A második világháború alatt is szükség volt a hírekre, de a szórakozásra is, ezért a napilapok nagyon népszerűek voltak, pedig csak néhány oldalból álltak. Nagy-Britanniában az emberek ezekből értesülhettek arról, hogy mi történik a világ többi részén zajló összecsapásokban. De nemcsak a hírek érdekelték az embereket, hanem a keresztrejtvények is.
A második világháború idején még nem volt internet, így az emberek az újságokból, leginkább a napilapokból értesülhettek a háborúról és az összecsapások kimeneteléről. Azonban nemcsak az hírek miatt vásárolták az újságokat, hanem más érdekességek miatt is. Szinte minden újságban szerepeltek keresztrejtvények, és ezek nagyon népszerűek voltak, mivel segítettek „elütni” a légoltalmi óvóhelyeken töltött órákat. A kor egyik népszerű lapja a Daily Telegraph volt, és annak is a keresztrejtvénye.
A D-nap
1943 januárjában Winston Churchill brit miniszterelnök és Franklin D. Roosevelt amerikai elnök találkozott, és megállapodtak az északnyugat-európai invázióban. Ennek a tervezése szinte azonnal megkezdődött, és kiterjedt kutatások után úgy döntöttek, hogy a védett normandiai partvidék a széles homokos partjaival a legjobb lehetőséget kínálja a meglepetésszerű támadásra, amely a D-napi partraszállás lett volna. A támadásnak maga Churchill adott kódnevet, ez lett az Overlord hadművelet.
Dwight D. Eisenhower amerikai tábornokot 1943 decemberében az Overlord hadművelet főparancsnokává nevezték ki, a szárazföldi csapatok irányítását pedig a brit Bernard Law Montgomery tábornok vette át. Eisenhower 1944 májusának elején döntött úgy, hogy a D-nap 1944. június 5-én lesz. A meglepetés erejének maximalizálása és a veszteségek minimalizálása érdekében a hadművelet minden aspektusára, így a partraszállás helyére és pontos időpontjának megóvására is hatalmas biztonsági intézkedéseket tettek. Egy amerikai vezérőrnagyot még le is fokoztak és hazaküldtek, amiért egy koktélpartin találgatni merte az invázió időpontját.
Egy rejtvény leplezte le őket majdnem
Amikor 1944 májusában az MI5, a brit kémelhárító szolgálat néhány tagja a Telegraph keresztrejtvényének megfejtésével múlatta a szabadidejét, észrevették, hogy a keresztrejtvényben olyan létfontosságú kódnevek jelentek meg, amelyeket minden idők leghatalmasabb tengeri támadásának elrejtése érdekében fogadtak el. Észrevették, hogy az egyik feladványra – „Az USA egyik állama” – adott válasz az, hogy Utah, egy másik feladványra adott válasz pedig Omaha volt. Ezeket a neveket adták a szövetségesek azoknak a normandiai strandoknak, ahol az amerikai erőknek a D-napon partra kellett szállniuk.
Egy másik válasz, amely abban a hónapban a keresztrejtvényben szerepelt, a Mulberry volt. Így hívták azt az úszó kikötőt, amelyet a La Manche csatornán keresztül kellett vontatni, hogy az inváziós erők ellátóhajóit befogadja. A Neptun, egy másik válasz, a hadművelet haditengerészeti támogatásának kódnevére utalt.
Információ lett volna a németeknek?
Az MI5-ban megkongatták a vészharangokat. A keresztrejtvényt vajon arra használták, hogy a németeknek fülest adjanak? Két tisztet azonnal elküldtek ahhoz a férfihez, aki összeállította a keresztrejtvényt. Leonard Dawe egy 54 éves tanár volt. A tisztek azt akarták megtudni tőle, hogy miért ezt az öt szót választotta a keresztrejtvény megfejtéséhez.
Dawe felháborodottan kérte ki magának, hogy miért ne választhatta volna azokat a szavakat. Végül sikerült meggyőznie az MI5-ot, hogy nem tudott a közelgő D-napi invázióról, az egész pedig csak egy fatális véletlen volt.
Valóban véletlen volt?
Dawe egy ideig a Strand School igazgatói tisztségét töltötte be, amely a londoni King's College része volt. Az iskolát 1939-ben evakuálták Dél-Londonból vidékre, Surrey területére. A fiúkat és a tanárokat pedig szintén vidéken szállásolták el.
Dawe a Daily Telegraph számára rejtvényeket állított össze, és gyakran előfordult, hogy behívta a 6. osztályosokat, és szavakat kért tőlük, amelyeket beilleszthetett a lapba. Abban az időben az amerikai erők szétszóródtak Surrey-ben, és valószínűleg a fiúk hallották ezeket a kódolt szavakat, és ártalmatlanul továbbadták őket.
A második világháború végén a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák emberek és tárgyak árnyékait hagyták a földön és az épületeken. A következő cikkünkben eláruljuk, hogy miért történt mindez.
