Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
A közismert történet szerint a szódavíz és a fröccs feltalálását egy magyar embernek, Jedlik Ányos 19. századi természettudósnak, feltalálónak és bencés szerzetesnek köszönheti a világ. Ez a régi legenda annyira elterjedt, hogy Győrben, ahol Jedlik élete legnagyobb részét töltötte, még egy különleges szódásszifon-szökőkút is emlékeztet a zseniális tudósra – de vajon tényleg őbenne tisztelhetjük a szóda feltalálóját?
Idehaza igen, a világon nem ő gyártott először szódavizet
Jedlik valóban sokat kísérletezett a szénsavval dúsított víz előállításával, és az ő nevéhez köthető a szóda magyarországi meghonosítása – a neves tudós tervei alapján épült fel az első hazai szikvízüzem, amely végül hamar csődbe mert –, azonban az ő 1826 és 1829 között folytatott kísérleteit jóval megelőzték már mások. A szódavíz hivatalos feltalálójaként Joseph Priestley angol unitárius lelkészt és vegyészt ismeri el a történelem, aki hatvan évvel Jedliket megelőzve, 1767-ben fejlesztette ki a szénsavas víz készítésének módszerét.
Priestley a legendás felfedező, James Cook második expedícióját kívánta segíteni egy szerkezettel, mellyel a tengerészek fertőző baktériumoktól mentes, tiszta vizet képesek előállítani; a dúsítást egy szivattyúrendszerrel oldotta meg, amely átitatta a vizet szénsavval. A tudós lelkész találmánya azonban nem terjedt el szélesebb körben, a szódavíz igazi felfutására csak húsz évvel később került sor, amikor a genfi órakészítő mester és amatőr tudós, Johann Jacob Schweppe feltalált egy módszert, mellyel a kereskedelmi forgalmazást is kielégítő mennyiségben gyárthatott szikvizet.
Schweppe, aki Londonban hozott létre szikvízüzemet, titokban tartotta a módszer „receptjét”, ezért sokan, köztük a fiatal Jedlik Ányos is igyekeztek megfejteni a szénsavval dúsítás mikéntjét. Jedlik a történet szerint rendtársait kívánta meglepni az általa „savanyúvízi készületnek” nevezett szerkezettel, és svájci kollégájával ellenben nem titkolózott, egy jeles német szaklapban publikálta a berendezés pontos leírását. 1831-ben a győri szerzetes-természettudós a kolerajárvány áldozatai részére gyártott szikvizet, hamarosan pedig megnyílt Pesten az említett üzem, melynek irányítását unokatestvére vette át tőle.
Vörösmarty versbe szedte a Jedlik-féle fröccsöt?
Egy másik közismert legenda szerint Jedlik találta fel a fröccsöt is, amikor 1844-ben vendégként több más jeles személyiséggel, köztük Vörösmarty Mihállyal, részt vett Fáy András irodalmár és bankár fóti présházának szüreti ünnepségén. Jedlik kapva kapott az alkalmon, és a magával hozott szikvízberendezéssel előállított szódát elegyítette a borral, az így létrehozott italt pedig spritzernek nevezte el. Vörösmarty inkább magyaros nevet javasolt a „találmánynak”, így született meg a fröccs elnevezés. A költő ott helyben versbe is foglalta a finom, gyöngyöző bor-víz koktélt Fóti dal című költeményében.
A valóságban semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy Jedlik valaha is járt Fóton – állapította meg egy, a híres történettel foglalkozó tanulmány, melyet a Tényleg?! weboldal szerzője, Lőrinc László idéz –, Vörösmarty pedig a korabeli források szerint már a kész verssel érkezett a szüretre. Senki sem tudja pontosan, mikor és hol találták fel a fröccsöt – egyes források a 19. század közepére, Ausztriába teszik az ital megszületését –, az viszont szintén bizonyos, hogy mind a német spritzer, mind a magyar fröccs szavak jóval később keletkeztek, mint a híres fóti szüret 1844-es dátuma.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
