Az ókori Rómáról egészen sok mindent tudunk, tanulunk róla az iskolában, rengeteg film és sorozat játszódik ebben az időszakban. Azonban létezik több dolog is, amelyet tényként kezelünk, pedig valójában nem igaz.
Az ókori Római Birodalom egykor az egész Földközi-tenger vidékére kiterjedt, és még egyéb területeket is meghódított Ázsiában, Afrikában és Európában. Cikkünkben összeszedtünk néhány dolgot, amely rosszul él a birodalomról a köztudatban.
1. téves tény: a gladiátorok harca halálig tartott
A filmekben azt láthatjuk, hogy a gladiátorok halálig küzdöttek, de valójában nem minden összecsapás végződött így. Történészek szerint ötből nagyjából egy ember veszíthette életét a harcok közben. Általában nem azért küldték be őket az arénába, hogy meghaljanak, hanem azért, hogy szórakoztassák a tömeget. Már csak azért is, mert a halott gladiátorok nem termeltek bevételt. Minden haláleset pénzügyi veszteséget jelentett a lanistának, vagyis annak a személynek, aki birtokolta, bérbe adta és fenntartotta a gladiátorcsapatot.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gladiátorharcok biztonságosak lettek volna. Minden küzdelem súlyos sérülésekkel, és az ezekkel gyakran együtt járó veszélyes fertőzésekkel végződhetett.
2. téves tény: az ókori Római Birodalomban mindenki beszélt latinul
A latin az a nyelv, amelyet az ókori Római Birodalomhoz kötünk, azonban mégsem beszélte minden polgár. Róma kulturálisan sokszínű volt, Nagy-Britanniától Szíriáig terjedő birodalommá nőtte ki magát, nagyjából körülbelül 65 millió ember lakott a területén. Ahogy egyre nagyobb területet foglaltak el, a rómaiak népe több tucat más nyelvet beszélő lakossal gyarapodott. Mivel nagyon tisztelték a görög kultúrát, ennek a nyelvnek is központi helye volt társadalmukban.
3. téves tény: elnyomták a nőket
Újabb tévhit, hogy a Római Birodalomban a nőket elnyomták, bezárták. Pedig valójában szabadok voltak attól eltekintve, hogy nem vállalhattak politikai és jogi szerepet, nem irányíthattak hadseregeket. Az ókori görög nőkkel ellentétben vacsorázni, színházba, bulizni jártak, sőt a vagyonukkal is rendelkezhettek. A történészek több történetet is lejegyeztek gazdagságukról. Például egy nő felépített egy egész épületet Pompeii fórumán, majd felállíttatott egy szobrot magáról, és a nevét ráfaragták a ház tetejére, mert annyi pénze volt, hogy megtehette. De orvosnőkről is akadnak feljegyzések.
4. téves tény: az ókori római szobrok fehérek
A legtöbb ember az ókori szobrokat sima, fehér márványból készült alakokként képzeli el. Azonban ez a színtelen megjelenés inkább a véletlennek, mintsem a művészi szándéknak köszönhető. Valójában nagyon is színesek voltak a mellszobrok és szobrok is. A művészek élénk festékrétegeket vittek fel márvány alkotásaikra, hogy ábrázolják például a bőrtónusokat vagy az oldalszakállakat. Az idők során azonban a festék megfakult, így a szobrok ma színtelennek tűnnek.
5. téves tény: a felfelé mutató hüvelykujj jelentése
Azt már tisztáztuk, hogy a gladiátorokat nem ölték meg olyan gyakran, mint ahogyan azt gondoljuk. Az viszont igaz, hogy bizonyos esetekben a közönség kézmozdulatokkal dönthetett egy-egy gladiátor sorsáról – csak éppen nem azzal a gesztussal, amit a legtöbben ismerünk. Vagyis nem a felfelé mutató hüvelykujj jelentette az életet, és a lefelé mutató a halált. Ez a félreértés valószínűleg egy népszerű, 19. századi festményből ered, amelyet Jean-Léon Gérôme készített, és amely egy gladiátorviadal közönségét ábrázolja lefelé mutató hüvelykujjakkal.
Ha a közönség egy gladiátor halálát kívánta, valójában a „pollice verso” mozdulatot használta. Ez a latin kifejezés nagyjából „fordított hüvelykujjat” jelent. Nincsenek fennmaradt részletes leírások erről a kézmozdulatról, azonban néhány forrás szerint a hüvelykujjat oldalra tartották, és a kezet előrelökték, mintha a kés mozdulatát utánoznák, amellyel a gladiátor torkát átvágták.
Ha meg akarták kímélni az életét, akkor a közönség nyitott tenyérrel intett, vagy esetleg hüvelykujját az ökölbe zárt kezébe rejtette, ezzel jelezve, hogy a pengét tegyék el.
+1 téves tény: Néró hegedült még Róma leégett
Kr. u. 64. július 18-án Róma leégett. A tűzvész a Palatinus-hegytől délre fekvő kerület nyomornegyedében kezdődött. A környék otthonai nagyon gyorsan porrá lettek, és a tűz továbbterjedt északra az erős szél hatására. Végül csaknem három napig tombolt. Róma 14 kerülete közül hármat teljesen elpusztított, és csak négyet nem érintett. Több száz ember halt meg, sok ezren maradtak hajléktalanok.
Néró császár kr. u. 54-től 68-ig uralkodott, a nevét túlzások és kegyetlenség övezik. Az egyik mítosz szerint hidegvérrel hegedült, miközben a város lángokban állt. Azok a források viszont, amelyek leírják ezt a tettet, jóval az esemény után íródtak, így nincsenek szemtanúk, akik megerősítették volna. Ráadásul a hegedűt csak a középkorban találták fel, tehát Néró idejében még nem is létezett.
Valójában a császár komolyan vette a tűzvészt. Nem tartózkodott a városban, amikor kitört, de amint értesült róla, azonnal visszatért, és mindent megtett, amit lehetett, például megpróbálta lassítani a lángok terjedését, valamint segítséget nyújtott az érintetteknek.
A rómaiaknak rengeteg furcsa szokása volt, például a gazdagok fekve ettek. Alábbi cikkünkből többet megtudhatsz étkezési szokásaikról.
