Évszázadokon át alkimisták és mágusok törték a fejüket a bölcsek kövén, azon a titokzatos anyagon, amely az alapvető fémeket állítólag arannyá tudja változtatni. Az egyik legenda úgy tartotta, hogy ez az anyag megtalálható az emberi szervezetben. Egy másik hiedelem szerint folyadéknak kell lennie, hiszen a víz az élet elsődleges forrása. A 15. század alkimistái a megoldást az emberi vizelettől remélték.
A tudósok hosszú időn át keresték a halhatatlanság kulcsát és a bölcsek kövét, miközben több ezer liternyi emberi vizelet felhasználásával a földi élet egyik alapvető kémiai elemére bukkantak.
Vizeletből akarták létrehozni a bölcsek kövét
Az alkímia aranykorában, ami a 13-17. századra esett, számos olyan értekezés született, amely középkori tudósok, merész papok és titokzatos kabbalisták elméjéből pattant ki. Egyikük a vizeletet hitte a halhatatlanság elixírjének lehetséges összetevőjének. Az egyik ilyen kézirat, amely a 15. század közepén született, a londoni British Museumban található, és Simeon Ben Cantara rabbi nevéhez fűződik.
A könyv színes illusztrációi elmagyarázzák, hogyan lehet egy fiatal fiú vizeletét ammóniumforrásként felhasználni. Az írás szerint ezután az ammóniumot higannyal kell összekeverni, mert mindkettő a bölcsek kövének alapvető összetevője. A vizelet jelentőségét azzal magyarázták, hogy olyan illékony komponenseket tartalmaz, amelyek elősegíthetik a szublimálni nem képes fémsók elpárologtatását.
Azt hitte, megalkotta a bölcsek kövét
Henning Brand német alkimista 1669 körül a strasbourgi F. T. Kessler 400 különféle kémiai folyamatot leíró könyvében azt találata, hogy a vizelet az alapfémeket arannyá változtatja. Brand rászánta magát, hogy megfejtse ezt a rejtélyt. Hatalmas mennyiségű emberi vizelet felforralásával kezdett el kísérletezni. Kezdetben csak felesége és barátai éjjeli edényeit kérte kölcsön, ám hamarosan már széles köröktől gyűjtött vizeletet a kísérleteihez. Terve megvalósítása érdekében Brand elhatározta, hogy hatalmas mennyiségben a porosz hadseregtől szerez majd be vizeletet.
A korabeli feljegyzések szerint kísérletei során mintegy 5500 liter vizelet használt fel.
Brand a nagy mennyiségű emberi vizeletet addig forralta, amíg az sűrű anyaggá nem vált, melynek tetején piros olaj, az alján pedig fehér sóréteg képződött. Ezt követően a sót eldobta, a vörös olajat kivonta, majd addig hűtötte az anyag többi részét, amíg az fekete nem lett. Ezután a piros és a fekete részt újra összekeverte és felmelegítette, desztillált vizet adott hozzá, melynek hatására a kísérlethez használt üvegedény izzó gőzökkel telt meg, amely fehér folyadékká alakult, és oxigénnel érintkezve fényes lángokat szórt.
Felfedezte a foszfort
A kísérlet eredményeként született csodás jelenség láttán Brand teljesen biztos volt abban, hogy megtalálta a bölcsek kövét. A fehér szilárd anyag, amelyet megalkotott, elbűvölő volt, hiszen a sötétben halványzöld fénnyel világított, és amikor a levegővel érintkezett, úgy tűnt, hogy fehér füstöt szabadít fel, miközben látványos fénnyel ég.
A német vegyész a jelenséget „hideg tűznek” nevezte el, és az anyagnak a „foszfor” nevet adta, ami görögül azt jelenti, „a fény hordozója”. Brand hat évig folytatta a kísérletezést az új anyaggal, miután felfedezte annak számos tulajdonságát, ám a bölcsesség és a halhatatlanság olyannyira dédelgetett és vágyott elixírjét neki sem sikerült megalkotnia.
Brand csak élete vége felé közeledve volt hajlandó belátni, hogy valószínűleg nem a bölcsek kövét fedezte fel, hanem valami másra bukkant kísérletezései során.
A Brand által megalkotott új anyag összetevőit, azok mennyiségét és a foszfor tulajdonságait a kémikusok későbbi generációjának kellett feltárnia. Munkája nyomán – ám csak halála után – Brandot végül a foszfor atyjaként ismerték el. A foszfor a 13., és egyben első kémiai elem, amelyet az emberiség az ókor óta felfedezett.
A derékszögű háromszögről alkotott elmélete tette ismerté a matematikust, aki rettegett a babtól. Róla ebben a cikkünkben olvashatsz.
