Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy izgalmas film, fülledt hőség, békakuruttyolás, szúnyogcsípések és fészkelődés a retró műanyag székeken. Nyári estéken miért választjuk ma is szívesen a kertmozit a légkondicionált multiplexek vagy az otthoni kanapé helyett?
Budapesten az első kertmozik a húszas évek elején, a mozgókép és a filmszínházak megjelenését követően nyíltak meg. Létrejöttükben praktikus szempontok is szerepet játszottak: az első világháború utáni spanyolnáthajárvány terjedését azzal is igyekeztek korlátozni, hogy a mozikban csak minden második sorba lehetett jegyet venni. Mire lecsengett a járvány, a mozitulajdonosok gyakorlatilag a csőd szélén álltak. Akkoriban a mozik, csakúgy, mint a színházak, a nyári időszakban zárva tartottak, de a számos mozit üzemeltető Révész Artúrban felmerült az ötlet, hogy nyaranta is tartsanak vetítéseket, mégpedig szabadtéren.
Saját zenekar kísérte a némafilmeket
Az első budapesti kertmozi a Városligeti fasor és az Aréna út (a mai Dózsa György út) sarkán nyílt meg. Az első vetítésre 1920. április 24-én került sor: Harakiri címmel a Pillangókisasszony filmváltozatát játszották. Az 1800 személy befogadására alkalmas létesítmény eleinte némafilmeket játszott, amelyeket saját tízfős zenekar kísért. A szabad ég alatt tartott vetítések hamarosan népszerűek lettek a fővárosi közönség körében; a kényelmesen kialakított páholyokban a dohányzást is engedélyezték, és színvonalas büfét üzemeltettek. Hamarosan újabb kertmozik nyíltak a fővárosban: a Városligeti tó partján, az Astoria Szállóval szemben, a régi Nemzeti Színház helyén; továbbá a Margitszigeten és a Bem rakparton.
A csillagos ég alatt
Az ötvenes években nemcsak a belvárosban, hanem a főleg munkások lakta külső kerületekben is épültek kertmozik: például Angyalföldön a Vasaskert, Kőbányán a Csajkovszkij, Kispesten a Rózsavölgyi. Ekkoriban sok volt a beépítetlen telek Budapesten, a kertmozi olcsó beruházásnak és kedvelt szórakozásnak számított. A szórakozni vágyó fiatalok nyaranta a fülledt termek helyett szívesebben nézték a filmeket szabadtéren, nem is beszélve arról, hogy filmnézés közben, a csillagos ég alatt könnyen elcsattanhatott néhány csók, és hazasétálhattak szívük választottjával a nyári estében.
Párnát a párnás nénitől
A nyolcvanas évekre három működő kertmozi maradt Budapesten. A legnépszerűbb és a legnagyobb a maga 3000 székével és gigantikus vetítővásznával a Sziget volt a Margitszigeten; a Csepel premier előtti filmeket játszott, a Budait pedig lakóházak fogtak közre, így ha sokáig tartott a film, a végén a gépésznek lejjebb kellett vennie a hangot.
A lakók viszont akár az ablakból vagy pokrócba csavarodva az erkélyről is megtekinthették a filmet.
Idővel kiegészítő szolgáltatások is megjelentek: például a párnás nénitől párnát lehetett bérelni, hogy a műanyag székeken kényelmesebb legyen az ücsörgés. Akik nem tudtak bejutni, vagy túl drága volt számukra a belépőjegy, megesett, hogy a környező fákra felmászva nézték meg az előadást. A kópiák és a hangfalak recsegtek-ropogtak, a fény nemcsak a szúnyogokat, hanem nagyobb bogarakat is odavonzott. Mindez azonban hozzátartozott a kertmozi hangulatához, csakúgy, mint a vetítőgép előtt röpködő (és így a vásznon is látható) bogarak látványa. Ha esett az eső, az előadás megszakadt, és ha becsületes volt az üzemeltető, visszaadta a jegy árát.
A kétezres évek elejére eltűntek
A nyolcvanas években, nyugati mintára, megjelentek az autósmozik; a rendszerváltás után azonban ezek is és a kertmozik is lassan eltűntek. 1999-ben még húsz autósmozi és huszonkét kertmozi volt vidéken, a kétezres évek közepére-végére gyakorlatilag alig maradt mutatóba néhány. Ekkor a közönség inkább a légkondicionált multiplexekbe vágyott, bár időről időre történtek próbálkozások: a Millenáris Parkban, a Zöld Pardonban vagy más, fiatalok által látogatott szórakozóhelyeken próbálták feléleszteni a retró kertmozizás élményét.
PikNik és ingyenes vetítések
Ma úgy tűnik, ismét vonzó lett a közönség számára a kertmozi hangulata. A Budapest Gardenben, a Margitszigeti Gasztrosétányon és az Erzsébet téren belépődíj fizetése nélkül is kipróbálhatjuk az élményt. A Városmajori Színpadon közkedvelt zenészek és színészek kedvenc filmjeit tekinthetjük meg, de akár premier előtti vetítést is választhatunk. A PikNik szabadtéri mozit pedig minden hétvégén másutt találhatjuk meg – ez valójában nem is kertmozi, hanem egész délutános élmény: akár több filmet is vetítenek egymás után, a vetítések között különböző attrakciók szórakoztatják az összegyűlt vendégeket, akik piknikkosárral és pokróccal érkeznek az egész délutános programra.
A Balatonnál is kertmozizhatunk
A Balaton környékén szintén csábító lehetőség a kertmozizás. A balatoni kertmozik fénykorukban, a hetvenes-nyolcvanas években esténként két filmet is vetítettek, de még így is előfordult, hogy hoppon maradtak, akik nem vásárolták meg jó előre a belépőt. Ma is jó néhány kertmozi működik a tó körül: például Révfülöpön, Fövenyesen, Balatonakaliban és Csopakon a tó északi partján, Zamárdiban, Balatonlellén és Balatonvilágoson pedig a déli parton nyaralók élhetik át a kertmozi semmihez sem fogható hangulatát.
