Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek van extrém élménye nyaralásról, és most nem feltétlenül a gyomorbántalmakkal megspékelt borzalmas napokra gondolok, bár az is megérne egy misét.
Ez a történet arról szól, hogy egy maroknyi fiatal, ám felelősségteljes (ez fontos!) lány, miként vág neki hátizsákkal a világnak és keveredik extrém helyzetbe, amit a szüleiknek is csak jóval később mertek elmondani. Mert Barcelona utcáin aludni nem mindennapi helyzet. De jöjjön minden szép sorjában.
Nem a nyaralás tervezésével volt a gond
Több mint két évtizeddel ezelőtt, ifjú egyetemista koromban, a barátnőimmel úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a festői Spanyolországba, teszünk egy körutat: Barcelona, Sevilla, Madrid. Az úti cél kiválasztása azért is volt kézenfekvő, mert egyikünk akkoriban már ott tanult, beszélt spanyolul, és remekül ismerte a városokat. Nyolc lány és két fiú – a csatolt részek – ennyien indultunk útnak. Volt pontos tervünk, lefoglalt szállásunk, repülő- és vonatjegyünk. Fel sem merült, hogy bármi gond lehet.
A kéthetes spanyol túrát Barcelonában kezdtük. Ha valaki már járt ott, tudja, hogy Gaudí épületei lenyűgözőek, a Sagrada Família székesegyházzal nem lehet betelni, és a tenger gyümölcseit kedvelők pedig minden sarkon lakmározhatnak. A városban töltött utolsó napunkon tengerparti pihenést terveztünk, de mielőtt ezt megtettük volna, kimentünk a vasútállomásra, hogy még egyszer megbizonyosodjunk, a másnapi utazáshoz Sevillába minden rendben van. Erről biztosítottak is minket a jegypénztárnál, így békésen telt a napunk.
Amikor a nyaralás váratlan fordulatot vesz
A csomagjainkkal felszerelkezve időben kimentünk a pályaudvarra, le a peronra, ahol a biztonsági ellenőrzés után a kalauz közölte velünk, hogy sajnos a jegyeink nem érvényesek arra a vonatra. Hiába próbált vele beszélni a spanyolul a barátnőm, hogy minket másképp tájékoztattak, kötötte az ebet a karóhoz, hogy helyjegy nélkül márpedig nem szállhatunk fel. Erre mi, uzsgyi, felrohantunk a jegypénztárba, ahol némileg türelmetlenül, de kivártuk sorunkat, csakhogy megtudjuk, arra a vonatra már minden helyjegyet eladtak…Ekkor azért már pánikoltunk egy kicsit, de a gyors kupaktanács után úgy döntöttünk, megvesszük másnapra a helyjegyet, és utána kitaláljuk, mi legyen.
Így is tettünk, majd a demokratikus döntés értelmében a törölközőinkkel és az értékeinkkel, értsd pénz, útlevél, lementünk a tengerpartra, a nagy csomagokat pedig a pályaudvar megőrzőjében hagytuk.
Viszont szállásunk aznap estére már nem volt Barcelonában, és a büdzsébe nem fért bele, hogy egy plusz éjszakára megszálljunk valahol, így maradt az utca.
Ez egészen jó mókának tűnt, vacsora után fel-alá sétálgattunk a Ramblán, de azért már este 11 körül volt, akinél elszakadt a cérna. Hogy tartsuk egymásban a lelket, visszamentünk a tengerpartra, és versek előadásával szórakoztattuk egymást. A mai napig emlékszem, az Arany Lacinak című verset adtam elő, rövidnadrágban, pántos pólóban, egy csodás türkiz kendővel a vállamon, amit azóta is nagy becsben tartok. A többiek fogták a hasukat a nevetéstől, és abban a pillanatban csak ez számított. Hogy ne pánikoljunk.
Éjszaka nem mertünk elaludni a tengerparton, csak amikor már világosodott. Egy kupacban hevertünk a még mindig meleg homokon a törülközőinken, és valaki mindig ébren volt, váltottuk egymást. Végül, amikor már láttuk, hogy nyitnak a boltok, kávézók, fogtuk magunkat, és felkerekedtünk reggelit szerezni.
Hálát adtunk a szerencsénknek, hogy bár elcsigázottak voltunk, bajunk nem esett az éjszaka folyamán.
Aznap nemcsak, hogy elértük a Sevillába tartó vonatot, de fel is engedtek rá minket.
Amikor hét órával később megérkeztünk az új szállásunkra, mindannyian csak az ágy felé kacsintgattunk. Azon az estén senkit nem kellett altatni. Ma már bármikor találkozom a kis csapattal, mindig nevetve idézzük fel a történteket, az idő megszépítette annak az éjszakának az emlékét.
Nincs repülő, ami nem késik
Szilvia története nem mai, de sokunk számára ismerős lehet. Egy szervezett görögországi úton vett részt a testvérével tíz évvel ezelőtt. A nyaralás utolsó napján hajnalban indultak haza, ám a charter gép meghibásodott. Késő délutánig a reptéren vesztegeltek, és ezalatt az idő alatt semmilyen tájékoztatást nem kaptak a visszaútra vonatkozólag. Ami az ellátást illeti, az is csak egy sonkás szendvics volt.
Az egyik útitársukról kiderült, hogy vegetáriánus, és húsmentes szendivcset kért, ám ugyanolyan sonkásat kapott. Mondanunk sem kell, hogy néhány falat után rosszul lett, és az étel nem maradt meg benne…
A helyzetet az oldotta meg, hogy egy másik géppel érkezett egy szerelő, aki megjavította a gépet. Szilvia elmondta nekünk, hogy valószínűleg normál esetben halálra aggódta volna magát a láthatóan sufnituningos megoldás miatt, de már iszonyúan elege volt mindenből, csak haza akart jutni, így amikor végül beszálltak a gépbe, ami a tűző napon állt egész nap, és majd’ megfulladtak a hőségtől, azt is sztoikus nyugalommal tűrte. Végül Szilvia és testvére épségben megérkeztek Magyarországra.
Csak Oroszországban ne legyél beteg
Kitti a párjával, a testvérével és a barátnőjével utazott az orosz nyaralásra: Moszkva és Szentpétervár volt az úti cél. Minden rendben is ment, az első néhány nap remek volt, amikor is Kitti párja ételmérgezést kapott egy utcán vásárolt burektől. Olyannyira rosszul lett az életerős fiatalember, hogy az ágyból is alig tudott kimászni, mentőt kellett hívni hozzá. Azaz kellett volna, ha a hotel recepciósa beszélt volna bármilyen más nyelven, ami nem orosz: szóba jöhetett volna az angol, a német és a francia is.
A magyar nagykövetség sem volt különb, ugyanis egy szintén oroszul beszélő szakács vette fel a telefont…
Az egyetlen segítséget Kitti testvérének Moszkvában élő ismerőse jelentette, aki a város másik végéből odataxizott a hotelbe, mentőt hívott és végül beszélt a magyar követséggel is – oroszul.
Kitti párját elkísérték mentővel a kórházba, miközben a fiú szülei Magyarországról repülőjegyet vettek neki, hogy hazajusson. Ám az sem volt biztos, hogy eljut a reptérre, annyira ki volt száradva. Végül az orosz ismerősnek hála, minden szerencsésen alakult, a fiú gyengén, de épségben fel tudott szállni a gépre és Budapesten a szülei várták és azonnal kórházba vitték. A három lány pedig megtörve folytatta útját másnap Szentpétervárra.
Ha kíváncsi vagy rá, hogy a klímaváltozás hatására hogy változnak meg a nyaralási szokásaink, ezt a cikketmindenképp olvasd el.
