Kevés az olyan kisgyermek, akit legalább egy rövid ideig ne ejtene rabul a kalózok, na meg kincseik rejtélyes világa. Vannak, akik felnőttként is érdeklődnek a vízi haramiák munkássága iránt, ez a kíváncsiság azonban korántsem önmagáért való: az elrejtett kalózkincsek fellelésének vágya áll az érzés hátterében.
A kalózok közt akadtak többen is olyanok, akik hatalmas sikereket tudhattak magukénak, így még ha esetleg olyan rövid ideig is tudtak a tengerek haramiáiként tevékenykedni, mint történetünk hőse, Feketeszakáll, akkor is óriási vagyont halmozhattak fel. Volt akkor némi kockázata annak, ha valaki erre a hivatásra tette fel életét –
a nyugodt és boldog, minden végtag kíséretében töltött öregkor kevés kalóznak adatott meg.
Akivel idő előtt végeztek, az potenciálisan rengeteg értéket hagyott maga után, a kincsvadászok foga pedig nagyon is fáj erre.
Rövid ideig fosztogathatott Feketeszakáll
Az elveszettnek hitt kalózkincsek közt előkelő helyen szerepel Feketeszakáll vagyona. Az eredetileg Edward Teach vagy Thatch néven ismert férfi az 1680-as években, feltehetően az angliai Bristol közelében születhetett.
Az biztos, hogy 1718 novemberében érte utol a végzet: ekkora tehát 35-40 esztendős lehetett.
Az első feljegyzések tevékenységéről abból az időből származnak, amikor Benjamin Hornigold kapitány hajóján vett részt Anna királynő háborújában – ez a hajó nem a brit flotta része volt, hanem gyakorlatilag engedéllyel rendelkező magánzóként segítette a hadsereg munkáját. Egyszerűbben fogalmazva olyan kalózhajóról van szó, amely
uralkodói jóváhagyással fosztogathatott az ellenségnél, ezzel elősegítve az angol sikereket.
1716 körül egy, a Hornigold-csapat által zsákmányul ejtett kisebb hajó kapitányává vált a későbbi Feketeszakáll, de a következő év végén mestere úgy döntött, elég volt neki a kalózéletből. Fogott két hajót a flottából, és visszavonult. Ekkor jött el Feketeszakáll ideje.
Ügyesen riogatott
Nem kellett sok idő, és Teach elfoglalta a La Concorde nevet viselő kereskedőhajót, melyet Anna királynő bosszúja névre keresztelt át, így húzta fel azon a halálfejes lobogót. Nagyságrendileg egy éven át rettegték nevét a tengerek: ennyi idő alatt sikerült elérnie, hogy rettegéssel teljen meg minden tengerész szíve, ha ragadványnevét hallja.
Mai szemmel talán kicsit komikus, hogy milyen eszközökkel érte el a célt, akkoriban azonban ezek nagyon is működtek.
A férfi borzos, tekintélyes szakállat növesztett, innen a Feketeszakáll elnevezés, de ez természetesen még messze nem minden. A magas, tagbaszakadt férfi arcszőrzete ekkoriban nem volt megszokott viselet, így már ettől zord volt a külseje, de felismerte, hogy ha ezt tovább fokozza, az még további sikerekhez is hozzásegítheti őt.
A vállán három pár pisztolyt tartó selyemszíjat viselt, de késekkel is felszerelte magát. Állítólag fonatokba rendezte tekintélyes szakállát ezekre az alkalmakra, a kalapja alá pedig speciálisan előkészített, égő gyufákat dugott, amelyek titokzatos füstbe vonták már egyébként is ijesztő alakját. Az terjedt róla, hogy ha valakit foglyul ejt, azt kegyetlenül megkínozza, majd megöli: igaz, erre semmilyen bizonyítékot nem sikerült találni.
Átverte egyik emberét is
A hírnév valószínűleg elég volt ugyanakkor ahhoz, hogy tartsanak tőle, ehhez azonban hozzájárult még az is, hogy sikerült az amerikai Charlestont két hétre blokád alá vonniuk. Nem csoda, hogy a Karib-tenger kalózoktól való megtisztítása mellett döntött a brit uralkodó. Feketeszakáll ekkor élt egy korábbi királyi kegyelmi ajánlattal – nem kis részben abból az okból kifolyólag, hogy két hajója, köztük az Anna királynő bosszúja is kiesett a csatasorból, miután partra futottak, a zászlóshajónak ráadásul eltört a fő árbóca is.
Némi furfangot ugyanakkor a kegyelemkérésbe is csempészett. Társát, Stede Bonnetet rávette, hogy maga is kérjen kegyelmet – kincsei nagy részét is biztonságba helyezte még azt megelőzően, hogy Bonnetnek hajót adott volna át, aztán maga is kegyelmet kért. Látszólag fordított azonban csak hátat a kalózkodásnak, hamarosan ismét visszatért a vizek rémeként, de ez rövid ideig tartott, miután csatában elfogták, majd lefejezték.
Kincse titkát magával vitte a sírba a kalóz
Annak ellenére, hogy kevés ideje volt az arany gyűjtésére, a feltételezések szerint sok kincset sikerült felhalmoznia: egyes vélekedések szerint nem tízmillióknak, hanem százmillióknak felel meg az, amit felhalmozhatott, és természetesen nem forintban értve. Négy teória is létezik azzal kapcsolatosan, hol lehet ma a kincs:
- valahol az Anna királynő bosszúja roncsainak környékén;
- Ocracoke szigetén, ahol a kalóz és emberei a zászlóshajó partra futását követően menedéket találtak;
- tulajdonképpen bárhol, mivel az egész Karib-tengert uralta a kalóz;
- illetve sehol, mivel nem létezik ez a mesés kincs.
Mivel a kalózos mesékkel ellentétben a valóságban általában nem készült a kincset x-szel jelölő térkép egyetlen kalóz munkássága részeként sem, arra nem nagyon számíthatunk, hogy majd találunk valamit, ami elárulja, hol a kincs. Ha valami, akkor Feketeszakáll szavai jelentenek erre garanciát: amikor egyszer megkérdezték, hova rejtette zsákmányait, úgy felelt: azt csak az ördög és ő tudja. Ez már talán így is marad örökre.
