Kevesen tudják, hogy a vattacukor, a vidámparkok és vásárok egyik legnépszerűbb édességének feltalálója nem cukrász vagy édességkészítő volt, hanem fogorvos.
William Morrison fogorvos és cukrász társa, John C. Wharton 1897-ben alkották meg az első elektromos vattacukorgépet, amely a ma is ismert gépek működésének alapját képezi.
Morrisonék találmánya először az 1904-es St. Louis-i világkiállításon került a nagyközönség elé. Az elektromos cukorkakészítő gép egy fémtál, amelynek közepén egy forgó fej található. A fej tetején egy fűtőtest megolvasztja a cukrot, sziruppá alakítva azt, majd a centrifugális erő – amely percenként akár 3400 fordulatot is megtesz – átpréseli a folyékony cukrot az apró lyukakon. Ahogy a szirup kicsapódik, szinte azonnal hosszú, vékony szálakká szilárdul, és kész is az instant boldogság.
A fogorvos a világkiállításon közel 69 ezer adag vattacukrot adott el. Bár a vattacukor aligha adja a kiegyensúlyozott táplálkozás alapját, meglepő módon mindössze 105 kalóriát tartalmaz. Ennek oka az, hogy valójában
a túlnyomó része levegő, ami felfúj néhány szálassá olvasztott cukrot.
A vattacukor azonban nem új találmány: már a 16. században III. Henrik francia királyt Velencében egy teljes egészében cukorból készült lakomával fogadták.A 19. század elején Marie-Antoine Carême, a híres francia séf, aki Napóleon esküvői tortáját is készítette, lenyűgöző cukorból készült formákat alkotott. Elizabeth Raffald 1769-ben kiadott szakácskönyvében pedig receptek is találhatók a cukorhálók készítéséhez.
És ha már a fogorvosokat emlegettük: fogmosás közben számtalan hibát elkövetünk. Ebben a cikkben arról írtunk, hogy mivel veszélyeztetjük a fogaink egészségét.
