Rettenetes körülmények, üszkösödő végtagok, véget nem érő kínzások – ezek a börtönök a legpokolibb helyek a Földön.
„Ott a hét torony között őrzik a fejedelmi rabokat is. Mindenkit másképpen. Némelyiket láncon és sötét kőlyukban, másikat olyan kényben, szabadján, mintha otthon volna: járni engedik napestig a várkertben, a zöldségeskertben, a tornyok erkélyén, a fürdőben; szolgát tarthat, hármat is; leveleket írhat, látogatókat fogadhat, muzsikálhat, ehetik, ihatik, csak éppen ki nem mehet” – írta Gárdonyi az Egri csillagokban a Jedikuláról, azaz a Héttoronyról. Eger veszedelme óta sok víz lefolyt a Dunán, azonban a börtönök – illetve a rabok fogva tartásának körülményei – ma is sokfélék szerte a világon.
Luxusbörtöntől a legdurvább helyekig
Vannak olyan létesítmények (például a norvégiai Bastoyban), amelyekben szinte luxuskörülmények várják az elítélteket – a sík képernyős tévétől kezdve az olyan ingyenes programokig, mint a lovaglás, síelés vagy a tenisz. Ennél azonban jóval gyakoribb, hogy a rabok összezsúfolva, vitatható higiéniai körülmények között, erőszakos környezetben élik mindennapjaikat.
Számtalan olyan intézmény van, amely versenyezhetne a „legdurvább börtön” kétes címéért, de lássunk az esélyesek közül néhányat:
Fekete Delfin börtön, Oroszország
A Fekete Delfin börtön – vagy hivatalos nevén a Hatos Számú Szövetségi Fegyház – Oroszország kazahsztáni határának közelében található, s a mondás szerint innen a foglyok csak egyféleképpen távozhatnak: koporsóban. Itt őrzik az ország legveszélyesebb és legerőszakosabb bűnözőit, akiket egytől egyig tényleges életfogytiglanra ítéltek, s még feltételesen sem bocsáthatók szabadlábra: sorozatgyilkosokat, kannibálokat, pedofilokat és a csecsen terroristákat. A börtön nevét a rabok által készített delfinszoborról kapta, amely a bejáratnál található.
A rabokat a nap 24 órájában kamerával figyelik, a lámpákat soha nem kapcsolják le. Az elítélteknek reggel 6-tól délután 4-ig szigorúan tilos leülniük vagy lefeküdniük. A cellák mindegyike három acélajtó mögött helyezkedik el, alapterületük 4,6 négyzetméter.
Mindegyik cellán legalább ketten osztoznak – kivéve a kannibál Vlagyimir Nyikolajevet, aki magánzárkában tölti életfogytig tartó büntetését.
Ha a létesítményen belül áthelyezik a foglyokat, bilincsben, bekötött szemmel és lehajtott fejjel, görnyedten kell mozogniuk, nehogy emlékezetükbe véssék a börtön felépítését vagy kommunikáljanak más foglyokkal.
Kamiti börtön, Nairobi, Kenya
Kenya leghírhedtebb börtönét 1954-ben építették a britek, hogy az 1952-es szükségállapot idején letartóztatottak elszállásolására szolgáljon – még az akkoriból származó akasztófák is megvannak a mai napig, bár az utolsó kivégzésre 1987-ben került sor. Hivatalos befogadóképessége 1200 fő, de ennél jóval többen, körülbelül 3600-an raboskodnak benne. A börtönben nincs megbízható vízellátás, a foglyok naponta vödörrel hordják a vizet. A rabok egészségügyi állapota igen rossz: a börtönben gyakori az AIDS, a gonorrhoea, a szifilisz, a tuberkulózis és a vérhas. 2009 novemberében nyolc fogoly halt meg kolerajárvány következtében, de a börtön 2021-ben is bekerült a hírekbe, miután három elítélt megszökött. Később hét felügyelőt tartóztattak le, mert segítettek nekik.
Diyarbakir börtön, Törökország
Az 1980-ban épített börtönben a török államcsíny után a katonai junta által az 1980-as években jogtalanul elítélt vagy őrizetbe vett embereket helyeztek el. Többségük kurd politikai fogoly volt, akiknél kínzásokkal próbálták elérni, hogy asszimilálódjanak. Akik kijutottak, szörnyű tapasztalatokról számoltak be: a legenyhébb büntetés az alvásmegvonás és az éheztetés volt. 1981 és 1984 között 34 fogoly vesztette életét a börtönben. 2022-ben Recep Tayyip Erdoğan török államfő bejelentette, hogy bezárják a börtönt, és „kulturális központ” létesül a helyén. A kurdok viszont emlékmúzeummá alakítanák – a Szégyen Múzeuma néven.
Mendoza börtön, Argentína
A Mendoza súlyosan túlzsúfolt: mindössze 600 fő tartózkodására alkalmas, de minden egyes négy négyzetméteres cellájában öt fogvatartottat zárnak össze. 2005-ben a rabok úgy tiltakoztak a katasztrofális körülmények ellen, hogy bevarrták a saját szájukat. Sem megfelelő egészségügyi ellátás, sem szennyvízelvezető rendszer nem áll rendelkezésre, így a fogvatartottak műanyag zacskókba vagy PET-palackokba vizelnek. A Mendoza legveszélyesebb körletébe még az őrök sem merészkedtek be: egy előre megbeszélt helyen hagyják az ételt.
Los Teques, Caracas, Venezuela
A dél-amerikai börtönökben könnyen előfordul, hogy az elítéltek kést hordanak maguknál. A chilei Penitencia börtönben a foglyok a lefolyócsövekből eszkábálnak fegyvert maguknak, s párbajokat rendeznek vele. A venezuelai intézmény pedig kétségkívül a legerőszakosabb helyek egyike: Valerio Bispuri olasz fotós, aki végigjárta a dél-amerikai börtönöket, bejutott a Los Tequesbe is, ahol megtekintette a golyók által ütött lyukakat a börtön falán. A rabok ugyanis szertartásszerűen lövöldöznek, amikor egy kartell vezetőjét szabadon engedik.
Bispuri munkája nem volt éppen könnyű: miközben fotózott, vizeletzsákokkal dobálták meg, kést szorítottak a nyakához, és fertőzött vérrel töltött fecskendővel fenyegették.
14. tábor, Kacheon, Észak-Korea
Észak-Korea leghírhedtebb politikai fogolytáborát 1959-ben építették, és 15 000-en sínylődnek itt, köztük nem kevesen teljesen ártatlanul: csupán azért, mert egy rendszerellenesnek vélt személy családtagjai vagy ismerősei. A foglyok jellemzően egész életüket itt töltik, mert az állam ellenségeinek bélyegezték őket. Rendszeresen éheztetik és rabszolgaként dolgoztatják őket. A tábor életéről megrázó képet fest a Menekülés a 14-es táborból című könyv, amely a kényszermunkatáborban született Sin Donghjok szökését meséli el. Donghjok a szögesdróttal körülvett táborban született, egész gyermekkorát ott töltötte – azért, mert nagybátyjai állítólag bűnt követtek el. A táborban mindennaposak voltak a kivégzések, a családi kötelékek, a szeretet és az együttérzés pedig ismeretlen fogalmak voltak a számára. A megrázó történetből kiderül, hogyan fordítja az észak-koreai államgépezet a családtagokat egymás ellen, s az is, hogyan sikerült megszabadulnia a Föld egyik legpokolibb helyéről.
Gitarama, Ruanda
A ruandai börtön valószínűleg a Föld másik legpokolibb helye. Mindössze feleakkora, mint egy futballpálya, de a 400 főre tervezett létesítményben 7000 elítéltet tartanak fogva, többségében a ruandai népirtás gyanúsítottjait. A zsúfoltság miatt a rabok csak felváltva tudnak aludni: akik virrasztanak, kénytelenek a mocskos, ürülékkel szennyezett földön mezítláb állni. A fertőzések következtében a lábuk gyakran üszkösödni kezd, ezért nem ritka az amputáció, amit sokszor rabtársaik végeznek el. A helyszínen egyetlen orvos dolgozik, így naponta féltucatnyian halnak bele a fertőzésbe. Egyes jelentések szerint a kannibalizmus is gyakori, de Ruanda kitalációnak minősítette az erről szóló híreket.
