Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az evolúció fogalmát mindenki Charles Darwinhoz köti – ami természetesen indokolt is. Azt azonban kevesebben tudják, hogy egy francia arisztokrata, Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja már Darwin előtt 100 évvel írt a fajok változásáról.
Kevés tudós létezett, aki egy személyben annyira megtestesített mindent, amit a felvilágosodás jelentett, mint Georges-Louis Leclerc. Előtte egészen máshogyan gondolkodtak a természetről, a világ keletkezéséről, az állat- és növényvilág változásairól. Tudományos nézetei miatt sok támadás érte. Például azért az akkoriban rendkívül radikálisnak számító kijelentéséért, hogy a fajok idővel megváltoznak, kihalnak, illetve új fajok jönnek létre, elmarasztalta a Sorbonne Egyetem.
Darwin előtt járt
Nem sokkal azután, hogy 1859-ben megjelent Charles Darwin mérföldkőnek számító műve, A fajok eredete, az angol természettudós elkezdett olvasni egy nem különösebben ismert könyvet egy francia arisztokratától. Georges-Louis Leclerc műve, a Histoire naturelle meglepte Darwint.
„Teljes oldalak szinte nevetségesen hasonlítanak az én könyvemre”
– írta később egy barátjának. Darwint annyira elképesztette a hasonlóság, hogy könyvének későbbi kiadásaiban már meg is említette Georges-Louis Leclerc-t, mint azon kevesek egyikét, akik már ő előtte megértették, hogy a fajok változnak és fejlődnek.
Új szemlélet: az evolúció
Noha mai szemmel az evolúció tényét teljesen magától értetődőnek tekintjük, Darwin, és még inkább Leclerc idejében, ez egyáltalán nem így volt. A felvilágosodás előtt, az 1600-as években úgy gondolták, hogy a világ mindössze pár ezer éves, a fajokat egymástól teljesen elkülönítve teremtették és szervezték egy állandó és megváltoztathatatlan hierarchiába, az emberek pedig ennek csúcsán, közvetlenül az angyalok alatt helyezkednek el. Az akkori nézetek szerint Isten sosem engedné, hogy teljes fajok eltűnjenek, vagy újak jöjjenek létre. Darwin könyvét is sokan kétkedéssel, sőt, felháborodással fogadták, könnyen elképzelhető tehát, hogy 100 évvel azelőtt hogyan reagáltak hasonló elképzelésekre.
Márpedig Leclerc keményen szembement az akkori nézetekkel. Ő írt először arról, hogy a fajok változnak, fejlődnek, kihalnak. A természettudós nem evolúciónak nevezte a folyamatot, hanem a degradáció szót használta az olyan természetes változásra, amely nem reprodukció útján megy végbe. (Ennek a szónak akkoriban semmilyen negatív értéktartalma nem volt.)
Először fizikával és matematikával foglalkozott
Leclerc apja Benjamin Leclerc burgundiai állami hivatalnok volt, aki jogi pályára szánta fiát. Georges-Louis el is kezdett jogot tanulni, ám pár évvel később Angers-ben már orvostudománnyal, botanikával és matematikával foglalkozott. Egy darabig barátjával, Kingston hercegével Európában utazgatott, ám anyja halála visszaszólította Franciaországba. Ekkor örökölte meg a Buffon grófja címet. Ebben az időben különösen érdekelte a világ és a bolygók keletkezése.
Úgy gondolta, hogy a Föld anyagát egy nagy üstökös szakíthatta ki a Napból, és kísérleteket végzett azzal kapcsolatban is, hogy mennyi idő alatt hűlhetett le izzó bolygónk.
Ehhez különböző méretű vasgolyókat izzított föl, megmérve lehűlésük idejét. Kutatásaiból azt szűrte le, hogy legalább 75 ezer évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a Földön megjelenhessen az élet. Ezzel persze szembement az akkor hivatalos egyházi nézettel, amely a Biblia alapján úgy tartotta, hogy bolygónk nem lehet idősebb pár ezer évesnél.
Természetes környezetükben figyelte a fajokat
Közben Leclerc egyre többet foglalkozott a növény- és állatvilággal. Letelepedett családi birtokán, Burgundiában, és létrehozott egy mintegy 40 hektáros parkot, amelyben szabadon hagyta növekedni az élőlényeket, miközben aprólékosan megfigyelte őket.
„Ő volt az első, aki az élőlényeket saját környezetükben figyelte meg, ahelyett, hogy elpusztult és preparált példányokat vett volna szemügyre”
– mondta róla Jason Roberts, az Every Living Thing (Minden élőlény) című, a gróf életét és munkásságát feldolgozó könyv szerzője. Leclerc jegyzeteket készített a rókák párzási szokásaitól kezdve a madarak tollmintázatának változásain át a fészkelési szokásaikig mindenről, amit figyelemmel tudott kísérni. Hatalmas összegekért hozatott parkjába élő állat- és növényfajokat.
Fontos változást hozott életében, amikor kinevezték a párizsi Királyi Növénykert, a Jardin des Plantes vezetőjévé. Pártfogója, Maurepas grófja, aki a tengerészeti miniszteri tisztséget is betöltötte, megbízta, hogy katalogizálja a királyi természettudományi gyűjteményt. Leclerc a feladatot „kissé” kibővítette, és a gyűjtemény helyett az egész élővilágot rendszerezte élete fő művében, a Histoire naturelle-ben (Természetrajz), amelyen egészen haláláig dolgozott. Nem tudta befejezni, 50 éven keresztül írta, ám így is „csak” 36 kötettel készült el.
Vissza kellett vonnia kijelentéseit
Könnyen elképzelhető tehát, hogy nézetei megütközést, felháborodást váltottak ki. A Sorbonne Egyetem hivatalos megrovásban részesítette, és még istenkáromlással is megvádolták. Voltaire a stílusa miatt kritizálta – talán azért, mert noha tudományos írásokat publikált, nem száraz fogalmazásban, hanem lírai szépséggel tette ezt. Tőle származik a híres mondat, amelyet akadémiai székfoglalóján mondott:
„A stílus maga az ember.”
Előre jelezte a klímaváltozást: arról írt, hogy az emberi tevékenységek hatására előbb-utóbb megváltozhat a Föld időjárása. Jason Roberts így foglalta össze, miért volt saját korában annyira megosztó személyiség:
„Azért voltak ellenségei, mert fő üzenete – a természet meghódíthatatlan, és mi, emberek is a részei vagyunk – nagyon zavarba ejtő volt akkoriban az emberek számára.”
Olvasd el, mi az oka, hogy eltűnt az emberek farka, kattints ide!
