A „magyar tenger” nem csak az irodalomban vagy a képzőművészetben van jelen, számtalan sláger is született, amely a tó partján szövődő (vagy éppen nem szövődő) szerelmeket örökíti meg.
A balatoni strandon, ahová rendszerint menni szoktam, a hangosbemondó nem csupán a vízhőmérsékletet, az adott napra eső névnapokat és a helyi programlehetőségeket sorolja fel: egy időben rendszeresen lejátszották a KFT Balatoni nyár című dalát is. A kissé keserédes, inkább a mulandóságra, mintsem a felhőtlen szórakozásra és nyári örömökre buzdító nótát aztán néhány éve lecserélték az optimistább Nekem a Balaton a Riviéra kezdetűre.
Nekem a Balaton a Riviéra
Nekem a Balaton a Riviéra,
Napozni ott szeretek a homokon.
Nekem csak jó estét a buona sera,
nem töröm más szavakon a kobakom –
Így indul a Németh Lehel és Felföldi Anikó által énekelt örökzöld táncdal, amely a hatvanas években vált slágerré. A korszakban meglehetősen kevés hazánkfiának adatott meg, hogy eljusson a Riviérára (a Himalájáról és a vadnyugati farmokról nem is beszélve), de a slágert dudorászva talán nem is érezték szükségét – a kádári kultúrpolitikának is megfelelő dal üzenete szerint ugyanis mindez, kicsiben ugyan, de megtalálható itthon is.
A sors iróniája, hogy Németh Lehel, aki 1957-től 1965-ig a korszak egyik legnépszerűbb táncdalénekese volt, végül disszidálni kényszerült – bár nem a vadnyugaton, hanem Kanadában telepedett le. A Reszket a Hold a tó vizén vagy a Fogj egy sétapálcát, és légy vidám énekesét 1963-tól kezdve egyre gyakrabban támadták a sajtóban; csempészettel vádolták, hosszabb-rövidebb időre eltiltották a fellépésektől is. Végül 1965-ben egy bécsi fellépéssorozat után feleségével Montréalba emigrált, ahol eleinte gyári munkásként dolgozott, majd saját céget alapított, amely szivacsgyártással foglalkozott. Itthon tiltólistára került, azt pletykálták róla, hogy kémkedett. A rendszerváltás után hazatért, két koncertet adott, így búcsúzva a közönségtől.
Taka-Taka
Ambrus Kyri táncdalénekes-bemondónő és Koós János is előszeretettel énekelte Paco Paco 1972-es Taka-Taka című slágerének magyarított verzióját. A ritmusos, könnyed, fülbemászó dal eredetileg is a strandolás örömeiről szól, a magyar szöveg pedig mindezt balatoni környezetbe helyezi: az elbeszélt történet szerint a Madridból a magyar tengerre látogató idegen „szerette a zenét, a jó bort”, de természetesen nem történt más, mint egy séta a vízparton, egy tánc és egy csók. Szerencsére mindehhez, mint a dalból megtudjuk, még szótár sem kellett. Idézzük fel a magyar szöveg kezdősorait:
Nyáron a Balaton
idegen szótól oly hangos.
Hallod: „Auf wiedersehen,
Good evening, Bonjour, Adios!”
Rőzseláng, szerelmek szövődnek,
pár hét, és vége,
Épp ezért túlzottan
ne vedd a szíved igénybe.
A hatvanas évek (Balaton)
Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza A hatvanas évek (Balaton) című dala egészen más „ifjúsági problémáról” tesz tanúbizonyságot. A csendes, rezignált, nosztalgikus emlékező a balatoni „régi nyarakon” mereng, amikor nem volt vitorlás hajó, teraszokon ülve nézték a tavat, és átmentek Almádiból Siófokra. A háttérben felsejlenek a fiatal értelmiséget foglalkoztató eszmerendszerek és kérdések: Kafka és a diáklázadások idején Nyugaton a fiatalok körében népszerű egzisztencialista filozófus, Sartre; az itthon megélt kádári konszolidáció, valamint a filmvásznon csodált nyugati szabadság jelképei: az autóstop és a tviszt.
A stoppolás a korszakban a nyolcvanas évekig tilos volt, aki mégis ezzel próbálkozott, könnyen a legközelebbi rendőrőrsön találhatta magát, így nem csoda, ha ez is a szabadság vágyott állapotának jelképe lett. Cseh Tamás viszont nem a stoppolás miatt került bajba 1962 nyarán, hanem azért, mert tvisztelt a balatonalmádi strandon, sőt: ehhez még gitározott is. A Balaton-partot Gibson gitárjával bejáró fiatal énekest rengetegen leszólították, hogy játsszon valamit. Ezekből a zenélésekből spontán tóparti bulik kerekedtek, amit már a rend őrei sem nézhettek tétlenül: Cseh Tamást kitiltották Balatonalmádiból „tvisztelés és ahhoz való zenélés” miatt.
A hatvanas években nyár felé
tetőzött az ifjúsági probléma.
Emlékszem, nap mint nap hajóval
átmentünk Almádiból Siófokra.
Ó a régi, ó a Balaton…
régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó a régi, ó a teraszon…
ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.
Bródy János: Földvár felé félúton
Azt, hogy a nyolcvanas években, Esterházy Péterrel szólva, „a szabadság kis körkörösei már készülődtek”, sejthetjük Bródy János dalából is: a korábban üldözött stoppolás itt már maga a valóság.
Ott állt a lány az út jobb oldalán,
Egy sárga rózsa hervadt homlokán.
A szürke úton csak állt várakozón
Földvár felé félúton.
A múltba révedő, lírai történet szerint a hajába hervadt rózsát tűző, az őszi napfényben a szürke úton várakozó lánynak a fellépésre siető elbeszélő felajánlja, hogy elviszi kocsival Földvárra. Neki magának is „nehéz a szíve”, valódi kommunikáció azonban nem alakul ki közöttük: a lány nem válaszol, csak egy könnycsepp hull le az arcán. Nem tudjuk meg, miért szomorú a lány, és azt sem, hogy került a szürke útra Földvár felé félúton – vár valakit, vagy esetleg történt vele valami? Az elbeszélőnek sietnie kell, hiszen várnak rá „a földvári kultúrház ócska színpadán”, mégis érzi, hogy ebben a találkozásban akár több is lehetett volna. Visszarévedve a történet immár túlmutat önmagán: a szürke út lehet akár az élete is, amire visszatekintve, a múlttal szembenézve elgondolkodik a mulandóságon, az elillant pillanatokon, és azon, mi mindent hagyott már maga mögött. A dal érdekessége, hogy a szövegben leírt helyzet Bertha Bulcsú A kenguru című regényében is olvasható: a főszereplő, Varjú István teherautó-sofőr egy otthagyott stoppos lányról ábrándozik. A regényből a hetvenes évek elején kultuszfilm is készült, olyan előadók közreműködésével, mint Koncz Zsuzsa, a Fonográf vagy az Omega.
KFT: Balatoni nyár
Ültünk a mólón, és néztük,
Hogy járja a táncát a vízen a fény.
Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet.
Hamburgert ettünk, és vártuk,
Hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már.
Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt,
Hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.
A KFT Balatoni nyár című dala is a nyolcvanas éveket idézi meg. A hamburger és a maszek tulajdonosok parti büféinek árszínvonala mellett megjelenik a vonatra várakozás közös élménye és az egynyári kaland is. A tihanyi rév emblematikus helyszínére ugyan nem érkezett meg a kék szemű lány, de a bánatát alkoholba fojtó elbeszélő azért valaki mással vigasztalódhatott a nádasban, ahol lehullott róla „minden erkölcsi lánc”. A melankolikus sláger a mulandóságra is emlékeztet, eltűnődhetünk, hogy valóban, a saját életünkben is „hányszor elmúlt már” a balatoni nyár – még szerencse, hogy a búcsú nem végleges. A dal zenéjét Bornai Tibor Hazel O´Connor ír származású énekesnő számára szerezte, de végül a KFT 1986-os Siker, pénz, nők, csillogás című lemezén jelent meg. A szöveget némileg pikánssá tévő szituáció a nádasbeli lánnyal, aki nem tudja, hogy hódolója házas, állítólag puszta fikció: a dalban szereplő lány akkor már hatodik éve volt a szerző a felesége. Szintén a szerző elmondásából tudni, hogy a megénekelt helyszíneken, Zamárdi-felsőn és a tihanyi révnél sem történt a valóságban olyasmi, amiről a dal szól.
