Egy dokumentumfilmben egyszer azt javasolták, hosszú repülős úton viseljünk tűsarkút. Nemcsak azért, hogy vész esetén az ablak üvegét ki tudjuk törni a cipő sarkával, hanem azért is, hogy tengerbe vagy óceánba zuhanás esetén védekezésül, a támadni készülő cápa szemét kinyomhassuk a tűsarokkal. Na, és mi nők, ezt az életmentő viseletet is a férfiaknak köszönhetjük.
A történelem során napjainkig valószínűleg még mindig többet viseltek magas sarkút a férfiak, mint a nők, de nem először fordul elő, hogy egy férfiviseletet megirigyelnek és átvesznek a nők, a pasik ruhatárából pedig teljesen kikopik. A harisnyához, a farmerhez és a garbóhoz hasonlóan a magas sarkúval is így volt.
Úgy tartják, hordták már:
- az ókori Egyiptom hentesei, akik nem akartak bokáig vérben tocsogni,
- az ókori római amfiteátrumok (nyilván férfi, mert csak az volt) színészei, akiket a publikum jobban kellett, hogy lásson (minél fontosabb volt a megtestesített figura, annál magasabb a sarok),
- a perzsa lovas katonák a 9. században, mert stabilabban tartotta lábukat a kengyelben a magasabb sarok.
A perzsák az 1600-as évek elejére megismertették Európát is praktikus viseletükkel. Divatba is jött, főleg a nemesség körében, és ahogy az lenni szokott, státusszimbólummá is vált. Nyilván, hiszen ha valaki ebben tudott tipegni, az biztos nem a macskaköves sikátorok hömpölygő mocskában gyalogolt vele, tehát eleve árulkodott viselője társadalmi helyzetéről.
XIV. Lajos imádta
Amikor XIV. Lajos már végképp nem bírt magával, pipellője sarkát pirosra festette.
Ezzel egyrészt megkülönböztette magát, másrészt kegyet gyakorolhatott udvartartása kedvenc tagjai között, amikor egy szűk, beavatott rétegnek megengedte a piros sarok viselését. Mindenki másnak tilos a piros! Így aztán ránézésre tudta mindenki, kik a Napkirály aktuális kegyeltjei.
Az első nők magas sarkúban
- a velencei kurtizánok, akik felfedezték, milyen sudár alkatúvá válhatnak benne
- Medici Katalin, aki 1553-ban magas sarkúban mondta ki a boldogító igen II. Henriknek, a francia trónörökösnek
- I. Erzsébet angol királynő, aki 1595-ben már előszeretettel pipiskedett magas sarkúban a feljegyzések szerint
- a japán gésák, akik szintén felfedezték maguknak a magasított talpkiképzés alakra gyakorolt jótékony hatását, és a mai szemmel furcsának tűnő fehér, teniszzoknira emlékeztető fuszeklivel léptek egy platformtalpú tangapapucsra, azaz flip-flopra emlékeztető és nyilván borzasztóan kényelmetlen lábbelibe
Európában a francia forradalom és Napóleon letörölte a magas sarkú arcáról a diadalittas vigyort, és egy időre sufniba parancsolta a viseletet. A férfi-magassarkúnak ezzel végleg leáldozott, de a nők a 19. század közepe körül visszakapták a hosszabb lábak illúzióját a magas sarkaknak köszönhetően. A világháborúk során persze kisebb baja is nagyobb volt mindenkinek, mint a sarokmagasság vagy a hosszú comb, de az 1950-es években már újra lehetett ezekre fókuszálni. Az 1970-es évektől pedig elkezdett töretlenül felfelé ívelni a magas sarkú cipő karrierje, immár mint szexepiles női viseleté.
Néhány őrült kreáció a készletből
1963-ban Londonban kapták lencsevégre ezt a kerekes sarkú cipőt. Gyorsabban haladni biztosan nem lehetett vele gurulva sem, de sokkal nagyobbat perecelni bizonyára.
1973-ban Tokióban egy cipőboltban próbálták fel ezt a cipőt, amely 51 centiméterrel tette magasabbá viselőjét – mindaddig, amíg bírt benne egy helyben állni, aztán lesegítették az emeletnyi magasságból, és feltehetően azonnal visszasírta lapos balerinacipőjét.
Ha nincs szívünk otthon hagyni a házi kedvencet, a magas sarok erre is kínál megoldást.
Így aztán mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt!
