Ma már nehéz elképzelnünk, hogy ha anyagi lehetőségeink engedik, ne a kényelem és az önkifejezés határozza meg öltözködésünket. Mi mindent jelentett az elmúlt századok ezzel ellentétes szokásrendszere?
Ha az öltözködésre gondolunk, alapvetően három dolog jut eszünkbe: a divat, a praktikum és az önkifejezés. A régi korokban ebből maximum a divat játszott szerepet, de az is csak a kiváltságosoknak juthatott eszébe, ráadásul szűkebb keretek között, mint manapság. A komfort aztán végképp nem számított a napi öltözködésben, ellenben akkoriban is számos üzenet rejlett abban, hogy ki, mit, hogyan visel.
Fontos üzenete volt az öltözködésnek
A ruha kifejezte, ki hova tartozik, mit hisz és mennyit ér (ma már csak kevesek szerint van ez így). A 19. században a hideg vagy a hőség csak másodlagos szempont volt: a viselet sokkal inkább rangot, álszent vagy valós szemérmet, erkölcsöt sugárzott. A női viseletekben a fűző, a kesztyű, a kalap és a hosszú szoknya egyszerre volt védelem és korlát.
Valóban álszent, szabadság-ellenes elvárásnak tűnik ma, hogy még egy kivillanó boka is megbotránkoztatást keltett, ám volt valami tiszteletreméltó is ebben a szerencsére mára megváltozott világban.
A kényelmet, praktikumot nélkülöző öltözködés ugyanis azt feltételezte, hogy az emberek készségesen elviselték a kellemetlenségeket is felettes énük parancsára.
Nem az időjárás számított
Bezzeg amikor ma a télre készülünk, a praktikum diktál, a réteges öltözködés, a meleg kabát, a vízálló bakancs mind azért vannak, hogy az évszaknak megfelelő komfortunk teljes legyen. Százötven évvel ezelőtt azonban a hideg még nem volt elegendő indok arra, hogy valaki a józan észt a megjelenés elé helyezze.
A múlt századokban a ruha nem csupán védelmet, hanem státuszt is közvetített. Az öltözködés a társadalmi rend része volt.
A 18-19. századi Európában a test elfedése az erkölcsösség fokmérője lett. A nőket különösen szigorú szabályok közé szorították, nemcsak a bokát, hanem a vállat, sőt gyakran a csuklót is illetlenség volt közszemlére tenni.
A több réteg ruházat – alsószoknyák, fűzők, selyemkendők – nemcsak a szemérem, hanem a rang kifejezői is voltak. A gazdagon rétegzett öltözet a magasabb társadalmi rangot közvetítette, hiszen aki mozdulni is alig tudott a ruhájában, az feltehetően nem végzett fizikai munkát.
Státusz, erkölcs és hiedelmek
A férfiak öltözete szintén társadalmi üzenetet hordozott. A sötét színek, a keményített gallér és a zárt szabás az önuralom, a fegyelem és a státusz jelképei voltak. A 19. század közepétől a „fekete öltöny” nem csupán divat, hanem a modern polgár öntudatának kifejeződése lett – a test eltűnt, helyét a társadalmi szerep vette át. A ruha a személyiség helyett a belső rendet jelezte, még akkor is, ha alaptalan volt az üzenet.
A városi polgár és a falusi parasztember öltözete közötti különbség nemcsak anyagban, hanem jelentésben is hatalmas volt.
A paraszti viseletben a hiedelmek és vallási szimbólumok éppúgy szerepet kaptak, mint a gyakorlati szükségletek.
Más volt az élet, más volt a szokás
Ma, amikor a komfort, a funkcionalitás és az önkifejezés vált elsődlegessé, nehezen értjük, miért volt fontosabb a fegyelem, mint a kényelem. Dédanyáink világa sok szempontból merev és elnyomó volt, de az öltözködés mögött ott rejlett a közösséghez tartozás, az értékrend és a túlélés egyensúlya is. A ruha akkor nemcsak takart, hanem keretezett: biztonságot adott egy kiszámíthatatlan világban, amit persze nem sírunk vissza.
Ha érdekel, hogyan érdemes használt ruhát vásárolni, ezt a cikkünket ajánljuk.
