősen (azaz teljesen) összemostál két dolgot. a vérzés a szülés _után_ volt. a posztoló akkor már nem tiltakozott, csak izgult.
2010.09.06 09:58:35csimpilimpi
"2010.09.05 16:39:23hinta-palinta
Ft, ha nem rántják ki a placentát, hanem magától válik le, akkor is seb marad a helyén, ami vérzik."
Ez világos. De vajon _ugyanannyira_? Akkor is, ha magától válik le és akkor is ha kirántják? Nekem reálisnak tűnik FT felvetése, persze nem értek hozzá.
"A placentát ki kell szedni valahogy, nincs mese."
Ez is világos gondolom mindenkinek. Itt is csak annyi a kérdés, hogy _mennyi idő alatt_.
2010.09.06 17:20:02semmikonkrét
Kedves Vidablog!
Szinte pontról pontra ugyanezt éltem át a nyáron, (a fényképen látható lepedőből ítélve) ugyanott. Megdöbbentő, mert nem így kellene ennek mennie, de úgy tűnik rutin. (Az én kisfiam is négy kiló felett született.)
A méhlepényt is ugyanúgy tépték ki belőlem, ahogyan írod, azzal a különbséggel, hogy nálam bennszakadt egy része (nyilván senki nem vette észre, nem nézte), begyulladt a méhem, és később kellett műteni.
Gratulálok neked, és sajnálom, hogy te is így élted át, ezt az egyébként fantasztikus élményt.
2010.09.06 19:56:58katica007
Gratulálok, nagyon szép kislány!
Nekem is hasonló nagy babám született itthon. Nem volt sima szülés, de nekem csak saját magammal és a természettel kellett küzdenem. Csak hüledezem a sok protokollon, amelyek többségével nekem is meggyűlt volna a bajom, ha kórházban szülök. Pedig 3 órás kitolással is "császáros" küllemű (értsd: sérülésektől mentes és pihent) kisbabát sikerült produkálni.
2010.09.07 00:44:35herbivore
EZ MELYIK KÓRHÁZ?
2010.09.07 07:16:47kis_bálna
Gratulálok gyönyörű a baba!És egy igazi hős vagy!!Nem semmi ekkora bébit kinyomni!Főleg ilyen körülmények között.
Én amikor szülni mentem 6kor vettek fel osztályra 12:43kor született a leányzóm.íez idő alatt 3szor láttam a szülésznőt (abból egy burokrepesztés miatt volt) és 2szer a dokinőt.Másodjára amikor bejött mondta fordljak az egyik oldalra várjak 3 fájást és utána másik oldalra.És így csinálgassam,közben nyomhatok.Amikor végra megjelentek 1/2 óra múlva megvolt a baba.
2010.09.07 15:58:23bársony
Sajnálom ezt a horror szülést, borzasztó volt még csak olvasni is!
Igaza van másuttnak: azért mert nagy a baba, meg mert csak legyen gyorsabb, nem kell az oxitocin! Nem mindkeniknek mindenáron! A természet nagyon kitalálta ezt a dolgot. Most szültem egy 4490g-os babát, 39-es fejjel, természetes úton, oxi nélkül, mert hagyták, mert jó volt a szülésznő. 11 óra volt burokrepesztés után, és ha az orvoson múlik, akkor kapom az oxit, és akkor nem megy ilyen szépen. Kellett a baba fejének az idő, hogy táguljak. Az első szülésemnél brutál oxival rohamosan szültem, még jó hogy nem lett nagyobb baj, de a fájások tényleg olyanok voltak ahogy a posztíró leírta. Egybefüggőek...
Kár volt ennyire az orvosok kezébe adni a szülést, és kár hogy ők a műhibaperek miatti félelemből durván beavatkoznak.
A posztírónak másodszorra egy sokkal jobb szülést kívánok!
2010.09.07 23:57:53vidornet
Kedves Kerékbilincs!
2010.09.05 14:29:14kerekbilincs
Bár az orvos utólag közölte, hogy más doki már rég megcsászározott volna, de lám, mégis kijött valahogy az a gyerek, épen, egészségesen, olyan külsővel, mint egy császáros baba, nekem pedig se méhszáj, se hüvelyfali sérülésem nem volt. A vérzés ismeretlen eredetű volt, és az is maradt. Tán ha minden magától történik, akkor ennyi para sem történt volna. Mert végig fejvégű volt és behelyezkedett, mert elég széles a csípőm, hogy megszüljek egy ekkora gyereket, mert elég akaraterőm van, és nem kiabálásra fordítottam az energiáimat.
Kedves keke80!
Nem féltem a császártól. Az orvos, bár soha nem mondta ki előtte, de éreztette, hogy fel kell készülnöm a császárra, mivel ez egy 4 kiló feletti gyermek lesz. Én soha nem problémáztam azon, hogy hüvelyi úton szülök-e vagy sem, mert nekem nem a szülésélmény kellett, hanem a gyerek egyben. 2010.09.05 14:44:44cidre jól értette a leírtakat. És igen, nem volt nagy baj, csak így sokkal kényelmesebb lett volna, mert a császárral megvannak 16.30-ra, még akkor is, ha a kitolási szakaszban kezdik el, így meg sajna 18.00-ig varrtak. Őszintén, utólag nekem azért megérte, hogy így történt.
Másutt
2010.09.05 19:23:05másutt
Egyszer kérdeztem a dokit még az utolsó hónapban a fájdalomcsillapításról. Akkor közölte, hogy ne menjünk annyira előre, majd adott szituációban kiderül. Az oxi bekötése közben a szülésznő mondta, hogy ha látszik, hogy elhúzódik a szülés, akkor érdemes fájdalomcsillapítást kérni, de majd ő fel fogja tenni a kérdést a megfelelő pillanatban. Ezt követően már nem voltak ezzel kapcsolatban gondolataim, mert én hajlamos vagyok a csakazértiskibírom hibába beleesni, és elfeledkezni arról, hogy van más út is. A szülésznő pedig elfelejtett szólni :-(
2010.09.07 23:59:04vidornet
2010.09.06 17:20:02semmikonkrét
Kedves semmikonkrét és mindenki, akit érdekelt a hely!
SOTE II. Azzal a különbséggel, hogy nekem az orvos erre elég rendesen ráparázott, és alapos küretet végzett. Az még milyen fincsi ám! De inkább, mint egy gyulladás.
De a korrektség kedvéért fontos megemlíteni, hogy bizonyára orvosa válogatja. Én az enyémet azért választottam, mert csupa jót mondtak róla olyanok, akik már szültek nála, vagy láttak szülést nála (rezidens). Hihetetlenül megnyugtató a természete, és nagyon diszkrét, szóval én ezt nagyon szerettem Benne. De azért a szülés nagy csalódás volt. A többi csajszi elmondása alapján, akikkel ott megismerkedtem, viszont a protokollt sajna minden orvosnak és szülésznőnek követnie kell, aki ott dolgozik. De legalább jól felszerelt (egy vidéki kórházban még CTG-t sem tudtak keríteni egy vészhelyzetnél). És még valami, az ország egyik legjobb PIC osztálya itt működik. 700-800 gr-os!!! babákat próbáltak megmenteni épp, mikor ott voltam. Szóval ez mindenképp szóljon mellette!
2010.09.07 23:59:58vidornet
Ezt akartam elsőre, de valamiért nem ment fel:
Köszönöm Mindenkinek a gratulációt és jókívánságot! Vidáman telnek napjaink (Lillus most is igazi óriás, 75cm és 8,2 kg, 7 hónaposan). Igazából már nincs bennem tüske, jöhet majd a következő, de még nem tudom, hol. Ha van ötlet, szívesen fogadom :-)
Kedves Brumi!
2010.09.05 14:11:05Brumibaby
Igazad van, én vagyok a felelős azért, hogy nem mentem szembe az orvosom akaratával (akiben maximálisan megbíztam) első szülőként, nulla tapasztalattal, és tiltottam le a szülésindításról, az oxiról és a burkolt méhszájtágítási procedúrákról. És igen, igazad van, hogy a lányom a felelős azért, mert nem volt hajlandó magától megszületni a kiírt napon, mert Ő még tökéletesen jól volt odabent.
2010.09.05 14:13:19Brumibaby
Köszönöm, Csimpilimpi ;-)
Illetve az Apukás történet esetében csak azért fájó különösen a dolog, mert anno nyílt napon szülőszoba-látogatás alkalmából a vezető védőnő egészen pontosan azt mondta, hogy végig saját szülőszobában fogunk vajúdni (mivel volt belőle 5 db), és csak akkor a 6ágyas vajúdóban, ha mindegyik szülőszoba foglalt éppen akkor. Hát nálam volt bőven hely akkoriban.
2010.09.05 14:24:45Brumibaby
Köszönöm, Csimpilimpi :-)
2010.09.08 10:47:35Veg_
2010.09.05 21:25:29kerekbilincs
Ha hasonló szituba kerülsz, és nem adnak fájdalomcsillapitot, akkor tessék előre begyakorolni:
Akkor kérek helyette egy betegjogi képviselőt, azonnal! Ha éjjel kettő van, akkor is. Előre mobilba menteni a számát, ugyanis meg kell lennie valahol a falon.
Szerintem hidegrázást kapnak lábrázással, és mielött elérné a férjed a telefont, megkapod a fájdalomcsillapitást...