Mindenkinek magánügye, hogy hol és milyen gyakorisággal szőrtelenít, vagy hogy egyáltalán akar-e ilyesmit tenni magával. A nők felé mégis érződik egy társadalmi elvárás ezzel kapcsolatban, de vajon mi volt a helyzet a férfiakkal a történelem során?
Ha azt hitted, hogy a férfiak szőrtelenítése a modern kori metroszexuálisok találmánya vagy a sportolók kiváltsága, nagyon tévedsz. A fizikailag általában erősebb nem képviselőinek szőrössége vagy épp szőrtelensége mindig is divat kérdése volt – és tudunk olyan korszakokról, amikor kizárólag a sima mellkas, a csupasz kar és a szakállmentes arc jelentette az ideált.
A fáraók simák voltak – tetőtől talpig
Az ókori Egyiptomban például a testszőrzet semennyire sem volt menő. A férfiak (és persze a nők is) rendszeresen borotválták a hónaljukat, a lábukat, az intim területeket, sőt a fejüket is – nemcsak higiéniai okokból, hanem mert a simaság a tisztaság és a kifinomultság jele volt. A gazdagabb rétegek külön borbélyokat is tartottak, akik élesre köszörült bronzkésekkel vagy cukros-gyantás pasztákkal távolították el a szőrt. Aki megtehette, parókát és műszakállat hordott – vagyis szőr, az lehet, dene igazi. A„köznép” körében azért csak elvétve fektettek ennyi energiát a szőrtelenítésbe az emberek.
A görögök szerint a túl sok szőr barbár dolog
A klasszikus Hellászban a meztelen test kultusza élt, elég csak a szobrokra gondolni: a sima, izmos férfitest számított eszményinek. A férfiak különösen a hónalj- és szeméremtájéki szőrt távolították el, gyakran égetéssel (!) vagy csipesszel. Az arcot főleg Nagy Sándoridejétől borotválták, ő például kifejezetten tiltotta a szakállviselést a katonái körében, mert az harc közben "fogantyúként" szolgálhatott az ellenfél kezében. A simaság a fegyelmet és a magasrendűséget szimbolizálta. A görög világ ugyanakkor sokszínű volt: míg a harcosok és atléták a simaságot preferálták, a filozófusok és tudósok körében a szakáll a bölcsesség és a méltóság jeleként továbbra is divat maradt. A testkultusz és a szellemi kiválóság eltérő eszményei tehát más külső jegyekkel, párhuzamosan éltek a görög társadalomban.
A rómaiak tették divattá a borotválkozást
A Római Birodalomban a borotválkozás társadalmi státusz kérdése is volt. A gazdag férfiak saját borbélyt tartottak, a fürdőházakban pedig a szőrtelenítés is a program része volt. Először habkővel dörzsölték le a szőrt, később jött a borotva – és a csipesz, amivel a maradékot kihúzkodták. A fiatal, sima arcú férfi számított vonzónak, a szakállat pedig gyakran a filozófusok kiváltságának tartották.
Az indiánok csipesszel vadásztak a szőrszálakra
Érdekesség, hogy több őslakos amerikai kultúrában is szokás volt a teljes testszőrzet eltávolítása – mégpedig nem valami egzotikus gyanta vagy borotva segítségével, hanem kézzel, csipesszel. A törzsi férfiak azt tartották, hogy a szőr zavarhat a harcban, ráadásul tisztátalan dolognak számított. Így nemcsak a fejüket borotválták kopaszra, hanem minden egyes szőrszálat is kihúzkodtak a testükről. Persze azért ez nem jellemző valamennyi indián közösségre: a teljes testdepiláció klasszikus mesoamerikai (azték, maja) szokás volt, míg a Nagy-tavaktól északra élő északi indián törzsek körében nem volt általános rituálé a testszőrzet teljes eltávolítása.
A japán szamurájok is ügyeltek az ápoltságra
A középkori Japánban a harcosok, különösen a szamurájok számára fontos volt a rendezett megjelenés – beleértve a szakáll és a bajusz formáját is. A feleslegesnek ítélt testszőrzetet gyakran eltávolították, és a borbély mesterséget nagy tisztelet övezte. A szakáll a férfiasságot szimbolizálta, de csak akkor, ha gondosan ápolt volt – a rendezetlen arcszőrzet pedig szerintük fegyelmezetlenségről tanúskodott.
A középkorban háttérbe szorult a szőrtelenítés
A középkori Európában a szőrtelenítés – különösen férfiak esetében – nem volt elterjedt. A természetes test elfogadása (vagy inkább figyelmen kívül hagyása) volt a norma, különösen a vallási előírások és a tisztálkodás körüli szokások miatt. A szakáll a bölcsesség, méltóság és érettség jele lett.
A modern kor hullámai: jön-megy a szőrdivat
A 19. század végén és a 20. század elején újra divatba jött az ápoltság, a borotvagyártás pedig iparággá fejlődött. A két világháború között lett igazán trendi a borotvált arc – ami a katonák számára praktikusabb viselet –
de a testről való szőrtelenítés már inkább csak a nők körében hódított (vagy vált elvárássá irányukban – attól függ, honnan nézzük).
A 2000-es években aztán újra fókuszba került a férfitest is. A testépítők, sportolók és a reklámok hatására sok férfi kezdett el szőrteleníteni mellkason, karon, lábon és máshol is. Ma pedig szinte minden stílus létezik egymás mellett: a természetes és a teljesen simára gyantázott fizikumot is vonzónak érezhetjük. Szerintünk egy dolog számít: az, hogy te hogyan érzed magad a bőrödben (és a szőrödben).
Ha szívesen olvasnál a sebeket begyógyító tó vizéről, ezt a cikket ajánljuk.
