Ma már természetesnek vesszük, hogy egy modern épületben a klíma halkan, észrevétlenül teszi a dolgát – hűt, szűr és szabályozza a hőmérsékletet. De mit tettek akkor, amikor a légkondicionáló még nem létezett? Például az Országházban.
A 120 éves Országház tervezői, élükön Steindl Imrével, meglepően korszerű megoldást találtak a Parlament épületének hűtésére – egy olyan rendszert, amely mai szemmel is mérnöki bravúrnak számít.
Hűs alagutak és vízfüggöny a Kossuth tér alatt
A 19. század végén az Országház előtti Kossuth Lajos tér alatt különleges építmények rejtőztek: miközben a fűtés a Balassi Bálint utcai kazánházból érkezett meleg levegő révén működött, a hűtésről két nagyméretű vízmedence és az ezekhez kapcsolódó, közel 30 méter hosszú alagút gondoskodott, ami a borospincékhez hasonló módon tartotta fenn az alacsony hőmérsékletet a járatokban.
A rotunda térbe vízfüggönyön át érkezett a levegő, ami részben hűtötte és tisztította azt, mielőtt az az épületbe került. A rendszer a maga korában úttörőnek számított, de a 20. században a Kossuth tér átalakítása miatt a felszíni elemeket, köztük a vízmedencéket elbontották, az alagutakat pedig feltöltötték.
A később kiépített rövidebb hűtőjáratok hatékonysága azonban jóval alacsonyabb volt, így a nyári hőség idején szükségessé vált a hűtés mesterséges fokozása: óriási jégtömböket helyeztek el az alagutakban, hogy ezek hűtsék le a beáramló levegőt. Ez az egyszerű, de hatékony megoldás tette lehetővé, hogy a Parlament belső terei továbbra is kellemes hőmérsékletűek maradjanak.
A korabeli mérnöki leleményességet és a jéggel való hűtés technikáját ma már a kiállítótérként látogatható rotunda és alagútrendszer idézi meg a látogatók előtt.
Azt tudtad, hogy párbajjal indult a magyar Parlament története? Az okokról ebben a cikkben írtunk.
