Aba-Novák Vilmos neve nem cseng ismeretlenül a világ művészetkedvelői számára. A legismertebb modern festőnk karrierje meglehetősen szokatlan módon indult, és már fiatal korában tetőzött.
A fiatal Vilmos nem származott nemesi családból, apja vasútmérnök volt. A budapesti Krisztinavárosban nevelkedtek gyermekei. Vilmos a Toldi Reálgimnáziumban tanult, és már ekkoriban járta a környékbeli bolhapiacokat, ahol rajzeszközök után kutatott. Az érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára került, ahol eredeti vezetékneve, a Novák elé felvette az Aba művésznevet is.
Karrierje üstökösként lőtt ki, nem sokkal tanulmányait követően a legismertebb modern magyar festők egyikeként tartották számon. Bár élete meglehetősen rövidnek bizonyult, hiszen alig 47 évesen hunyt el, a hatása a mai napig tart. Műveit még mindig keresik, sok esetben duplaáron kelnek el az aukciókon.
Aba-Novák Vilmos rajztanárból vált világhírű festővé
1918-ban, friss rajztanári diplomával már a Műegyetemen tanított, majd önállóan képezte magát. A húszas évek végére egyértelműen sikeressé vált, római ösztöndíjat is kapott. Festészetének intenzitása, lendületes ecsetkezelése, nyugtalan színválasztása a korszak egyik zsenijének is felkeltette a figyelmét.
„Ki ez a barbár zseni?”
– tette fel a kérdést Picasso Párizsban 1936-ban, amikor először találkozott Aba-Novák monumentális falképeivel.
Amikor Aba-Novák 1929-30-ban a római akadémia növendékeként dolgozott, a magyar művészet éppen átalakulóban volt, a szobrászok és festők között is egyre inkább éreztette hatását az absztrakt modernizmus. Ő azonban nem állt be a sorba, amint a Magyar Nemzeti Galéria összefoglalója is írja, érezte, hogy van egy más típusú modernizmus is az avantgárd mellett. 1931-ben az Ernst Múzeumban mutatta be a Rómában festett képeit, gyűjteményes kiállításokat rendezett többek között Milánóban, Genovában, Bergamóban és Triesztben, de a tengerentúlra is hamar eljutott, Pittsburgh-ben és New Yorkban is kiállították festményeit.
Az 1937. évi Párizsi Világkiállítás Grand Prix-jét is ő nyerte el a Francia–magyar történelmi kapcsolatok című pannójával.
Hatalmas felületeken hagyott nyomot Aba-Novák Vilmos
Az ő művészetét a formák monumentális megjelenítése hatotta át, nem véletlen, hogy a legtöbb sokak által ismert munkáját köztereken és intézmények falán csodálhatjuk meg. 1933 nyarán elkészítette a jászszentandrási katolikus templom szekkó faliképeit, majd nem volt megállás. 1938-ban a városmajori templom mennyetezképeinek utolsó ecsetvonását is felvitte a falakra, majd nekilátott a székesfehérvári Szent István-mauzóleum díszítésének. Talán nem is tudják azok, akik például a szegedi Hősök kapuja alatt átsétálnak, hogy annak díszítése szintén Aba-Novák Vilmos keze munkája.
A gigantikus freskót politikai okokból 1945 után lemeszelték, de a művész lányának és unokájának anyagi támogatásával az ezredfordulóra sikerült helyreállítani.
Utolsó, nagyobb lélegzetvételű munkái is vidéki városokhoz köthetők, 1940-ben a székesfehérvári városháza képi díszeit készítette el, ugyanebben az évben pedig még a csornai templom festményeit is megalkotta. A Magyar Nemzeti Galériában több festményét és rézkarcát is őrzik, de a galériák kínálatában is rendre felbukkannak alkotásai. Az egymáshoz közeli dátumokból jól látszik, hogy hihetetlen sebességgel dolgozott. Nem adatott meg számára sok idő, 47 évesen, hasnyálmirigyrákban hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.
Különleges életutat járt be Zichy Mihály is. Róla itt olvashatsz.
