Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Azt pontosan nem tudjuk, hogy több mint 2200 évvel ezelőtt a felfedezés sikerétől eufóriába esett Arkhimédész valóban rohangált-e örömében meztelenül az utcán „heuréka” kiáltozással, vagy ez is csak a híres felfedezőket körüllengő legendák egyike. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy Newton elméjét nem a lepottyanó alma világosította meg, és Einstein sem bukott meg soha matematikából. Azért más fura dolgokat attól még műveltek ezek a korszakalkotó zsenik.
Tévhit No. 1.
Arkhimédész megbízást kapott az uralkodótól annak kiderítésére, hogy ötvöse mennyi ezüstöt csempészett aranykoronájának anyagába. Ennek kiderítésére a koronát és azzal azonos súlyú arany-, valamint ezüsttömböket merített a víz alá, mert kísérletezgetései közben rájött, a koronát a vízbe mártva a vízszint éppen annyival emelkedik, amennyi a korona térfogata.
Az iskolában skandált megfogalmazás, miszerint „minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya” ugyan pontatlan, és azt sem tudhatjuk minden kétséget kizáróan, hogy szaladgált-e a kádból kikászálódó tudós meztelenül, büszkeségében örömtáncot lejtve az utcákon, vagy mindezt csak a súlyos évszázadok kreatív pora rakta a történetre, de az biztos, hogy ennél a résznél még az is figyel fizikaórán, aki amúgy nem fújja fejből, hogy F × s = W.
Tévhit No. 2.
Isaac Newton nemcsak tehetséges verselő, zseniális matematikus, fizikus és korszakalkotó gondolkodó volt, hanem a jelek szerint nagy stratéga és okos marketingszakember is. A gravitáció és a tömegmozgás elméleteinek megalkotója ugyanis nyilván látott színes, kísérletekkel és tudományos megfigyelésekkel is teli élete során a kertben lehulló almákat is, de a legfrissebb feltételezések szerint a lepottyanó gyümölcs ama történetét, melyet a kortárs William Stukeley, majd Voltaire is megírt róla, maga Newton találta ki, jóval a felfedezés után. Állítólag így próbálta meg érzékeltetni, hogy tudományos felfedezései a mindennapi életből táplálkoztak.
Az írástudatlan apától származó Newton 12 évesen kezdett latint és ógörögöt tanulni, és nem is szerzett először fényességes jegyeket. Aztán egy társa gyomorszájon rúgta, és ezzel kieresztette a szellemet a palackból. Az anyjával rossz viszonyt ápoló, apját korán elveszítő, féltestvérei mellett nem igazán kiteljesedő ifjú ebben a kis utcai gyermekkonfliktusban aztán levezette addigi összes felgyülemlett feszültségét, jól elagyabugyálta provokátorát, s mivel ezt sem érezte elégnek, ezért elhatározta, hogy szellemi fölényének ezutáni fitogtatásával tovább alázza majd kihívóját. Ez olyannyira bejött, hogy hamar jó tanulóként is tekintélyt vívott ki magának.
Tévhit No. 3.
Albert Einstein valóban csupa egyest szerzett matekból, de sosem bukott meg.
Németországban ugyanis akkor ez volt a lehető legjobb osztályzat, éppen fordítva a nálunk napjainkban megszokotthoz képest.
Amikor pedig Svájcban folytatta tanulmányait, ahol a hatos volt a legjobb érdemjegy, ott meg hatosokat halmozott egymásra.
Beszélni csak négyéves kora után kezdett, de hatévesen már hegedülni tanult. Nem volt kifejezetten gyors észjárású gyerek, sőt, inkább lassú felfogásúnak tartották, később pedig úgy ítélték meg sajátos gondolkodását és eredményeit figyelembe véve, hogy Asperger-szindrómás lehetett, ami az autizmus spektrumába tartozik. Igazi ténymegállapításra csak jóval halála után került sor. 1955-ben hunyt el egy amerikai kórházban, de még aznapi elhamvasztása előtt a halottszemlét végző patológus orvos – ugyan engedély nélkül –, de vizsgálati céllal eltávolította a Nobel-díjas tudós agyát. Az ő vizsgálatai még nem vezettek különösebb felfedezésre, s bő negyven évnek kellett hozzá eltelnie, mire 1999-ben egy részletesebb vizsgálat rámutatott, hogy fali lebenye az átlagnál 15%-kal szélesebb volt: hogy, hogy nem, de éppen ez a rész felelős a térlátásért és a matematikai gondolkodásért.
Első házasságából született két, törvényes fia közül a második, összesen sorrendben a házaspár harmadik gyermeke skizofréniára hajlamos volt, s halálát is egy elmegyógyintézetben lelte, miközben bátyja egyetemi tanárként dolgozott a Berkeley-n. A világ egyik legokosabb emberének tartott tudós második házasságát pedig egy több szálon is közeli rokonnal kötötte, de abból a frigyből közös gyermek nem született.
