A Trabant a kelet-német VEB Sachsenring zwickaui gyárának típusa volt. Az első példány 1957. november 7-én gördült le a szalagról, a gyártás 1991. április 30-án fejeződött be.
1976-ban az ország autóparkjának 47 százalékát a Trabant adta.
Trabanttal szállni élvezet...
Mi az, amire éveket is vártak szüleink és nagyszüleink, amivel ma már csak elvétve találkozunk az utakon, de egykor olyan népszerű volt, hogy dalok és filmek születtek róla? A Trabant, ami nemcsak jármű volt, hanem a szabadság és a keleti hétköznapok szimbóluma.
A képre kattintva hat évtized fotóin keresztül idézheted fel a múltat, a Trabi aranykorát.
Az alapképlet egyszerű, mégis korszerű volt a maga idejében: elsőkerékhajtás, keresztben beépített, kétütemű, léghűtéses motor, ez adta a Trabant hajtásláncának alapját. A karosszéria pedig a legendás Duroplastból készült, amely pamuthulladék és gyanta keverékéből állt. Érdekesség, hogy ugyanez az anyag szolgál ma is sok WC-ülőke alapjaként.
A Duroplast legnagyobb előnye az volt, hogy nem rozsdásodott, szemben a korabeli acélkarosszériákkal. A könnyű szerkezet és kis tömeg miatt a Trabant fürge, városban is könnyen manőverezhető autó lett, a rövid tengelytáv pedig kiváló fordulékonyságot biztosított.
A benzinhez kevert olaj azonban elárulta, hogy kétütemű motorról van szó. A jellegzetes kékes füstcsík és a „pöfögő” hang évtizedekre a keleti utak hangulatának részévé vált.
A nép autója lett a Trabant
A Trabant születése nem a mérnöki szabadság gyümölcse volt, hanem a keletnémet gazdaság kényszerének eredménye. A második világháború után az NDK-nak nem volt hozzáférése az acélhoz, korszerű nyugati alkatrészekhez és licenchez.
A cél az volt, hogy az átlagmunkás is autóhoz juthasson – így született meg az a kisautó, amely egyszerre volt praktikus, olcsó és könnyen javítható.
A fejlesztés a zwickaui VEB Sachsenring gyárban indult, ahol 1957-ben gördült le az első Trabant P50. A konstrukció egyszerű volt, de zseniálisan átgondolt: a könnyű karosszéria, a takarékos kétütemű motor és a minimális karbantartási igény pont azt adta, amire az embereknek szükségük volt.
A Trabant nem csupán autó volt, hanem a társadalmi státusz és a remény szimbóluma. Az NDK-ban egy új Trabihoz akár 10-15 évet is várni kellett, mégis ez volt az egyik legnagyobb álom a munkáscsaládok számára. Amikor valaki megkapta a gyár értesítő levelét, hogy átveheti az autóját, az valódi ünnepnek számított, gyakran pezsgővel és családi fotózással koronázták meg a pillanatot.
A városok utcáin és falusi portákon sorra jelentek meg a kék, sárga és világoszöld Trabantok. Egyszerűségük ellenére a keleti utak meghatározó szereplői lettek, és bár a nyugati autókhoz képest szerény teljesítményt nyújtottak, a tulajdonosaik büszkén ápolták őket. A Trabant az elérhető mobilitás jelképe volt egy olyan korban, amikor a határok még fizikailag zárva voltak.
Sokan egy ponyvás utánfutóval vagy sátorral kiegészítve vágtak neki a határmenti kalandoknak. Nem egy gyerek nőtt fel úgy, hogy a hátsó ülésen aludt a Balaton felé tartva, miközben apja a „harmadik” sebességben próbálta tartani a 80-as tempót az emelkedőkön.
Egy egész nemzedékek közös élménye lett a Trabant, amely, ha csak néhány száz kilométer erejéig is, de szabadságot adott.
Versenypályától a kultuszautóig
A 80-as évek elejéig a Trabant még a ralipályákon is megmérette magát. Szerény teljesítménye ellenére megbízhatóságával és könnyűségével tudott érvényesülni a kemény terepeken. A „Trabi” – vagy ahogy sokan becézték, „Trabbi” – az évtizedek során hasonló kultuszautóvá vált, mint nyugati rokona, a Volkswagen Bogár.
Klubok, rajongói találkozók, OT-rendszámos felvonulások és veterán versenyek tartják ma is életben a márkát. A kétütemű motorok a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt ma már ritkán pöfögnek az utakon, de hobbiautóként sokan nagy gonddal ápolják és felújítják azokat.
A Trabant olyannyira kultuszstátuszba emelkedett, hogy rendszeresen megjelent a filmvásznon is. Elég csak a Go Trabi, go című német vígjátékra vagy Emir Kusturica Macska-jaj című filmjére gondolni. Magyar vonatkozása sem csekély. Az Exotic együttes dalt írt róla, sőt volt zenekar, amely egyenesen Trabant néven futott. Így lett az autóból nemcsak technikatörténeti érdekesség, hanem kulturális ikon is.
Olvasd el a következő cikkünket is, ha nosztalgiánál még egy kicsit. A Volkswagen Beetle kisautókról hoztunk érdekességeket.
