A párizsi világkiállításhoz kapcsolódóan, amúgy mellékes programként tartottak 1900-ban olimpiát a francia fővárosban: a lebonyolítás köszönőviszonyban sem volt azzal, ahogyan az idei ötkarikás játékokat megszervezték. Ennek hatalmas kárvallottja lett az első amerikai női olimpiai bajnok, aki abban a hitben vett részt és aratott diadalt a versenyen, hogy egy párizsi megmérettetésen indult el.
Egészen fura sportágakban indultak 1900-ban
Himnusz és a győztes zászlajának felvonása, pódium és díjátadó ünnepség, közös fényképezkedés: ezek ma mind részei egy olimpiai szám után az eredményhirdetésnek. Nem mindig volt ez így ugyanakkor, az első párizsi olimpián legalábbis semmiképp.
Akkor az egyes számok megrendezését fél éven át húzták el, és ha a break mint sportág megjelenését furcsállottad, az egészen biztosan elképeszt majd, hogy mi mindenben lehetett ekkor indulni.
A baszk nemzeti sport, a fallabda elődjének számító pelóta, postagalambverseny, sárkányeregetés és kötélhúzás is szerepeltek a sportágak közt.
Az sem volt teljesen tiszta az ekkoriban megrendezett sportesemények kapcsán, hogy közülük melyik az olimpia része, és melyik az, amit másféle keretek közt szerveznek. Így történhetett meg, hogy amikor Margaret Abbott történelmet írt, békésen levonult a pályáról, és bár valószínűleg örült annak, hogy Párizs bajnoka lett – ő ugyanis azt hitte, ez a verseny tétje –, ennél többel nem számolt és ebben a tudatban élte le hátralevő életét is.
Margaret Abbott édesanyja is golfozott
Abbott Indiában született 1878-ban: még kisgyermek volt, amikor elveszítette édesapját, anyja, Mary pedig Amerikába költözött vele, ahol újságok irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. A 19. század kilencvenes éveiben egyre nagyobb népszerűségre tett szert egy feltörekvő sport, a golf: az asszony is belevágott, és lányát is magával vitte a pályára. Ott hamar kiderült, hogy a fiatal, ekkor még csak tinédzser Margaret meglehetősen tehetséges, az Inter Ocean című lap például azt vizionálta – nem alaptalanul –, hogy az ország egyik legjobb golfozója válhat belőle. Paula Welch történész szerint, akinek szakterülete az olimpiák történelme, nem valószínű, hogy Abbott saját magára példaképként tekintett volna, de a valóságban az volt.
Anya és lánya 1899-ben aztán Párizsba költöztek, ahol Mary Abbott nőknek szóló Párizs-útikalauz írásába vágott bele, Margaret pedig művészeti tanulmányokat folytatott.
Nem is akárkik voltak a mesterei: Cézanne, Degas és Renoir vezették be őt ebbe a csodálatos világba.
A magassarkús lányokat lekörözte
Közben szerveződött az 1900-as párizsi olimpia is, melyen már részt vehettek nők is. Az első, 1896-os játékokon erre még nem nyílt lehetőség, a francia fővárosban azonban összesen 22 sportolónő próbálhatta ki magát a társadalom által nők számára is elfogadhatónak megítélt sportokban. Ilyen volt a golf mellett a tenisz is, azonban azért szigorú szabályai voltak annak, hogyan űzhették választott sportágukat. A tízfős női golfversenyzői mezőnyben Mary és Margaret is ott voltak bokáig érő szoknyában és szigorúan hosszú ujjú blúzban.
Az október 3-án rendezett kilenc lyukas versenyben Margaret Abbott 47 ütéssel győzedelmeskedett: ezzel két ütéssel lett jobb a szintén amerikai második helyezettnél és hattal a hozzájuk hasonlóan amerikai harmadiknál.
A franciákat saját visszaemlékezése szerint azért is tudta leiskolázni a dobogósok csapata, mert ők teljes félreértésben éltek a golf lényegét illetően, magas sarkú cipőben és szűk szoknyában érkeztek a versenyre.
Édesanyja 18 ütéssel maradt el mögötte. A Compiégne-be, Párizstól 50 mérföldre megtartott versenyen öt francia és öt amerikai vett részt – nem csoda, hogy nem tűnt túlzottan olimpiaszerűnek az egész. A nyertes egy szép, aranyozott kerámiatálat kapott, de ezen semmi sem jelölte, hogy olimpiáról lenne szó – érmeket majd csak 1904-ben kezdenek el osztani.
Csak fia tudta meg, mit vitt véghez
Margaret Abbott történelmi győzelméről tehát nem tudott senki, ő maga és édesanyja sem. Az első amerikai olimpiai bajnok két év múlva férjhez ment egy humoristához, három gyermekük született, de csak 1955-ös halála után évtizedekkel derült fény arra, hogy micsoda tettet vitt véghez szinte észrevétlenül.
1973-ban ugyanis Paula Welch kutatási anyagokat gyűjtve megdöbbenten talált rá nevére egy plaketten, amely az amerikai olimpiai bajnokokat sorolta fel. Igaz, Abbottként, rosszul leírt vezetéknévvel szerepelt azon, de mint kiderült, egy kormányjelentésben rögzítették olimpiai elsőségét, így kerülhetett Margaret neve az aranyérmesek közé.
Miután igyekezett felgöngyölíteni azt, ki is lehetett az első amerikai női olimpiai bajnok, eredményeit 1982-ben az Olympianben közölte. Peter Dunne, Margaret fia itt olvasta megdöbbenve, micsoda életeseményéről maradt le édesanyja maga is. Ahogyan az kiderült, édesanyja egyébként szívesen golfozott nagy sportsikere után is, egész életében elkísérte. Ráadásul egészen hosszú ideig volt ő az utolsó női olimpiai bajnok a sportágban, 2016-ig ugyanis a golf nem szerepelt már az ötkarikás játékok programjában.
Az 1904-es olimpia botrányokkal volt tele: a dopping már akkor komoly gond volt.
