Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mannából igazi előadóművész vált, aki mindent elkövet, hogy a család tagjai őt figyeljék.
Túlsúlya miatt volt egy kis gond a hasról hátrafordulásban, meg is nézettük szakemberrel, de mindent rendben talált. Neki volt igaza, néhány héttel később rájött a gyerek, hogy hogy kell visszafordulni, és azóta is lelkesen gyakorolja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vége a leteszem-és-ottmarad jó világnak, a nappali egyik végéből a másikba rövid idő alatt átforog, és az sem érdekli, ha a szőnyegről lepöndörödve koppan a feje a parkettán.
Mozgásfejlődése sínen van tehát, bár nehéz lebeszélni arról, hogy egyedül üljön (ha felültetjük, stabilan képes ülni egyenes háttal elég sokáig, de mivel nem tesz jót a gerincének, ha idő előtt kezd el ücsörögni, hiába méltatlankodik, egy idő után visszafektetjük.) Szerencsére könnyen leköthető a figyelme, néhány másodperc alatt fedez fel újabb szórakozási lehetőségeket, nővérei legnagyobb örömére.
Mostanában ugyanis igazi előadóművész vált Mankából, aki mindent elkövet, hogy a család tagjai őt figyeljék. Kezdte a pürrögéssel: összegyűjtötte a nyálát, kitolta az ajkaira és némi hanghatással kísérve nekiállt buborékokat fújni.
Az ördögfióka nővérei persze kapva kaptak az alkalmon és utánozták, ami fuldoklós-röhögős össznépi nyálfújássá fajult.Aztán következett a hajlékonysági bemutató, mikor is demonstrálta a kicsi, hogy bár kissé hájas, ez nem akadályozza meg abban, hogy lábujjait a szájába vegye és rágcsálja őket. Ez a mutatvány is nagy tetszést aratott, főleg, hogy színt vallottam és megmutattam, hogy én is képes vagyok rá.
Egyvalamiben azonban rajtam is túltesz Manna: bár híresen erős hangom van, ha kiabálásról van szó – a közelében sem vagyok az ő hangerősségének. Ő egyelőre nem kiabálásra használja, simán csak próbálgatja a hangját, és hát, sajnos eléggé tetszik neki. Ez a mutatvány nem arat osztatlan sikert a családban, főleg, ha reggeltől estig erősíti a hangszálait.
Míg nővérei fényevők, addig Manna étvágya továbbra sem hagy kívánni valót maga után. Ha éhes, seperc alatt vágja be az ételt, és bármit megeszik a zöldbabfőzeléktől a gyümölcsturmixokon át a tejpépekig. Az alvása is olyan, mint régen: általában este 9-től reggel 8-ig alszik, csak néha ébred fel éjszaka. Ilyenkor kap néhány korty vizet (nagy a meleg a tetőtérben), kezébe nyomom a Fefét, és már alszik is tovább. Kivéve, amikor szemmel láthatóan a kibújni készülő fogait dörzsölgeti, miközben orrán-száján folyik a nyál.
Egyelőre szereti az embereket, mindenkinek bemutatja széles mosolyát, és alapvetően is jókedvű baba maradt. Úgy vettem észre, kedvence is van, mégpedig az idősebb nővére, Málni, aki ha csak rápillant, a kicsi azonnal elolvad és ragyogó szemmel várja, hogy foglalkozzon vele. Málninak se kell kétszer mondani, folyton húzza-vonja a kacagó babát. Annyira jóban vannak, hogy a híresen finnyás nyolcéves szó nélkül cseréli ki a kakis pelenkát is, ha úgy adódik. Mintha második anyja lenne, még a kedvenc mesefilmjét is ott hagyja, ha a húga igényli a társaságát. A középső lányom egyelőre nem találja helyét a háromszögben, de igyekszünk mindent megtenni, hogy mindhárman összekovácsolódjanak. Mert kevés jobb dolog van, mint látni őket hétvégén a családi ágyban együtt heverészni és viháncolni.
