Köztiszteletnek örvendő orvos, később Pest tisztifőorvosa volt, aki nemesi rangot kapott. Ő alapította a főváros első gyógyfürdőjét. Ma már kevesen tudják, hogy ki volt, pedig utcát is elneveztek Rumbach Sebestyénről.
Aki ma a Károly körútról a VII. kerület belseje felé indul, könnyen keresztezheti a Rumbach Sebestyén utcát. Névadója története ma már nagyrészt feledésbe merült, pedig egykor Pest jeles polgára volt. Az általa alapított fürdőnek sincs már nyoma, csak régi térképek mutatják, hogy a Podmaniczky és a Munkácsi Mihály utca sarkán állt egykor a közkedvelt Rombach-féle Vas Ferdő.
„Rombach Vas Ferdője a’ Város Erdejének bal oldalán állíttatott fel 1806-ik esztendőben, és leginkább a’ szabad levegőt, és zöldséget kedvellők által látogattatik” – írta Patachich József 1831-ben „Szabad királyi Pest városnak leírása” című munkájában. A Város Erdeje vagy Városerdő a Városliget neve volt a 18. század végén, a 19. század elején, amikor a mocsaras területet szép lassan közparkká alakították. A környék természetesen egészen máshogy nézett ki akkoriban: ezt jól mutatja, hogy amikor Rombach (hogy mikor változott a neve Rumbachra, az mára a feledés homályába veszett) 1800-ban megvásárolta a területet Pest városától,
az a kikötés szerepelt benne, hogy az új tulajdonosnak művelés alá kell vennie.
Vesztfáliából jött Magyarországra a Rombach-család
Mire az eredetileg Németországból származó család fia idáig jutott, sok mindennek kellett történnie. Rumbach Sebestyén apja, Rombach Mátyás az 1700-as évek közepén költözött Erdélybe, és az előbb katonai, majd bányaigazgatósági sebész fia is Nagybányán született 1761-ben (más források 1764-et említenek). A család valószínűleg az apa 1775-ös halála után költözött Pestre, és Rumbach Sebestyén is itt kezdte meg orvosi tanulmányait, amelyeket aztán Bécsben folytatott.
Itt is avatták 1788-ban orvosdoktorrá.
Ezután a Terézvárosban telepedett le, és kezdett praktizálni. „Tiszteletreméltó emberbaráti tevékenységet fejtett ki, amennyiben nem csupán szegény beteg embertársait gyógykezelte ingyen, hanem a budai és pesti katonai kórházakban is ingyen teljesített orvosi szolgálatokat” – írta róla Liber Endre, aki Budapest alpolgármestere volt 1931 és 1936 között, „Budapest fürdőváros kialakulása” című, 1934-ben kiadott munkájában. Ezzel Rumbach olyan nagy elismerést vívott ki magának, hogy amikor 1798-ban nemesi címért folyamodott, kérését Végh Péter országbírón és Nagy József személynökön kívül nemcsak Pest városi tanácsa, de Ferenc József is támogatta.
A nemesi címet 1805. május 24-én meg is kapta.
Összerúgta a port Pest városával
Kérvényének évében, 1798-ben tisztiorvossá is választották, azt a bizonyos telket pedig két évvel később vásárolta meg. 1800-ban ugyanis Pest városa a Városliget mellett homokos területet telkekre osztotta, és árverésre bocsátotta. Ezek közül Rumbach négyet vásárolt meg, összesen 8313 négyszögöl (nagyjából 30 ezer négyzetméter) nagyságban – a főváros feltételei között szerepelt, hogy a megszerzett földdarabokat művelés alá kell venni.
Rumbach úgy döntött, hogy szőlőt fog ültetni, ám tervei megváltoztak, amikor kútásás közben vasas forrásra bukkant. „Szálló építésére határozta el magát, ami viszont az árverési feltételek szerint nem volt megengedve. Eleinte zavartalanul ment minden, mikor azonban 1806. június 28-án vendéglőtartási jogért folyamodott, a pestvárosi tanács betiltotta az építkezés folytatását azon indokolással, hogy a fürdőtartási jog kizárólag a várost illeti” – írta az esetről Liber Endre.
A tiltáson Rumback annyira megsértődött, hogy annak ellenére is lemondott tisztiorvosi állsáról 1806 decemberében, hogy a helytartótanács visszavonulót fújt, és 1806. szeptember 9-én engedélyezte az építkezés befejezését.
Ezzel azonban még nem volt vége a bonyodalmaknak. A pestvárosi tanács ugyanis közölte: „a fürdőtartási jog az 1703. évi királyi kiváltságlevél alapján kizárólag a várost illeti meg s ennek megfelelően Rumbach Sebestyén telkét és fürdőjét joga van megváltani”. A probléma akkor oldódott meg, amikor a magyar kamara a következő döntést hozta 1807 májusában: „Buda városát is ugyanazon kiváltság illeti meg s mégis vannak magánfürdői, melyek tulajdonosai csupán díjak (taxa) fizetésére köteleztettek a várossal szemben”.
Így történt Rumbach esetében is, akinek évi 100 forintot kellett fizetnie a városnak.
Csak az utca emlékeztet Rumbach Sebestyénre
Minden akadály elhárult a fürdő megnyitása elől, amely Vas Ferdő néven rövidesen meg is kezdte működését. A Rombach-fürdő azonban ekkoriban elsősorban nem a kikapcsolódást szolgálta: a vendégek leginkább tisztálkodni jártak ide, ahogy arról a Pesti Napló is írt:
„A szellemileg kitisztult halandók testi tisztakodását fürdőkben intézték a pestiek.”
„Nem minthogyha házaikban fürdők lettek volna, de sőt még csatornák sem — méltán panaszkodik emiatt tudós dr. Jankovics, azonban a nyilvános fürdőházak luxusa annál inkább dívik”. Tisztasági fürdőnek nevezték az ilyen intézményeket, és elsősorban a személyi higiénia fenntartását szolgálták megjelenésüktől egészen a II. világháború végéig. A tisztálkodáson túl azonban mást is kínáltak: lehetőséget a testápolásra, a fizikai kondíció javítására, sőt gyógyulásra is. Eleinte 12 fürdőszoba, lakószobák és vendéglő volt az intézményben, később 20-ra emelték a fürdőszobák számát.
„Költséggel és fáradtsággal olyan alkalmatosságokat készítettem, amely úgy a feredésre mint a lakásra alkalmasak.”
„Ugyanis találtatnak az én kertemben 12 alkalmatos fürdőszobák, melyek közül 8 egyszemélyesnek, 4 párosoknak van készítve. Mindegyik fürdőszobában kiki a maga kedve szerint az oldalon lévő csap által úgy melegítheti a vizet, ahogy akarja” – szerepelt Rumbach brosúrájában a Budapest „Elfelejtett fürdők” című, 1972-es cikke szerint.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért a hajdani fürdőtől oly messze található ma a Rumbach Sebestyén utca. Ennek egyszerű az oka: az orvos 1785-ben összeházasodott Pauer Katalinnal, akinek apjától vásárolta meg a mai Károly körút 9. szám alatt található átjáróházat, a Pauler-házat. Ennek hátsó kijárata nyílik arra az utcára, amelyet a fürdőalapítóról neveztek el. Rumbach felesége 1835-ös halála után Bécsbe költözött – a Landstrasse 121. szám alatt lakott (és praktizált) élete végéig, 1844. január 16-ig.
A városfejlesztés áldozata lett a fürdő
A fürdő későbbi történetéről meglehetősen hiányosak a feljegyzések. Minden jel szerint egy időre bezárt, majd az 1850-es években Széchenyi István közeli munkatársa,
Szekrényessy József, akit a korabeli köznyelv hízelgően csak „kis Széchenyi”-nek hívott, bérelte ki és nyitotta meg.
Nem véletlenül esett így: testvére, Szekrényessy Endre felesége Rumbach Hermina volt, Rumbach Sebestyén unokája. „Szekrényessy József soha nem nyughatik, s mindig leginkább a fővárosi közönség kényelmeinek növelése körül fárad. Legközelebb a Rombach féle vasfürdőt bérelte ki, s kényelmes társkocsikról gondoskodik, mellyek a fürdővendégeket rendesen oda fogják szállítani. Kik tehát e farsangban nagyon széttáncolták erőnket, tavaszkor ismét megvasaltathatjuk magunkat” – írta 1952-ben a Hölgyfutár nevű lap. A nyitás 1853. május 1-jén meg is történt a Pesti Napló tanúsága szerint.
A fürdő ekkoriban még a város és a környék jelentős intézménye volt. „A Rombach-féle érces vasfürdő környéken sok nyári lakházak épitetnek, miután maga a fürdőépület nem bir olly sok szállással, hogy a fürdőt használó idegen s helybeli vendégeket kielégithetné” – írta a Hölgyfutár.
Egy 1963-as útikalauz még ajánlotta a fürdőt, ám végül áldozatul esett a város fejlődésének.
„Előbb lecsípett a kertből a váci vasút vágányhálózata, majd 1867-ben a még csak palánkokkal, itt-ott földszintes házakkal szegélyezett, de már végig megnyitott Podmaniczky (ma Rudas László) utcán megindult a Városligetbe a lóvasút zöld zászlóval jelzett járata. A fürdő épületeit tehát le kellett bontani” – olvasható a Budapest cikkében. Ma már a Pauler-ház sem áll, rég elbontották, így Rumbach Sebestyénre csak a róla elnevezett utca emlékeztet.
Nyitókép: Fortepan / TEHTUBE
Nemcsak Rumbach Sebestyén bukkant gyógyvízre a környéken: Zsigmondy Vilmos a mai Hősök terén talált 74 Celsius-fokos hévizet – a helyen sokáig Ybl Miklós által tervezett ivókút állt.
