Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Azzal mindig is tisztában voltak a tanárok és vezetők, hogy lenne mit javítani az iskolarendszeren, és a hatékony tanulásnak más módjai is lehetnek a megszokottnál. Azonban a különböző újítások nem mindig jártak sikerrel.
Egy ’60-as években bevezetett, radikálisnak is mondható iskolai kísérlet több ezer gyerek tanulmányait befolyásolta, azonban sajnos nem a jó irányba.
A gyors olvasást akarták megtanítani a gyerekeknek
Egy egész generációnyi brit gyerek vett részt akaratlanul a kísérletben, mely az olvasási készségeket akarta fejleszteni, ám rosszul sült el. Az ITA, vagyis oktatási kísérlete nem annyira ismert még a britek körében sem, miközben a 60-as, 70-es évek között bizonyos iskolákba járó gyerekek több ezrére volt hatással. A kísérlet célja az volt, hogy a gyerekek gyorsabban megtanuljanak olvasni és a fonetikai jelekkel kevert írás miatt intuitívabban betűzni. Miután majd’ egy évtizedig tanították a „módszert” a gyerekeknek, egyszer csak nyom nélkül kivezették. Később nem is beszéltek róla, nem dokumentálták és nem is ismerték el igazán a próbálkozást.
Miért akarták megreformálni az írás-olvasást
Aki tanult angolul, az megértheti azt a szenvedést, mikor az ember következetesen próbálja kiejteni a szavakat és ezek hangjait, ám így is folyamatosan hibát vét. Ez azért van, mert az angol kiejtés az egyik legnehezebben megtanulható az európai nyelvek között. Nemcsak mi magyarok érezzük úgy, hogy „legalább mi mindent úgy ejtünk, ahogy le van írva”, de az angol hangok „következetlensége” egy újlatin nyelvet beszélő, mondjuk spanyol vagy francia számára is nehézséget okoz, sőt az éppen olvasni tanuló brit vagy amerikai gyerekeknek is.
Az angolban található nagyjából 44 fonéma – vagyis a beszédet alkotó különböző hangok – a különböző szavakban különböző módokon ejthető ki. Persze, a hangoknak van valamiféle kiejtési szabálya, ha mondjuk bizonyos betűkkel csoportosulnak, azonban sokszor ezek ellentmondanak egymásnak (például a „through”, „though” és „thought” szavakban).
Az ITA megoldása
A Sir James Pitman parlamenti képviselőtől (aki magához az oktatáshoz nem értett túl sokat) származó ötlet szerint az ITA 44 fonetikus hangból álló rendszere megkerülte volna az angol nehéz kiejtésének káoszát, megkönnyítve az olvasást a gyerekeknek. Az írásmódban a szokványos angol karakterek mellett voltak fonetikus jelek, vagy szimplán megváltoztatott betűk is.
Az ígéret az volt, hogy az ábécé-kiegészítésről a gyerekek hét-nyolcéves korukban zökkenőmentesen át tudnak majd térni az eredeti betűk olvasására, azonban sok gyereket összezavart az olvasási rendszer e kettőssége, és sokszor még felnőttkorban is nehézségük támadt a betűzéssel, helyesírással. Így az eset jó példája annak, mikor egy bonyolult problémát egy egyszerű, nem túl átgondolt megoldással akarnak gyorsan felszámolni.
Ebben a cikkben a magyar iskolásévek mindenki által ismert emlékeiről olvashatsz.
