Az időnként Kígyónak, máskor bikinis gyilkosnak nevezett Charles Sobhraj az 1970-es években legalább húsz európai turistával végzett Délkelet-Ázsiában – és ma is szabadlábon van.
A fiatal Charles Sobhraj jóképű, megnyerő külsejű férfi volt. Egzotikus vonásai, csillogó, fekete szeme, elegáns megjelenése és szívélyes modora rokonszenvessé tette szinte mindenki számára. A pszichopaták többségéhez hasonlóan rendkívül jó érzéke volt az emberekhez, akik könnyen a bizalmukba fogadták. És ez lett a vesztük – legalább húsz gyanútlan turistának egészen biztosan.
Délkelet-Ázsia, a hippik paradicsoma
Az 1970-es években Délkelet-Ázsia rendkívüli népszerűségnek örvendett a kispénzű amerikai vagy nyugat-európai turisták és utazgató egyetemisták körében: Indiában, Tibetben és Thaiföldön hihetetlenül olcsó volt minden és izgalmasan egzotikus. A hippikorszak fénykorában persze az sem volt mellékes, hogy igen könnyen (és olcsón) hozzá lehetett jutni könnyű (vagy éppen nem is olyan könnyű) drogokhoz, egy dollárért szobát lehetett bérelni, és a hímzett ruhák vagy a különleges, drágakőből készült ékszerek is az otthon megszokott ár töredékébe kerültek. Ezt, valamint a hippik hiszékenységét és bizalmát használta ki Charles Sobhraj, az egyik leghírhedtebb sorozatgyilkos.
Kigúnyolták az iskolában
Charlesnak hányatott gyerekkor jutott. Egy vietnámi anya és egy jómódú indiai szikh apa kapcsolatából született 1944-ben Saigonban, de szülei soha nem házasodtak össze: édesapja hároméves koráig látogatta, majd feleségül vett egy származásának megfelelő indiai nőt. Charles anyja másodszor is férjhez ment egy veterán francia katonához, akitől további gyermekei születtek. 1953-ban úgy határoztak, figyelmen kívül hagyva Charles tiltakozását, hogy családostul Marseilles-be költöznek.
Charles Sobhraj istenítette vér szerinti apját. A gazdagság, a hatalom képzetét kapcsolta hozzá, és mindent elkövetett, hogy ne kelljen nevelőapjával és új családjával maradnia – egy ízben meg is szökött tőlük, amihez hozzájárult, hogy a francia iskolában kiközösítették és rasszista megjegyzéseket tettek rá. Charles egyre többször követett el pitiáner bűncselekményeket, először 1963-ban került börtönbe: betörésért négy évre ítélték, büntetését egy Párizs melletti börtönben töltötte le. Itt megismerkedett egy börtönlátogató önkéntessel, aki könyveket (többek között pszichológiai szakirodalmat) juttatott el neki, majd amikor Charles kiszabadult, felajánlotta, hogy nála lakhat.
Imádta a luxust
Charles Sobhraj azonban nem tért jó útra. Pártfogójának köszönhetően bejáratos lett az előkelő párizsi körökbe, börtönmúltja eredményeképpen pedig alvilági ismeretségekre tett szert.
Megismerkedett egy előkelő családból származó, francia lánnyal, Chantallal, de mellette sem hagyott fel a bűnözéssel.
Ismét börtönbe került, majd szabadulása után összeházasodtak. Charles Sobhraj-on ekkor kezdett elhatalmasodni a szerencsejáték-függőség, és bár Chantal gyermeket várt tőle, Charles kétes üzletei és sorozatos csalásai miatt menekülni kényszerült. Állapotos felesége elkísérte.
Hónapokig tartó autózás után Bombayig jutottak, de minden pénzük elfogyott. Charles Sobhraj turisták kirablásából és kétes üzletekből fedezte luxusigényeit, miközben felesége számára egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a férje bűnöző. Ekkor kezdett el luxuscikkeket, luxusautókat csempészni (és lopni), amihez tucatnyi különböző útlevelet használt; valamint parókát, álszakállt, álbajuszt ragasztott, ha a helyzet úgy kívánta. A pénz azonban, ahogy jött, úgy el is ment: legtöbbször a játéktermekben végezte. Amikor szorult a nyaka körül a hurok, Charles Sobhraj országot váltott: Iránba menekült, ahol feleségével együtt elfogták. Sobhraj megszökött: betegséget színlelt, begyógyszerezte őreit, majd egy óvatlan pillanatban meglépett.
A gyilkos hármas
Miután Chantal elhagyta, Charles Sobhraj egyre gátlástalanabb lett. Kezdetben „csak” ellopta áldozatai útlevelét, később el is kábította őket, végül pedig meggyilkolta a gyanútlan turistákat, akik a bizalmukba fogadták. Általában drágakövekkel foglalkozó üzletembernek adta ki magát, aki azt ígérte: olcsón, jó minőségű drágaköveket tud szerezni. Valójában azonban csak a szerencsétlen fiatalok útleveire volt szüksége, hogy további csalásokat követhessen el, a személyazonosságukat felhasználva. A jó megjelenésű, behízelgő modorú férfit imádták a helyi nők, 1975-ben pedig megismerkedett a kanadai Marie-André Leclerc-kel, aki hamarosan a bűntársa lett. Egy indiai férfi, Ajay Chowdhury is csatlakozott hozzájuk, aki Charles Sobhraj bérgyilkosa lett.
Bedrogozta, majd megölte áldozatait
1975-től kezdve ugyanis Charles Sobhraj már nem riadt vissza az emberöléstől sem. Ázsia-szerte ismerkedett turistákkal, akiket a szokásos módszerével megkörnyékezett: olcsó drágakövet ajánlott, apróbb szívességeket kért vagy adott, esetleg nagyvonalúan meghívta őket a házukba, hogy valamelyik vendégszobában lakjanak.
A fiatalok aztán rejtélyes módon „megbetegedtek”: szűnni nem akaró hasmenés, látomások, hallucinációk kínozták őket, amit Marie-André „kezelt” különböző pirulákkal.
(A valóságban természetesen Charles és Marie-André pirulái betegítették meg az áldozatokat.) Útleveleiket elvették, amikor pedig a szerencsétlen fiatalok gyanút fogtak, megölték őket. Első áldozatuk egy amerikai egyetemista lány, Teresa Knowlton volt, akinek holttestét a Thai-öbölben találták meg. Virágos bikinit viselt; az ismeretlen elkövető ekkor kapta a „bikinis gyilkos” nevet.
Több mint húsz áldozata volt
Másik gúnyneve, a Kígyó talán még találóbb. Charles Sobhraj kígyóként fonta körül áldozatait, majd kígyóként siklott el a rendőrség elől. Nem ismert kegyelmet: húsz (bevallott) áldozata között akadt nomád szefárd zsidó, fiatal holland pár, izraeli tudós, valamint kanadai, amerikai és nyugat-európai egyetemisták. Végül egy holland diplomata, Herman Knippenberg akadt Sobhraj nyomára. Vesztét nem valamelyik gyilkossági kísérlete okozta, hanem az, hogy egy francia egyetemistákból álló csoportnak vérhas elleni pirulákat ajánlgatott, de elvétette a keverési arányt, a fiatalok pedig rosszul lettek.
Luxusban a börtönben is
Sobhraj ekkor az Új-Delhi Tihar börtönbe került, de ott kiskirálynak érezhette magát.
Megvesztegette a börtönőröket, luxuskörülményeket alakított ki magának, a nyugati újságírók és írók versenyeztek a kegyeiért.
(Marie-André Leclerc szintén börtönbe került, majd amikor feltételesen szabadlábra helyezték, visszatért Kanadába, ahol mindössze 38 évesen petefészekrákban elhunyt.) A tihori luxusbörtön-élet tíz évig tartott: Sobhraj 1986-ban nagy bulit csapott, ahol őreit (ismét) bedrogozta, majd megszökött. Nem jutott messzire: Goán, kedvenc éttermében elfogták, és újabb tíz évre börtönbe került, ezúttal jóval puritánabb körülmények közé.
Önként tért vissza Nepálba
A sorozatgyilkos 1997-ben, 52 évesen szabadult. Indiából Franciaországba költözött, és Párizs egyik külső kerületében éldegélt. Élete, tettei foglalkoztatták a médiát és a Kígyó meg is kérte ennek az árát: nemcsak az interjúk és a róla készült fényképek, hanem az életéről szóló film jogaiért is jelentős összegeket zsebelhetett be. A gyilkosságok többségét soha nem sikerült rábizonyítani, talán ezért, talán a feltűnés és a hírnév iránti vágytól vezérelve, talán saját képességeibe vetett túlzó hite miatt 2003-ban merész lépésre szánta el magát: visszatért Nepálba, az egyetlen országba, ahol még érvényes volt ellene az elfogatóparancs. Egy helyi újságíró fedezte fel a katmandui kaszinóban, fényképes riportja alapján a rendőröknek gyerekjáték volt elfogni a sorozatgyilkost, akit 2004-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.
Charles Sobhraj ismét szabadlábon
Tévednénk azonban, ha mindezek alapján úgy gondolnánk, Charles Sobhraj a mai napig Nepálban raboskodik. Ellenkezőleg: a börtönben megismerte, majd 2008-ban feleségül vette tolmácsát, egy üzletember és egy emberi jogi aktivista lányát, a nála több mint negyven évvel fiatalabb Nihita Biswast, aki azt a kétes dicsőséget is magáénak mondhatja, hogy ő volt az első nepáli származású szereplő az indiai Big Brother valóságshow-ban. Biswas meggyőződése, hogy Charles Sobhraj ártatlan:
„Nem tudom, milyen volt régebben. Az a fontos, hogy most milyen. Jó ember, láttam, hogy törődik a családjával. Jó a kapcsolatunk. Charles ártatlan, nincs ellene bizonyíték”
– nyilatkozta 2008-ban.
Charles Sobhrajt 2022. december 23-án, egészségi állapotára (több szívműtéten is átesett) és idős korára, valamint jó magaviseletére hivatkozva szabadon engedték. Az országból kiutasították, így ismét visszatért Franciaországba. „Nagyszerűen érzem magam... Sok dolgom van. Sok embert kell beperelnem. Beleértve Nepál államot is” – mondta szabadulásakor egy hírügynökségnek. Tavaly már Londonban látták: a Westminster hídon sétálgatott, szokás szerint parókában és álszakállal.
Charles Sobhraj életét és az általa elkövetett bűncselekményeket több filmsorozat is feldolgozta (A Kígyó, A tihari börtönőr, Az igazi Kígyó). A cikk elsődleges forrása Julie Clarke és Richard Neville A Kígyó – Charles Sobhraj élete és bűnei című kötete.
Ha szívesen olvasnál egy másik bűntényről is, ezt a cikket ajánljuk.
