A művészettörténet egyik leghíresebb ellenségeskedése nem a műtermekben, hanem Firenze utcáin zajlott Leonardo da Vinci és Michelangelo Buonarroti között. Bár mindketten korszakalkotó zsenik voltak, személyiségük annyira különbözött, hogy rivalizálásuk gyakran utcai vitákba torkollott. Ez a feszültség nemcsak a munkákért folytatott harcról szólt, hanem mély személyes ellentétekről is: a két mester olykor nyilvánosan, a járókelők előtt is sértegette egymást.
Az ellentét alapja a két művész eltérő életmódja volt. A Michelangelonál húsz évvel idősebb Leonardo elegáns és udvarias ember volt, aki a festészetet tartotta a művészetek etalonjának. Ezzel szemben Michelangelo magányos, hirtelen haragú és gyakran ápolatlan volt, és a szobrászatot tekintette az igazi művészetnek. Leonardo a szobrászkodást poros és fárasztó fizikai munkának nevezte, amit Michelangelo sértésnek vett. Michelangelo pedig Leonardo befejezetlen munkáit és állandó kísérletezését gúnyolta, mert szerinte a mester nem volt elég kitartó.
Számtalanszor egymásnak feszült Leonardo da Vinci és Michelangelo
A konfliktus akkor mélyült el igazán, amikor Leonardo tagja lett annak a csoportnak, amely Michelangelo híres Dávid-szobrának helyéről döntött. Leonardo azt javasolta, hogy a szobrot tegyék egy félreeső helyre, és még a meztelenségét is kritizálta. Ez a javaslat sértette az ifjú Michelangelo büszkeségét, aki úgy érezte, hogy
az idősebb művész szándékosan akarja elrejteni remekművét a nyilvánosság elől.
Egy gúnyos megszólalás vetett véget kapcsolatuknak
A viszály végül az utcai gúnyolódások szintjére süllyedt. Egy alkalommal Leonardo egy Dante-verssel kapcsolatban kért volna segítséget Michelangelótól egy baráti társaságban. A szobrász azonban segítség helyett dühösen vágott vissza: emlékeztette Leonardót egy soha be nem fejezett milánói lovas szobrára. Gúnyosan azt mondta neki:
te még egy bronzlovat sem tudtál kiönteni, most meg engem kérdezel?
Ez a nyilvános megalázás végleg tönkretette a kapcsolatukat.
A két óriás küzdelméből végül Firenze városa profitált, hiszen mindkettőjüket felkérték a városháza falainak festésére. Bár a versengés miatt végül egyik nagy kép sem készült el teljesen, a köztük lévő feszültség mindkét művészt arra sarkallta, hogy a maximumot hozza ki magából, és bár különböző személyiségek voltak, kiemelkedő művészetükkel örökre beírták magukat a történelembe.
Ha kíváncsi vagy a nőre, akit a legjobban gyűlöltek a reneszánsz Angliában, olvasd el ezt a cikkünket is!
