Évszázadokkal a szemüveg feltalálása előtt az emberek különféle módszerekkel próbálták javítani a látásukat. Egyesek vízzel töltött üveggömbön keresztül olvastak, mások csiszolt kristályokat használtak nagyításra, sőt a feljegyzések szerint még drágaköveket is emeltek a szemük elé, hogy jobban lássanak.
A történelmi visszatekintést a Femina osztotta meg.
Drágaköveket használtak szemüveg helyett
A ma ismert szemüveg elődjét a 13. század végén készítették el Itáliában, amikor egy mester két üveglencsét foglalt keretbe. A látásjavítás igénye azonban már jóval korábban is megjelent.
Az ősi időkben egy vadászó-gyűjtögető közösségben azok, akik nehezebben láttak távolra, valószínűleg inkább olyan feladatokat végezhettek, amelyek nagyobb figyelmet és aprólékos munkát igényeltek, például kézműves tevékenységeket. Viszont a régészeti leletek alapján az ókorban már léteztek egyszerű nagyító eszközök.
A Földközi-tenger térségében például olyan üveg- és kristálydarabokat találtak, amelyek egyik oldalukon laposak, másikon domborúak voltak, és akár többszörös nagyítást is lehetővé tehettek.
Egyes kutatók szerint az ókori egyiptomiak is használhattak hasonló segédeszközöket.
A római korban különös módszerekkel próbálták kímélni vagy segíteni a szemet. Egyes források szerint zöld drágaköveket – például smaragdot – tartottak a szemük elé. A feljegyzések szerint még Nero császár is ilyen kővel figyelte a gladiátorjátékokat. Egyes történészek viszont úgy vélik, a drágakő inkább csak a vakító fényt szűrhette.
Kvarcból és kristálybócs csiszoltak olvasókövet
A középkor felé közeledve jelent meg egy igazán hasznos találmány, az úgynevezett olvasókő. Ezeket általában kvarcból vagy kristályból csiszolták, és közvetlenül a könyv lapjára helyezték. A domború felület miatt a betűk nagyobbnak látszottak, így sokkal könnyebb volt olvasni.
A mai tudománynak köszönhetően már léteznek olyan cseppek, amelynek segítségével akár 10 órán keresztül is élesebben láthatunk közelre. Olvasd ela témával kapcsolatos cikkünket is.
