Van néhány dolog, ami azonnal eszünkbe jut, ha az angolokról van szó. Ilyen az eső, az angol reggeli és természetesen az ötórai tea. Utánajártunk az angol teázás történetének és legismertebb tévhiteinek.
Az Egyesült Királyságban a tea a 17. században terjedt el, II. Károly király és felesége, Bragança Katalin portugál infánsnő hatására. Az első teaházat 1652-ben alapították Londonban, de a század végére már több száz teaház működött a fővárosban. Az ötórai tea hagyománya azonban csak jóval később, az 1840-es évek közepén alakult ki, egy furcsa rosszullétnek köszönhetően.
Ha éhes vagy, teázz!
Anna bedfordi hercegnő, Viktória királynő barátnője és udvarhölgye délutánonként rendszeresen rosszullétre, ájulásra panaszkodott. Tekintettel arra, hogy Angliában akkoriban általában naponta kétszer, reggel és este étkeztek, mai szemmel ez nem is olyan meglepő. A vacsorát ráadásul egyre később és később szolgálták fel, volt, hogy este fél 9-kor. Valamit azért az angolok is sejthettek, ugyanis nem sokkal az ötórai tea megjelenése előtt bevezették az ebédet mint extra étkezést, de ezalatt nem a manapság megszokott ebédünkre kell gondolni, csupán egy kis könnyű harapnivalóra. A délután a késő esti vacsoráig így is rendkívül hosszúnak bizonyult.
A hercegnő ezért, hogy tompítsa éhségérzetét és enyhítse rosszulléteit, bevezette, hogy teát – általában Darjeelinget – kér a lakosztályába.
Szükségből hagyomány
A tea mellé aprósüteményeket vagy szendvicseket, vajas kenyeret is szervíroztak. Ezt a kis uzsonnát aztán Anna hercegnő olyan frissítőnek találta, hogy idővel meghívta a barátait is belviori kastélyába, csatlakozzanak hozzá délutáni szertartásában.
A délutáni „nassolás” így hamarosan komoly társasági eseménnyé nőtte ki magát,
amelynek gyorsan híre ment Londonban. Számos felső és középosztálybeli család követni kezdte az Egyesült Királyságban, ezután pedig nem kellett sok idő, hogy a kontinensen is elterjedjen az ötórai tea – ekkor még angol teázás néven.
De miért ötórai?
Az ötórai tea a 21. században is reneszánszát éli, hiszen kellemes és költséghatékony módja a baráti összejöveteleknek, jó hangulatú beszélgetéseknek. A magyar elnevezés viszont nem teljesen fedi a valóságot. Az eredetileg afternoon tea-nek, azaz délutáni teázásnak nevezett szertartás valójában ugye nem is csak teát jelöl, és
hagyományosan délután fél 4 és 5 óra között, egyes források szerint 3 és 4 óra között illik tálalni.
Ez egy kiadós és sok időt (egy-másfél órát) igénylő teázási típus, egy komplett uzsonna. A tea mellé kísérőként a mai napig szendvicsfalatkákat, eperdzsemmel és clotted creammel megkent édes pogácsákat, valamint tortát (leginkább Viktória-tortát) vagy vajas kekszet fogyasztanak. Az időpont lényege pedig annyi, hogy ebéd és vacsora közé essen.
A szigetországban ma már a hétköznapok rutinjához tartozik ez a fajta teázás, de azért ez nem azt jelenti, hogy délután mindenkinek van egy-másfél órája egy ilyen szertartásra. Egy komplett afternoon tea menü luxusnak számít, a hétköznapi ember számára maradnak a 10-15 perces, keksszel megtoldott munkahelyi teaszünetek.
+3 érdekesség az ötórai teáról
1. Nem csupán az arisztokrata hölgyek részesítették előnyben, a délutáni időpont lehetővé tette az ebéd után megrendezett megbeszélések és szivarozgatás végeztével az urak részvételét is az eseményen.
2. Az ötórai tea mellett nem illik dohányozni, mivel a füst elronthatja a tea természetes zamatát.
3. A szertartás egyik legismertebb teafajtája ma az Earl Grey. A bergamottal ízesített forró ital először II. Earl Grey miniszterelnök tetszését nyerte el, aki szerteágazó kapcsolataival széles körben kedveltté tette – innen a neve is.
