Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Emlékszel még az internet és a mobiltelefonálás hőskorára, az MSN-re, az ingyen SMS-ekre? Ha éltél benne, minden bizonnyal szívesen nosztalgiázol velünk.
Mai viszonylatban már elképzelhetetlen, hogy a mobil telekommunikáció milyen drága volt a 90-es években. Azok, akik akkor még nem éltek, nem is tudják, hogy a rendszerváltozást követő időszakban micsoda kihívásokkal kellett szembesülniük azoknak, akik nem akartak arányaiban a mainál jócskán többet fizetni a beszélgetésekért.
Az 1990-es, 2000-es években két telefonszolgáltató működött, a Westel és a Pannon GSM. Egy Reddit-posztban összegezték a régi, újságokban elhelyezett reklámok és emlékek alapján, hogy mennyibe került a telefonálás és az internet akkoriban, illetve miként lehetett a költségekkel spórolni.
A 90-es években drága mulatság volt a telefon
Egy perc beszélgetés csúcsidőben 160 forintba, míg egy SMS 20 forintba került. Azok, akik ennél olcsóbban beszélgettek volna, ugyan a manapság kedvelt messengerekkel és hívásokkal még nem úszhatták meg olcsóbban a dolgot,
a beszélgetés első 3 másodperct azonban nem számlázták a cégek.
Éppen ezért terjedt el az úgynevezett három másodpercezés, melynek lényege, hogy 3 másodpercbe sűrítve kérdezett az egyik fél, majd letette a telefont. A másik pedig szintén ennyi idő alatt válaszolt, és ha kérdése is volt, még egy hívást indított.
Ha nem is végtelen, de óránként egy darab ingyen SMS-t lehetett küldeni a 777SMS szolgáltatással az akkor még döcögő interneten, bár cserébe
az üzenet végén legalább ugyanannyi reklámot kényszerültünk elolvasni, mint maga a szövegünk.
A betárcsázós net lassú volt ugyan, és olykor akadozott, de már csak azért is megérte használni a kommentelők szerint, mert ha fiatal volt az ember, és a számlákat nem ő fizette, a neten keresztüli csevegés költségei a feltöltőkártyás telefonján legalább nem jelentkeztek.
Az ingyenes üzenetek kora: az MSN
Az áttörést az online csevegő alkalmazás, az MSN Messenger hozta meg, mely regisztráció fejében ingyenes, és folyamatos lehetőséget kínált a kapcsolattartásra. Az élelmesebbek, mint az egyik reddizető, az emailezést használták erre a célra:
„Ha volt westeles emailcímed, akkor a bejövő emailek tárgyát megkaptad sms-ben, így üres emaileket küldtünk egymásnak, a subjectbe rakva a lényeget :) Asszem 120 karaktert bírt."
− összegezte a praktikát. Másikuk arra emlékszik, hogy „a 2000-es évek végén egy időben volt olyan időszak éjszaka tájt, amikor a Domino rendszer nem válaszolt. Ilyenkor nem tudta ellenőrizni, hogy van-e kereted. Külföldi hívásokat nem engedte, de belföldre
lemerült kártyával is telefonálhattál, és ezt utólag nem hajthatták be."
De akadtak, akik a hangposta szolgáltatást használták ugyanerre, hiszen egy időben – állítólag – onnan is lehetett ingyenes visszahívást indítani.
Te mire emlékszel? Szavazz lejjebb görgetve!
Ha tetszett a cikkünk, kattints ide, és nosztalgiázz tovább!
