Kevés olyan nő van ma, aki ne lenne egy fodrászat vagy konkrét fodrász állandó vendége: ez nem mindig volt olyan természetes, mint ma. Pedig hajunk megjelenésünk egyik leghangsúlyosabb elemét adja – ennek ellenére e téren meglehetősen későn érkezett életünkbe az egyenjogúság.
Bár a hajnak semmilyen, biológiai értelemben nélkülözhetetlen szerepe nincsen, mégis folyamatosan foglalkozni kell vele, egyfolytában nő, és nem tűri azt, ha nem foglalkozunk vele. Hossza, fazonja, jellege a legtöbb ember számára fontos, festetjük, vágatjuk, fésüljük, ápoljuk.
Van, aki mágikus erőt tulajdonít neki, de a legkülönbözőbb varázslatokhoz is felhasználták már az idők során a fejünket borító szőrzetet:
a nők ennek segítségével igyekeztek magukhoz kötni szívük választottját, ha már annyira elkeseredtek.
A huszadik századig nem léphetett be nő egy fodrászatba
A haj ápolása vagy éppen elrejtése a nők esetében hosszú ideig magánügy volt: egész a huszadik századig kellett várniuk arra, hogy ők is beléphessenek egy fodrászszalonba, a megjelenésük pedig szelet vetett és vihart aratott. Innovációk sora érkezett nem sokkal azután, hogy a nők hajának kezelése, fésülése, majd vágása, formázása is a fodrászok feladatává vált, ekkor jött létre az a sokféle eszköz, amelyet ma már bármelyik elektronikai szaküzletben vagy akár drogériában megvehetünk azért, hogy otthon a hajunkat kedvünk szerint alakíthassuk velük.
A nők forradalmat hoztak a fodrászatba – ehhez csak az kellett, hogy beengedjék őket a szalonokba.
A hazai fodrászipari forradalmat, és nem mellesleg a haj tulajdonságait és a hajápolás történetét mutatja be egy különleges kiállítás, a Múzeumok Éjszakája óta látogatható A jólfésültség története a Kiscelli Múzeumban. A kiállítás a fodrászipari forradalom mellett az ember hajhoz, testszőrzethez és annak levágásához fűződő kapcsolatát is a látogatók elé tárja.
Valódi szakértő alkotta a kiállítást
A kiállítás kurátora, Szabó Zsuzsanna különleges helyzetéből fakadóan kétszeresen is szakértője a témának – etnográfusként végzett, majd a Szentendrei Skanzenben dolgozott, üzemeltetési és ismeretátadási igazgatóként ment szülési szabadságra harmadik gyermekének érkezése előtt.
Az otthon töltött időben azonban rádöbbent, hogy nincs már meg a motivációja ahhoz, hogy visszatérjen ugyanehhez – vett hát egy nagy levegőt és egy üres lapot, amelyen nemcsak igényeit tüntette fel, de azt is, mi az, amit mindenképp elkerülne. Cukrásztanfolyamot keresett, amikor meglátta, hogy egyéves OKJ-s fodrásztanfolyamra is beiratkozhat.
„Gyerekkorom óta vágom a hajat, saját magamét, másokét is, csak sosem gondoltam arra, hogy ezt meg is lehetne tanulni. Egy évem volt hátra a gyesből, és ahogyan megtanultam, beszívott az egész, és
rájöttem, hogy mivel ez egy kézműves szakma, vagy komolyan csinálom, vagy sehogy.
Volt egy kis lakásunk Budakalászon, átalakítottuk, ez lett a Hajművelő Szalon. Azzal, hogy szakmát váltottam, a kultúratudományi érdeklődésem persze nem szűnt meg: elkezdtem írni a Hajmeresztő blogot, ennek már tíz éve” – mesélte Zsuzsa a Díványnak a kiállítás terében, ahol azt is elárulta, a Kiscelli Kloáka, kanális, klozet címet viselő, szellemes kiállítása adott neki nagy lökést abban, hogy addigra már alaposan kutatott témáját beajánlja egy gratuláló levél mellett. Néhány nap múlva már megkapta a pozitív visszajelzést, a múzeum megszerezte a támogatást, másfél év alatt pedig létrejött A jólfésültség története.
Az emberrel egyidős a haj ápolása
Az emberiség kezdete óta foglalkozunk hajunkkal: a kurkászás, a majmoknál a szeretetet kifejező tevékenység egyfajta megfelelője az, amikor mi fodrászatba megyünk. Zsuzsa szerint az ápolás, megtisztítás, gondoskodás aktusa nagyon fontos a hajjal való foglalkozásban: ez a szőrzet, ahogyan korábban említettük,
ugyan nem rendelkezik biológiai funkcióval, egyes elméletek szerint ugyanakkor feromonok kibocsátásával a párválasztásban is nagy szerepet kaphat,
és megjelenése, színe által is keltheti azt a képzetet bennünk, hogy foglalkoznunk kell viselőjével. A szőke haj – a gyerekeknél gyakran előforduló árnyalat – válthatja ki ezt az érzést Szabó Zsuzsanna szerint az emberből.
A kiállításon múzeumok vagy épp a Magyar Állami Operaház tárgyai mellett kortárs képzőművészek alkotásai és magángyűjtők kincsei is megjelennek: vannak például emlékhajfürtök a tárlatban többek közt Hajas Lászlótól, de láthatunk apácák levágott hajából vagy elhunytak tincseinek felhasználásával készített emlékékszert is a tárgyak közt.
Különleges darabja A jólfésültség történetének az a sájtli, azaz paróka is, amelyet egy haját azzal elrejtő ortodox zsidó nő bocsátott Zsuzsa rendelkezésére.
De van a tárlatban emberi hajból készült paróka is, amelyet a Figaro házassága című operában visel énekes:
talán te sem tudtad, hogy a színházak világában nagyon fontos, hogy minél természetesebb viselet lehessen a paróka, ezért is készítik magas minőségben ezeket, valódi hajból, nagy igényességgel.
A szerzetesek voltak az első borbélyok
A kiállítás a borbélytól a barberig vezető utat is megmutatja: a 13. század szerzetesei voltak Zsuzsa elmesélése szerint az első borbélyok.
„Aztán megjelennek a felcserek, akik seborvosok voltak, foghúzás, érvágás, köpölyözés mellett hajjal, szakállal is foglalkoztak. A 18. századtól a borbélyok már saját műhelyükben borotváltak, az arisztokrácia számára a fodrászok házhoz jártak:
a nők azonban ekkor sem kerülhettek velük kapcsolatba, mert az első fodrászok férfiak voltak, nekik továbbra is a cseléd igazgatta hajukat.
A szakma fejlődésének azonban a nagyváros a kulcsa: ott jelentek meg az első fodrászszalonok, és ezekbe léptek be először nők is. A következő nagy lépés Vidal Sassoon és a mérnöki hajvágás, amikor már ollóval hozzuk létre a kívánt frizurát, nem pedig tupírral és fésűvel” – mondja Zsuzsa, hozzátéve, mostanra a kör bezárult, ismét vannak barberszalonok, ahová csak férfi léphet be – igaz, a borbély ma nő is lehet.
További érdekesség, hogy bizony fodrászképzés még ezelőtt száz évvel sem volt: mindössze az 1930-as években kezdődött meg, amikor
a tanoncokat olyan apróságokra is figyelmeztetni kellett, hogy tisztálkodjanak alaposan és rendszeresen.
Hosszúból rövid lett a haj
Részben a fenti okok miatt évszázadokon át kizárólagosan a hosszú és rendezett haj volt a nők viselete.
A kiengedett haj zabolázatlanságának dekadenciáját nagyon későn engedhették csak meg maguknak a nők, a rövid női hajviselet pedig csak mintegy száz éve vált elterjedtté.
Ezt rendezett formában kellett prezentálni: emiatt jött létre rengeteg technológiai vívmány a hajsütéstől a dauerig. A szép hajjal kapcsolatos elvárások sem takarták mindig ugyanazt, először a gyors megoldásokat keresték, majd a hullámosítás vált hívószóvá, ezután tartós, majd a hajfestésben jó fedőképességet nyújtó termékekre vágytak a nők.
Szőkítés, rögzítés után kettő az egyben termékeket kezdtük keresni, ma pedig már a kímélő készítményeket keresik a nők.
A kiállításon ismert fodrászok és frizurájuk révén is ismert hírességek, hajviseletükkel egy-egy korszakot meghatározó ismert arcok is felvonulnak ugyanúgy, mint a punkkultúra vagy a curly girl methodot gyakorló, göndör hajukat ápoló nők közössége. Ha még ennél is többet szeretnél megtudni a hajadról, vagy arról, milyen hosszú utat kellett bejárnia a fodrászat világának addig, míg hajsütő vas, otthoni használatra készült hajfesték és matt wax kerülhetett a boltokba, érdemes megnézni a tárlatot – erre egészen október végéig lehetőséged nyílik.
