Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hosszú idő után, idén tavasszal újra előbukkanhat egy rég elfeledett település a festői Toszkána szívében. A Lucca tartományban található Fabbriche di Careggine a 20. század derekáig pont olyan falu volt, mint az összes korabeli, ám ezután valami olyasmi történt, ami örökre megpecsételte a sorsát: víz alá került.
Ha jártál már Toszkánában, de még egyszer sem hallottál az Eldron folyó partján lévő Fabbriche di Careggine nevű faluról, akkor az nem véletlen. Mert hiába létezik, valójában nincs is, pontosabban egyelőre láthatatlan.
Virágzó középkori település
Fabbriche di Careggine története egészen a 13. századig nyúlik vissza, amikor bergamói és bresciai kovácsok telepedtek le a festői toszkán vidék szívében. A tehetséges fémmegmunkáló kézművesek otthonává vált falu 1755-ben a térség egyik legjelentősebb vasbeszállítója lett, és elég jól is élt, amit lakói többek között a 18. században létesített malomnak is köszönhettek. A még jobb sorsra érdemes települést azonban már nem lehetett megmenteni a pusztulástól, amikor kiderült, hogy vannak, akiknek egészen más tervei vannak vele.
Eltűnt, víz alatti szellemfalu lett
A második világháború után Olaszországban csak a haladás számított, a helyi szokások és hagyományok megőrzése, az építészeti és kulturális örökség megőrzése némileg a háttérbe szorult. Az áramigény viszont nőtt, ami miatt egyre nagyobb termelésre volt szükség, így
különösen az ország középső részében kezdték meg a völgyek duzzasztását, hogy mesterséges medencéket hozzanak létre.
Ezért pedig akkor sem volt akadály, amikor egy-egy település, például Fabbriche di Careggine életéről volt szó.
Három évtizede senki sem láthatta
Miután az olasz falu nagyjából harminc otthonának 150 lakóját átköltöztették a környező településekre, Fabbriche di Carreggine sorsa örökre megpecsételődött: 1953-ban víz alá került. A Vagli-tó rabságába került település magasabb épületei, úgy mint a Szent Theodor-templom, ki-kikandikálnak a vízből, ám csupán akkor látszik újra teljes valójában, amikor lecsapolják a tavat. Noha erre a kezdetekben évtizedenként került sor – 1958-ban, 1974-ben, 1983-ban és 1994-ben –,
immár harminc éve senki sem szabadította meg a víztől a medret.
Máig felzúgnak a harangok
Az újabb munkálatokat eredetileg 2016-ra tervezték, ám ebből végül semmi sem lett, ahogyan a 2021-es lecsapolásból sem. A következő dátumot azonban 2024 tavaszán jelölték meg, ami, ha megvalósul, igencsak nagy szenzáció lesz: arra lehet számítani, hogy a világ minden tájáról ezrével érkeznek majd oda látogatók, hogy megcsodálják a víz alatti szellemfalut. És talán meghallhatják a tó fenekén álló templom harangját is, amelyet a legenda szerint minden hónapban 13-án az ősi falu boszorkányának tartott Teodora szelleme kongat.
Ha szívesen olvasnál még ehhez hasonló helyekről, akkor az ugyancsak Olaszországban található Cracóról szóló cikkünket is a figyelmedbe ajánljuk.
