Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Létezik egy hely a Déli-sarkon, ahol látszólag egy horrorfilm is játszódhatott volna: a makulátlanul fehér jégből vörös forrás tör elő. A véres vízesés okára – noha több száz éve foglalkoztatja a kutatókat – csak néhány éve jöttek rá. Ám még mindig vannak megválaszolatlan kérdések a különös jelenséggel kapcsolatban.
Hatalmas lehetett a döbbenete azoknak a felfedezőknek, akik először vetődtek el az Antarktisz keleti oldalára, a később Taylor-völgynek nevezett helyre, ahol egy hatalmas gleccser a Nyugati Bonney-tóba ér. A jégfolyam végénél időről időre vörös folyadék tör elő a föl mélyéről – azt a látványt keltve, mintha vér ömlene a jégből.
Valójában természetesen nem vérről van szó, ám hogy pontosan mi a magyarázata a jelenségnek, a felfedezése után még évszázadokig rejtély maradt. A véres vízesést először Thomas Griffith Taylor írta le, aki a tragikus sorsú Terra Nova expedíció tagja volt. Taylor túlélte a nagyszabású vállalkozást, és az ő feljegyzéseiből ismerhette meg a világ a furcsa, hátborzongató jelenséget. A földrajzkutató-antropológus – akiről elnevezték nemcsak a gleccsert, de az egész völgyet is – azt gondolta, hogy vörös algák miatt van ilyen sajátos színe a felszínre törő víznek.
A Terra Nova expedíció
A hivatalosan Brit Antarktiszi Expedíció névre keresztelt vállalkozást Robert Falcon Scott vezette 1910 és 1913 között. Az általa vezetett Discovery expedíció sikerén felbuzdulva Scott célja az volt, hogy (különféle tudományos mérések és kutatások mellett) ő legyen az első ember, aki eljut a Déli-sarkra. Amikor 1912. január 17-én négy társával elérték céljukat, azzal szembesültek, hogy Roald Amundsen és csapata 34 nappal megelőzte őket. Visszafelé tartó útjuk során mind az öten életüket vesztették. Thomas Griffith Taylor nem tartott a tragikus sorsú csapattal: amíg Scotték a Déli-sarkot célozták meg, ő az Antarktisz külső területeit derítette föl. Ekkor jutott el a később róla elnevezett Taylor-völgybe, ahol a Vérvízeséssel is találkozott.
Egészen más a magyarázata a vörös vízesésnek
Azóta bebizonyosodott, hogy valójában nem a vörös algák okozzák a jelenséget, ahogy azt Taylor 1911-ben gondolta, hanem a víz összetételében keresendő a magyarázat. Mint kutatók később kiderítették, a Taylor-gleccser alatt egy földalatti tó található. Ennek vizében roppant nagy koncentrációban található vas – pontosabban vas(II)-hidroxid. Ez színezi meg a feltörő forrás és a gleccser oldalán lezúduló vízesés vizét. A Vérvízeséssel (Blood Falls) kapcsolatban azonban nem ez az egyetlen furcsaság.
Noha a vas jelenlétét már az 1960-as években felfedezték, azt csak jóval később, 2009-ben sikerült felderíteni, hogy honnan érkezik a víz. A Taylor-gleccser alatt, mintegy 400 méteres mélységben található tó érdekessége, hogy
annak ellenére, hogy az átlagos hőmérséklet –17 Celsius-fok körül mozog, és a jégfolyam teljesen szilárd, olvadásnak semmi nyoma sincs, a Vérvízesés mégis folyékony halmazállapotban tör elő a felszín alól.
A kutatókat sokáig foglalkoztatta a kérdés, a választ pedig ismét a víz összetétele adta meg – legalábbis részben.
A feltörő forrás hőmérséklete -7 Celsius-fokos – vagyis bőven a víz fagypontja alatti. Ennek ellenére folyadék marad, mivel a föld alatti tóban roppant nagy mennyiségben található oldott só. Mintegy 8 százalékban (ez a tengervíz sósságának két-háromszorosa) – arra pedig még sokan emlékezhetnek a kémiaórákról, hogy a sóoldat fagypontja alacsonyabb, mint a tiszta vízé. Ez az egyik magyarázata, hogy a vörös víz nem fagy meg – a másik pedig azzal függ össze, hogy a víz megfagyása során hő szabadul föl, ami felmelegíti a közvetlen környezetét.
Sajátos világra leltek a jég alatt
A Taylor-gleccser alatt egy egészen különleges világ jött létre. Kutatók szerint a tengervíz még a miocén korban (ez az időszak időszámításunk előtt 23 millió évvel kezdődött, és 5 millió évvel ért véget) eshetett csapdába a jégfolyam alatt, amikor a gleccser előrehaladása során elszigetelt egy fjordot – ekkoriban a mainál még sokkal magasabb volt a tengerek, óceánok szintje. Hogy pontosan mekkora a sós tavak és csatornák rendszere a gleccser alatt, egyelőre csak találgatják a tudósok.
A sókban és vasban rendkívül gazdag, évmilliók óta a jég alá zárt vízzel kapcsolatban Jill Mikucki mikrobiológus és kutatócsapata döbbenetes felfedezést tett. A tudósok minden előzetes várakozással ellentétben életre leltek ezen a különleges helyen.
Lefúrva a mélyben található tóig olyan mikróbákat találtak a speciális összetételű, fénytől elzárt és oxigéntől szinte teljesen mentes vízben, amelyek a vassal együtt a vízben levő, alig kimutatható mennyiségű szerves anyagokat hasznosítva maradhattak fönn.
A csak mikroszkóppal látható apró lények, amelyekből 17 különböző fajtát azonosítottak a kutatók, olyan anyagcserét fejlesztettek ki, amely sehol máshol nem figyelhető meg az élővilágban.
Azt gondolhatnánk, hogy a Vérvízesés rejtélye ezekkel a meglepő és furcsa felfedezésekkel teljesen megoldódott. Ám van még egy kérdés, amelyre ez idáig még nem tudtak választ adni a kutatók: senki sem tudja, hogy miért tör időről időre a felszínre a Vérvízesés vörös forrása a jégfolyam repedésein át.
Nyitókép: Wikimedia commons / National Science Foundation/Peter Rejcek
Olvasd el, hogyan próbált egy osztrák–magyar expedíció eljutni az Északi-sarkra, kattints ide!
