színésznő kitelepített

Déry Sári, eredeti nevén Baas Klára Mária Sarolta Pozsonyban kezdte színpadi karrierjét, balett-táncosként. Végigjárta a vidéki nagyvárosokat, előbb Eőry Klári, majd Ördögh Klári néven lépett fel, de végleges művészneve a Déry Sári lett. A hol barna, hol szőke, hol vörös hajú, szexepiles színésznő igen népszerű volt a férfi színházlátogatók között. 

„Nagy, barna szeme mindig vidám és okos” – írta a Színházi Magazin 1943-ban. „A szája vastag, és még vastagabbra festi, szemöldöke ki van húzva, s nagyon jól áll neki a ragasztott szempilla. Jól áll neki, ha erősen festi az arcát, körme hosszú és vérvörös. Naponta másfél órát tölt kozmetikával, amibe persze a színházi festegetés nincs beleszámítva. Középmagas alakja telt, asszonyos, formás. Az a nőtípus, aki a férfiak túlnyomó többségének nagyon szokott tetszeni. Ha ránézünk egynapi postájára, megállapíthatjuk, hogy csakugyan tetszik” – lelkendezett a lap a színésznő adottságairól.

Ünnepelt színésznő

Déry Sári háromszor ment férjhez. Első férje, Bihary Nándor a korszak joviális komikusa volt, másodjára egy újságírót (Kalmár Gyula) választott. Második férjével – a korszakban nem éppen megszokott módon – nem élt együtt: a férfi egy zuglói kislakásban, a színésznő pedig szállodákban lakott. „Gyereklánykorom óta cigányéletet élek. A szálloda az igazi otthonom, ott érzem jól magam. Nem kívánok magamnak háztartást. Mit tagadjam! Nem vagyok házias, nem ambicionálom a háztartásvezetést. Azt hiszem, vannak más komoly női erények is, mint a háziasszonykodás. Én is keményen dolgozó nő vagyok, csak nem lakásban dolgozom, hanem színpadon. Legjobban szeretnék a színpadon aludni is” – vallotta be 1943-ban. Máskor a szabadságát féltette: „Imádom a szabadságot. Az életembe még az anyámtól se hagyok beleszólni” – szögezte le 1943-ban a Film Színház Irodalom című lapnak. „Ha öt órakor van kedvem ebédelni, akkor én öt órakor akarok ebédelni. Ha egyedül akarok lenni, akkor hagyjanak egyedül.”

Az első magyar színpadi vetkőzés

A harmincas évek végétől filmekben is szerepelt, még az ostrom időszakában is forgatott. A háború végén Mikó utcai lakásában zsidókat bújtatott, és befogadott egy jóképű, ifjú arisztokratát is, gróf Almásy Miklóst, aki katonaszökevényként nem tett eleget a nyilasok behívójának. A háború után szeretői viszonyt tartott fenn Georgij Puskinnal, a Szovjetunió magyarországi nagykövetével. Déry londoni színházaktól kapott ajánlatokat, de itthon maradt, és még valamivel beírta nevét a színháztörténelembe:

1946-ban történt az eset, a Belvárosi Színház Új Isten Thébában című darabjában. A háború vége után Almásy mint lovászfiú helyezkedett el. A baráti körben csak Nikiként emlegetett fiatalembert mágnesként vonzotta a nálánál 12 évvel idősebb, szép színésznő, és érzelmei viszonzásra találtak: 1948-ban a színésznő elvált újságíró férjétől, és összeházasodhattak.

Déry Sári, a kitelepített osztályidegen

Boldogságuk azonban nem tartott sokáig. Almásyt, mint oly sok arisztokratát, a kommunista hatalomátvétel után kitelepítették. A színésznő dönthetett volna úgy, hogy nem kíséri el, a szerelem azonban erősebb volt. Így érkeztek meg 1951-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mádra. Hatan laktak egy kis szobában, útépítésen és szőlőben dolgoztatták őket.

„Földes kunyhóban lakott, répaszedésre kényszerült, bőre lángot vetett a tűző napon, leégett, orvosi ellátást nem kapott, a település félt tőle, mint egy leprástól. Egy grófné!”

– írja Ungváry Tamás Életem enciklopédiája című, 2012-ben megjelent könyvében.

Déry Sári nem volt arisztokrata, a nevében az -y nem nemesi származásra utalt. A település lakói azonban ezt nem tudhatták, s egyébként sem volt tanácsos túl jó kapcsolatot ápolni a kitelepítettekkel. A színésznő azonban a répaföldön is színésznő maradt: levélben kért kottákat pesti barátaitól, hogy felléphessen a kultúrház avatóján. Az ő története inspirálta Sziráky Lucy alakját Bacsó Péter Te rongyos élet című filmjében.

Kísérletek a mentesítésre

A színésztársadalom nem hagyhatta szó nélkül az 1948-ban még a „legszebb magyar színésznő”-ként emlegetett Déry száműzetését: Somlay Artúr szervezésében számos nagy tekintélyű színész kérvényezte a mentesítését. A belügyminiszterhez címzett kérvényeiket azonban sorra elutasították, s az ügy közvetve Somlay Artúr öngyilkosságában is szerepet játszott: a szakmai-emberi megaláztatás miatt a Kossuth-díjas színész 1951. november 10-én megmérgezte magát.

Vakbélgyulladásba halt bele

Mire eljött a Sztálin halála utáni „enyhülés”, Déry Sári már nem volt az élők sorában. Halálát az orvosi ellátás hiánya okozta. Úgy beszélik, alhasi görcsökre panaszkodott, s mire a férje kerített egy szekeret és bejutottak a legközelebbi kórházba, a színésznő vakbele perforált, és már nem lehetett megmenteni az életét. (Egy másik verzió szerint a helyi párttitkár akadékoskodása miatt nem juthatott időben orvosi segítséghez, illetve a kórházban sem törődtek vele.) Déry Sári a mádi temetőben nyugszik.