Egészen különleges állatot fedeztek föl a kutatók Brazíliában: a Crossodactylodes itambe névre keresztelt pici béka egész életét egy növény virágának belsejében éli le: itt eszik, itt szaporodik, itt lesz belőle ebihal, majd kifejlett béka.
Az Espinhaço-hegység Brazília dél-keleti részén található, túlnyomórészt füves pusztaság borítja a tetejét. Itt-ott broméliafélék nőnek rajta. Amikor Isabela Barata a hegység tetejére indult, hogy békák után kutasson, a területen található nemzeti park munkatársai furcsának találták az ötletet. „Nincs ott víz, nincsenek ott békák sem” – mondták. Barata ennek ellenére elindult, és jól tette: aprócska, ám különleges állatfajt fedezett föl.
Ki sem mozdul a virág belsejéből
A hegység tetején az egyetlen hely, ahol kiszámíthatóan lehet vizet találni, az itt élő broméliafélék virágjának a belseje, ahol akár 2 liter folyadék is össze tud gyűlni. Ezekben az eső táplálta pici tavakban éli le egész életét a Crossodactylodes itambe nevű aprócska békafaj.
A kis kétéltű mindössze 14-17 milliméteres, vagyis bőven elfér az ember kisujjkörmén.
Ennek a fajnak az összes egyede ezen a területen, mindössze fél négyzetkilométeren él, 1800 méteres magasságban. A broméliák virágának belsejében található medencében egész kis ökoszisztéma alakult ki: lárvák, rovarok, mindenféle apró gerinctelen állatok élnek itt. És – mint kiderült – békák is.
Broméliák és békák – összeszokott páros
Nem ez az egyetlen hely, ahol a broméliafélék és a békák szimbiózisban élnek – ennek az esetnek a különlegességét az adja, hogy ennyire aprók a békák, és ennyire pici területen élnek. A békáknak külön nemzetsége van, amelyet broméliabékáknak neveznek, ám ezen kívül is bőven találni olyan kétéltűeket, amelyek ezzel a virággal élnek együtt. Hogy a békák számára miért hasznos az együttélés, elég egyértelmű: ahhoz, hogy az ikrából ebihal, majd béka tudjon kifejlődni, nedves környezetre van szükség. Ezt kínálja a bromélia virágának belseje, ráadásul
a nedvesség különféle ízeltlábúak számára is vonzó, így táplálékhoz is könnyen jutnak a békák.
Ám a növénynek is hasznos az együttélés, hiszen a békák ürülékéből, illetve az általuk megevett rovarok maradékaiból fontos ásványi anyagokhoz, például nitrogénhez jut.
Olyan békafajok is élnek, mint például az eperbéka, amely nem a „broméliamedencékbe” teszi a lárváit, hanem a növény levelére vagy szárára tapasztja őket. Lárvakorukban a hím gondoskodik róluk, kloákájában vizet hord rájuk, hogy nehogy kiszáradjanak. Amikor a lárvákból kifejlődnek az ebihalak, a nőstény a hátán cipeli be a kicsinyeket a virág belsejében található medencékbe.
Legkisebbek az állatok között
Noha a Crossodactylodes itambe körömnyi méretével nagyon apró, nem ez a legkisebb gerinces, sőt, még csak nem is a legkisebb kétéltű, amely a Földön él. Ez a cím a Paedophryne amauensis nevű békát illeti meg, amelyet 2009-ben fedeztek fel Pápua Új-Guineán. A trópusi erdők talaján a nedves avarban élő állat
mindössze 7,7 milliméter hosszú, lábujjai szabad szemmel szinte nem is láthatóak.
Méretéhez képest iszonyatosan messzire képes ugrani, testhosszának akár harmincszorosára. A hímek a párzási időszakban testükhöz mérten igen harsány hangon brekegnek, ám két brekegés között pár percre meg kell pihenniük, hogy erőt gyűjtsenek.
A hüllők közül a legapróbb a nanokaméleon (Brookesia nana), amely mindössze akkora, mint egy napraforgómag. Madagaszkáron találtak rá 2021-ben, és a szigeten folyó intenzív erdőirtások miatt rögtön veszélyeztetetté is kellett nyilvánítani. Az apró, mindössze 22 milliméteres kaméleon ugyanis ezeknek az erdőknek a talaján él. Barna színű, és sok rokonával ellentétben nem tudja változtatni a színét.
Az talán nem olyan meglepő, hogy a legkisebb madárfaj a kolibrik közül kerül ki. Ez a méhkolibri, amely Kuba szigetén él, és mindössze 6 centiméter hosszú, illetve 2 gramm tömegű. Nevét apró termete mellett arról kapta, hogy
másodpercenként 30-80-at ver a szárnyával, ami a méhek zümmögéséhez hasonlító hangot kelt.
Az apró madárhoz természetesen szinte elképzelhetetlenül apró tojások tartoznak: körülbelül akkorák, mint egy kávészem. Fontos beporzók a szigeten, hiszen egy nap akár 1500 virágot is felkeresnek nektárjáért.
Hogy melyik a legkisebb emlős, nem könnyű megállapítani. Egyesek szerint az etruszk cickány, amely csak 2 grammot nyom, és 3,6 centiméter hosszú. A Mediterrán-térségen kívül Ázsia és Afrika egyes területein is megtalálható. Testtömegének kétszeresét eszi meg egy nap, amire szüksége is van, hiszen apró termete miatt rendkívül könnyen kihűl.
Ezt nagyon gyors anyagcseréjével akadályozza meg: percenként 300 alkalommal vesz levegőt, szíve ez alatt az idő alatt 1300-at ver.
Koponyaméret szerint még ennél a rágcsálónál is kisebb a dongódenevér, amely valóban akkora, mint egy nagyobb poszméh: testének hossza 29-33 milliméter, súlya 1,5-3 gramm.
Ha szívesen olvasnál még érdekességeket állatokról, kattints ide!
