„Irtózatos, mennyi van ebben a színésznőben: szétfeszíti minden szerepét” – írta Dajka Margitról Móricz Zsigmond. Nem ő volt az egyetlen színésznő, akiért Móricz rajongott: második felesége, Simonyi Mária szintén ünnepelt sztár volt a 30-as években. Dajka Margit évekig nem tudta, ki ostromolja levelekkel – aztán egyszer csak kiderült, hogy Móricz a titokzatos hódoló.
Dajka Margit hetven évig állt színpadon, úgyszólván végigjátszotta a 20. századot: kilenc éves volt, amikor első szerepét megkapta Nagyváradon, és kis híján nyolcvan, amikor A nagymamát játszotta Csiky Gergely darabjának tévéfilmváltozatában.
Nehéz gyerekkor jutott neki. Apja Nagyváradon volt tánctanár, a színház balettmestere, annak minden előnyével és hátrányával: „mindig jókedvű, elegáns, szép ember, aki gyönyörűen hegedült és cimbalmozott” – emlékezett vissza rá a színésznő. Dajka János azonban férjként és apaként megbízhatatlannak bizonyult: feleségét és tizenhárom (!) gyermekét időnként hosszabb-rövidebb időre elhagyta, „s úgy járt haza, a Galamb utca 2-be, mintha még csak nem is vendégségbe jönne, hanem valami egzotikus kirándulásra.” A család egy vályogházban lakott, ami egyszer összedőlt, kis híján maga alá temetve Margitot és testvéreit.
A kis rikkancslány
Anyja, aki tizenhárom gyerekre mosott, főzött és takarított, és jó néhányat el is temetett gyermekei közül,
„esténként sikált, csutakolt minket, véget nem érő, »folytatásos« meséket talált ki, csakhogy ellenkezés nélkül tűrjük a tortúrát”
– emlékezett vissza a színésznő. Édesanyja meséi később is igen élénken éltek benne, apjára viszont saját bevallása szerint nem tudott igazán haragudni. „Olyan anyás megbocsájtás fejlődött ki bennem iránta. Ilyen ember – gondoltam – furcsa ember!”
Annak ellenére sem, hogy mindössze hét éves volt, amikor apja rikkancsnak adta: a nagyváradi Bémer téren kínálta a hírlapokat az első világháború idején. Be-betért a kávéházba is, s az ott tanyázó hírlapírók (például Emőd Tamás) vagy a Csucsáról érkező Ady Endre megszerették. Amikor nem újságot árult, iskolába járt, de a bohém környezetből érkező kislánynak meggyűlt a baja a szigorú rendhez szokott Domonkos-rendi „fehér” apácákkal: nagy megdöbbenést váltott ki, amikor a keresztfán függő Krisztus nyomán férfiaktot rajzolt. Amikor megpofozták, ő pedig visszaadta a pofont, rövid úton elküldték a zárdából.
„Egyéniséget mutató színésznőcske"
Dajka Margit kilenc éves volt, amikor megállt a nagyváradi színház pénztáránál, és közölte a kasszírnővel, hogy színésznő akar lenni. Az igazgató meghallgatta, majd aprócska szerepet ajánlott neki: az egyik darabban ő lehetett a liftesfiú. Tizenöt éves volt, amikor állandó társulati tagnak szerződtették. A „semmi kis szerepekben is egyéniséget mutató színésznőcske” kedvéért még a befolyásos kolozsvári direktor, Janovics Jenő is ellátogatott Nagyváradra, és Dajkát 17 évesen szerződtette Kolozsvárra.
A népszerűség felé
1927-ben lépett fel először a trianoni határon belül, amikor Hódmezővásárhelyre hívták vendégszerepelni. Itt ismerkedett meg első férjével, Kovács Károllyal, akivel két év múlva összeházasodott. Miskolcra már együtt mentek, innen Szeged, majd Budapest következett: a frissen külföldre távozott Gaál Franciska helyett érkezett naivának a Vígszínházba. A társulati kötöttséget azonban nehezen viselte, így csakhamar szabadúszóként lépett fel Budapest különböző színházaiban, a legnagyobb magyar férfisztárok (Páger Antal, Csortos Gyula) oldalán, s a harmincas években már a legnagyobbak között emlegették a nevét.
Borzasztó családja volt
A szegény sorból jött egykori rikkancslány népszerű volt. Gázsija egyre emelkedett, villát vásárolt a Rózsadombon, ahol egymásnak adták a kilincset az addig őt leginkább ignoráló rokonok: „Sohasem tudtam, hogy ilyen jó családból származom.
Olyan rokonok keresnek föl, akikről eddig azt sem tudtam, hogy a világon vannak és akik eddig sohasem vettek rólam tudomást”
– nyilatkozott némi gúnnyal 1929-ben az Ellenzéknek. Családjáról első férje, Kovács Károly azonban nem éppen hízelgően vélekedett: „Borzasztó emberek voltak, róluk nem szívesen nyilatkozom. Egyedül édesanyjáról, akit imádtam, s ő is engem. Magunkhoz vettük, sőt később még Mariska – egyik nővére – is velünk lakott rövid ideig, akivel azonban rossz volt a kapcsolatom. Sokat uszította ellenem Margitot, s lassan el is mérgesedett köztünk a helyzet. Margit egy nap ki is rakta a szűrömet.” A színésznő második férjét, Kolczonay Ervint a Szerelmi láz című film forgatása alatt ismerte meg, s miután Kovács Károlytól 1940-ben elvált, összeházasodtak.
Dajka Margit titokzatos hódolója
Ebben az időszakban ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal is. Bár a legenda szerint Móricz már Kolozsvárott, illetve Szegeden is látta Dajka Margitot, s ő hívta fel Jób Dániel, a Vígszínház igazgatójának figyelmét a tehetséges fiatal színésznőre, az író sokáig egy volt a színésznő számtalan névtelen rajongója között.
„Fiatal korom óta az ország különböző tájairól, hol innen, hol onnan leveleket kaptam valakitől. Az aláírást azonban sehogy sem tudtam kisilabizálni.
Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, ki lehet, mert rendkívül érdekes dolgokról számolt be, roppant élvezetes stílusban. Egyszer az egyik levélben közölte: szeretném látni magát a Kismadárban.” A darab próbáira időnként Móricz is ellátogatott, s amikor dedikált könyveket ajándékozott a színészeknek, Dajka Margit az aláírása alapján beazonosította a titokzatos levélírót.
Móricz szívesen sétált a színésznővel, közben sokat beszélgettek:
"A gyávaságomról – a halálfélelemről, ami bennem volt, mielőtt a színpadra léptem – panaszkodtam Móricz Zsigmondnak, akit kitüntetett a szeretetével.
Ő ezt a gyermekkori szegénységgel, kis- és nagylánykorom sok megaláztatásával magyarázta.” Állítólag ugyancsak Móricz javasolta azt is, hogy a Dajkaként született, majd nevét többször Daykaként aláíró színésznő térjen vissza a pontos j-vel írt vezetéknévhez. Móricz 1942-ben bekövetkezett haláláig jó barátságban maradtak.
Dajka Margit, az embermentő
Az 1940-es években, a zsidóüldözések idején Dajka Margit rózsadombi villája menedékül szolgált az üldözötteknek, akik egy idő után annyian lettek, hogy Dajka albérletbe költözött. Egyik este különös megérzése támadt: úgy érezte, meg kell néznie, védencei nem szenvednek-e hiányt valamiben.
Amikor azonban elindult, albérletét bombatalálat érte: az ott maradtak közül senki nem élte túl.
Második férje a világháború után, a kommunista zaklatás következményeképpen elhagyta Magyarországot, Dajka pedig ismét férjhez ment, választottja ismét egy színész, Bakay Lajos volt.
A fegyelmitől a Kossuth-díjig
Dajka Margit Gobbi Hildával és Major Tamással együtt az első színészek egyike volt, akik a háború után lelket leheltek az újjáinduló színjátszásba. A színház világát meghatározó pártpolitikát és a sematizmust azonban nehezen viselte, ebből több kellemetlensége is támadt, amelyek közül az egyik fegyelmivel zárult. (Ennek ellenére 1952-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.) 1968-ban kérvényezte nyugdíjazását, de a háború után megszakadt filmes karrierje ekkor indult be igazán. Játszhatott – Latinovits Zoltán oldalán – a Szindbádban, Örkény Macskajátékának filmváltozatában, de ő volt Tutajos nagymamája is a Tüskevárban, Nemes Nagy Ágnes pedig ragaszkodott hozzá, hogy Bors néni szerepét Dajka játssza el.
Egy nap különbséggel haltak meg
A színésznő még 1956-ban elvált harmadik férjétől, és feleségül ment Lajtos Árpád katonatiszthez. 1942-ben ismerkedtek meg: amikor Dajka Margit az ukrán fronton vendégszerepelt, a férfi lesegítette egy teherautóról, és házasságot ajánlott neki. Lajtos a frontról szovjet hadifogságba került, majd koncepciós perben tizenkét év börtönre ítélték, ahonnan amnesztiával szabadult. Negyedik, egyben utolsó házassága bizonyult az igazinak: 29 évig éltek együtt, s amikor a színésznő 1986-ban elhunyt, férje sem kívánta egyedül folytatni az életet. (Borítókép: Fortepan / Hunyady József)
Ha szívesen olvasnál egy másik színésznő életéről is, ezt a cikket ajánljuk.
