10 bizarr munka a történelemből, melyekre ma már nincs szükség

Olvasási idő kb. 4 perc

A tudomány és a technika fejlődése folyamatosan tett szükségtelenné munkaköröket az idők során, (lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia miatt a jövőben újságírókra sem lesz már szükség…), melyeket az utókor hamar elfeledett. Összegyűjtöttünk 10 olyan munkakört, melyek a múltban mindennaposnak számítottak, manapság azonban már kifejezetten furcsának hatnak.

Bűnbak

A gyerekek természetüknél fogva rakoncátlanok, és szívesen követnek el csínytevéseket, ezalól a középkori földesurak és királyok sarjai sem voltak kivételek. A nemesi fiúgyermeket azonban nem szívesen tették ki testi fenyítésnek a szüleik és nevelőik, ezért inkább felfogadtak egy, általában a birtokukon lévő falvak egyikéből, paraszti sorból származó fiút, aki viselte a büntetést helyette. A hivatásos bűnbakokat fenekelték, pofozták, olykor ostorozták a nemesi sarj helyett, a pozíció ugyanakkor kiváltságosnak számított, hiszen az illető fiú bekerült a földesúri vagy királyi kastélyba, ahol remek ellátásban volt része, gyakran együtt is tanulhatott „barátjával”, biztosítva jövőbeli előremenetelét. A falusi szülők sorban álltak a lehetőségért, hogy az ő fiukat válasszák ki a jeles feladatra.

Ablakkopogtató

Ablakkopogtató hölgy munkában a 19. század végi Angliában
Fotó: www.rarehistoricalphotos.com

Az ébresztőóra feltalálása előtt jóval nehezebb dolga volt az elalvásra hajlamos embereknek, ha időben szerettek volna felkelni és beérni a munkahelyükre vagy (önálló iparosként) elkezdeni a napi munkát. A megoldást az „emberi ébresztőórák”, vagyis az ablakkopogtatók jelentették, akik reggelente körbejártak a városban, és hosszú botjukkal megkopogtatták a fizető kuncsaftok hálószobájának ablakát, akik a zajra felébredtek, és kikászálódhattak az ágyból.

Szandálvivő

Az ókori Egyiptomban és a feudális Japánban is fontos pozíciónak számított a szandálvivői munka, melynek betöltője az uralkodók és földesurak lábbelijét volt köteles cipelni és tisztítani, gondozni, továbbá gondoskodott ura és parancsolója lábhigiéniájáról, például megmosta a nemesi lábat, és levágta a körmöket. A szandálvivők pozíciója igen irigyeltnek számított, hiszen az állást betöltők a földesúr közvetlen személyi asszisztenseként dolgoztak, és remek kapcsolatokra tehettek szert; a 16. században élt, paraszti sorból származó Tojotomi Hidejosi szandálvivőként kezdte pályafutását, idővel pedig Japán birodalmi kancellárjává emelkedett.

Virágszóró hölgyek

A régmúlt korokban korántsem volt olyan fejlett állapotban a köztisztaság, mint napjainkban, a városok utcái szó szerint bűzlöttek a szeméttől, szennyvíztől, emberi ürüléktől, patkányoktól és egyéb kellemetlen szagokat árasztó dolgoktól. A probléma mérséklésére többféle megoldást kitaláltak, ezek közé tartozott a főként az újkori Angliában népszerű virágszóró asszonyok foglalkoztatása. A szigorúan csak hölgyek számára nyitott munkakör betöltői az utcákat járták, és különböző illatos növényeket és virágokat, például zsályát, rozmaringot szórtak szét a különösen szagosnak ítélt pontokon, abban a reményben, hogy sikerül kellemesebbé tenni a városi levegőt.

Virágszóró hölgyek feladata volt az utcák illatosabbá tétele
Fotó: The Times.co.uk

Fáklyás fiúk

A közvilágítás sem volt mindig annyira kiépítve, mint manapság, a régi városok az est leszállta után gyakran kifejezetten sötét helynek számítottak, ahol könnyű volt eltévedni. A problémára megoldást jelentettek az ún. fáklyás fiúk, általában gyerekek vagy fiatal kamaszok, akik esténként az utcasarkokon, épületek oldalánál álltak szolgálatra készen egy meggyújtott fáklyával vagy gyertyával a kezükben, és aprópénzért cserébe elkísérték az arra bóklászókat rendeltetési helyükre.

Piócagyűjtő

Az orvosok évezredeken keresztül használtak piócákat pácienseik vérének lecsapolására, ezért ezek a kissé riasztó külsejű, lapos testű férgek igen kelendő portékának számítottak egykoron. A szegényebb parasztok, gyakran parasztasszonyok, akiknek nem jutott igazán más megélhetési forma, gyakran adták piócavadászatra a fejüket: a közeli tavakban, mocsarakban, nagyobb pocsolyákban gyűjtötték zsákszámra a piócákat (gyakran saját magukat használták fel csalinak), majd megfelelő áron eladták őket az orvosoknak, javasembereknek.

Piócagyűjtő asszonyok
Fotó: duncan1890 / Getty Images Hungary

Lámpagyújtogató

Az Antoine de Saint-Exupéry regényéből, A kis hercegből is ismerős lámpagyújtogatók feladata szintén a közvilágítással volt kapcsolatos, abban az időben, amikor a nagyobb városok utcáit már olaj-, később gázlámpásokkal világították meg. A lámpagyújtogatók hosszú botjaikkal esténként meggyújtották, reggel pedig eloltották a magas utcai lámpásokat, a foglalkozás egészen a 19. század végéig, az elektromos világítás elterjedéséig mindennaposnak és fontosnak számított.

Bowlingbábu-felállító

Bowlingozás közben ma már teljesen természetes, hogy a bábukat egy automata gépezet állítja fel újra és újra, miután ledöntöttük őket, a 19. század végén Amerikában feltalált sport kezdeti időszakában azonban még nem állt rendelkezésre hasonló technológia, ezért a bowlingcsarnokok külön dolgozókat (általában fiúgyerekeket) alkalmaztak, akik csekélyke fizetésért cserébe minden egyes menetet követően a helyükre rakták a bábukat. Persze vigyázniuk kellett, nehogy egy kósza bowlinggolyó véletlenül eltalálja őket.

Bábufelállító fiúk egy New Jersey-i bowlingklubban 1910-ben
Fotó: Buyenlarge / Getty Images Hungary

Alagútellenőr

A vasút hőskorának egyik furcsa foglalkozása volt az alagútellenőröké, akik a sötét és éppen ezért fokozottan veszélyesnek számító alagutak biztonságára ügyeltek. Feladatuk annyiból állt, hogy meghatározott időközönként − az alagúton áthaladó vonatok menetrendjének megfelelően − lámpással a kezükben végigsétáltak oda-vissza az alagútban, és megbizonyosodtak róla, nincs odabent semmilyen váratlan akadály vagy egyéb probléma. A monotonnak, ugyanakkor veszélyesnek is számító munkakört olykor gyerekek is betöltötték.

A NASA elődjénél, az amerikai repülésügyi és űrkutatási hivatalnál (NACA) alkalmazott „számítógéphölgyek” az 1950-es években
Fotó: HUM Images / Getty Images Hungary

Emberi számítógépek

A 20. század első felében, a modern számoló- és számítógépek elterjedése előtt a tudományos laboratóriumok, mérnöki fejlesztésekkel foglalkozó vállalatok kiváló álláslehetőséget kínáltak azoknak a (többségükben) nőknek, akik az átlagosnál jobban értettek a matekhoz. A munkakör betöltői naphosszat egy irodában ültek, és fejben, papíron végezték a fontos és bonyolult számításokat, melyek például a repülőgépek és a rakéták kifejlesztéséhez voltak szükségesek. Az emberi számítógépeket először a NASA kezdte el komputerekre cserélni az 1950-es években, hamarosan pedig az egész szakma meghaladottá vált.

Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

Rudolf Dániel
Rudolf Dániel
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Több mint üres szénhidrát: ennyi értékes tápanyagot tartalmaz valójában a burgonya

Évek óta hallgatjuk, hogy a krumpli a fogyókúra legnagyobb ellensége és nem más, mint haszontalan keményítőhalom. Itt az ideje, hogy belássuk tévedésünket: a burgonya ugyanis valójában tele van káliummal, rosttal és vitaminokkal, amiket eddig nagyvonalúan figyelmen kívül hagytunk. Megmutatjuk, miért nem a szénhidráttól kell félned, és hogyan készítsd el úgy a burgonyát, hogy ne a lelkiismeret-furdalást, hanem az egészségedet tápláld.

Offline

Tudod, mi a blansírozás? Nagy konyhakvíz

Ha rutinos vagy a konyhában, akkor ez a kvíz nem fog ki rajtad. Ezúttal ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a főzéssel kapcsolatos, olykor kacifántos elnevezésű fortélyokat.

Önidő

Pesti viccek és franciás sanzonok: így született meg a magyar kabaré

Városszerte dúdolt kuplék és legnagyobb íróink színdarabjai kerültek műsorra az első budapesti kabarékban. A műfajt egy kackiás bajuszú, félszeg, dadogós fiatalember vitte sikerre, akit később a magyar kabaré atyjaként emlegettek - Nagy Endre mégsem volt elégedett életével.

Offline

17 ezer harcost irányított a kalózkirálynő: vagyonosan halt meg 69 évesen

Míg a nyugati kalózlegendák legtöbbször bitófán végezték, a történelem leghatalmasabb kalózvezére egy kínai nő volt, aki 17 ezer fős hadseregével sakkban tartotta a császárt is. Csen Ji-sao nemcsak a csatamezőn volt verhetetlen, de a diplomáciában is: kőkemény törvényekkel irányított, végül pedig békében és mesés gazdagságban vonult vissza. De hogyan lett egy kantoni szexmunkásból a tengeri rablók legyőzhetetlen királynője?

Offline

József Attila is megfordult „a pesti próféta alvilág” leghíresebb jósnőjénél

Míg József Attila verseivel a lélek legmélyebb bugyrait kutatta, a pesti cukrászdák asztalainál egy különös asszony a tenyerekből és a kézírásból olvasta ki a jövőt. Silbiger Boriska, a két világháború közötti Budapest leghíresebb látnoka nemcsak a nép, de a legnagyobb magyar költő bizalmát is elnyerte. Ki volt a rejtélyes jósnő, aki a Lukács cukrászdában ücsörögve látta meg a közelgő tragédiát, és akinek jóslataitól még a legjózanabb művészek is megborzongtak?

VIP

Kreatin nőknek: tényleg hízunk tőle, vagy segít a fogyásban?

A kreatinról sokáig elsősorban a testépítők és élsportolók étrend-kiegészítőjeként beszéltünk, pedig ma már egyre több nő is használja edzés, alakformálás vagy izomépítés mellett. Mégis sok a bizonytalanság körülötte: vajon hizlal? Segíthet a fogyásban? És egyáltalán van-e helye egy olyan életmódban, amely nem az edzőterem köré szerveződik?