Tamara Vucsity szerb first lady és Mirela Becsirovics, Bosznia-Hercegovina egyik társelnökének felesége kitűnik a közép- és kelet-európai first ladyk sorából: a Balkánról érkezve mutatnak pozitív példát. Az alábbiakban utánajárunk, mi fán terem a first ladység intézménye, és hogy miért fontos akár a gazdaságnak is, hogy ezek a reflektorfényben élő asszonyok kiemelten odafigyeljenek a megjelenésükre.
Ha azt halljuk, hogy divatérzékeny first lady, lelki szemeink előtt Michelle Obama, Carla Bruni-Sarkozy vagy Brigitte Macron jelenik meg, semmiképpen sem egy kelet-közép-európai elnökfeleség. Nem csoda, a legtöbb, errefelé élő első asszonyról ugyanis kimondható nyugodtan, hogy e téren az elvárható minimumra játszik, azaz olyan szetteket választ, amelyek a protokolláris előírásokat betartják, azaz hellyel-közzel méltón képviselik egy formális alkalmon az adott országot.
De ez még messze nem elég az emlékezetessé váláshoz, ami elsősorban nem a személyes presztízs szempontjából fontos, hanem nemzetgazdasági érdek is fűződhet hozzá.
Szép példája ennek Moza sejka, aki a lemondott emír feleségeként kvázi Katar egykori first ladyjének számított. Sokan úgy vélik – talán némileg túlozva azért –, hogy nemes egyszerűséggel ő rakta fel az országot a térképre.
Az biztos, hogy az ország nemzetközi PR-ján sokat segített a mindig elegáns, de azért sokszor rafinált szettekben megjelenő, magas, karcsú, kifejezetten szép arcú nő.
Akinek ráadásul még a hajával sem kellett foglalkoznia, hiszen amikor nem abaját viselt, akkor turbánnal takarta azt el. Erre rávágható, hogy ilyen manökenes adottságokkal könnyű volt neki. De mi a helyzet akkor a szintén stílusikonnak tartott Bernadette Chirac-kal? Az alacsony, idősödve plusz kilókat is felszedő hölgyet nem lehet éppenséggel összetéveszteni egy topmodellel. De a többi francia first ladyhez hasonlóan ő is tudta, hogy egy olyan országot képvisel a világszínpadon, amelynek fontos gazdasági húzóágazata a divatipar, így nem teheti meg, hogy ne ügyeljen az öltözködésére. A kelet-közép-európai országok is egyre-másra kezdik felfedezni a kreatív szektoron belül a divatipar támogatásának fontosságát, mint egy olyan szegmensét, amely később akár jelentékenyebb GDP-termelővé is válhat.
Kell-e jobb reklámarc a helyi tervezőknek, mint a képes magazinokba egyedi stílusa okán bekerülő elnökfeleség?
A monarchiákban úgy tűnik, az uralkodófeleségek és a többi koronás fő is sokkal jobban érti ezt és képviseli, ráirányítva akár a komplett helyi kreatívszektorra, vagy csupán egy-egy dizájnerre a nemzetközi figyelmet. Igaz, nekik általában nem is kell olyan kérdésekre felelniük, hogy miből tettek szert egy drágább ékszere, kiegészítőre vagy ruhára.
Nincs is olyan munkakör, hogy first lady
Mindenekelőtt azonban nézzük meg, nem várunk-e túl sokat azon hölgyektől a tágabb kelet-közép-európai régióban – beleértve a Balkán-félszigetet és a Baltikumot is –, akiknek voltaképpen még csak egy titulusuk sincs. A first lady, azaz „első hölgy” kifejezés egy nem monarchikus államformájú ország államfőjének a női házastársát illeti, de az esetek többségében ez nem egy hivatalos megnevezés.
Nem véletlenül asszociálunk a szó meghallásakor először az Egyesült Államok elnökének nejére, hiszen a kifejezés is az USA-ban született meg, George Washington feleségére kezdték el először használni.
A pozíció fontosságát ott jól jelképezi, hogy ma már külön hivatal és saját büdzsé jár a tisztség mellé, éles ellentétben például az európai országok zömével (beleértve minden közép- és kelet-európai államot), ahol, ha van is egy minimális saját apparátusa a hivatalosan a „(köztársasági) elnök feleségének” hívott asszonynak, az is a férje hivatali költségvetésére van terhelve, és a first lady számára fontosnak tartott jó ügyeket vagy programokat is ebből a pénztárcából lehet finanszírozni. Mint a Varsói Egyetem tanársegédje, Karina Paulina Marczuk a témáról írt tanulmányában rámutat, szinte egyáltalán nem készült olyan tudományos munka, amely a first ladyk – elsősorban a diplomáciában – betöltött szerepét vizsgálná. Egyetlen kivétel akad, létezik egy kutatás ugyanis, amely Hszi Csin-ping kínai elnök feleségének, Peng Li-jüannak a teljesítményét tanulmányozza Kína imázsának nemzetközi formálását illetően. A lengyel kutató a témáról írt munkájában a 2015-2025 közt „hivatalban lévő” lengyel first lady, Agata Kornhauser-Duda szerepét, munkásságát és megítélését vette górcső alá férjének első öt éves elnöki terminusa alatt. Andrzej Duda feleségét ezen idő alatt általános bírálat érte ugyanis visszafogott hozzáállása miatt a belpolitikával kapcsolatban, sőt,
közkeletűen a „néma első hölgynek” is nevezték, mivel soha nem kommentálta az aktuális politikai eseményeket.
A szerző rámutat, hogy a first ladyk zöme hivatalosan munkanélküli is, ugyanis a lakosság sem azt várja el tőlük, hogy legyen valahol egy civil állásuk (persze, férjük támogatása mellett erre idejük és a biztonsági rizikófaktorok miatt lehetőségük sem lenne), de a társadalom azt sem gondolja, hogy az állam képviseletéért járna fizetség – amiért férjüket ellenben busásan javadalmazzák. Lengyelországban is felmerült ugyan az ötlet, hogy a first lady (sokszor nem is nyolcórás) munkájáért járhatna esetleg bér, de végül ebből semmi sem lett.
Örülhetnek a balkáni divattervezők
De mit is vár el egy első asszonytól a lakosság? A „munkakör” betöltéséhoz a nyelvtudás, a jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képesség, a nyitott és kedves személyiség mindenképpen fontos, ahogy az empatikus hozzáállás is a társadalom elesettebb rétegeihez és a kisebbségekhez. A first ladyk szerepe főként ceremoniális funkciókra korlátozódott korábban (mint például férjük kísérete különböző külföldi látogatásokon vagy állami ünnepségeken),
később azonban az első hölgyek függetlenebbé váltak, például képesek voltak fókuszba helyezni bizonyos társadalmi ügyeket a jótékonysági munkájukból fakadóan,
illetve támogatni az adott elnöki ciklus „vezérmotívumát” – ami ugye azt is jelenti egyúttal, hogy az államfő esetleges népszerűtlensége hitvesére is kivetül, ilyen szempontból nem tekinthető a házastárs önálló entitásnak. A first ladykről szóló beszámolók gyakran korlátozódnak továbbá a külsejükre, hátterükre, mindennapi tevékenységükre, gyermekeikre – csupa olyan témára, amely egy női államfő férjének esetében általában nem hozza lázba a sajtót. Persze, mi is azért írunk az alábbiakban részletesen a szerb és a de facto bosnyák first ladyről, mert ruhaválasztásaikkal valami újat hoztak az ilyen fronton sivárnak tekinthető közép- és kelet-európai mindennapokba. De fentebb már szóltunk róla, hogy amellett, hogy
ez a téma képes pletykamagazinokba kívánkozik, mellette nemzetgazdaság-erősítő szereppel is bírhat.
Az erősen vitatott megítélésű szerb elnök, Alekszandar Vucsity felesége, Tamara a rezsim szebbik arcának is tekinthető, a nemzetközi L’OFFICIEL divatmagazin monacói kiadása „a szerb stílus első hölgyének” nevezi interjújában, amely annak kapcsán íródott, hogy Tamara Vucsity (44) is felvonult modellként Stefan Djokovics szerb divattervező bemutatóján a 2023-as nyári párizsi haute couture divathéten. A beszélgetés során Vucsity asszony megosztotta az újságíróval, hogy férje szerint cipőmániás (kifejezetten oda van a tűsarkúért), és aki házasságuk elején azt mondta: „Nem tudtam, hogy egy százlábút vettem el.” Elárulta azt is, hogy csak szempillaspirált használ, mert a szemceruzát nem tudja szépen használni. Tamara Vucsity a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát, a televíziós újságírói pálya után a diplomáciát választotta hivatásául, a külügyminisztériumban is dolgozott, amelynek akadémiáját is elvégezte. First ladyként nem övezik botrányok a nevét, ha bár pont idén márciusban került az ellenzék látóterébe egy tavaly októberi kenyai utazás apropóján. A first lady egyedül tett hivatalos látogatást az afrikai országban, azonban hiába énekelte kenyai vezetőkkel együtt a Hakuna Matatát és ígért pénzügyi támogatást Szerbia részéről (nem tudni milyen forrásból),
Kenya pár hónappal később mégis elismerte Koszovó függetlenségét,
szembe menve a szerb érdekkel és a Vucsity-kormány célkitűzésével, így kérdésessé téve az adófizetői pénz helyes felhasználását.
Bosznia-Hercegovinának tulajdonképpen nincs is first ladyje, mivel az országot a háromtagú Államelnökség vezeti (aminek egyik tagja nő), de a szereppel valahogy mégis Mirela Becsirovicsot (47) azonosítják, Denisz Becsirovics társelnök feleségét. Mint a bosnyák Ladies In és Azra női magazinoknak is nyilatkozta, meggyőződése, hogy a jó stílushoz nincs szükség drága ruhadarabokra. „Természetesen tiszteletben tartom a sajtószabadságot, és magam sem titkolom, mennyibe kerülnek a ruháim. A ruhatáramban megtalálhatók „high street” márkák darabjai is, amelyek mindenki számára elérhetők, és viselem ezeket hivatalos eseményeken éppúgy, mint a magánidőmben.”
A kedvenc darabjai egyértelműen a blézerek és ruhák, de egy elegáns nadrágkosztüm, fehér pamutpóló és mokaszin is mindig található a gardróbjában vagy a bőröndjében. Sosem voltak divatpéldaképei, és tisztában van azzal is, hogy a stílusa nem mindig volt irigylésre méltó szinten, de ez olyasmi szerinte, amit évek alatt lehet fejleszteni. Nem gondolja, hogy vakon kellene követni a trendeket, mert ezzel azt kockáztatja az ember, hogy elveszíti az identitását. „Gyakran veszek észre városaink utcáin tökéletesen összehangolt öltözetű hölgyeket, és ők gyakran inspirálnak engem.
Véleményem szerint a bosnyák nők Európa legápoltabb és legjobban öltözött hölgyei közé tartoznak.
Emellett figyelemmel kísérem a hazai tervezők munkáit is. El kell mondanom, hogy komoly versenytársai a világhírű divattervezőknek, és nagyszerű képviselői Bosznia-Hercegovinának.”
Ebben a cikkünkben a diktátorok lányainak sorsáról olvashatsz.
