Thomas Hardy temetése legalább annyira rendhagyó volt, mint művészi pályája. A világhírű angol író és költő halála után vita robbant ki arról, hol helyezzék örök nyugalomra: a szülőföldjén vagy a nemzet nagyjai között. A megoldás végül különös kompromisszum lett – Hardy testét és szívét két külön helyen temették el.
A különleges temetkezésről a Westminster-apátság hivatalos weboldala is megemlékezik.
Thomas Hardy szívét testétől külön helyezték örök nyugalomra
Thomas Hardy, az angol irodalom egyik legjelentősebb alakja, nemcsak regényeivel és verseivel hagyott maradandó nyomot, hanem halála után is különös módon került be a történelemkönyvekbe. Amikor 1928-ban, 87 éves korában elhunyt, a kérdés, hogy hol temessék el, komoly vitát váltott ki – olyannyira, hogy végül két temetést is rendeztek számára.
Hardy élete során mélyen kötődött szülőföldjéhez, Dorset megyéhez, ahol művei jelentős része, az úgynevezett „Wessex-regények” világa is játszódik. Ő maga azt kívánta, hogy halála után ott, Stinsfordban nyugodjon, a brit irodalmi közvélemény azonban másként gondolta.
Thomas Hardy-t a nemzet nagyjai közé kívánták temetni, a londoni Westminster Apátság híres költőknek szentelt részében, ahol többek között Shakespeare, Milton, Burns, Rudyard Kipling, Charles Dickens és Alfred Tennyson is nyugszik.
A két szándék között kompromisszum született, amely egyszerre volt megható és hátborzongató.
Hardy testét elhamvasztották, hamvait a Westminster Apátságban helyezték el, ám szívét eltávolították, és Stinsfordban temették el volt felesége mellé. A legenda szerint a szívet egy orvosi baleset miatt egy macska majdnem elragadta, mielőtt a koporsóba került volna, de végül méltó helyére került a dorseti temetőben.
Így vált Thomas Hardy az egyetlen olyan brit íróvá, akinek teste két helyen is nyugszik – szimbolikusan összekötve az irodalom fővárosát és a vidéki Anglia földjét, amelyet egész életében oly szenvedélyesen ábrázolt.
Anglia egyik helyi temetőjében több pénzt kérnek az elhízott elhunytak utáni nagyobb sírhelyekért. Olvasd el a következő cikkünket is, amiben a különös döntésről írtunk.
