„Édes Erdély, itt vagyunk” – csendült fel a katonanóta, amikor 1940. szeptember 5-én a magyar királyi honvédek bevonultak a második bécsi döntés értelmében visszakapott erdélyi városokba. Útjukat földre szórt virágok és ujjongás kísérte magyar oldalról, román részről pedig megágyazott a későbbi kiugráshoz, ami a terület visszacsatolásához és a szovjet bevonuláshoz is vezetett.
A trianoni döntés értelmében hazánk az első világháborút követően hatalmas területeket vesztett. Ahhoz, hogy Erdély északi része ismét Magyarország része legyen, húsz évet kellett várni, és nem egészen öt évvel később megint újrarajzolták a határokat, Erdély visszakerült Romániához.
Az észak-erdélyi bevonulás a revíziós politika egyik legnagyobb sikere volt. Korábban, a Felvidék visszacsatolásával 12 ezer négyzetkilométert sikerült visszanyernie az országnak, és mintegy egymillió magyar vált ismét a Magyar Királyság állampolgárává. Amikor Észak-Erdélybe bevonultak a magyar hadak, az ennek a többszörösét, 43 ezer négyzetkilométert jelentett,
az elveszített területek közel ötödét.
Így vonultak be a honvédek Észak-Erdélybe 1940-ben
Az, hogy háború helyett egy békés bevonulásra került csak sor, valószínűleg sokak életét megkímélte, Románia szempontjából azonban az ország megcsonkítását jelentette. A második bécsi döntés az egykori magyar területek jelentős részét, számos nagyvárost és természeti kincset meghagyott a románoknak, ennek oka meglehetősen egyszerű volt, a terület természeti kincsei, főként a kőolaj nagy adu ászt jelentett a németek kezében, így még a magyar oldalon sem volt mindenki maradéktalanul elégedett.
![]()
„Az egyik szemünk az örömtől, a másik a fájdalomtól sír”
− írta ekkor Nyírő József.

Nem mindenki volt elégedett a döntéssel
Az új határok kihirdetését követően spontán népvándorlás, egyfajta lakosságcsere vette kezdetét a két nép között az új határon át. Magyar oldalról a 2. magyar hadtest 6., 7., 8. és 17. hadosztályának egy része indult meg Erdély felé 1940 szeptemberében, Horthy Miklós vezetésével, Nagyváradon keresztül Kolozsvárra, majd szeptember 13-ra Kézdivásárhelyre értek. Ezek a katonák évekkel később a második világháborús harcokban is részt vettek.
![]()
„Déli 12 óra lehet, amikor megérkezik a honvédsereg. Hatalmas gépkocsik. Tankok. Ágyúk. Bámulat és öröm a szemekben. Újra virágeső hull. S a szívekből felszabadult tomboló érzés átfűti az ezrekre menő tömeget. Ünnepi percek. Talán a Magyarok Istene is mosolyogva tekint le a sokat szenvedett népre, melyre szabadulást hoztak a dicső magyar honvédek”
− írta meg a Székely Újság szeptember 14-én. Aznap fejeződött be a Észak-Erdély visszafoglalása, mely négy évnyi újabb magyar uralmat adott a ezeknek a területeknek. Megvolt azonban az ára ennek a négy évnek, hiszen hazánk nem kerülhette el a második világháborúban való részvételt a náci Németország oldalán. (Címlapfotó forrása: Fortepan / Cserey Zoltán)
Ha kíváncsi vagy arra, hogy éltek a fiatalok ebben az időszakban a vérzivataros Európában, ezt a cikkünket is olvasd el!
























