Kolumbusz felfedezte Amerikát – vagy mégsem? A vikingek hamarabb jártak a kontinensen, mint a spanyolok, és nem ez az egyetlen félreértés szerepükkel kapcsolatosan. A vikingek élete nem csak harcból állt, sőt!
Az északi nép egy kis csoportja ötszáz évvel előzhette meg Kolumbuszt és hajósait:
időszámításunk szerint 1000 körül Leif Erikson volt az első, aki egy frissen kialakított grönlandi viking településről felfedezőútjára indulva Amerika földjére tette a lábát.
Vinlandnak nevezte el a területet, ahova mintegy három évvel később testvére, Thorvald másodszor is expedíciót indított. Ez a kitérő békésnek semmiképp sem volt mondható: a vinlandi látogatás olyan véget ért, amilyen egy igazi viking történethez méltó.
Szerencsétlen találkozás vikingek és őslakosok közt
Thorvald és hajósai homokos parton szálltak ki bárkájukból, és hamar szemet szúrt nekik három púp a fövenyen. Amikor közelebbről is megvizsgálták azokat, kiderült, hogy lefordított csónakokról és alattuk rejtőző őslakosokról van szó. A vikingek nem sokat tétováztak, hanem egy kivétellel végeztek a szerencsétlen helybeliekkel. A nyolc halottért is bosszút állva a kilencedik riasztotta népét, így még aznap kellemetlen meglepetésben volt részük a vikingeknek: azt látták, hogy kenuk hada közelíti meg őket.
A hadviselésben elért magasabb technikai szint az ő oldalukon állt, így hiába voltak az őslakosok létszámfölényben, a vikingek hajója menedéket adott, valamint ott voltak fémfegyvereik is, melyek segítségével le tudták győzni ellenfeleiket. Thorvald ugyanakkor megsérült, és nemsokára meg is halt. Kérése nyomán emberei az Újvilág földjén temették el, keresztény módra: így míg az egyik Erikson elsőként lépett Amerika földjére, addig testvérét elsőként temették abba.
Kitartottak, rövid időre le is telepedtek
Ez az eset sem tudta azonban eltántorítani a vikinget abbéli szándékuktól, hogy Vinlandra visszatérjenek, és erre meg is volt az okuk. Habár Leif sosem találkozott őslakosokkal, hosszasan tartózkodott Amerikában.
Hajósaival házakat épített, és ott töltötte a telet, amellyel kapcsolatosan meglepő megállapításokat tettek.
Először is az északi területekhez képest az itteni tél semmiség volt, közel sem annyira hideg, mint amihez ők hozzászoktak. Másodszor pedig még a legrövidebb napokon is bőven volt fény – s ha mindez nem lett volna elég, akadt fa is bőven, ebben az alapanyagban pedig otthonuk nem bővelkedett. Vittek is belőle egy rakománnyal, amikor hazaindultak.
Thorvald halála tehát nem volt elégséges ellenérv: Thorfinn Karlsefni két évvel azt követően feleségével, 65 hajóssal és állatokkal együtt indult az Újvilágba. Az eseménytelen télen, melyet itt töltöttek, megszületett Snorri, Tjorfinn fia, és sor került az őslakosokkal való első békés találkára is. Bőröket cseréltek, és az őslakosokat nagyon érdekelte az is, hogy szerezhetnének-e a vikingek fegyvereiből, de ezt érthető módon Thorfinn megtiltotta embereinek.
A fegyver okozta a bajt
Ebből később komolyabb baj is származott: a vikingek által Skræling eknek nevezett őslakosok egyike megpróbált ellopni egy fegyvert, ám lebukott, és a rátaláló viking megölte.
Az őslakosok bosszút akartak állni, de támadásukat visszaverték a vikingek, viszont második amerikai telük után inkább visszatértek Grönlandra.
Freydís Eiríksdóttir, Leif Erikson féltestvére is megpróbált kolóniát létrehozni Vinlandon, de a nő nem volt alkalmas vezetőnek: első telükön addig mérgesedett a vikingek közti nézeteltérések sora, míg belső csatákban emberei fele meghalt. Hiába volt tehát rettenthetetlen nő – Karlsefni csapatában is benne volt, az őslakosok támadásának visszaverésében komoly szerepet játszott azzal, hogy lemeztelenített mellét verte kardjával, elijesztve őket –, elbukott. Az 1200-as években volt még egy kísérlet, melyben a grönlandi püspök utazott Vinlandra, ám az ő sorsáról semmit sem tudunk. A vikingek feladták Amerika megszelídítését.
Így teltek a viking mindennapok
Mindezek ismeretében meglepő lehet, de tény: a vikingek mindennapjai nem harccal, hanem mezőgazdasági feladataik ellátásával teltek. Szántás, vetés, aratás, illetve állattartás: ezek a kötelességek szabták meg mindennapjaik alakulását, ráadásul télen komoly kihívást jelentett az állatok életben tartása a mostoha körülmények miatt. Csak annyi jószáguk lehetett, amennyit a négy fal közé tudtak zárni a legzordabb hónapokban.
A család eltartása tehát az állattartáson, a termésen, valamint a halászat és a vadászat sikerén múlt. Emiatt a családok nem is számláltak nagyon sok tagot, de azokat képesek voltak etetni és jól tartani. Naponta kétszer ettek, egy reggeli, illetve egy esti étkezést fogyasztva. Tartottak rabszolgákat, és időnként emberáldozatot is bemutattak isteneiknek. A kereszténységet 1000 körül vették fel, addig saját isteneikben hittek.
Az élet nem volt könnyű
A vikingek nem városokban éltek, hanem inkább falvakban, melyekben az épületeket lehetőség szerint hegytetőkre, dombtetőkre építették, hogy a háziak jól láthassák, ha közeledik valaki, legyen szó barátról vagy ellenségről.
A házak hosszúkás alaprajzúak, hallszerűek voltak, és akár a 30 méteres hosszt is elérhették – de igazán tehetős családokban ez akár 76 méter is lehetett.
Tévedés azt hinni ugyanakkor, hogy odabenn luxuskörülmények uralkodtak volna: ezt csak a kor szupergazdagjai engedhették meg maguknak. A valóságban egyetlen helyiségből álltak az óriási házak, a tetőn pedig lyukat vágtak a füst távozásának érdekében.
Gyakran állataikkal egy légtérben éltek a vikingek, ha pedig le tudtak választani egy második helyiséget is a házon belül, akkor oda nem embereket költöztettek be, hanem a jószágot. Így tehát mindenki egy fedél alatt aludt.
A vizet csak a legtehetősebbek vezették be házukba a közeli patakokból csövek segítségével.
A falvakban általában 15-50 ház állt, a település szélén pedig a temető zárta a sort. A közlekedés lovakkal, ritkán szekerekkel történt, de szánkón vagy akár sínen is közlekedtek, kihasználva a fagyos viszonyokat.
A viking nők sorsáról azért a férfi döntött
A nők egyenrangúbbak voltak ebben a társadalomban a férfiakkal, mint e korban a világ legtöbb táján, de azért nem teljesen: a királyi udvarba például nem léphettek be.
Harcoltak ugyanakkor éppúgy, mint a férfiak, és ha azok elindultak expedícióikra, teljes mértékben a nők vették át a vezető szerepét a családon belül.
Férjeiket a család választotta ki, a lányoknak ebbe semmilyen beleszólásuk nem lehetett. Lehetőségük volt ugyanakkor elválni, de a hűtlenség erre nem adott nekik jogalapot – a viking férfiak pedig nagy számban is tarthattak szeretőket. Ellenben ha egy férfi háromszor megütötte a feleségét, vagy más városba költözött, a nő kérhette a frigy felbontását. Igaz, ismételten egyedülállóvá válva családja újra kiházasíthatta, még ha ellenkezett is volna.
