Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kétségtelen, hogy a Föld legdélibb csücskében „jól elrejtett” Antarktisz bolygónk egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb helye. Próbáljuk megfejteni, ám a világ hetedik kontinense a teljes valóságában olyan, amit tényleg szinte elképzelni sem lehet.
A Földünk legszélsőségesebb vidékeként emlegetetett Antarktisz létezéséről a 18. század óta tudnak. Bár amikor James Cook brit felfedező 1773. január 17-én áthajózott a Déli-sarkkörön, még nem láthatta onnan a kontinenst, feljegyzéseiben viszont jéghegyekről írt. Noha ő a partokig sosem ért el, szűk fél évszázaddal később, 1819-ben Fabian von Bellingshausen tengerész a hajójáról már megpillantotta az antarktiszi partokat. A partra szállás neki sem sikerült, két évvel később John Davisnek viszont igen:
ő volt az első, aki betette a lábát a jéggel borított földrészre.
Ezután már az első kutatásra sem kellett sokáig várni, 1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus elsőként tanulmányozta a földrészt. Ettől kezdve pedig egyre több és több információ birtokába jutott a világ.
A világ édesvízkészletének többségi tulajdonosa
A kutatások során megtudtuk például azt, hogy az Antarktisz hatalmas jégtakarójába zárva található a Föld édesvizének 60-90 százaléka. Nem meglepő hát, hogy az antarktiszi a bolygónk legnagyobb jégtakarója, amely nem kevesebb mint 14 millió négyzetkilométernyi hegyláncot, völgyet és fennsíkot fed le. A kontinens jege a legmélyebb pontján 4,5 kilométer, amely – akárhogy is számoljuk – a Mount Everest magasságának a fele! Ha minden elolvadna, a tengerszint körülbelül 60 méterrel emelkedne.
Érdekesség még, hogy a kontinens mindössze 1 százaléka marad tartósan jégmentes.
A legnagyobb sivatag
Noha a tankönyvekben az szerepel, hogy a tizenkét afrikai ország nagy területeit elfoglaló Szahara a világ legnagyobb sivataga, valójában ez a jelző az Antarktiszra igaz. Ennek pedig nem más a magyarázata, mint hogy
attól sivatag egy sivatag, hogy az éves csapadékmennyisége nem éri el a 250 millimétert.
Ez pedig tökéletesen így van a Déli-sarkon, amely az elmúlt 30 év átlagos éves csapadékmennyisége alapján „az elvárttól” jóval elmarad, területén ugyanis csak kicsivel volt több 10 milliméternél a csapadék. Épp e kevés csapadék miatt tartott 45 millió évig, hogy a jégtakarója a jelenlegi vastagságára nőjön. Az Antarktisz tehát a Föld egyik legszárazabb kontinense, emellett a leghidegebb és a legmagasabb is.
Apropó, azt tudtad, hogy tőlünk csupán ötórányira van Európa legnagyobb sivataga? Ha nem hiszed, járj utána a cikkünk segítségével!
Az egyik leggyorsabban melegedő terület
Jeges hófehérsége ellenére az Antarktiszi-félsziget gyorsabban melegszik fel, mint sok más terület a Földön. Ha úgy tetszik, ez a bolygónk egyik leggyorsabban melegedő területe: az elmúlt 50 évben az átlaghőmérséklet az Antarktiszi-félszigeten 3 °C-kal nőtt, amely ötszöröse a Földön tapasztalható átlagos hőmérséklet-emelkedésnek.
Senki sem tudja, mennyi az idő
Az idő kérdése az Antarktiszon a legtrükkösebb, miután a Déli-sarkon a Föld különböző időzónáit adó hosszúsági vonalai egyetlen pontban találkoznak. A kontinensen ténykedő tudósok így általában annak az országnak az időzónájában maradnak, ahonnan indultak – ez viszont még további kavarodást okozhat. Képzeljük csak el azt, hogy az Antarktiszi-félszigeten a chilei, a kínai, az orosz és az egyesült királyságbeli állomások mindegyike a saját időzónájában létezik. Aztán amikor megosztanák egymással a tapasztalt és mért adatokat, óriási kavarodás lehet az időpontok egyeztetéséből, no és kellemetlenség, ha mondjuk egyikük felébreszti a másikat az éjszaka kellős közepén. Az időkáoszt az sem könnyíti meg, hogy
az Antarktisz nagy része nyáron 6 hónapig állandó nappali fényben úszik, télen pedig 6 hónapos sötétségbe burkolózik.
Minden út északra vezet
Ha tetszik, ha nem, ha a Déli-sarkon állunk, akkor a Föld legdélibb pontján vagyunk. Nem számít, merre nézünk, ugyanis minden irány észak felé mutat. Mégis, akkor miért emlegetjük azt, hogy az Antarktiszi-félsziget a Nyugat-Antarktiszon található, az Ausztráliától közvetlenül délre eső rész pedig keleten? Mindennek a Föld kezdő hosszúsági köre – kezdőmeridiánja – az alapja, az a képzeletbeli vonal, amely a saroktól sarokig, az Egyesült Királyságban található greenwichi 0. hosszúsági fokon halad át.
Így tehát, ha a Déli-sarkon állunk, és Greenwich felé nézünk, akkor balra minden Nyugat-, jobbra pedig minden Kelet-Antarktisz lesz.
Aktív vulkánja is van
Az Antarktisz több tíz vulkánja közül kettő is aktív. Mily meglepő, itt található Földünk legdélibb aktív tűzhányója is, az Erebus-hegy, amely egyébként a jeges kontinens második legmagasabb vulkánja. Ennek a jéggel körülvett, Ross-szigeti tűzhányónak van néhány egyedi tulajdonsága, például a jégfumarolák és csavart jégszobrok, amelyek a vulkáni kráter közelében lévő szellőzőnyílásokból szivárgó gázok körül alakulnak ki.
A másik aktív vulkán a Deception-szigeten található, amely egy vulkáni eredetű kaldera a Dél-Shetland-szigeteken.
Egykor virágzó bálnavadászati, majd tudományos állomásnak adott otthont, a legutóbbi, 1969-es kitörés után viszont elhagyták a környékét.
Tava is van, nem is akármilyen
1911-ben egy távoli, kelet-antarktiszi gleccseren egy igen furcsa jelenséget figyeltek meg: a Taylor-gleccser liliomfehér jegét mélyvörösre festette a gleccser mélyéről folyó víz. Sok éven át rejtély maradt a vörös szín forrása, de 2017-ben a tudósok bejelentették, kiderítették, mi lehet az oka. A gleccser belsejéből folyó víz egy olyan jégfelszín alatt húzódó tóból származik, amelynek magas a só- és a vastartalma, így amikor oxigénnel érintkezik, a vas berozsdásodik, és vörösre festi a vizet.
Innen a neve is: Vér-zuhatag.
Gyémántpor a levegőben
Noha azt már említettük, hogy az Antarktiszon alacsony a csapadékszint, azért levegőben röpködő meteorológiai csodák mégiscsak vannak. A jeges kontinensen ugyanis olyan, mintha gyémántpor szállna, köszönhetően a Föld felszíne közelében a nedves levegőből kiváló, napfényben táncoló, apró jégkristályoknak.
