Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A szimbólumok és misztikus üzenetek kora volt a reneszánsz. Az a fajta tudatosság, mely a képi világában megjelent, a művészek mindennapi életét is áthatotta. Meríteni pedig a korábbi évszázadokkal ellentétben nemcsak a katolikus hagyományokból tudtak, egészen az ókorig visszanyúlhattak.
A korszak legnagyobb művészének azonban a vallásosság adott nemcsak munkát, igazodás pontot is. Michelangelo Buonarotti a szobrászat mellett a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót alkotott. Korszakának igazi különce volt, azonban tömegek vágyták látni munkáit.
Az elszegényedett nemesi családból származó Michelangelo alig 13 éves volt, amikor tanoncnak jelentkezett Domenico Ghirlandaio festő műhelyébe, majd dolgozott a Medici-család szobrászának firenzei műhelyében is. Itt figyelt fel a családfő a fiatal tehetségre. A Medici család közvetlen közelében kinyíltak előtte a lehetőség ablakai, a képzőművészet mellett irodalmi és tudományos műveltségre is szert tett.
Michelangelot a Medici család karolta fel
Miután Girolamo Savonarola lényegében lázadást szított a várost uraló família ellen, amely így menekülni kényszerült, hazatért szülővárosába, anatómiát tanult, majd Velencében és Bolognában is dolgozott.
Ekkor készült legendás alkotása, a Pietá.
Amikor a pápa parancsára Savonarolát megégették, hazatérhetett Firenzébe Michelangelo is. A város uralmát átevő gonfaloniere, Piero di Tommaso Soderini és a Mediciek egykori jogtudósa, Niccolo Machiavelli is tárt karokkal várta. Az ő közbenjárásukra kapott megrendelést az Il Giganténak, azaz óriásnak is nevezett Dávid szobor elkészítésére.
Négy év átmeneti időszak után Giovanni Medici bíboros öccse, Giuliano is hazatért, Michelangelo híre pedig a pápáig ért. 1505-ben, alig 30 évesen kapta első pápai megbízatását. A nagyravágyó egyházfő, II. Gyula óriási méretű síremlékre vágyott. Az eredeti tervek szerint ráadásul a Szent Péter-bazilika kupolája alá helyeztek volna, Szent Péter sírja fölé.
Amennyiben elkészült volna, ez lett volna a keresztény világ legnagyobb síremléke, azonban a pápa egy kevésbé nagyravágyó tervet kínált a művésznek. Michelangelo csalódott volt, amikor a terv változott, de ez semmi volt ahhoz képest, amit akkor érezhetett amikor a pápai kamara nem fizette ki a neki járó pénzt.
A pápával is összeveszett a szobrász
Dühödten távozott Rómából és visszatért Firenzébe. A pápának ugyan egészen gyorsan sikerült megbékítenie, Michelangelo elkészíthette a pápa életnagyságúnál is nagyobb bronzszobrát, amit egy bolognai templom főbejárata fölött állítottak ki. A művet a bolognaiak nem sokkal leleplezése után megsemmisítették. További tervei is voltak vele Gyula pápának, egykori elődje, Sixtus-kápolnájának freskóit akarta elkészíttetni a mesterrel, aki mindent megtett az ellen, hogy ecsetet kelljen ragadnia.
Magát mindig is szobrásznak tartotta inkább, semmint festőnek, de a katolikus egyház fejének szava ellen nem tehetett semmit. A megállapodásuk értelmében festeni kezdett, de azt, amit ő maga tervezett. Négy évig dolgozott a Sixtus-kápolnán.
Aláírásával üzent Michelangeo
Hosszú élete során számos szobor került ki keze alól, azonban mindössze egyet látott el szingnóval, a Pietát. Ezt is igencsak különös módon, az alábbi felirattal:
„MICHELANGELVS BVONAROTVS FLORENTINVS FACIEBA…”,
mely magyarul annyit tesz, „Michelangelo Buonarotti a firenzei csinálta épp...” Az utolsó szó vége befejezetlen maradt, nem véletlenül, ugyanis a szignó is az alkotás része volt a művész szerint. A befejezetlen szöveg pedig arra utal, hogy a mű soha nem lehet teljesen befejezve, soha nem lehet tökéletes.
Az aláírások és művészi szignók története Michelangelo és Dürer korában, a reneszánsz idején még nem nyúlt messzire a múltba. Az alkotó személyének megjelenítésére első ízben egy oltárképen került sor, Bernardo Daddi poliptichonján szerepelt először az alkotó, megnevezve a hozzátett munkát és annak idejét is: „Urunk 1348. évében Bernardus, akit Firenze szült, festett engem”. Akkoriban azonban egy-egy egész műhely dolgozott a sokszor igencsak monumentális műveken, és csak a műhely vezetőjét tüntették fel készítőként. Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a modern értelembe vett szignók megjelenhessenek.
Ha kíváncsi vagy arra, miért faragta aránytalanra Dávidról készült szobrát Michelangelo, ezt a cikkünket is olvasd el.
