Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Varsányi Irén nevét a századelőn a legnagyobb színésznők – Fedák Sári, Blaha Lujza és Jászai Mari – mellett emlegették, s még Molnár Ferenc sem tudott neki ellenállni.
1910 májusában a Vígszínház jutalomutat ajánlott fel három kiemelkedő művésznek: Szerémy Zoltán, Hegedüs Gyula és Varsányi Irén (utóbbiak házastársuk kíséretében) tíz napot tölthetett Párizsban. Idegenvezetőnek Molnár Ferencet, az éppen Párizsban tartózkodó, nagy műveltségű írót – nem mellesleg a Vígszínház szerzőjét – kérték fel, akinek kisujjában volt a francia színházi élet, s minden este színházba, kabarékba és mulatókba cipelte a kis társaságot.
Párizs, "Molnár Feri" és a bűnös levegő
Varsányi Irén ekkor járt életében először járt Párizsban. Hazatérése után így nyilatkozott élményeiről: „Azt tudja, ugye, hogy Molnár Feri is velünk volt, ő volt a mi vezetőnk, nagyszerűen ki tudta választani, hogy mi érdekel minket. Képzelheti, hogy én mennyire élveztem azt a tíz napot. Azok a nagyszerű színházak (no, nem mind) és azok a revük, azok a szép kis nők” – lelkendezett. Egy másik lapnak bevallotta, hogy „komoly családanya létemre ellátogattam a leghírhedtebb párisi éjjeli mulatóhelyekre.
Jaj, de jó is az a drága, romlott, bűnös levegő ott! És a táncok, azok a vékony, csontos asszonylábszárak.
Kánkánt már csak a külvárosokban táncolnak, de bezzeg a hastáncok, az apache-táncok, azokat csak úgy ropják!”
Molnár Ferenc Varsányi Irénnek írta a darabot
„Molnár Feri” és Varsányi Irén Párizsban a kölcsönös rokonszenvnél nemigen juthatott tovább, hiszen a színésznő férje, Szécsi Illés is jelen volt. Kapcsolatuk 1910 őszén mélyült el, amikor már mindketten Budapesten tartózkodtak, s a Vígszínház műsorra tűzte Molnár A testőr című vígjátékát, amit maga az író rendezett, a főszerepet pedig Varsányi Irén játszotta. Az unalmas és féltékeny férjétől szenvedő színésznő karakterét akár célzásként is érthette a publikum, s nem kellett különösebb fantázia ahhoz, hogy Pesten meginduljanak a pletykák: az unalmas férj alakját Szécsi Illésről mintázta az író.
Egy tisztességes színésznő
Varsányi Irén (aki Wollner Malvin néven született, szegény, zsidó családban, 1877-ben) 1906-ban ment feleségül a gazdag gyáros-földbirtokoshoz, a Magyar Aszfalt igazgatójához, Szécsi Illéshez. A kezdő színésznő számára biztos hátteret nyújtott a házasság, még akkor is, ha a Lipót körúti, nagypolgári környezetben, befolyásos férje ismeretségi körében sokáig idegenül érezte magát.
Férje nem örült, hogy felesége esténként színpadra áll, de a bohém életmód távol állt Varsányi Iréntől.
A színpadon közvetlen, sallangoktól mentes, egyszerű játékával és hangjával varázsolta el a nézőket, otthonában pedig hozta a tőle elvárt decens úriasszony szerepét. Két gyermeke kedvéért vállalta a kompromisszumot a házasságban, amikor azonban találkozott Molnár Ferenccel, az író mellett egy másik, szabadabb élet lehetősége sejlett fel számára.
Egy kiváló író és egy nagy színésznő szerelme
1910 karácsonyán már városszerte pletykáltak róluk, s az újságok is megírták – olykor névvel, máskor csak sejtetve, kikről van szó –, hogy miféle érzelmek alakultak ki közöttük. Varsányit ez különösen érzékenyen érinthette, hiszen soha nem jelentek meg róla a magánéletét firtató bulvárcikkek.
„Egy kiváló író és egy nagy sikerű művésznő, mihelyst elhárítanak útjukból egy csomó társadalmi akadályt, hír szerint összeházasodnak, férj és feleség lesznek.
A szóban forgó művésznő leghivatottabb interpretátora az Írónak, játszott minden művében és azokat a maga széles tudásával vitte diadalra. Szeretik egymást őszintén, állhatatos és tiszta érzelmekkel, de annak, hogy egymáséi legyenek, szinte elháríthatatlan nehézségek állották útját. Az Írónak felesége volt, a színésznőnek férje. És mindkét házasságban gyermekáldás. Ámde megrendítő energiájuk ezer nehézségen is diadalmaskodni látszik.
Az író már elvált első nejétől, a színésznő most fáradozik azon, hogy elválasszák az urától.
És ezt a napokban határozta el, hogy hazatért külföldi útjáról. Ha aztán a törvény kimondja az utolsó szót a válóperében, ami néhány hónap alatt megtörténhetik, egy kiváló író és egy nagy színésznő együtt folytatják útjukat az élet szövevényes útjain” – vélte Az Újság Molnár és Varsányi Irén románcáról 1910 decemberében.
A féltékeny férj rájuk törte az ajtót
1911 januárjában a színésznő hatévnyi házasság után elköltözött a férjétől, négy- és hatéves gyermekeit is nála hagyta. Szécsi Illés beleegyezett a válásba, azzal a kikötéssel, hogy a szerelmesek a válás kimondásáig nem találkoznak.
A férj, talán azért, hogy ellenőrizze, betartják-e az alkut, egyik este, egy gyári alkalmazottja társaságában felkereste Varsányi Irént.
A sajtóhírek szerint erőszakosan, az ajtót és az ablakot betörvejutott be a házba, majd kérdőre vonta feleségét, akit Molnár Ferenc (és kilenc másik ember) társaságában talált. Szécsi elvesztette a fejét, rátámadt az íróra, és az eset párbajjal végződött, amit a nagykovácsi erdő egy tisztásán vívtak meg: kétszeri golyóváltással lőttek egymásra, sebesülés nem történt, de a felek nem békültek ki.
A párbaj után
A történet azonban nem Molnár Ferenc és Varsányi Irén boldog egymásra találásával ért véget: a színésznő végül mégis a férjét választotta.
„Éppen gyertyácskákat gyújtottunk, mikor telefonhoz hívták Irént. Az ura telefonált neki, hogy a kislányuk skarlátban súlyosan megbetegedett.
Lázában mindig őutána kiabál, őt keresi. Kérte, könyörgött, hogy menjen hozzá vissza, haza. Kétségbeesetten búcsúzott el tőled Irén. Magára kapta a kabátját, és zokogva futott ki a szobából” – idézte fel az író húga, Molnár Erzsébet a színésznő távozását. Molnár, szerelmi bánatában – és talán azért is, mert nem szokott hozzá, hogy őt egy nő „dobja” –, megmérgezte magát: a kelleténél több altatót vett be. Lakótársa, Szép Ernő ijedten hívta a mentőket, akik a Vas utcai Pajor Szanatóriumba szállították az írót. Szerencsésen felépült, de kérésére a Vígszínház másnak adta A testőr főszerepét.
"Én Varsányit szerettem"
Molnár Ferenc rövidesen Fedák Sárival, a korszak ünnepelt primadonnájával kezdett szerelmi kapcsolatba, de nem vette feleségül. Dénes Zsófiának így vallott érzelmeiről:
„Te azt hiszed, hogy én szerelmes vagyok a Zsazsába? Én Varsányit szerettem, és legszívesebben meghaltam volna, amikor elhagyott.”
Varsányi Irén az elkövetkező két évtizedben továbbra is a Vígszínház színpadán aratta sikereit, 1929-ben pedig ismét eljátszhatta a Liliom Julikáját. Ekkor így emlékezett vissza az első találkozásra Molnár Ferenccel:
„Nem voltam akkor még valami híres színésznő, de Molnárnak jó szeme volt, észrevett, meglátott. Mikor először idejött hozzám, itt a Vígszínház kapujában azt mondta, hogy ír most egy darabot, nemsokára készen lesz vele és ebben Julika szerepét csak én játszhatom. Azután elmondta a darab meséjét és mondhatom, nagyon meghatott. Mikor a darab elkészült, elolvastam és készülődtünk.
Molnárral elmentünk a nyugati pályaudvar elé, ekkoriban itt volt a cselédkorzó. Mutogatta nekem a kis cselédtípusokat.
Végre találtunk egyet és Molnár örömmel kiáltott fel: – Nahát, ez az! Látja, így képzeltem el! Ezt kell majd magának megjátszania, így kell öltöznie, így kell mozognia, néznie.”
Varsányi Irént élete utolsó két évében súlyos epebántalmak gyötörték. 1932-ben a Park Szanatóriumban megoperálták, de már nem tudtak rajta segíteni: a színésznő mindössze 55 évesen elhunyt. Lakása, a Szent István körút 11. számú ház falán 2001-ben avattak emléktáblát.
Ha szívesen olvasnál Molnár Ferenc és Fedák Sári kapcsolatáról is, ezt a cikket ajánljuk.
